Két nagyon komoly, nagyon kemény film… :respect:
BlacKkKlansman –
Csuklyások
Azt hittem, hogy valami jópofa, vicces dolog lesz, amiben
a vagány, afroamerikai nyomozó (meg)hülyíti a csuklyában grasszáló, „white power”-es
fajvédőket.
Majd jókat fogok nevetni – gondoltam.
Nos… ezt csúnyán benéztem. De így még remekebb filmmel
találkoztam, mint reméltem volna. :repect:
Amikor úgy indulunk, hogy a fehér fajvédő Dr. Beauregard (Alec Baldwin) elmond egy… hm… figyelemfelkeltő szónoklatot, akkor
már valahogy elillannak az ember vígjátéki illúziói.
„They say we may have lost the battle but we
didn't lose the war. Yes, my friends, we are under attack. You may have read
about this in your local newspapers or seen it on the evening news. That's
right. We are living in an era marked by the spread of integration and
miscegenation.The Brown decision, forced upon us by the
Jewish-controlled puppets on the U.S. Supreme Court, compelling white children to
go to school with an inferior race, is the final nail in a black coffin towards
America becoming a mongrel nation. We had a great way of life until the Martin
Luther Coons of this world and their army of Commies started their civil rights
assault against our holy white Protestant values. Do you really want your
precious white child going to school with Negroes?
They're lying, dirty monkeys, stopping at
nothing to gain their equality with white men.
Rapists, murderers, craving the virgin pure
flesh of white women. And the Negro's insidious tactics, under the tutelage of high-ranking, blood-sucking
Jews, using an army of outside northern black beast agitators determined to
overthrow the God-commanded and biblically inspired rule of the white race. It's
an international Jewish conspiracy.”
(Ezt egyébként jelenlegi diktátorunk így, szinte szóról-szóra,
rendszeresen lenyomja egy átlagos pénteki, lakájrádiós propagandabeszédében… Mert
kicsi a világ, ugye.)
…
Ezek után ismerjük meg a detektív Ront (John David Washington),
ahogy dolgozni kezd a Colorado Springs rendőrségén – mint első(!) afroamerikai
nyomozó.
Majd megismerjük a fehér, nyomozó Flip-et (Adam Driver),
akivel egy különös, ijesztő és veszélyes nyomozásba kezdenek.
Oké, mondtam már párszor, de nem tudom eleget ismételni: Adam Driver marha jó színész – már
régen túl vagyok a f*s
szerepválasztásán a SW-t tönkretevő Disney pénznyerő automatában :-P –, és Sam
Rockwell mellé feltettem arra a polcra, hogy „Ennek a csávónak minden filmjét látnom kell!” :sör: :thumbsup:
Van pár poénja, kikacsintása: de a legkomolyabb,
legfélelmetesebb pillanatok is az ő karakteréhez kapcsolódnak.
„- Lose that Jewish necklace around your neck.
- Jimmy, it's not a Jewish necklace. It's a
Star of David.
- Okay.
- Flip, you're Jewish?
- I don't know. Am I?”
…
„Yeah, well, you don't have that little
psychopath, Felix, staring at you, asking where you live. I'm Jewish, yes, but
I wasn't raised to be. It wasn't part of my life. I never thought much about
being Jewish. Nobody around me was Jewish. You know, I wasn't going to a bunch
of Bar Mitzvahs. I didn't have a Bar Mitzvah. I was just another white kid. And
now I'm in some basement denying it out loud.
I never thought much about it. Now I'm
thinking about it all the time. About rituals and heritage. Is that passing? Well,
then I have been passing.”
…
És közben látjuk a klántagokat, akik között akadnak
egybites redneckek – és komoly pszichopaták, akik láthatóan és érezhetően
mindenre képesek a „white power”-jegyében… és az ember gyomra összeszorul, amikor
hallod őket beszélni, és látod mennyire fel vannak fegyverkezve…
Ám látjuk a dühös, fusztrált, parázsként izzó feketéket,
akik a „black power” eljövetelét hirdetik…
És az ember azt érzi, hogy ebből nem fog kisülni semmi
jó.
Spike Lee
pedig nem hagy bennünket kétségek között – olyan éles párhuzamokat húz, mintha
késsel vágná a lelkünket.
Az egyszeri néző pedig nem tud mit csinálni: csak
elkerekedett szemmel, iszonyodva-undorodva nézi az őrületet.
…amikor pedig valós, dokumentált események filmkockái
peregnek… egész egyszerűen… egész egyszerűen…
…
Döbbenetes film a BlacKkKlansman.
Csoda, hogy Trump nem tiltatta be.
Csoda, hogy Spike
Lee-nek még nem kellett elmenekülni az országból…
Muškarci ne
plaču – A férfiak nem sírnak
Uramisten…
…
Ez valami nagyon kemény volt.
Többszörös koprodukcióban készült alkotás: Bosznia-Hercegovina,
Szlovénia, Horvátország, Németország – és a téma, amihez nyúl, szinte még
mindig nyers seb: a jugoszláv háború.
„A háborúnak már húsz éve vége, de ti még
mindig benne éltek.”
Egy hegytetőn álló, üres szerbiai hotelben jönnek össze a
jugoszláv háború veteránjai – minden oldalról: szerbek, horvátok, bosnyákok,
muzulmánok –, hogy egy szervezet, a Békeközpont égisze alatt megpróbálják
feldolgozni a háborúban átélt-tett szörnyűségeket.
A pszichodráma segítségével.
Egy kis adalék: egyszer volt alkalmam és lehetőségem,
hogy egy pszichodrámára épülő… hm… „beszélgetést”… „kezelést”(?)… megfigyeljek,
közvetlen közelről.
Számomra döbbenetes élmény volt. Ijesztő. Azt mondtam, én
ilyet soha nem fogok csinálni.
De aki akkor és ott „benne volt”, azt mondta nekem
később, hogy neki felszabadító volt, és felemelő.
…
Szóval, ilyen… előtudással(?) néztem a filmet, ahogy a
veteránok a pszichodráma segítségével mesélnek a háborús eseményekről.
„- Most hogy érzed magad?
- Meg akarok halni.
- Ha visszamehetnél az időben, mit mondanál
neki?
- Menj a másik helyre, majd én itt maradok. Menj!”
…
...
„Aztán észrevettem, hogy az egyik terepjáróból
kiszállt egy tábornok. Rögtön felismertem. Egyenesen rám nézett. Ő volt a... Mindenki
rettegett tőle. Egy iskola előtt álltunk meg. Kihoztak egy pár embert
az épületből. Úgy húszan lehettek. Felterelték
őket a teherautóm hátuljába, és indultunk. Az egyik terepjáró előttünk, a másik
mögöttünk. Három kilométert mentünk a főúton, és még kettőt az erdőben. A
terepjáró megállt, és én is megálltam mögötte. Csak akkor vettem észre. Egy gödröt.
Egy frissen kiásott gödröt. Egy csapat
katona állt az egyik oldalán. Az emberek, akiket szállítottam, rájöttek, mi
következik, és jajgatni kezdtek. Nagyon gyorsan véget ért az egész. Az ezredes megparancsolta,
hogy menjek vissza az iskolához. Még egy csoportot odaszállítottunk. Őket is
megölték. Aztán még egyet. Mikor a harmadik csoporttal odaértünk, az ezredes
megparancsolta, hogy szálljak ki a kocsiból. Egy puskát nyomott a kezembe… Tessék.
Elmondtam.”
…
...
„- Hol állnak azok az emberek? Hol vannak?
- Ott.
- Mit csinálnak?
- Az egyikük sír. A másik, aki mellette áll, imádkozik.
Van köztük egy nagyon fiatal fiú. Még gyerek. Hatalmas, kék szeme van.”
…
...
„Gyere ide! Itt van a gödör. Itt van
eltemetve az a sok ember. Mit mondanál most nekik? Mondd ki!”
…
A karakterek karcosak, egyediek – és mindegyik álarca
alatt (csöndesség, gúnyosság, gyűlölet, megnyugvás) nyers sebek lüktetnek,
amiket elég csak megkarcolgatni, és máris spriccel belőle a fájdalom, a
félelem, a harag, az öngyűlölet… és mind úgy látszik, hogy sosem fognak elmúlni.
A veteránok közül számomra a horvát Valentin (Leon Lučev) és a szerb Miki (Boris Isaković) drámája volt a legnagyobb hatású. :leborul:
…
Döbbenetes alkotás. Feledhetetlen.
Egyszerre nagyszerű és iszonyú – értitek, mire
gondolok. :respect:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése