Outlaw King & The Great Battle

Két kosztümös, harcos-csatás film – de egyik határozottan jobb, mint a másik…

Outlaw King

„Végre lesz egy film, ami helyreteszi a Mel Gibson-féle Rettenthetetlen téves történelmi interpretálását, és megmutatja, hogy _igazából_ ki is volt, Robert, the Bruce – és hogy sokkal inkább ő „A rettenthetetlen”, mint William Wallace…”

Valami effélét olvastam róla előzetesen, és felcsillant a szemem: nah, micsoda jó kis történelmi film van itt kialakulóban…!

Aztán végignéztem… és arra gondoltam: ez valami nagyon unalmasra sikeredett.

És hogy mennyivel izgalmasabb, fordulatosabb a Mel Gibson-féle Rettenthetetlen – és hogy Mel Gibson mennyivel karizmatikusabban és szerethetőbben formálta meg William Wallace figuráját, és mennyire „se leves, se hús” a Chris Pine által megformált Robert, the Bruce. :-P

Mert mit is csinál Robert? 1302 – innen indul a történet, amikor fejet hajt Edward, az angol király előtt.

Stirlingi csata (1297, amikor Wallace fényes győzelmet aratott, és megkapta Robert, the Bruce-tól a „Skót királyság védelmezője címet”), Falkirki csata (1298, amikor az angolok nagyon megverik a skótokat, Wallace épp csak el tud menekülni) – amolyan említés szinten jelenik csak meg.

1302-ben, amikor Robert, the Bruce behódol – Wallace durván küldi el a sunyiba Edward kegyét.

1305-ben William Wallace-t kivégzik és felnégyelik: a filmben megjelenik ez a pillanat, és Robert (éppen menekülő) emberei annyit mondanak Robert füle hallatára, aki erre egy szót sem szól (hallgatás, beleegyezés, szokták volt mondani…): „azt kapta, amit megérdemelt”.

Mondják skótok – fellow skót honfitársukról…!

Akit az _angolok_ fel-né-gyel-tek.

EEEEEKKKKK

Mondtam közben én magamnak, azt hiszem, elég hangosan…

Mert mit is csinált közben Robert, the „Fényestekintetű” Bruce? Hűséget esküdött az angol királynak – aztán gyorsan ellene is fordult. Az egyik skót vetélytársával egy szent helyen (templomban, oltár előtt) találkozott, hogy az ne ölhesse meg orvul – erre „Folttalan” Bruce öli meg orvul a másikat az oltár előtt!

Utána gyorsan a papokhoz szalad, hogy ne kárhozzon el, és ne taszítsák ki az egyházból – a papok pedig gyorsan és érdekből skót királlyá koronázzák.

Persze, Edward nem örül az esküszegésnek, és lerohanja a lelkes, a friss királyt ünneplő skótokat, és Robert, the Bruce menti az irháját.

Hát igen… ez lenne az a bizonyos rózsaszín, folttalan történet – legalábbis egy jellemző szegmense –, amivel Robert, the Bruce erkölcsileg fölé emelkedik a „törvényen kívüli” William Wallace-nak.

Vagy nem is annyira…?! :-PPPPP

Szóval, nem irigylem Chris Pine-t: ezt a fickót marha nehéz lett volna szerethető hősként eladni: ez úgy tett hűségesküket, hobbiból, szabadidejében, hogy tíz perccel később már hátba szúrta (volna) a friss hűbérurát – és úgy ment „szent helyre” találkozóra, ahol nemzedékek óta, kiátkozás és elkárhozás terhe mellett tilos(!!!!) vért ontani, hogy két percen belül már le is szúrta riválisát… aztán meg futott a papokhoz megbocsátásért könyörögni…

Esküszöm, ez akkoriban leszúrt (volna) mindenkit, aki kartávolságban volt neki. :-PPP Mert van, amikor beakad az embernek a lemez, nem igaz? Szerintem, ebédelni sem mert vele senki, évekig… mert a desszertig már nem jutott volna el a mellette étkező. :-PPP

És úgy elgondolkoztam… ha William Wallace, a _Skót királyság védelmezője_, „azt kapta, amit megérdemelt”, akkor vajon mit érdemelt volna Robert, the Bruce…?! Tíz forintos kérdés, nem kell rá válaszolni. :-PPP

…

Azt hinné az ember, ha már a Rettenthetetlen olyan remek kis középkori csatafilm volt, akkor minimumus, hogy az Outlaw King-ben is lesz pár remek összecsapás.

Nos, mit ne mondjak… :-///

Egyik átverésből esünk a másik esküszegésbe, egyik ígéretmegszegésből a másik hazugságba, és menekülünk. Sokat, sokáig.

Nem, csata az nincsen. :-PPP

„Persze, mert szegény Netflixnek nem volt elég pénze!” – aha, ja. :-PPP De a kb. három percig látható 200 fős lakoma-tivornyákra, meg 500-1000 fős statisztériával felvonultatott királlyá koronázási ünnepségre futotta, mi?! Csatára meg már elfogyott a lóvé… :-PPP

A végén ugyan van egy csata (1314, Bannockburn) – de az meg… hát… valahogy nem sikerült sem túl monumentálisra, sem túl epikusra.

Az angolok már-már nyernének, amikor valaki elkezdi kiabálni: „vissza, vissza, itt nem terem nekünk ma győzelem!” – és visszavonulnak. Mind a skótok, mind a néző(k) legnagyobb döbbenetére…

…de persze azért a csatában összemérte a fegyverét, Robert, the Bruce, Skócia királya – II. Edwarddal, Anglia királyával… nyilván a történelmi hűség kedvéért… mert ez az új feldolgozás annyira büszke arra, hogy mennyire a tények és a rögvalóság talaján áll.

Persze. Naná. Hát hogyne. Hja.

:-PPP

Én jó nagyot csalódtam ebben az egészben.

De nektek ettől még bejöhet, persze.

:-S

The Great Battle

Az első nyolc(!!!) perce többet ér, mint az egész 121 perces Outlaw King, szőröstül-bőröstül, Netflixestül-Pineostul. :leborul:

…úgy érzem, hogy az első óráját szerintem lélegzetvétel nélkül néztem végig – aztán megállítottam a filmet, és egy óráig kerestem az államat a földön… :-OOOOO :amazing:

Akkor egyszerűen arra gondoltam, hogy ezt képtelenség überelni, hogy ennél már nincs feljebb, hogy erre már nem lehet rátenni semennyi lapáttal: ez olyan atomállat, amilyet csak álmodni lehet – egy magamfajta, harcos (történelmi, fantasy, harcművészeti – szóval, macsó, férfiállatos, tesztoszteron bomba :groáááá: :-)))) ) filmrajongónak.

 

Megmondom, nem is sikerült – de (bár a második óra nem volt olyan „erős”) az utolsó 30 percre nem lehet mást  mondani, csak hogy epic. :amazingagain: :leborulújra:

Csak a Red Cliff-hez, és a Gyűrűk Urából Kürtvár ostromához mérhető.

 

És a karakterek… testvéreim az Úrban… azok nem horzsolnak, hanem tépnek és szaggatnak.

Legnagyobb problémának az ázsiai filmek körül sokan azt szokták felvetni, hogy nem tudják megkülönböztetni egymástól a szereplőket.

Nos, aki itt összetéveszt akár _egy_ szereplőt is a másikkal… az kábé, vagy félvak – vagy félvállról veszi az egészet, és alig figyel oda. :-PPP (Akkor meg minek nézi/nézné, kérdem én… :-PPP )

Ők azok: nézzétek és lássátok.

Nekem persze – gondolom, nem volt kérdés előttetek :-) – Hwal-bo (Oh Dae-hwan), a fejszések vezére volt a legnagyobb kedvencem. :respect:

De az kétségtelen, hogy a karizmatikus parancsnok, Yang Man-chun (Jo In-sung) egész egyszerűen tökéletes volt a szerepre. :megarespect:

Bitang jó film a The Great Battle. Elképesztően remek. Igazi Masterpiece.

Must See.

:leborul:

 

(Hogy többet írtam egy általam „rossznak” ítélt filmről, mint a „jóról”?! Mert a _jó_ önmagáért beszél. Nem szorul rá csekély szavaimra. :respect: )