Outlaw King & The Great Battle

Két kosztümös, harcos-csatás film – de egyik határozottan jobb, mint a másik…

Outlaw King

„Végre lesz egy film, ami helyreteszi a Mel Gibson-féle Rettenthetetlen téves történelmi interpretálását, és megmutatja, hogy _igazából_ ki is volt, Robert, the Bruce – és hogy sokkal inkább ő „A rettenthetetlen”, mint William Wallace…”

Valami effélét olvastam róla előzetesen, és felcsillant a szemem: nah, micsoda jó kis történelmi film van itt kialakulóban…!

Aztán végignéztem… és arra gondoltam: ez valami nagyon unalmasra sikeredett.

És hogy mennyivel izgalmasabb, fordulatosabb a Mel Gibson-féle Rettenthetetlen – és hogy Mel Gibson mennyivel karizmatikusabban és szerethetőbben formálta meg William Wallace figuráját, és mennyire „se leves, se hús” a Chris Pine által megformált Robert, the Bruce. :-P

Mert mit is csinál Robert? 1302 – innen indul a történet, amikor fejet hajt Edward, az angol király előtt.

Stirlingi csata (1297, amikor Wallace fényes győzelmet aratott, és megkapta Robert, the Bruce-tól a „Skót királyság védelmezője címet”), Falkirki csata (1298, amikor az angolok nagyon megverik a skótokat, Wallace épp csak el tud menekülni) – amolyan említés szinten jelenik csak meg.

1302-ben, amikor Robert, the Bruce behódol – Wallace durván küldi el a sunyiba Edward kegyét.

1305-ben William Wallace-t kivégzik és felnégyelik: a filmben megjelenik ez a pillanat, és Robert (éppen menekülő) emberei annyit mondanak Robert füle hallatára, aki erre egy szót sem szól (hallgatás, beleegyezés, szokták volt mondani…): „azt kapta, amit megérdemelt”.

Mondják skótok – fellow skót honfitársukról…!

Akit az _angolok_ fel-né-gyel-tek.

EEEEEKKKKK

Mondtam közben én magamnak, azt hiszem, elég hangosan…

Mert mit is csinált közben Robert, the „Fényestekintetű” Bruce? Hűséget esküdött az angol királynak – aztán gyorsan ellene is fordult. Az egyik skót vetélytársával egy szent helyen (templomban, oltár előtt) találkozott, hogy az ne ölhesse meg orvul – erre „Folttalan” Bruce öli meg orvul a másikat az oltár előtt!

Utána gyorsan a papokhoz szalad, hogy ne kárhozzon el, és ne taszítsák ki az egyházból – a papok pedig gyorsan és érdekből skót királlyá koronázzák.

Persze, Edward nem örül az esküszegésnek, és lerohanja a lelkes, a friss királyt ünneplő skótokat, és Robert, the Bruce menti az irháját.

Hát igen… ez lenne az a bizonyos rózsaszín, folttalan történet – legalábbis egy jellemző szegmense –, amivel Robert, the Bruce erkölcsileg fölé emelkedik a „törvényen kívüli” William Wallace-nak.

Vagy nem is annyira…?! :-PPPPP

Szóval, nem irigylem Chris Pine-t: ezt a fickót marha nehéz lett volna szerethető hősként eladni: ez úgy tett hűségesküket, hobbiból, szabadidejében, hogy tíz perccel később már hátba szúrta (volna) a friss hűbérurát – és úgy ment „szent helyre” találkozóra, ahol nemzedékek óta, kiátkozás és elkárhozás terhe mellett tilos(!!!!) vért ontani, hogy két percen belül már le is szúrta riválisát… aztán meg futott a papokhoz megbocsátásért könyörögni…

Esküszöm, ez akkoriban leszúrt (volna) mindenkit, aki kartávolságban volt neki. :-PPP Mert van, amikor beakad az embernek a lemez, nem igaz? Szerintem, ebédelni sem mert vele senki, évekig… mert a desszertig már nem jutott volna el a mellette étkező. :-PPP

És úgy elgondolkoztam… ha William Wallace, a _Skót királyság védelmezője_, „azt kapta, amit megérdemelt”, akkor vajon mit érdemelt volna Robert, the Bruce…?! Tíz forintos kérdés, nem kell rá válaszolni. :-PPP

…

Azt hinné az ember, ha már a Rettenthetetlen olyan remek kis középkori csatafilm volt, akkor minimumus, hogy az Outlaw King-ben is lesz pár remek összecsapás.

Nos, mit ne mondjak… :-///

Egyik átverésből esünk a másik esküszegésbe, egyik ígéretmegszegésből a másik hazugságba, és menekülünk. Sokat, sokáig.

Nem, csata az nincsen. :-PPP

„Persze, mert szegény Netflixnek nem volt elég pénze!” – aha, ja. :-PPP De a kb. három percig látható 200 fős lakoma-tivornyákra, meg 500-1000 fős statisztériával felvonultatott királlyá koronázási ünnepségre futotta, mi?! Csatára meg már elfogyott a lóvé… :-PPP

A végén ugyan van egy csata (1314, Bannockburn) – de az meg… hát… valahogy nem sikerült sem túl monumentálisra, sem túl epikusra.

Az angolok már-már nyernének, amikor valaki elkezdi kiabálni: „vissza, vissza, itt nem terem nekünk ma győzelem!” – és visszavonulnak. Mind a skótok, mind a néző(k) legnagyobb döbbenetére…

…de persze azért a csatában összemérte a fegyverét, Robert, the Bruce, Skócia királya – II. Edwarddal, Anglia királyával… nyilván a történelmi hűség kedvéért… mert ez az új feldolgozás annyira büszke arra, hogy mennyire a tények és a rögvalóság talaján áll.

Persze. Naná. Hát hogyne. Hja.

:-PPP

Én jó nagyot csalódtam ebben az egészben.

De nektek ettől még bejöhet, persze.

:-S

The Great Battle

Az első nyolc(!!!) perce többet ér, mint az egész 121 perces Outlaw King, szőröstül-bőröstül, Netflixestül-Pineostul. :leborul:

…úgy érzem, hogy az első óráját szerintem lélegzetvétel nélkül néztem végig – aztán megállítottam a filmet, és egy óráig kerestem az államat a földön… :-OOOOO :amazing:

Akkor egyszerűen arra gondoltam, hogy ezt képtelenség überelni, hogy ennél már nincs feljebb, hogy erre már nem lehet rátenni semennyi lapáttal: ez olyan atomállat, amilyet csak álmodni lehet – egy magamfajta, harcos (történelmi, fantasy, harcművészeti – szóval, macsó, férfiállatos, tesztoszteron bomba :groáááá: :-)))) ) filmrajongónak.

 

Megmondom, nem is sikerült – de (bár a második óra nem volt olyan „erős”) az utolsó 30 percre nem lehet mást  mondani, csak hogy epic. :amazingagain: :leborulújra:

Csak a Red Cliff-hez, és a Gyűrűk Urából Kürtvár ostromához mérhető.

 

És a karakterek… testvéreim az Úrban… azok nem horzsolnak, hanem tépnek és szaggatnak.

Legnagyobb problémának az ázsiai filmek körül sokan azt szokták felvetni, hogy nem tudják megkülönböztetni egymástól a szereplőket.

Nos, aki itt összetéveszt akár _egy_ szereplőt is a másikkal… az kábé, vagy félvak – vagy félvállról veszi az egészet, és alig figyel oda. :-PPP (Akkor meg minek nézi/nézné, kérdem én… :-PPP )

Ők azok: nézzétek és lássátok.

Nekem persze – gondolom, nem volt kérdés előttetek :-) – Hwal-bo (Oh Dae-hwan), a fejszések vezére volt a legnagyobb kedvencem. :respect:

De az kétségtelen, hogy a karizmatikus parancsnok, Yang Man-chun (Jo In-sung) egész egyszerűen tökéletes volt a szerepre. :megarespect:

Bitang jó film a The Great Battle. Elképesztően remek. Igazi Masterpiece.

Must See.

:leborul:

 

(Hogy többet írtam egy általam „rossznak” ítélt filmről, mint a „jóról”?! Mert a _jó_ önmagáért beszél. Nem szorul rá csekély szavaimra. :respect: )

Homecoming s01 & The Sinner s02 & The Bletchley Circle s01

Végignéztem (végre, megint) egy marha jó sorozatot :sör: – és „kidobok” (magamból) mellé másik kettőt is, amiket már (jóval) régebben láttam, de (eddig) nem nagyon volt kedvem róluk rivjúzni. :-P

Homecoming s01

Nem vagyok Julia Roberts nagy rajongója. Kicsi se. :-P

De hogy ez egy marha érdekes, ritka unikum sori lett, aminek ő a főszereplője, és a(z egyik) producere - az tuti. :sör:

A történetről.

Vagyunk, ahol vagyunk. Valahol Floridában.

Elvileg.

Egy intézményben, aminek a neve Homecoming, ahol PTSD-s katonákat kezelnek, és próbálják őket visszavezetni a harctéri traumákból a civil életbe.

Elvileg.

Itt pszichológusnő Heidi (Julia Roberts), akit folyamatosan telefonon instruál, irányít, szupervájzol a főnöke, Colin (Bobby Cannavale).

Heidi pedig egyre közelebbi barátságba kerül az egyik kezelt katonával/pácienssel, Walter Cruz-zal (Stephan James).

 

És közben érezzük, hogy… nagyon fura egy intézmény ez.

Aztán az egyik kissé ideges és pszichotikus katona, Shrier (Jeremy Allen White) felveti Walternek: nem is biztos, hogy Floridában vannak.

„- Look, what are you trying to say, man?

- Nothing. I'm just... I'm just saying, all right, I'm pointing out that the only reason we think we're in Florida is because that's what they told us, right?”

…

Azt meg már az elején levesszük, hogy két idősík van: az egyik a „Homecoming”-os időszak – a másik pedig a „Homecoming utáni”.

Heidi az egyikben vezető pszichológus – a másikban pedig pincérnő egy világ végi étteremben…

És a „pincérnős” jelenben egyszer csak megjelenik Heidi-nél a DoD (Department of Defense) egyik embere, Thomas Carrasco (Shea Whigham), aki Walter és a Homecoming után kérdezősködik – és Heidi mindent élből tagad.

„- As I explained, we received a complaint. This was four years ago, during your time there. Specifically, that one... "One of the soldiers, he wants to leave, h... he wants to go home, but they won't let him."

(…)

- I don't remember.

- You don't remember anything about your work?

- I already told you.

- What about the name Walter Cruz? Do you remember him?

- No.”

…

…és lassan arra gondolunk, hogy talán… talán nem is az a legnagyobb baj, hogy hol van, vagy volt ez az intézmény… hanem itt valami egészen más, sokkal sötétebb dolog húzódik meg a háttérben…

Kár is lenne ennél többet mondani: remek kis thriller bontakozik ki előttünk. :sör: :respect:

Ha valakinek mond valamit: az a Sam Esmail jegyzi a sorozatot, aki a Mr. Robot-ot…

Igazi „pageturner”, mi zsinórban nyomtuk a részeket, és teljesen rákattantunk. :thumbsup:

10x30 perc játékidő, nem is vészes. :sör:

Jó szívvel ajánlom mindenkinek.

The Sinner s02

Sokáig úgy néztem, hogy sokkal jobb, mint az első évad… ám az utolsó két részre elment a szám íze. :-///

Nincs bajom a „happy end”-del, általában – de amit itt a végére tartogattak… az azért már nekem is túlcsordult. :-///

Oké, az első évad vége is… hm… „jó” lett. (Mert a „happy end” elég erős eufémizmus lenne rá…)

De ez a második… mintha az utolsó rész már csak arra ment volna rá direktben, hogy mennyire jó és szép is minden, és hogy mennyire boldog és elégedett mindenki, és hogy mindenki megkapta, amire vágyott…

Lehet, hogy másnak nem lesznek ilyen averziói, és teljesen bejövős lesz/lehet az évad.

Nekem azért geil lett a végére… :-/

Remek volt benne Bill Pullman, Carrie Coon, és Elisha Henig – remekül építkezett a történet hat részen keresztül – de az utolsó két epizóddal (7-8) valahogy visszamenőleg leöntöttek ragacsos cukormázzal mindent.

Legalábbis az én szememben.

The Bletchley Circle s01

Sokkal jobb lett volna, hogyha a hölgyek II. világháborús kódmegfejtéseire, rejtélymegoldásaira, kalandjaira épül a sorozat.

A háború utáni időszakban újra összeállt, immár sorozatgyilkosra vadászó nők története… sajnos, legalábbis unalmas volt.

A sorozat első részében megmutatták, hogy a háborúban hogyan nyomoznak egy német tiszt után, pusztán a rádióüzenetek alapján.

Na, az az 5-6 perc izgalmasabb volt (számomra), mint az utána következő 130 perc sorozatgyilkosos… :-/

Nekem nem lett a kedvenc angol sorim.

Hogy finoman fogalmazzak... :-P

Ao, le dernier Néandertal – Ao, az utolsó ősember & Alpha – Alfa & Early Man – Ősember

Ősemberek, ősemberek, ősemberek… Most valahogy egy ilyen szériára buktam rá, és… hááát… nem vagyok túl elragadtatva. :-///

Oké, én „A tűz háborúját” („La Guerre du feu”) tekintem etalonnak, és nagy ívben teszek az imdb-s pontozásra: az „I.E. 10.000” („10,000 BC”) is a kedvencem, szóval ennek fényében vágtam neki az alábbi három filmnek.

Ao, le dernier Néandertal – Ao, az utolsó ősember

Eleinte annyira zavart, hogy ki akartam kapcsolni… :-/ A neandervölgyi emberek arcszerkezetének ábrázolása nekem már-már parodisztikusan hatott, és egyszerűen, nem bírtam bevonódni.

Orbitális szerencsémre nem kapcsoltam ki, hanem csak néztem tovább, így végül túltettem magam az előreugró szemöldökcsonton, és a csapott homlokon: és végére határozottan kellemes élményt elkönyvelve keltem fel a film elől. :sör:

Mert a történet jó: megérintő, magával ragadó, és a karakterek határozottan szimpatikusak és szerethetőek.

Eleinte furának éreztem, hogy míg a szereplők egymással fura morgásokkal, és vakkantásszerű nyelven beszélnek, addig teljesen érthetően narrálják le nekünk a gondolataikat – de végül ezt a megoldást is üdvözöltem, és elfogadtam. :sör:

A történetről annyi: Ao (Simon Paul Sutton) törzsét (feleségét és gyermekét) lemészárolják, ezért elindul, hogy vagy meghaljon – vagy visszataláljon testvéréhez, régi törzséhez.

Út közben fogságba esik, majd szökése során csatlakozik hozzá az állapotos Aki (Aruna Shields), akivel ezek után együtt mennek tovább az úton.

A csapott homlokú neandervölgyi férfi, és a homo sapiens nő eleinte egyáltalán nem kedvelik egymást, de köszönhetően Aki hamarosan megszülető gyermekének, különös kötelék alakul ki közöttük.

Valahogy érzi az ember („homo filmmaniakus” :-) ), hogy ez az út hova fog kifutni, de ahogy tálalják, ahogy alakulnak a sorsok, az érzelmek, valahogy… könnyen meg lehet bocsátani. Én legalábbis meg tudtam.

Mert az egész szerethető és emberi. :thumbsup:

És a végén… a fene vigye el… annyi jó érzés öntött el a film végére, amit már régen kaptam meg egy alkotástól. :respect:

Nem tudom, és nem is akarom bántani: ha ilyen „ősemberes” mozik készülnek/készülnének: tőlem jöhetne mind, ezerrel. :sör:

Alpha – Alfa

Ezt a rivjút rohadt gyorsan le fogom tudni: annyira untam az egészet, hogy fizikailag fájt, komolyan. :-(((

Kínlódtam, pörgettem – „haladjunk már, könyörgöm!” –, belenéztem, megint pörgettem – „mikor lesz már vége, bonyek…?!”…

Ezt egyszerűen nem lehet érdekfeszítően átadni – vagy a téma miatt, vagy mert az alkotók inkompetensek voltak.

Az első domesztikált farkas története baromi unalmas lett. Sajnos.

Keda (Kodi-Smit McPhee) pedig annyira idegesítő benne, hogy… Hagyjuk. :-PPP

Early Man – Ősember

Nick Park: Wallace and Gromit, Shaun the Sheep, Chicken Run, Creature Comforts :sör:

Szóval, tett már le eleget az asztalra az illető úr, aki az Early Man-t rendezte.

Ám az Ősember sajnos gyáva marad: nem lép túl semmiféle tekintetben az underdog sportfilmeken, sőt. Nem is parodizálja azokat (amikor lenne rá bőven lehetősége), nem is próbál semmiféle új útra lépni ezzel a témával kapcsolatban. :shameonthem:

A két legjobb karakter, akikhez a legjobb jelenetek kapcsolódnak, az Hognob (Kutylac) és a Message Bird (Postaszajkó). Az ő jeleneteiken nagyokat röhögtem. :-D

De a haloványlagos utalások a jelen focijára (Real Bronzio, Early Man United) csak gyenge, gyáva próbálkozások voltak – és sokkal több lehetőség maradt kihasználatlan, mint amennyi ült. :-///

És bár a filmbéli Dug (Öcsi) nagyon bátor fickó – de a remek és elismerésre méltó munkával és technikval készült stop motion gyurmafilm… nagyon gyáva és kisstílű. :-PPP

Sokkal több volt benne, egyértelmű csalódás. Sajnos. :-(((

Bernecebaráti - Nagy Zoltán

Ma Bernecebarátiba mentünk kirándulni, és a Nagyboldogasszony-templom tövében, a Kemence-patak fölött van néhány nagyon szép régi borospince, és az egyik korlátjának támlájába egy vers van belefaragva...

Egy olyan vers, amit sajnos még soha nem olvastam-hallottam korábban - de biztosan nem véletlen, hogy éppen most, Mindenszentek ünnepe tájékán bukkantam rá.

Nagy Zoltán: Sírkőre

A völgyet nézni állj meg hegytetőn,
Az életet tanuld a temetőn.
Figyelj reám, ki nem mozdítok ajkat,
Már jól tanít, ki mindörökre hallgat.

Most hallgatok, de egykor zengve zengtem,
A föld, a víz, a lég hallottak engem.
Nem néma, bárha nem szól, a harang,
S nem törli el a csend, hogy volt a hang.

Voltam parázs, elszálltam mint a pernye:
Szívem tüzét eloltá bús zegernye,
De melegebb a nyár, s a déli szélben
örökre érzik már, hogy én is éltem!

Voltam kiáltás, elkapott a szél,
De aki kiáltott, az él!
Völgy csipkebokra már hiába száraz,
Az Úr lángolt ott, mindig oltár már az!

Ha van füled, halld hangtalan beszédem;
Mindegy, mi voltam: voltam az ami,
Egy hang voltam az Isten énekében
És kár lett volna el nem hangzani.

Nagy Zoltán

(1884-1945)