Katicám mindig idegrohamot kap, amikor meglátja, hogy
rajzfilmet nézek… :-)
Na, nem akkor, amikor Mátéval nézem a Dzsungel
könyvét, vagy a Sam, a tűzoltót :-) hanem amikor a
saját örömömre nézek valami remek
felnőtteknek szóló rajzfilmet – no, azért nem hentai-t… :-D.
Megmondom a frankót: marhára nem érdekel, hogy kinek-mi a
véleménye arról, hogy imádom a rajzfilmeket, majd’ ötvenesen is – mindig is
imádtam őket, eztán is fogom, ha valakinek ez nem tetszik… teszek rá. :-P
De persze az itthoni béke érdekében igyekszem a késő esti
órákra tenni eme hobbimat, amikor már nem zavarom vele életem párját… ;-)
Így toltam végig a Love,
Death & Robots 18 részét, és a Castlevania
8 epizódját is, nemrégiben. :sör:
Love, Death &
Robots s01
Igazi rajzfilmtechnikai bemutató, igazi ötletparádé – de
mint olyan, nyilván nem is jöhet be mindegyik mindenkinek.
Vannak benne szvsz remekbe szabott alkotások, vannak
benne remek ötletek – és akadnak nem annyira jó ötletekre épített, egyszerűbb…
vagy nem is „egyszerűbb”, hanem nekem annyira nem bejövő képi világgal bíró
gegek is. Amik néha nem is többek: gegek, egy poénra kihegyezett/felhúzott… hm…
„párpercesek”.
Szóval, akad benne hab és „citrom” is – ha mondhatom így –,
de úgy vélem, mindenkinek akad(hat) benne 1-2 kedvence.
Nekem mindjárt három is akadt, amikről szívesen szólnék.
:sör:
Persze, gondolhatjátok, hogy „18-ból _csak_ 3 jó?! az nem
valami nagy szám… :-P”, de ez azért túlzott leegyszerűsítése a dolognak:
szerintem kábé ugyanennyi volt benne a „citrom” is, a többi pedig… érdekes
volt, ami tetszett: de annyira nem, hogy felkapjam rá a fejem és felemlegessem.
Szóval, a 18 x kb.15 perc (akadtak ennél rövidebbek és
hosszabbak is) egyáltalán nem volt elvesztegetett idő az életemből. :sör: Igaz,
néha csak hümmögtem magamban „nem rossz…
nem rossz…”, és többször meg azt éreztem, hogy „ebből az ötletből valami többet, jobbat, mást is ki lehetett volna
hozni, ami jobban horzsolna… ehhh”. :-/
De jöjjön az én három dobogósom. :thumbsup:
s01e04 – „Suits”
Imádtam a harci gépekben a családjukat, a földjeiket védő
farmerek harcát, akik a rájuk zúduló „alien-hordával” csatáztak.
Remek volt a dinamika, tetszettek a fordulatok – a leges
legvégén meg főleg nyelt egy nagyot az ember… –, és imádtam a ropogó gépágyúk
tüzét. :-D :cool:
Ezt az epizódot teszem az első helyre. :respect:
s01e18 – „The
Secret War”
Mindig is élveztem, amikor egy-egy történelmi esemény
mellé/mögé/helyére valami fantasztikusat, valami démonit, valami fantasysat
tettek, és ezzel egész más megvilágításba helyezték azt.
A II. világháborúban a szovjet hátországban, Szibériában
harcoló Vörös Hadsereg alakulat története pont ilyen, akik a „Hádész Hadművelet”
következményeivel szembesülnek…
Bitangul tetszett: talán újfent azért, mert itt is „emberek
vs. szörnyek” felállás volt, mint a „Suits”-ban.
Más a rajztechnika – de ugyanaz a halálra fittyet hányó,
végső elszántság kell itt is, hogy az emberek felálljanak a szörnyek áradatával
szemben. :respect:
Szóval, ezt a kettőt ragadtam ki a 18-ból elsőre… majd aztán
eszembe jutott újra és újra egy _bizonyos_
epizód, amin egyre többet gondolkoztam… míg végül úgy döntöttem, hogy ott a
helye a dobogó harmadik fokán. :sör:
s01e01 – „Sonnie’s
Edge”
A jövőbéli Londonban titkos arénaküzdelmek zajlanak: földalatti
csarnokokban mentalisták által irányított szörnyek csapnak össze, mint
valamiféle rémisztő gladiátorok, és a fogadásokon hatalmas pénzek cserélnek
közben gazdát.
Itt követjük nyomon Sonnie-t és két segítőjét, ahogy
Khanivore-t harcba viszik a Turboraptort irányító team ellenében.
Remek a szörny vs. szörny összecsapás – és remek a végső
konklúzió is. :sör:
Elsőre nem vett meg kilóra, de később… talán a többi,
halványabb próbálkozás fényében?... már jó szívvel emlékeztem vissza rá. :thumbsup:
Nekem ez a három sztori volt a kedvencem – találjátok meg
ti is a fogatokra valót közöttük. :sör:
Castlevania s02
Az első évad négy része nem vett meg kilóra, nem tagadtam…
ám a második évad nyolc epizódja annál jobban bejött. :sör:
Belmont, Sypha és Alucard szépen összeforrtak egy
csapattá, ami remekül csúcsosodott ki a s02e07
„For Love” epizódban, amit nem véletlenül értékelnek az imdb-n 9,5-re.
:thumbsup:
De nekem nagyon tetszett közben a két kovácsmester, Isaac
és Hector története is – amik lezárása nem is annyira „lezárás” lett, hanem
inkább „felvezetés”… de ezzel sincs bajom. :sör:
Igazából, annyira bejött az évad, hogy most remek
lehetőséget látok arra, hogy itt kiszálljak – nekem pont jó lenne itt és így
elbúcsúzni a hősöktől –, de (mivel berendelték a harmadik évadot) nem tudom,
hogy képes leszek-e ignorálni a folytatást…
Az első évadot most sem tudom/akarom visszamenőleg
felértékelni, akkor sem, ha tudom/érzem, hogy a második évad kicsúcsosodásához
volt szükség a felvezető négy epizódra.
Sőt. Most még inkább úgy érzem: „ha a második évadban
tudtatok 9,5/10-re értékelt epizódot készíteni, akkor az első (fél)évadban
miért nem erőltettétek meg jobban magatokat…?!”. :-P
De a Castlevania
s02 nagyon klassz lett, ez szvsz vitathatatlan. :respect:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése