Mortal Engines – Ragadozó városok

Én nagyon akartam utálni ezt a filmet…

Kitaláltam, hogy Dáviddal (decemberi jó szokásunk szerint) menjünk a téli szünetben moziba, és feldobtam neki a választás lehetőségét.

Mondom, ott van a Transformers-frencsájz „rebootja”, ami egy amolyan tingli-tangli diznisített, családbarát verzió…

…meg az Aquaman, a tetovált maori-hakás Khal Drogóval, amiről mindenki azt mondja, hogy a legjobb DC film a Sötét Lovag óta…

…és ott van a Mortal Engines, amit már premier előtt (érted: _premier előtt_!!!) úgy fikáztak a neten, hogy orbitális bukás lesz, olyan szar… még nem látta senki, de már szarházták…

Reménykedtem, hogy az Akva-manust választja Dávid: és így is lett! :sör:

Azt nézte meg a haverjával vasárnap, Pesten. :-///

Nekem meg jutott a hétfői, gödöllői Mortal Engines…

…úgy örültem neki, mintha a fogamat húznák. :-///

Príma – gondoltam –, ilyen az én formám. Ezt úgy szidják a neten, hogy a fal adja a másikat, tuti, hogy baromi rossz lesz… óóó… kellett ez nekem, kellett ez nekem?!?!

Lógó orral caplattam el ma délután a moziba, és vártam, hogy majd egy olyat, de olyat fogok írni róla, hogy vért fog fröcskölni a képernyő is…! (Vagy a képernyőről fröcsköl rám vissza a hányás…?! Hm… nem is tudom… valami ilyesmi…)

Szóval, én nagyon akartam utálni ezt a filmet.

…megy a film, megyeget… az állam meg lent a földön… a popcornt meg állandóan mellé teszem a számnak…

Az időérzékem totál odavan: nem tudom, hogy 20 perc telt el, vagy 15… esetleg már fél óra…?! De nem merem, nem tudom elővenni a telót, hogy lopva ránézzek: megbűvölten bámulom a vásznat.

Arra gondolok, oké, semmi gáz – az eleje lenyűgöz: na és?! Utána majd jól megszokom ezt a steampunk-miliőt, és tökre unni fogom az egészet… majd mindjárt… mindjárt kezdem is unni…

Baszki, még mindig nem unom…! Valami baj lehet velem, esküszöm… Ez már a szenilitás jele…?! Azért idén is öregebb lettem egy évvel, meg minden… Vagy valami romlottat ettem… ezért tetszik… kajakóma…

…ez rohadt jó, hogy a fene enné meg! Most mi a franc lesz velem…?! Mindenki megmondta, hogy ez a film szar, és oltári nagy bukás! Megmondta, vagy nem mondta meg?! Megmondta! Na, ugye! Aki nem látja, hogy mennyire szar, az szerintem totál inkontinen… interkontinen… imperlizmus, az.

Próbáltam a rohadt jó film mögül ráhallgatózni a közönségre is… baszki, mindenki be van szarva, az tuti… Érzem-érzékelem, hogy a filmben próbálnak elsütni egy-egy viccet: de olyan nyomasztó, félelmetes, és… hatalmas az egész, hogy fel sem merünk röhögni, mert beszippantott az életre-halálra tét!

(Egy anyuka két 6-8 éves forma kisgyerekkel kocogott be az előadásra… azok ketten éjjel tuti, hogy nem azért várják meg az éjfélt… vagy a hajnali fél kettőt… mert várják az új évet, az tutter. :-P )

Aztán megjelent Shrike. A levegő is megfagyott a moziban, esküszöm… az emberek mocorogni sem mertek, mert féltek, hogy rájuk vetül a zöld tekintet…

Én nem féltem. De nem ám. Úgy be voltam sza… sza… szakadva az ülésbe, hogy moccani sem tudtam. Na, nem mintha mertem volna…

Aztán Shrike, a Terminator legjobb barátja, elindult, baszki… hazafelé a film után úgy vezettem, hogy a visszapillantóban lestem, nem-e indul meg mögöttem/felém egy zöld fénypászma…

Majd megjelent Jihae… a gyönyörű, egyszemélyes hadsereg… Én meg hirtelen szerelmes lettem.

Aztán megjelentek az „Anti-Traction League” harcosai: mint akik egyenesen az elmémből pattantak ki – kőkemény, senkitől és semmitől nem félő brigád, akiknek imádtam minden jelenetét.

És jött a hidegrázós-agyfagyasztós iszony, Shrike – és az „Anti-Traction League” ahelyett, hogy menekülőre fogta volna: felvette vele a harcot…!

Legszívesebben üvöltöttem volna a gyönyörűségtől, olyan csata volt. :respect:

Majd jött egy feledhetetlen, lelkembe égő pillanat: Hester és Shrike… baszki… baszki… baszki…

Én rohadtul akartam utálni ezt a filmet. Be akartam állni a falkába, hogy lássák, én is mértékadó, hozzáértő blogger vagyok: lám, hiszen pont ugyanazt mondom a filmről, amit más, mértékadó, hozzáértő bloggerek!

Sírva akartam röhögni rajta…! De nem sírni… baszki…

…

Aztán eljutottunk Shan Guo-ba, a Shield Wall mögé: és végre megismerhettük a misztikus… „ellenséget”…?!

És rájöttünk, hogy Nyugat és Kelet harcában micsoda két teljesen eltérő gondolkodású népcsoport csap össze.

Majd a MEDUSA lecsapott a Shield Wall-ra… és szinte érzi az ember a lökéshullámot… a pusztítás poklát… és látod a támadók gyilkos örömét, kéjét és mámorát – ami piszokul ijesztő…

 

És felszáll az „Anti-Traction League” maroknyi gépe, hogy életük árán is szembeszálljon a hódítóval…

...

Oké: ettől a pillanattól – ha nem is utálni –, de elkezdtem… hm… határozottan ismerősnek érezni a helyzetet… hogyaszongya: nem pont ilyen volt az „SW: Az Új Remény” vége…?!?!

 ...

De utálni, vagy szidni nem tudom, és nem is akarom ezt a filmet.

Mert fantasztikus volt a világ, félelmetes a jövőkép, csodásan nyomasztó volt a steampunk miliő – és andrenalinpumpa minden akció…!

Sajnos, a készítők a végére megijedtek, szvsz – hogy „jaj, nem lesz ez túl sok(k) a kommerszhez és sokadik folytatásokhoz szokott kedves átlagnézőknek? jajaj, jujujuj, nem fekszi meg az érzékeny gyomrukat?! asszem, nagyon kellene ide egy kis kommersz, a végére, egy kis… innen-onnan ismerős nyúlás, ha már ugye, úgy is ez kell nekik, hogy ismerős legyen és jól kitaposott… másfél óráig lenyomtuk a torkukon a szokatlant, a meglepőt, a nyomasztót – a végére meg legyen egy kis Star Wars, mert ezek azt szokták meg így, decemberenként…"

:-PPP

Kár volt érte, én mondom. :-PPP

Végig kellett volna menni az úton, mert… ha már bukás, bukjunk bátran, és vigyük végig a koncepciót, a fene egye meg! Vigyük végig, és bukjunk el úgy, hogy nem alkudtunk meg!

Ne úgy, hogy a végére elgyávulunk, és eláruljuk önmagunkat…

…

Én nagyon akartam utálni ezt a filmet – de nincs rajta utálni való. Sőt.

Nagyon is szerethető. Persze, ha _előre_ (bemutató előtt…!!!) eldöntjük, hogy ez márpedig szar lesz és kész, akkor nincs miről beszélni.

Ez egy rohadt jó steampunk világ, ahol még rengeteg remek filmet láthattunk volna (igen, folytatások itt is – na és?! inkább dizniSW? meg huszonnyolcadik pókember-feldolgozás…?! :-PPPP ).

Persze, ha előre le vannak osztva a lapok… akkor nem nagyon van mit tenni. :-(((((

De nekem meglepően… megdöbbentően!... remek élmény volt, a „Mortal Engines”.

Tökre örülök, hogy mégis ez jutott nekem, nem az Aqua-manus… :-)))

:respect:

:sör:

:pezsgő:

BUÉK