2019. május 5., vasárnap

Love, Death & Robots s01 and Castlevania s02


Katicám mindig idegrohamot kap, amikor meglátja, hogy rajzfilmet nézek… :-)

Na, nem akkor, amikor Mátéval nézem a Dzsungel könyvét, vagy a Sam, a tűzoltót :-) hanem amikor a saját örömömre nézek  valami remek felnőtteknek szóló rajzfilmet – no, azért nem hentai-t… :-D.

Megmondom a frankót: marhára nem érdekel, hogy kinek-mi a véleménye arról, hogy imádom a rajzfilmeket, majd’ ötvenesen is – mindig is imádtam őket, eztán is fogom, ha valakinek ez nem tetszik… teszek rá. :-P

De persze az itthoni béke érdekében igyekszem a késő esti órákra tenni eme hobbimat, amikor már nem zavarom vele életem párját… ;-)

Így toltam végig a Love, Death & Robots 18 részét, és a Castlevania 8 epizódját is, nemrégiben. :sör:


Love, Death & Robots s01
 

Igazi rajzfilmtechnikai bemutató, igazi ötletparádé – de mint olyan, nyilván nem is jöhet be mindegyik mindenkinek.

Vannak benne szvsz remekbe szabott alkotások, vannak benne remek ötletek – és akadnak nem annyira jó ötletekre épített, egyszerűbb… vagy nem is „egyszerűbb”, hanem nekem annyira nem bejövő képi világgal bíró gegek is. Amik néha nem is többek: gegek, egy poénra kihegyezett/felhúzott… hm… „párpercesek”.

Szóval, akad benne hab és „citrom” is – ha mondhatom így –, de úgy vélem, mindenkinek akad(hat) benne 1-2 kedvence.

Nekem mindjárt három is akadt, amikről szívesen szólnék. :sör:

Persze, gondolhatjátok, hogy „18-ból _csak_ 3 jó?! az nem valami nagy szám… :-P”, de ez azért túlzott leegyszerűsítése a dolognak: szerintem kábé ugyanennyi volt benne a „citrom” is, a többi pedig… érdekes volt, ami tetszett: de annyira nem, hogy felkapjam rá a fejem és felemlegessem.

Szóval, a 18 x kb.15 perc (akadtak ennél rövidebbek és hosszabbak is) egyáltalán nem volt elvesztegetett idő az életemből. :sör: Igaz, néha csak hümmögtem magamban „nem rossz… nem rossz…”, és többször meg azt éreztem, hogy „ebből az ötletből valami többet, jobbat, mást is ki lehetett volna hozni, ami jobban horzsolna… ehhh”. :-/

De jöjjön az én három dobogósom. :thumbsup:

s01e04 – „Suits”


Imádtam a harci gépekben a családjukat, a földjeiket védő farmerek harcát, akik a rájuk zúduló „alien-hordával” csatáztak.


Remek volt a dinamika, tetszettek a fordulatok – a leges legvégén meg főleg nyelt egy nagyot az ember… –, és imádtam a ropogó gépágyúk tüzét. :-D :cool:


Ezt az epizódot teszem az első helyre. :respect:


s01e18 – „The Secret War”


Mindig is élveztem, amikor egy-egy történelmi esemény mellé/mögé/helyére valami fantasztikusat, valami démonit, valami fantasysat tettek, és ezzel egész más megvilágításba helyezték azt.

A II. világháborúban a szovjet hátországban, Szibériában harcoló Vörös Hadsereg alakulat története pont ilyen, akik a „Hádész Hadművelet” következményeivel szembesülnek…

Bitangul tetszett: talán újfent azért, mert itt is „emberek vs. szörnyek” felállás volt, mint a „Suits”-ban.


Más a rajztechnika – de ugyanaz a halálra fittyet hányó, végső elszántság kell itt is, hogy az emberek felálljanak a szörnyek áradatával szemben. :respect:




Szóval, ezt a kettőt ragadtam ki a 18-ból elsőre… majd aztán eszembe jutott újra és újra egy _bizonyos_ epizód, amin egyre többet gondolkoztam… míg végül úgy döntöttem, hogy ott a helye a dobogó harmadik fokán. :sör:

s01e01 – „Sonnie’s Edge”


A jövőbéli Londonban titkos arénaküzdelmek zajlanak: földalatti csarnokokban mentalisták által irányított szörnyek csapnak össze, mint valamiféle rémisztő gladiátorok, és a fogadásokon hatalmas pénzek cserélnek közben gazdát.

Itt követjük nyomon Sonnie-t és két segítőjét, ahogy Khanivore-t harcba viszik a Turboraptort irányító team ellenében.



Remek a szörny vs. szörny összecsapás – és remek a végső konklúzió is. :sör:

Elsőre nem vett meg kilóra, de később… talán a többi, halványabb próbálkozás fényében?... már jó szívvel emlékeztem vissza rá. :thumbsup:

Nekem ez a három sztori volt a kedvencem – találjátok meg ti is a fogatokra valót közöttük. :sör:


Castlevania s02


Az első évad négy része nem vett meg kilóra, nem tagadtam… ám a második évad nyolc epizódja annál jobban bejött. :sör:

Belmont, Sypha és Alucard szépen összeforrtak egy csapattá, ami remekül csúcsosodott ki a s02e07 „For Love” epizódban, amit nem véletlenül értékelnek az imdb-n 9,5-re. :thumbsup:



De nekem nagyon tetszett közben a két kovácsmester, Isaac és Hector története is – amik lezárása nem is annyira „lezárás” lett, hanem inkább „felvezetés”… de ezzel sincs bajom. :sör:

Igazából, annyira bejött az évad, hogy most remek lehetőséget látok arra, hogy itt kiszálljak – nekem pont jó lenne itt és így elbúcsúzni a hősöktől –, de (mivel berendelték a harmadik évadot) nem tudom, hogy képes leszek-e ignorálni a folytatást…

Az első évadot most sem tudom/akarom visszamenőleg felértékelni, akkor sem, ha tudom/érzem, hogy a második évad kicsúcsosodásához volt szükség a felvezető négy epizódra.

Sőt. Most még inkább úgy érzem: „ha a második évadban tudtatok 9,5/10-re értékelt epizódot készíteni, akkor az első (fél)évadban miért nem erőltettétek meg jobban magatokat…?!”. :-P

De a Castlevania s02 nagyon klassz lett, ez szvsz vitathatatlan. :respect:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése