Időutazások…
Jóreménység-sziget
Ljasuk Dimitry… Ljasuk Dimitry…
Amikor először hallottam róla, az egy riport volt, ami egy kávéházban készült, és a riporter kitért arra, hogy az őket kiszolgáló pincér nem akarta elhinni, hogy nem Nagy Ervin színész a vendégük – annyira hasonlítanak egymásra.
Nekem meg a neve hallatán az első pillanatban az jutott eszembe, hogy volt régen Kisújszálláson egy szovjet háziorvos: Dr. Ljasuk Jurij Jakovlevics. Nekünk nem ő volt a körzeti orvosunk, de mivel ő volt a helyi sportorvos, mi is jártunk hozzá vizsgálatra igazolásért, hogy versenyezhessünk.
Aztán ahogy olvastam Ljasuk Dimitry életéről: „A Szovjetunióban, Leningrádban született, magyar édesanyja és ukrán édesapja az orvosi egyetemen ismerkedtek össze. Egyéves korától Magyarországon élt, Tatabányán, Pilisvörösváron, Karcagon, Kisújszálláson, Tiszafüreden és Tiszaörvényen. A gimnáziumot Tiszafüreden végezte.” (wiki)
…és valahogy gyökeret vert bennem a gondolat, hogy Ljasuk Dimitry… szerintem annak a Dr. Ljasuk Jurij Jakovlevics-nek a fia, akit ismertem…
Aztán így jutottam el odáig, hogy tegnap megnéztük a Netflixen a Jóreménység-sziget című filmjét…
…aztán meg arra gondoltam, hogy miért épp egy szovjet/ukrán nevű ember készít olyan szívhez szóló filmet a Tiszáról, a Tisza-tóról, amilyet csak Fekete Istvántól és Zabos Gézától olvastam, amit csak Homoki Nagy Istvánnál láttam: annyi szív, annyi szeretet, annyi érzés van…?!
Aztán rájöttem: azért, mert jobban szereti a Tiszát, a Tisza-tavat, mint bármelyik „echte, tőrőlmetszett, kutyabőrös, magyar nemes” – és értő keze és szíve van ahhoz, hogy ezt az érzést átadja valamennyiünknek.
Aztán, egy kicsit utánaolvasva Ljasuk Dimitry filmes előéletének, arra gondoltam: nagyon is ott helye (ha még nem is teljesen Fekete István… de) Zabos Géza és Homoki Nagy István mellett. :respect: :leborul:
(Csak úgy kíváncsiságból: mond az a név még 2023-ban valakinek valamit, hogy Homoki Nagy István…?! Vagy az, hogy „Gyöngyvirágtól lombhullásig”…?! Meg a „Cimborák”…?! )
Ljasuk Dimitry filmjét nézve (újra) szerelmes lesz az ember a Tiszába, a folyóba, a tóba – a természetbe… és elandalodik elmúlt ifjúságán.
Van olyan pillanat, a fiatal Dimi megjelenésénél, amikor teleszaladt a szemem könnyel…
…és a visszatérés a nagyvárosba felért egy arculütéssel.
És igen, volt egy olyan rész, amikor olyan érzés öntött el, olyan dühöt éreztem, hogy felálltam a kanapéról és otthagytam a filmet: hogy én ezt nem nézem tovább.
…
…de két perc múlva visszaültem Máté és Kati mellé…
Cseszd meg, Ljasuk Dimitry. :respect:
Kisköre az én környékem is: jártam oda pecázni, teniszezni – a vonattal felváltva használt közúti híd szerintem egy ikonikus műtárgy. Hányszor mentem át rajta… te jó Isten… (Úgy terveztem, nem fogok soha többet áthajtani rajta: semmi dolgom nincs már azon a környéken. De most, megnézve a filmet… lehet, hogy még el kellene arra gurulni arra… egyszer… valamikor…)
Sokkal jobban szerettem a filmben a „vadember Dimit”, a szakállasat, a bozontosat, az ősembert, a folyó, a tó, a sziget emberét – és hátrahőköltem, lélekben hátra léptem a „civilizált”, jól fésült, simára borotvált „Dimitry úriembertől”...
A pandémiára való utalásokat látva, az el- és bezárásra való visszaemlékezés képeit nézve pedig… az meg olyan volt, mint amikor egy visszatérő, feledni, kitörölni vágyott rémálom kísértené újra az embert… Mondjuk, itt is inkább a harag tolult a torkomra, mint a félelem, vagy ilyesmi.
Rengeteg érzést, érzelmet mozgat meg, hoz a felszínre ez a mozi.
Tudjátok, nem… hm… „mozgatnak meg” az idegen nevű, magyar színekben induló sportolók (akik általában úgy és annyiszor veszik fel és teszik le az állampolgárságot, mint más télen a nagykabátot… :-PPP) – de most egy szovjet/ukrán/orosz nevű, tiszta szívű _magyar_ ember mutatta meg nekem, nekünk, hogy milyen gyönyörű is a Tiszánk. A Hazánk.
Köszönet érte neked, Ljasuk Dimitry.
:megarespect:
Star Trek: Strange New Worlds s01e01
Az 1966 és 1969 között készült első, eredeti szériát Magyarországon „némi” késéssel 1997-ben (akkor is az év végen, novembertől) mutatták be a televízióban, az 1997-től 2000-ig működő TV3 nevű kereskedelmi csatornán. („TV3 – télen-nyáron”)
Mondhatni: nem kapkodták el. :-PPP :-OOO
97-98-ban már voltak modern scifik, én sem voltam akkoriban már olyan fiatal – de mégis szívesen néztem szombat-vasárnaponként a harminc évvel korábban készült Star Trekeket, ami kimaradt minden magyar scifit szerető fiatal/ember életéből.
Aztán néztem az Új Nemzedéket és a Deep Space Nine-t is – mindkettőt nagyon csíptem :sör: –, de a Voyager, meg az Enteprise már nem „rántott be”…
A Discovery nem is érdekel(t), a Picard (bár ezt nagyon vártam, nagy Patrick Stewart – és Jean-Luc Picard rajongóként) pedig nagyon nem jött be. :-/
Egy pillanatra kinézve a mozifilmekre: a 2016-os Star Trek Beyond is – mondjuk ki – baromi szar lett (köszi a semmit, Simon Pegg :-PPP), így arra gondoltam, akkor ezzel végleg vége a Star Trek iránti érdeklődésemnek.
Ám…
…idén elkezdtek jönni a hírek egy bizonyos Star Trek: Strange New Worlds című sorozatról, és ezek a hírek nagyon pozitívak, nagyon csábítóak voltak…
Ezért most elérkezettnek láttam az időt (és elég erőt gyűjtöttem a várható csalódáshoz), hogy újra belenézzek egy Star Trek-sorozatba.
Tegnap néztem meg az első epizódot: Dimi után – ami eleve predesztinálta a stuffot arra, hogy az érzelmekben túláradó Jóreménység-sziget után már ne tudjon labdába rúgni.
…mégis, este fél 11-11 körül fel-alá járkáltam a házban, annyira felzaklatott a legújabb Star Trek nyitóepizódja. Felzaklatott: a pozitív értelmében. :sör:
Felkavart, és annyi emléket, annyi jó érzést hozott, hogy szinte visszarepültem 1997-be (nem, nem 1966-ba! :-P ;-) ), ahogy ott ültem a IX. kerületi Gergely utcai albérletben, és néztem a TV3-ban a „klasszikus” Star Treket.
Modern, mai: mégis, minden tekintetben az eredeti sorozat hitbizományosa, annak a klasszikus ST történetmesélésnek a letéteményese – általam nem ismert, mégis remek színészekkel, akik élettel és tartalommal töltik meg a karaktereket. :respect:
És amikor fel-felhangzik egy-egy dallam Alexander Courage zenéjéből, ami az eredeti sorozathoz készült, akkor azért… elakad a szó. :leborul:
Nézem/Nézek most is párhuzamosan pár sorozatot – de csak a Strange New Worlds késztet arra, hogy az első epizódja után nyomban billentyűzetet ragadjak. És ez azért valami. :thumbsup:
Nagyon optimista vagyok (én, a született pesszimista… :-P),
hogy a folytatásban sem fogok csalatkozni. :fingerscross:
Itt lehet, hogy érdemes/érdekes egy kicsit böngészni Star Trek témában:
