2018. november 16., péntek

Ao, le dernier Néandertal – Ao, az utolsó ősember & Alpha – Alfa & Early Man – Ősember


Ősemberek, ősemberek, ősemberek… Most valahogy egy ilyen szériára buktam rá, és… hááát… nem vagyok túl elragadtatva. :-///

Oké, én „A tűz háborúját” („La Guerre du feu”) tekintem etalonnak, és nagy ívben teszek az imdb-s pontozásra: az „I.E. 10.000” („10,000 BC”) is a kedvencem, szóval ennek fényében vágtam neki az alábbi három filmnek.


Ao, le dernier Néandertal – Ao, az utolsó ősember


Eleinte annyira zavart, hogy ki akartam kapcsolni… :-/ A neandervölgyi emberek arcszerkezetének ábrázolása nekem már-már parodisztikusan hatott, és egyszerűen, nem bírtam bevonódni.

Orbitális szerencsémre nem kapcsoltam ki, hanem csak néztem tovább, így végül túltettem magam az előreugró szemöldökcsonton, és a csapott homlokon: és végére határozottan kellemes élményt elkönyvelve keltem fel a film elől. :sör:

Mert a történet jó: megérintő, magával ragadó, és a karakterek határozottan szimpatikusak és szerethetőek.

Eleinte furának éreztem, hogy míg a szereplők egymással fura morgásokkal, és vakkantásszerű nyelven beszélnek, addig teljesen érthetően narrálják le nekünk a gondolataikat – de végül ezt a megoldást is üdvözöltem, és elfogadtam. :sör:

A történetről annyi: Ao (Simon Paul Sutton) törzsét (feleségét és gyermekét) lemészárolják, ezért elindul, hogy vagy meghaljon – vagy visszataláljon testvéréhez, régi törzséhez.

Út közben fogságba esik, majd szökése során csatlakozik hozzá az állapotos Aki (Aruna Shields), akivel ezek után együtt mennek tovább az úton.

A csapott homlokú neandervölgyi férfi, és a homo sapiens nő eleinte egyáltalán nem kedvelik egymást, de köszönhetően Aki hamarosan megszülető gyermekének, különös kötelék alakul ki közöttük.


Valahogy érzi az ember („homo filmmaniakus” :-) ), hogy ez az út hova fog kifutni, de ahogy tálalják, ahogy alakulnak a sorsok, az érzelmek, valahogy… könnyen meg lehet bocsátani. Én legalábbis meg tudtam.

Mert az egész szerethető és emberi. :thumbsup:

És a végén… a fene vigye el… annyi jó érzés öntött el a film végére, amit már régen kaptam meg egy alkotástól. :respect:


Nem tudom, és nem is akarom bántani: ha ilyen „ősemberes” mozik készülnek/készülnének: tőlem jöhetne mind, ezerrel. :sör:


Alpha – Alfa


Ezt a rivjút rohadt gyorsan le fogom tudni: annyira untam az egészet, hogy fizikailag fájt, komolyan. :-(((

Kínlódtam, pörgettem – „haladjunk már, könyörgöm!” –, belenéztem, megint pörgettem – „mikor lesz már vége, bonyek…?!”…

Ezt egyszerűen nem lehet érdekfeszítően átadni – vagy a téma miatt, vagy mert az alkotók inkompetensek voltak.

Az első domesztikált farkas története baromi unalmas lett. Sajnos.

Keda (Kodi-Smit McPhee) pedig annyira idegesítő benne, hogy… Hagyjuk. :-PPP


Early Man – Ősember


Nick Park: Wallace and Gromit, Shaun the Sheep, Chicken Run, Creature Comforts :sör:

Szóval, tett már le eleget az asztalra az illető úr, aki az Early Man-t rendezte.

Ám az Ősember sajnos gyáva marad: nem lép túl semmiféle tekintetben az underdog sportfilmeken, sőt. Nem is parodizálja azokat (amikor lenne rá bőven lehetősége), nem is próbál semmiféle új útra lépni ezzel a témával kapcsolatban. :shameonthem:

A két legjobb karakter, akikhez a legjobb jelenetek kapcsolódnak, az Hognob (Kutylac) és a Message Bird (Postaszajkó). Az ő jeleneteiken nagyokat röhögtem. :-D

De a haloványlagos utalások a jelen focijára (Real Bronzio, Early Man United) csak gyenge, gyáva próbálkozások voltak – és sokkal több lehetőség maradt kihasználatlan, mint amennyi ült. :-///

És bár a filmbéli Dug (Öcsi) nagyon bátor fickó – de a remek és elismerésre méltó munkával és technikval készült stop motion gyurmafilm… nagyon gyáva és kisstílű. :-PPP

Sokkal több volt benne, egyértelmű csalódás. Sajnos. :-(((

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése