Mindig újra és újra eldöntöm, hogy nem szabad „hallgatnom
a többség szavára” – de mindig belecsúszok az előítéletbe, és amikor egy
általam várt filmet elkezdenek lepontozni/lefikázni, akkor sajnos, el szokott
menni tőle a kedvem, és sokszor bele se nézek… „ááá, mindenki azt mondja, hogy
szahar, akkor minek töltsem vele az időmet…?!” :-///
…
És most megint bebizonyosodott, hogy nem szabad ennyire
mások véleménye után mennem.
Welcome to
Marwen – Isten hozott Marwenben
Annyira várta mindenki, minden filmes site… aztán amikor
kijött, olyan csend lett körülötte, és csalódott fanyalgás…
Én is vártam, és amikor nem lett jó visszhangja, akkor a
skippelés mellett döntöttem („áhh, úgysejó” :-/ :-P ).
Most pedig valamiért mégis bepótoltam… és Katicámmal
együtt azt mondjuk, hogy ez egy nagyon jó film volt! :respect:
Keserédes, megtört, fájdalmas… és mégis… felemelő,
szívmelengető, szerethető. :respect:
…és ami – számomra – a legmegdöbbentőbb benne, hogy egy-az-egyben
Mark Hogancamp élettörténete: ami
egyszerre ijesztő, félelmetes, és… lélekemelő. :leborul:
Markot (Steve Carell
formálja meg: szenzációsan!) egy este a kocsma előtt, öt férfi megtámadja, és
kis híján halálra veri: kómába esik, 40 napot tölt kórházban – és a támadás
előtti összes emlékét elveszíti.
Korábban rajzoló volt, de a támadás miatt fizikálisan
képtelen többé rajzolni: ezért létrehoz egy elképzelt várost, Marwen, elhelyezi
azt a II. világháborús Belgiumban, és benépesíti, és művészi installációkat
készít benne, amit egy történetfolyamra fűz fel.
…
Ez a második film életemben, amire azt mondom: a Nők, a
Női Nem, az Örök Női Szépség dicséretére készült. :respect:
Mert kikkel veszi körül a képzeletbeli Marwenben Cap’n
Hogie-t (önmaga megtestesülését) Mark? Azokat a nőket megtestesítő babákkal,
akik a való életben körülveszik, támogatják, segítik, szeretik.
És Marwenben megvédik őt a náciktól, megmentik a szorult
helyzetekből: mindig ott vannak, amikor szüksége van rájuk – és ő éppúgy
harcba-tűzbe megy értük, ha kell. Mondom: Marwenben.
Mert a valós életben Mark szinte az utcára alig mer
kilépni…
Gyönyörű film: egy sérült lélekről, aki csodálatosan
egyedi módját találta meg annak, hogy gyógyítsa önmagát…
…a végén nem tudtam megállni: egy olyan boldog, örömteli
mosoly ömlött el a borostás képemen, mint egy óvodásnak, amikor meglátja a
repeta tejbegrízt. :-)
Mert jó volt, hogy a fene enné meg: jól esett a
lelkemnek. Nagyon. :leborul:
Nem, ne nézze meg mindenki. Nem szuperhősös, nem üsd-vágd,
nem apád. Egy padlón lévő, testileg-lelkileg
megtört ember látni nem egy szívderítő dolog…
…de az gyönyörű, amikor feláll a földről, és újra felemeli
a fejét. :respect:
Mark Hogancamp
Daeho – The
Tiger: An Old Hunter’s Tale
Emlékeztek még 2005-re?! És az „Oldboy” című ikonikus
koreai filmre, Min-sik Choi-jal?!
Szerintem, aki látta, sohasem feledi el. :respect:
(Min-sik Choi
2005-ben tette le az asztalra a „Crying Fist”-et is, amit én talán
még az „Oldboy”-nál is jobban szeretek… :thumbsup: )
Most pedig Man-duk,
a legendás vadász bőrébe bújik, aki a hegyek között él, és tigrisre vadászik…
…ám történik valami, és Man-duk úgy dönt, örökre leteszi
a puskát.
…
Közben pedig Koreát megszállják a japánok, akik
elhatározzák: minden koreai tigrist ki fognak irtani.
Ez a valóságban is megtörtént: a japán megszállás 1910 és
1945 között – és ekkor tűnt el örökre a koreai (mandzsúriai) tigris Koreából…
…
A film történte ott veszi kezdetét, amikor már csak egy
tigris él: a „Hegyek Ura”. És a japánok hajtóvadászatot indítanak a kilövésére.
De a Hegyek Ura nem az a tigris, aki könnyen adná a bőrét…
...és a japánoknak dolgozó helybéli vadászok kénytelenek felkeresni Man-duk -ot (akiről
valamennyien úgy tartják, hogy ő a legjobb közülük), hogy legyen segítségükre.
Man-duk eltökélt, és nem tágít fogadalmától, nem fog
többé puskát a kezébe.
Ám a 16 éves fiát Seok-ot (Yoo-bin Sung) megszédíti a nagy pénz és a nagy lehetőség, a híressé
válás reménye, és csatlakozik a vadászokhoz.
…és ahogy a történet gördül előre, egyre többet tudunk
meg a múltból, és arról, hogy milyen különleges kapcsolat köti össze Man-duk -ot
a Hegyek Urával…
Egyszerre gyönyörű megváltás és… elmúlás film a „The Tiger”.
Mert a szemünk előtt látjuk, hogy az „utolsó, igazi
vadász”, a „Vadászok Királya”, és az utolsó tigris, a „Hegyek Ura” szembenéznek
egymással.
Tudjuk, bárki is győz – itt nem győz senki. Mert valami
örökre elmúlik. Mert a Világ soha nem lesz többé olyan, mint amilyen volt…
Matula bácsi mondta azt a Tüskevárban: „Ha egyszer lejár az idő, hát a királoknak
is lejár.”.
Fájdalmas, megindító, döbbenetes, ahogy látjuk a végső
harcot – és látjuk, hogy a „Hegyek Ura” nevéhez méltóan akar legendává válni…
…míg Man-duk egészen más úton jár, ami – úgy hiszi – a
halálhoz vezet.
Pedig annál jóval többhöz: a megváltáshoz.
…
A Marwen után valami felemelő, boldog
érzés öntötte el az embert – a Tigris után meg valami… fájdalmas üresség. Mert
ennek az összecsapásnak egyszerűen nem lehet győztese.
Mégis gyönyörű a történet, egy igazi szívfájdító ballada.
:respect:
Mondanám, hogy must see – de nem az. Nem való
mindenkinek.
Min-sik Choi
:respectagain:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése