2020. január 21., kedd

Messiah s01 & Sex Education s01 & Seis Manos s01


Három egészen remek Netflix sorozat. :thumbsup:


Messiah s01



„De hát nem József fia ez?” – kérdezgették egymástól a názereti zsinagógában az emberek, amikor Jézust beszélni hallották.
És ezzel kétségbevontak mindent, amit Jézusról, Jézustól hallottak: „Hiszen itt élt közöttünk, itt volt gyermek, itt nőtt fel. Az apja József, az ácsmester, ismerjük őt. Jól ismerjük mindkettőjüket. Hogy tudhatna Jézus bármit Isten akaratáról? Hogy hirdethetne igét? Hogyan lehetne ő „próféta”? Még a feltételezés is nevetséges. Sőt, istenkáromló.”.

Ezek jutottak eszembe, miközben a Messiást néztem… és elképedve figyeltem, amikor arra a következtetésre jutott a sok gyökér, hogy „ha volt apja és anyja, járt iskolába, akkor nem lehet ő a messiás”. Baszki, ezek a nagyon vallásosak, ilyen alapvetéseket nem tudnak a Bibliából…?

De nem ezért megdöbbentően remek a Messiás-sorozat (mert az :sör: ), hanem azért, mert folyamatosan bizonytalanságban tartja az egyszeri nézőt.
(Legfeljebb a meggyőződéses, megingathatatlan ateistákat nem – gondolom –, mert ők az alapfelvetés lehetőségén sem lennének hajlandóak elgondolkodni.)

Hogy a magam nevében beszéljek: egy hívőt biztosan sikerül bizonytalanságban tartaniuk – és ez egy nagyon izgalmas, olykor gyomorremegtető feszültséget hoz az egészbe: hogy Al-Masih (Mehdi Dehbi) hamis próféta-e… vagy tényleg „Az Igazi”.

Mindenesetre döbbenet, hogy a sorozatot minden vallási felekezet – bizonyos tagjai – átkozza és káromolja… És az meg végtelenül elkeserítő, hogy Mehdi Dehbi filmográfiáját végigolvasva láthatjuk, hogy eddig csak és kizárólag arab terrorista szerepére alkalmazták… No comment.

Az meg nevetséges – legalábbis számomra –, ahogy olvasom itt-ott, hogy Agent Geller (Michelle Monaghan) lenne a film „főszereplője”…

Nos, ha tényleg ő lett volna a „főszereplő”, akkor alighanem 1-2 rész után kaszálom az egészet. Mert irritáló, ellenszenves, tudálékos, lekezelő, mindenttudó és nagyképű az egész némber. Minden pillanatát utáltam. :-PPP

Ugyanígy tenyérbemászóan irritáló a tajbunkó, agresszív szadista, öntörvényű Moszad-ügynök, Aviram (Tomer Sisley) karaktere is – végig azt vártam, hogy verjen már be neki valaki egyet az orcázmányába… :-PPPP

De szerencsére nem a fenti két ellenszenves karakter, hanem Al-Masih, Mahdi Dehbi a főszereplő, és az ő története, az ő karaktere teljesen lenyűgözött és érdekelt.


És ahogy játszottak az érzelmeimmel epizódról-epizódra („látod, ő a Megváltó!” – „látod, csak egy ócska csaló...”) az rohadtul kicsinált – és mégis eszméletlenül bevonzott. :respect:

Az utolsó epizód meg maga volt (egy magamfajta hívőnek) a vesszőfutás: buktak ki a csontvázak a szekrényből, ez derült ki, az derült ki, emberek vesztették a hitüket… mintha a mocsár alá nyomták volna a fejemet… és a végére mégis tartogatott egy olyan csavart, amit vagy 5x néztünk meg újra és újra…
 


De abba is sikeresen belenyomták a bizonytalanságot („fake or real”), mivel egy krónikus hazudozó a szemtanúja az egésznek… :-/ :-S

Összegezve: szerintem remek sorozat volt a Messiah s01. Nem tudom, hogy folytatnám-e, ha lesz második évad (Agent Geller, Moszad Aviram :-PPP), de az első etap szokatlanságával kellőképpen felkavarta az állóvizet ahhoz, hogy érdemes legyen a figyelemre. :respect:


Sex Education s01
 

Parádés alakítások, nagyszerű, egyedi karakterek: Otis – Asa Butterfield, Eric – Ncuti Gatwa, Adam – Connor Swindells, Jakob – Mikael Persbrandt, Ola – Patricia Allison, Mr. Hendricks – Jim Howick, Mr. Groff – Alistair Petrie, Aimee – Aimee Lou Wood, Mr. EffoingDeobia Oparei. :respect:

És egy egyedi, vicces, unikum ötlet, ami viszi előre a történetet – amiben lubickolnak a fentebb felsorolt remek színészek. :sör:

Tavaly belevágtam néhány „fiatalos” sorozatba, de javarészt idegesítettek, ezért kaszáltam mindet… :-/

De a Sex Education valahogy olyan jópofa, olyan szerethető volt, hogy (öreg) felnőtt fejjel is lehetett élvezni. :thumbsup:

Asa Butterfield telitalálat főhősnek, imádtuk minden csetlését-botlását, szorítottunk érte/neki. :sör:

Adam (Connor Swindells) volt a kedvenc mellékkarakterem – ő inkább a drámát hozta be a soriba… de a fene vigye el, nagyon jól. (Mondjuk, a végső „jelenete” Eric-kel szerintem/nekem elég… hm… „cilinderből előhúzott nyúl” volt… :-/ :-S )

A gyagyás Mr. Hendricks (Jim Howick) volt a második kedvencem, igazi humorforrás a fickó. :sör: :-D

És aki – bár még kevesebb szerephez jutott – nagyon megérintett, az Eric apja, Mr. Effoing (Deobia Oparei). Bakker… nem létezik, nem tudom elhinni, hogy ilyen apa is létezhet a világon… de nagyon jó volt látni, elhinni, hogy a sorozat világában igenis van :respect:

Nem csavarodtam rá, hogy „jajj, itt a második évad, toljuk ezt is gyorsan!” – de egy évadként nyolc esténket bearanyozta. :respect:


Seis Manos s01
 

Nyolc részes, harcművészettel, drogkartelekkel, varázslatokkal és démoni entitásokkal teli Mexikó, a 70-es évek vége felé…

Nagyon jópofa kis sori volt: elég sok harcjelenettel (harcművészet, tűzpárbajok), vérrel és szenvedéssel, és jópofa humorral átszőtt.

A rajzok nagyszerűek, a történet remek, a karakterek egyediek – nem tudom, mit is mondhatnék még. :sör:

Talán még egy negatívum: az utolsó részt teljesen ciffre (azaz a folytatás felvezetésére) húzták fel – lezárás helyett –, ami nekem határozottan ellenszenves megoldás. :-PPP

De ettől eltekintve, remek kis rajzfilmsorozat a Seis Manos s01. :sör:

2020. január 5., vasárnap

2019 legemlékezetesebb film- és sorozatélményei...


Hát, újabb év, újabb visszaemlékezés. :pezsgő:

A tavalyi évben volt ezidáig a legkevesebb rivjúm – költözés, kompresszió, depresszió, miegymás :-P… de nem pusztán ez volt az oka.

Nem írtam róla: de nem volt még olyan év, amióta blogolok, amikor ilyen mennyiségű filmet dobtam volna el (10-15-20 perc, félóra-óra után), vagy ennyi sorozatot kaszáltam volna az első (max. második) rész után, mint 2019-ben… :-PPP :-///

Öregszem, és egyre jobban olyan vagyok, mint Anton Ego a Lecsóban:

„Én nem szeretek enni – én IMÁDOK enni! És ami nem ízlik, azt nem nyelem le!”


Sokkal kevésbé tolerálok dolgokat, és jóval magasabb a minőségi elvárásom: ha valami ennek nem felel meg, hát nagyon gyorsan ráhúzom a kaszát. :-OOO

De amiket „lenyeltem”/végignéztem – azok között akadt jópár olyan, ami megéri, hogy felemlegessem, és jó szívvel ajánljam. :thumbsup: :sör:

Hát nézzük, mik is ezek.


Filmek:

 


Le sem bírtuk venni a szemünket a képernyőről, szinte lélegzetvisszafojtva lestük a kétségbeesett apa (John Cho) kutatását az eltűnt lánya után.


 


„Joaquin Phoenix… megint. Újra és megint. :respect:

Nézed a filmet, és arra gondolsz: „basszus, ezt _senki más_ nem tudta volna így, ilyen hitelesen eljátszani, ahogy ő”. :respect:”
 


 

„…olyan dráma bontakozik ki ebből, hogy a fal adja a másikat.
Ahogy jönnek, buknak ki a fordulatok, az ember se köpni, se nyelni nem tud, csak tágra nyílt szemmel bámulja a képernyőt.


És egyszerre várja, hogy csörögjön a Asger telefonja – és egyszerre fél attól, hogy újra meg fog csörrenni…

Eszelősen jó thriller a „Den skyldige”. Most ezt tartom a tavalyi év legjobb filmjének (de nálam csak a 2020-as listára fog felkerülni… :-/ :-P ).”



Yeok-rin - The Fatal Encounter



"Elképesztően izgalmas, döbbenetesen fordulatos, emberi drámákkal és tragédiákkal – zsigeri aljassággal, trágyadombi köpedelem mocsoksággal, és mégis: emberi nagysággal ls nagyszerűséggel teli, bitang jó film a "Yeok-rin"."






„Tetszett Iron City; tetszett Zalem, a Lebegő Város misztikája; imádtam a mechákat, a kiborgokat, az egész nyüzsgő, lélegző-recsegő-ropogó olvasztótégelyt.

Nem… azt hiszem, nem az a megfelelő szó, hogy „tetszett” – inkább a „lenyűgözött” illik ide. :respect:”







Sokkal emberibb, sokkal emberközelibb ez az alkotás, mint bármelyik – annyi érzelemmel, érdemmel, és humánummal megpakolva, mint még soha más.

Csodálatos lezárása a Avengers-sagának – vártam és hittem, hogy jó lesz… de túlszárnyalta minden várakozásomat.






„Keserédes, megtört, fájdalmas… és mégis… felemelő, szívmelengető, szerethető. :respect:

Gyönyörű film: egy sérült lélekről, aki csodálatosan egyedi módját találta meg annak, hogy gyógyítsa önmagát…”





„Döbbenetes, nagy hatású film – ami sokkol azzal, hogy megtörtént.

Nem is tudom.

Én mostantól egész másként nézek magam körül a Világra.”


   
 
A Glass… bitang jó film. Elcseszettül remek. Olyan ütéssel a végén, hogy remeg tőle az ember gyomra.


 

 
Egy végtelenül kedves, szeretetre méltó, szívhez szóló film kerekedik ki ebből, ahogy elkezdenek egymásra és saját életükre is figyelni, és keresni azt, ami miatt mégis érdemes élni.


 

Rengeteget nevettünk rajta: értettük a drámáját, értettük a krízisét – de annyira életigenlő, és annyira feldobó a sztori… igazi feelgood. :thumsup: :sör:

Remek időtöltés, igazi feltöltődés ez a film. :sör:


 
  
„Talán a legdurvább a sorozat négy része közül, olyan, mintha Jussi Adler-Olsen odalökte volna az embert a sötét erdőbe, meztelenül, a farkasok közé…

Ám Jussi Adler-Olsen úgy döntött, hogy nem hagy minket a film végére megdermedt szívvel, mocsárba nyomott fejjel, szánkban-gyomrunkban iszamós, bűzös, nyákos sárral – és utánunk küldte Carlt és Assadot. :respect:





Eszetlen volt és eszméletlen – de az egyik legkülönösebb, legkülönlegesebb, legegyedibb film, amit valaha láttam. :sör:

És micsoda reveláció a végére, bonyekba!





Én régen nem röhögtem ennyit filmen. :-DDD

Ideje volt már, hogy a harcos-pagan folk metál is megkapja a saját filmjét: és megérte kivárni. :ördögvilla: :sör: :perkele:
:-DDD



 

Egész más terep… és megint egy nagyon jó film. Oké, nekem Benedict Cumberbatch-csel bármit, akármit… nagyon sok mindent el lehet adni, de itt az alap is nagyon zúzós volt: és Benedict ismét bitangul odatette magát. :respect:


 

Egy kedves, szerethető, kellemes El Camino-film.

Asszonnyal nézős, elcsendesedős, megmosolyogtatós, felvidámító, aranyos mozi.


  

 
Én azt hittem, 20-ra már nem lehet, nem érdemes lapot húzni, és hogy a csúcson kell abbahagyni – de a Toy Story alkotógárdája megmutatta, hogy van még ebben a sagában olyan történet, amit érdemes elmesélni. :thumbsup:


The King V. Henrik 
 

…amikor jó másfél órája néztem, gyakorlatilag lélegzet visszafojtva, újra rájöttem, hogy imádom a királydrámákat. Mert igazából nem volt benne „akció” (csatajelenet, vívás, harc), _„csak”_ interakció, mégis… minden egyes másodpercét imádtam. :leborul:





„Nem beszélek róla többet, mert az a tetves film többet elmond rólam, az én ifjúságomról és életemről is, mint amennyit én magam elmondanék nektek, önként. És egy nagy lópikulát dalolva! Nyöszörögve, és vinnyogva. Maximumus. :-///”


 


Csodálatos, megrendítő, felemelő road-movie a Peanut Butter Falcon. :respect:

Egy csöpp Down-szindrómás emberség az embertelenségben.
:leborul:


 
 
Remek kis kamaradráma volt, remek magyar színészgárdával. :thumbsup:
Nagyszerű kis film, bár lenne még több hasonló. :sör:”


 

Ezek a dél-koreaiak még mindig tudnak filmet készíteni. :thumbsup:

Marha jó kis film kerekedett ki belőle, nekünk nagyon tetszett. :respect:


 

„ez valahogy eszméletlen jó kis film lett. Olyanokat röhögtem rajta… :-DDD
Nagyon kedves, jópofa, szerethető vígjáték – feldobja az ember estéjét. :sör: :-)


 

  „Rohadt nehéz film a Joker. Messzire kilóg a képregényfilmek közül. Pedig képregényfigura a főszereplője, akinek semmi, de semmi köze a valós élethez.

Tényleg semmi…?


Coco 
 

Szerintem ez nem gyerekeknek készült rajzfilm. Hanem felnőtteknek.
És annak piszok jó. :respect:

Többet mesél emberségről, szeretetről, haragról, aljasságról, ostobaságról, fafejűségről, családi teherről, generációkon átívelő begyepesedésről, megbocsátásról, (meg)emlékezésről, mint bármi más.


Sorozatok:


 
A sorozat, amit imádtam./A sorozat, amin imádtam félni.

Igencsak beszarasztós, marha izgalmas, nagyszerű karakterekkel telepakolt sorozat a Diablero – aki bírja az ilyet, annak must see. :sör:






Ám a sorozat nem csak pusztán működik, hanem eszméletlenül rendben van: berántós, pageturner, fordulatos, sziporkázó, térfás, megnevettető, megindító, felemelő, vérkomoly, izgalmas, sötét és fenyegető.

És ezeket a hangulatokat tökéletesen időzítve váltogatja. :respect:






Egész egyszerűen egy unicum volt. Durva, belemenős, véres-fájdalmas részek – nagyon röhögősek – és szívbemarkolóak váltogatták egymást.


 


Úgy néztük részről-részre, hogy egyszerűen nem értettük, miért kattantunk ennyire rá. Hiszen nem történik benne semmi (komoly)! :eeekkk:

De a karakterek annyira szerethetőek, hogy akarod tudni, mi lesz velük, akkor is, ha nem jelenik meg valami “természetfölötti”.





 
 

A „Ciminal”-széria a legjobb, ami mostanában történhetett sorozat téren. :respect: :thumbsup:


 The Mandalorian s01e01, The Mandalorian s01e02-e03The Mandalorian s01e04The Mandalorian s01e05-e06-e07The Mandalorian s01e08 


Olykor eltévedt a sorozat… néha meg túl kitaposott ösvényen járt.

Kereste a saját útját – és a végére megtalálta. :respect:


 


„Remekül ment az úton a sorozat – de a végén gödörbe esett…

Merem mondani, hogy így is 8/10-re lehet értékelni – de az utolsó, befejező rész nagyon nem sikerült… :-PPP


Anime/Rajzfilm:




 
…és ebből egy nagyon izgalmas, vérre-tétre menő macska-egér harc bontakozik ki, a láthatatlan-ismeretlen, kegyetlen és számító sorozatgyilkossal.

Igazából végig fordulatos és torokszorító a történet – de a 8. résztől még egy nagyon komoly szintet is lép, hogy a befejezésre egy brutálisan erős végkifejletbe torkolljunk. :respect:




Igazi rajzfilmtechnikai bemutató, igazi ötletparádé – de mint olyan, nyilván nem is jöhet be mindegyik mindenkinek.

Vannak benne szvsz remekbe szabott alkotások, vannak benne remek ötletek – és akadnak nem annyira jó ötletekre épített, egyszerűbb… vagy nem is „egyszerűbb”, hanem nekem annyira nem bejövő képi világgal bíró gegek is.


 


Belmont, Sypha és Alucard szépen összeforrtak egy csapattá, ami remekül csúcsosodott ki a s02e07 „For Love” epizódban, amit nem véletlenül értékelnek az imdb-n 9,5-re. :thumbsup:

…a Castlevania s02 nagyon klassz lett, ez szvsz vitathatatlan. :respect: