Frequently Asked Questions About Time Travel – Az időutazás nagy kérdései

Komolyan mondom, néha úgy érzem, hogy egy vödörben élek… :eeekkk:

Minden, de minden sza… sza… szardella-paszta, tartármártás (Copyright: Sponge Bob :-) ) film a látóterembe kerül, de az ilyen gyöngyszemek, mint a FAQ About Time Travel, bezzeg csak három (3!!!) évvel a bemutatója után… :-P

Én szégyellem magam helyettetek, hogy egy ilyen vödörben élő, világtól el- és lemaradott barlanglakó blogját olvassátok… :meaculpa:

…de most már mindegy. Így jártatok. :-P :-)

Naszóval: ez egy marha jó film, gyerekek! :sör: Nem elég, hogy végigvigyorgós, olykor-olykor hangosan felröhögős, de az időtörések/paradoxonok miatt még csavaros és agyalós is.

Ráadásul három remekül castingolt, nagyszerű angol színésszel. :respect:

Ray (Chris O’Down – The IT Crowd), Toby (Marc Wootton) és Pete (Dean Lenox Kelly) haverok és egy vidámparkban dolgoznak: Ray éppen elveszti remek :-) állását a Star Ride-ban…

„Now, are you nappy-wearing motherfuckers ready to lock and load and get it on?!”

:-)

…miközben Toby és Pete a Dinoburger reklámfiguráit keltik lelkesen életre.

„- It doesn't even make any sense. Why would we do this?

- Toby, don't start.

- We're encouraging people to eat dinosaurs, to eat us, you know. Why would we do that?

- We're not real dinosaurs.

- We should be dressed as cavemen.

- Tobe, why do you always do this?”

:-)

Este pedig beülnek egy pubba… ahol sörözés és chips-rágcsálás közepette megindul az agyalás és a világmegváltás.

„- Nerds!

- Hey! Didn't we all agree to stop using the "N" word?”

:-)

Először azt hittem, hogy csak amolyan „sci-fi fanos” szócséplés lesz, amin el lehet vigyorogni, röhincsélni – persze, annak, akinek szívéhez közel áll a sci-fi – és hasonlóképpen gondolkodik, mint hő… akarom mondani: Hőseink! :-)

„"Dear Hollywood, please stop making so many crappy movies. Here are a few tips to help you out. One: story is king. Always has been, always will be.(…) Han shot first. More Firefly and/or Serenity. The end."”

:-)

Azt hiszem, én ezt levelet simán aláírnám. Akkor már nörd vagyok..?! :-)

De szerencsére nem csupán „üres” vagy inkább csavaros szócséplésről van szó: amikor a időparadoxonok felpörögnek, marha jó jelenetek sorjáznak – és meg kell mondjam, engem sikerült többször is nagyon kellemesen meglepniük. :respect:

Mondjuk, ez nem is csoda: mivel észleltem, hogy a FAQ írója az a Jamie Mathieson :respect: aki a Dirk Gently harmadik (azaz a negyedik, értitek?! :-) ) részét is írta! :thumbsup:

Sajnos, egyetlen egy további hangot sem szabad írnom a filmről: különben visszajöttök az időben, és jól tökön rúgtok – mielőtt még meg akarnám írni ezt az ajánlót… :-)

Gyerekek, nem szabad kihagyni! Annak meg főleg nem, aki szerette/szereti Dirk Gentlyt, vagy a Shaun of the Dead-et… vagy pusztán a sci-fit és az időutazást nagy kérdéseit. :-)

Hja, és aki belevág a filmbe… az vegye a fáradtságot, és nézze végig a stáblistát is, mert a végén még van egy bónusz jelenet… :-)

„This is all getting a little bit too complicated.”

És most álljon itt zárásként a film egyik nagyszerű, emlékezetes betétdala…

:-DDD

Dirk Gently s01e02-e03

„You two deserve each other.”

És igen-igen-igen! :-)

Mert tudjuk-merjük-tesszük – és szeretjük az angol (mini)sorozatokat! :-)

Mert marha jók. :respect: :thumbsup: :sör:

A Dirk Gently első évad remekül zakatolt – pont úgy, ahogy a Sherlock. :-) (Na, ezért nem _annyira_... de ott vannak a top(p)on. :sör: )

Stephen Mangan eszméletlenül belejött a karakterbe, és mellette Darren Boyd szarkasztikus visszafogottsága nagyon jó elegyet képez. :-)

A második rész – mint azt a Sherlock évadoknál már megszokhattuk… ;-) – kicsit gyengébb, bár abban a sci-fi szál volt az erős: ember és mesterséges intelligencia.

De az is kellemes volt és szerethető… csak az elmés, fergeteges dialógusok… hm… nem voltak olyan számban jelen, ahogy szerettem volna.

Ellenben az évadzáró harmadik rész már a felütésével jelezte, hogy brutális lesz :-) – és ez így is történt. Talán ez volt a legjobb rész az egész évadban. :sör:

„- The killer was in this very room.
- No, he wasn't! Because they're two different people!
- How can you possibly know that?
- Because I AM THE STALKER! Now we've got that settled, I hope we can put this stalker nonsense behind us and concentrate on catching the real killer.”

 :-)

Dirk minden szempontból pengeélen táncol: MacDuff-al való barátsága, Gilks felügyelő türelme, anyagi helyzete – mind-mind töréspontra jutottak… Közben szeretné megtalálni a – szigorúan tudományos módszerekkel :-) – a lelki társát.

És ráadásul gyilkossággal is gyanúsítják – miközben meg akarják ölni…

Igen, mert ha egyszer összejön, akkor nagyon összejön. :-)

„I always wondered what it'd take to get you to pay for something. I guess I now know: broken fingers and death threats from mobsters.”

:-)

Dirk felteszi magának a kérdést, hogy _„különös”_ nyomozási és érvelési technikája hány embert idegenít el tőle… és ez megéri-e?

De közben… bár igyekszik visszafogni magát… nem adja fel a felsőbbrendűség elvét. Mert miért is tenné – ha egyszer az…?! :-)

„- You can't leave. I need you, MacDuff!
- You need me?
- No. That is to say, you are the grit around which the pearl of truth often forms. Your plain speaking everyman perspective is a useful counterpoint.
- No, no, don't ruin it!”

:-)

Azt nem tudom, hogy ezek után fellelkesednék-e a Douglas Adams Dirk Gently történeteire, de az biztos, hogy az első sorban lelkesednék a filmsorozat folytatásáért. :-)

Sherlockos volt – de ezt egyáltalán nem hibájának, hanem esszenciájának mondanám. :sör:

Igen, barátaim, az angol sorozatgyártás még mindig odateszi magát. :thumbsup:

„Must seeeee!!!” - kategória, én mondom. :respect:

„- It's scientific fact. An unwashed armpit can make all the difference anywhere from a back alley knife fight to a high-powered board meeting. It just gives you that little extra edge.

- That certainly explains your personal hygiene.
- It's not odour, MacDuff! This is armour!”

:-)

Suburgatory s01e01-e02 & Veep s01e01

A Kedvesem kérte, hogy nézzünk már valami „csajos” filmet/sorozatot is – és tesója (aki pasi…!) javaslatára a Suburgatory lett a kiválasztott.

(Bocs, szeretem mindig kiírni a magyar címet is – de van egy-két olyan magyar „ferdítés”/címadás (pl.: „In Bruges”… :-P ), amit nem vagyok hajlandó leírni. Nos, a Suburgatory is ez a kategória… :-( :thumbsdown: )

Szóval, elkezdtük ezt nézni… hááát… nagy élmény volt, mondhatom. Hogy az ember milyen áldozatokra képes a Kedveséért… :-) Mondjuk, neki legalább tetszett. :-)

Ez egy tini-gimifilm keverése a kertvárosi háziasszonyokkal… :veryfunny: :-P

És annyi, de annyi pasiknak szóló poén volt benne, hogy… nem, konkrétan egy se. :-P

Bíztam benne, hogy legalább Alan Tudyk (akit a Firefly óta szeretek, és a Tucker and Dale vs Evil – hopp, ennek se vagyok hajlandó leírni a magyar filmforgalmazói címét… – csak elmélyítette ezt az érzést bennem… :-) ) tud valami olyan színt hozni bele, ami enyhíti a krónikus irritációmat és szemrángásomat… De, sajnos nem. Az általa megformált „hímpáva” nagyszerűen illeszkedik a fojtogatóan és nyomasztóan feminin környezetbe.

A főszereplő (kis)lány állandó narrálása pedig már a Kedvesem idegeit is kikezdte („Minek beszéli végig ez a csaj az egész filmet!? Nagyon zavaró!”).

Nem akarom beskatulyázni a nézőközönséget, de szerény, egyvágányú véleményem szerint ez a film olyan férfi nézőket vonz be, akik metroszexuálisak, vagy esetleg éppen nemváltoztató műtét fontolgatnak… :-P :-)

Pedig a Veronica Mars óta tudjuk, hogy igenis lehet olyan tini(lány) filmet csinálni, ami a heteroszexuális férfiközönséget is bevonja…

Mindegy, a Suburgatorynak ez nem sikerült. Részemről elég volt ennyi. :-P

Veep – Az alelnök

„Ezt most miért nézzük?” – tette fel a kérdést a Kedvesem a film felénél, úgy, hogy addig az arcizmunk se rándult meg, az elvileg „comedy” jelzővel ellátott sorozat nyitóepizódján.

…és ez a film végére sem javult, sőt, idegesítő nyaktekergetésbe és fészkelődésbe váltott, valamint abba, hogy öt percenként azt néztük, hogy mennyi van még hátra belőle… :-///

Nos, igen – az én hibám. :meaculpa:

Pedig tudom, hogy  „human” és az én ízlésem egy ideje rendesen elágazott egymástól, mégis rárepültem a Veep-re a sorozatjunkie-n írt dicsérő rivjúja után…

A kínos humor nagy mestere, Ricky Gervais is az agyamra ment egy idő után, így egy _tisztán és nyersen_ a kínos szituációkra és az alpári hangnemre építő sorozat eleve nem jöhetett be nekem.

Mégis bepróbáltam… és végigszenvedtem.

A „fehér házi szerencsétlenkedések” alcímmel ellátható sorozat semmi olyat nem tudott nyújtani, ami érdeklődésünk szikráját ki tudta volna pattintani…

Cancel. :-(

De mégis egy érdekesség a sorozat kapcsán: a végén döbbentem rá, hogy ki alakítja Amy Brookheimer-t, aki a „Chief of Staff”…?! Anna „My Girl” Chlumsky! :eeekkk:

Hogy telik az idő, istenem… :-)

Sherlock Holmes: A Game of Shadows – Sherlock Holmes: Árnyjáték

 

Nevezzetek maradinak, az ósdi beidegződések rabjának, de van három szempontom, amikből _legalább egynek_ teljesülnie kell ahhoz, hogy egy kaland/akció/krimi elől felállva elégedett legyek.

1.) legyen a története csavaros, fordulatos, elmés és játékos! lepjen meg!

2.) legyenek benne az akciók bitang pörgősek! legyen igazi adrenalinpumpa, amitől elakad a lélegzetem!

3.) legyenek benne elmés és játékos párbeszédek! legyen feelgood a karakterek közötti interakció, sisteregjenek a parádok és riposztok! és hangozzon el benne _legalább egy_ (de inkább több!)  olyan „one-liner”, amit napok (hetek! hónap!) múlva is vigyorogva emlegetek fel!

A legtöbb film a háromból csak egy-egy szempontnak felel meg, de én már elégedett vagyok. :-)

Ám akad olyan is, ami vakmerően és váratlanul nagyot vállal és mindhárom szempontnak megfelel. (Sherlock! :-) :thumbsup: )

Ellenben sajnos az Árnyjáték igazán egyiknek sem… :-(

Valahogy csak „karcolgatja” a felszínt, de csak annyira teszi magáévá, amennyire a lábas átveszi a benne fővő étel ízét…

A legjobb akció az, amikor a kozák bérgyilkossal harcolnak – a film első félórájában…

Utána már csak a „bullet time” felvételekben „gyönyörködhetünk”… de ami 1999-ben, a Mátrix-ban még érdekes és menő volt, de 2000-ben a John Woo-féle M:I2 már tele is szaladt vele a tö… törzskezdetig érő, horgászós gumicsizmánk – az kissé zavaróan idejétmúltnak érződik 2012-ben.

:-(

Olyan, mintha Guy Richie azt gondolta volna: „ide most semmi jó ötletünk nincs… mi a fene legyen? megvan! bullet-time! az majd jó művésziesen kitölti az időt…”. Aha, köszi… :-( :thumbsdown:

Nem, nem viszi el a filmet Robert Downey Jr. és Jude Law párosa (míg Benedict Cumberbatch és Martin Freeman simán hozzák a Sherlockot :sör: ), és nem sokat segít Noomi Rapace jelenléte sem.

A Jared Harris által megformált Moriarty pedig halovány árnyéka Andrew Scotténak…

Miután az Árnyjáték minden téren alulmaradt a Sherlockkal szemben, miután a három pontomból egyiket sem sikerült még 50%-osan sem teljesíteni, próbáljak már valamit a javára mondani… hm… ráadásul túl hosszú is… :-(

Nem tudok. :-(

Szerintem tízszer jobb nála a „Man on a Ledge” és legalább ötször a „M:I4 – Ghost Protocoll”… a Sherlock sorozattól meg egyenesen fényévekre van.

Felejtős. :-/

„Na, fussunk innen, mielőtt a közönség megdobál...!”

Dirk Gently s01e00-e01

„My methods invariably necessitate a variety of expenses that, to the untrained eye, may appear somewhat tangential. I assure you these expenses are essential and non-negotiable and payable in advance, naturally.”

„In fact, I have been known to be so discreet that even my clients doubt I'm working on their case.”

:-)

Mea culpa. Mea maxima culpa.

 …mert csak most fedeztem fel… :-(

De végül is csak felfedeztem, nem igaz?! :-)

Ezt el kell, hogy meséljem nektek – igazi „dirk gentlys”, holisztikus találkozás volt. :-)

Azzal kezdtem, hogy beszereztem a s01e01-es epizódot, és végignéztem… és nem tudtam eldönteni, hogy tök ideges legyek, vagy lelkesedjek?!

És hogy miért? Mert úgy éreztem, hogy film olyan szinten „utánozza” kedvenc és utolérhetetlen Sherlock sorozatomat, hogy az már pofátlanság… :-/

Dirk és MacDuff tisztára Sherlock és Watson kapcsolatban vannak – talán csak kevésbé intellektuálisak… :-) –, de végül is az efféle nyomozópárosoknak van egy klasszikus archetípusa, nem?

Dirk a „felsőbbrendű elme”, mint Sherlock – MacDuff pedig a Watson-féle „unterman”.

A zenéje pedig: nos, eleinte meg voltam győződve, hogy Dirk Gently zenéjét szintén David Arnold és Michael Price írták, akiknek a Sherlock feledhetetlen dallamait köszönhetjük… de nem ők követték el, hanem Daniel Pemberton, így kénytelen vagyok azt mondani, hogy munkásságára legalábbis…hm… „nagy hatással volt” David Arnold és Michael Price kompozíciója.

Szóval, ezek a „sherlock-os áthallások” egyrészt zavartak… másrészt örömmel üdvözöltem őket, hisz „Sherlock-hiányos” időszakot élünk. :-)

Valamint kétségkívül megfigyelhetőek benne „Dirk”-es specialitások, amik azért más szintre helyezik őt, mint Sherlockot.

És folyamatosan arra kellett figyelmeztetnem magam, hogy Douglas Adams 1987-ben publikálta „Dirk Gently’s Holistic Detective Agency” című könyvét, szóval, aligha Dirk hasonlít Sherlockra (a sorozatról beszélek!) – inkább fordítva kell legyen… Azaz, a klasszikus Sherlock Holmes „reboot”-olása során talán Sherlock lett inkább „dirkesebb”…

Szóval, ahogy effajta feneségeken rágódtam, az internetet és az imdb-t bújva: egyszer csak döbbenettel eszméltem rá, hogy amiről én meg voltam győződve, hogy a Dirk Gently első része… az valóban első rész: ám van előtte egy un. „e00” sorszámmal ellátott pilot epizód is!

Kedvenc sorozatjunkie-mon Winnie írt is róla, miszerint: „a Dirk Gently pilot epizódja még 2010. decemberében ment le, de végre-valahára (2012) március 5-én érkezik a (3 részes) első évad a BBC4-ra.”

:eeekkk:

Ezek után begyűjtöttem a „nulladik”, pilot epizódot is, és immár a Kedvesemmel – akinek (szintén…) felcsillant a szeme, hogy „sherlockos” sorozat van a láthatáron – elkezdtük az egészet a… nulláról. :-)

 …és végül abban maradtam magammal: hogy ez egy marha jó sorozat. :sör: :thumbsup:

Gondolom, Pooka barátunk már a „Dirk Gently” és a „Douglas Adams” szavaknál rárabolt a sorozatra, lévén, hogy nagy Douglas Adams-fan… :-)

…de én, akit valahogy nem ragadott magával a „The Hitchhiker's Guide to the Galaxy”, még én is kénytelen vagyok elismerni, hogy a Dirk Gently igazán remek.:sör:

Dirk Gently (Stephen Mangan) és Richard MacDuff (Darren Boyd) simán elviszik a hátukon a showt. :respect:

MacDuff: „That has to go against our code of conduct. Do we have a code of conduct? Of course, we don't. It's you.”

:-)

A „nulladik” epizód inkább sci-fisebb volt, míg az „első” rész inkább az összetett marhaságával hódított: de annyi jó beszólás volt elszórva mindkét részben, hogy könyékig lehet dúskálni* benne. :-)

És természetesen a vicces magánnyomozó páros archetípusa mellől elmaradhatatlan a morózus rendőr – akit párosunk az őrületbe kerget… :-)

„- Detective Inspector Gilks! What a pleasant and unexpected surprise!

- Why are you even in the vicinity of one of my crime scenes, Gently? And think very carefully before you answer, because... if you so much as mention the interconnectedness of all things, I'll have you arrested under the anti-terror laws.

- Actually, I'm looking for a cat…”

:-)

Nyomozásaik eszelősen és elmebeteg módon összetettek… :-)

MacDuff: „Why are we following a white car?

Dirk: Because it looks like it knows where it's going. Zen navigation. The goats are un-tethered and travelling in some style!

(…)

MacDuff: So this Zen navigation of yours has led us to the pub.”

:-)

…és közben folytonosan vitatkoznak az alá-fölérendeltségi viszonyokon. :-)

„- This is Richard MacDuff, my assistant.

- Partner, and co-owner of the company!”

„- Richard MacDuff, partner.

- Assistant!”

„- Mr. Edwards hired myself and my partner because he believed the Pentagon had him under surveillance.

- Oh, I see, now we've got a gun pointed at us, I'm your partner all of a sudden!

- Oh, well, there's no pleasing you, is there, MacDuff?”

:-)

És közben remek az állandó közjáték az unott titkárnőjükkel is… :-)

MacDuff: „Could we please just pay her wages?

Dirk: If we pay her wages, then she will no longer turn up to work in the futile hope that one day we will pay her wages. Do I have to think of everything?”

:-)

De Dirk eszetlen nyomozási technikái, remek dialógusai MacDuffal, állandó perlekedései a titkárnővel, és aljas kis húzásai teszik igazán élvezetessé az egészet… :-)

„- What was my husband paying you?

- Fi... six, seven, L700 per day, plus all reasonable expenses.”

:-)

MacDuff: „Robbing a dead man. That is cheap, even for you. 

Dirk: If the police find my business card in his wallet, they will no doubt hold me for questioning. (…) Of course, there is the small matter of some unpaid expenses.”

:-)

Áh – elég. Abbahagyom a felesleges szócséplést. :-)

(Lassan beidézem az összes elhangzott szöveget…)

Ez egy marha jó sorozat – ha eddig nem jött volna még át… :-) – szóval, barátaim, javasolom, hogy repüljetek rá ti is. :thumbsup:

*= „Hefe! Tudod te, mi az, hogy dúskálni?” :-)

The Killing s02e04 – Ogi Jun

„Yeah, all right. Least we're back to normal.”

Továbbra is remek – talán már mondanom sem kell. :sör:

Újra együtt a Nagy Páros, ami kifejezetten jót tesz a filmnek: ha már minden és mindenki ellene van az igazság kiderülésének, akkor legalább ők ketten tartsanak össze. :thumbsup:

Joel Kinnaman olyan szinten jó Holder szerepében, hogy minden rezdülését imádom. :-)

Amikor bementek a szervezett bűnözés elleni osztályra, és ott a háttérben „csinálta a műsort” nagyon röhögtem :-) – a Kedvesem észre sem vette, hogy mi volt, vissza kellett tekerni, hogy ő is észrevegye, mi tetszett nekem annyira. :-)

A beszólásai pedig… minden sora aranyat ér, én mondom. :-) :thumbsup:

És nem pusztán azért, mert cinikus humora van – néha a maga faragatlan módján olyan igazságokat mond ki, hogy csak pislogunk. De nem csak mi vagyunk ezzel így, hanem Lindennek is elakad a szava néha, úgy telibetalál…

„Picking up Jack's dinner?”

Lindennel sem cserélnék mostanában, mit ne mondjak. Általában irritálni szokott a magánéleti szál – mert általában sablonos, mondjuk, ez alól ez sem kivétel… –, de Linden van annyira szimpatikus, hogy fontosnak tartom a sorsát és aggódok érte. Szóval, nincs egy irigylésre méltó helyzetben.

Darren Richmond és Jamie páros között növő feszültség is törésponthoz érkezett – de megint ott vagyok, mint Lindennél: egyszerűen annyira szimpatikus mindkét karakter, hogy nem pusztán érdekel a sorsuk, hanem egyenesen a szívemen viselem azt.

Stan Larsen is egyre jobban belebonyolódik a dolgokba, ami már most konfrontációhoz vezetett… de olyan nagy a feszültség, hogy ezt ennyivel nem lehet „megúszni”. A múltja is keményen visszaköszön…

„You got what you deserved.”

…és ez a múlt hozza magával a múltbéli beidegződéseket is, amik elég sötét helyekre vezethetik az embert…

„I want you to hit him. Hit him hard.”

(És ez még csak fokozódni fog: mert mi lesz az ötödik rész címe? „Ghost of the Past”...)

De nem csak a magánéletek bonyolódtak, hanem a nyomozás is szépen haladt előre – amolyan „killingesen”, ami ugye egyértelműen pozitív minőségi jelző. :sör:

Viszont érdekes: sem Mitch-szála, sem Mitch karaktere nem hiányzik… Ennek azonban az az oka, mert ő volt az egyetlen, akit az első évadban sem bírtam. :-/

Lényeg az, hogy továbbra is nagyon jó a Killing. Mehetünk tovább. :-) :thumbsup:

Take Shelter & The Courier

…mert nincs mindig vasárnap, ugye. :-(

A Take Shelter volt az, amit háromszori nekirugaszkodásra néztünk végig… :-/

Pedig én szeretem az effajta filmeket: az apának (Michael Shannon) apokaliptikus rémálmai vannak egy soha nem látott tornádóról, és a veszettséghez hasonló fertőzést terjesztő savas esőről, amiben a jövőt látja felsejleni – és a maga csöndes (…őrült…) módján elhatározza, hogy kis családját (feleségét és süketnéma kislányát) megmenti a közelgő végpusztulástól, és épít a kert végében egy menedéket.

Iszonyatosan lassan építkező film, belebetegszik az ember az önmarcangolásba, az önmagába belefeledkező és beletemetkező képsorokba…

A főhősünk épelméjűségét nem csak környezete, de ő maga is megkérdőjelezi, és vívódásokkal, vitákkal, fusztrációval telt napok során sodródunk előre… csak azt nem tudjuk, hogy a teljes őrület, vagy a beteljesülés felé.

Igazán fájdalmas pszichodráma – de sajnos nem azért, mert olyan jó… :-( Legalábbis számunkra olyan volt. Szerintem, ti ne terheljétek vele magatokat.

Gondoltuk, valami jó kis akciófilmmel feledtetjük az „élményt” – és így döntöttem a The Courier mellett.

Én marha… :-(

Erre csak azt tudom mondani, hogy… jézusmáriaszűzanyám…

Ez mennyire… (próbálok egy megfelelő szót találni rá… megvan!) egy _ótvar_ film!

De én vagyok az, aki megérdemlem, mert még az imdb-re se klikkeltem rá előtte: „Rating: 4,4/10” – és ez már szerintem erősen „fel van pontozva”…

Jeffrey Dean Morgan alakítja benne a főhős Courier-t, aki egy halvány Transporter-klón próbálna lenni… de nem túl sok sikerrel. :-/

Til Schweiger és Miguel Ferrer égeti magát még ebben a filmben, és Mickey Rourke csak azért nem, mert vagy 2 percet van képernyőn úgy, amikor valószínűleg nem dublőr jelenik meg helyette.

Istenem, ez a film minden téren bitangul alulmúlta a legminimálisabb várakozásaimat – egyszerűen fájt nézni. :-/

A 47. percben fel is adtuk a Kedvesemmel… de nekem még úgy (vérben) forgott a (szemem) gyomrom az egésztől, hogy egy fél óra pihenés után mégis végigtoltam a második 47 percet is: ha fáj, akkor legalább fájjon rendesen. :-///

A vége… barátaim az Úrban… a vége pedig előre megfontolt, különösen aljas indokból elkövetett, hánytató katyvasz lett.

A stáblista alatt elmerengve pedig azon filóztam, hogy ilyen érzés lehet, amikor az embert váratlanul elüti egy tornyosra rakott trágyaszállító kocsi… amit egy kehes gebe húz.

Pete Driss-t és Brannon Combs-ot remélem minimum kiherélték ezért a forgatókönyvért – Hany Abu-Hassad-ra pedig a rendezésért bizonnyal rámondták a fatvát… Jeffrey Dean Morgan azóta valószínűleg azért lobbizik, hogy a filmográfiájából hagyják ki ezt az… elszúrt „fejezetet”.

Nem hiszem el, hogy ilyen szemetet filmre lehetett vinni…:thumbsdown:

Man on a Ledge – Borotvaélen

Két nap óta küzdünk egy meglehetősen „lassan építkező” drámával (majd ha valamikor a végére érünk, referálok róla… ha érdemes… :-/ ), és tegnap este már nem volt hozzá hangulatunk, ezért megint kerestem valami „lazítós mainstream-et” :-) – így esett a választásom a Man on a Ledge – Borotvaélen-re.

„Ez egy nagyon jó film volt! Tényleg!” – mondta a végén elégedetten a Kedvesem. :-)

És én csak csatlakozni tudok hozzá ebben. :thumbsup:

Kezdem azzal, hogy… nekem már egy kicsit sok Sam Worthington-ból (Terminátor, Avatár, Titánok)… de úgy látszik, most az ő évei vannak, szóval, ne sajnáljam tőle.

Mondjuk, szerencsére a Borotvaélen messze jobb,  mint az előbb felsorolt három (pontosabban négy :-) ) film… És nálam tetszésben megelőzte a bejövős-pörgős M:I4-et is - ami azért már jelent valamit. :eeekkk: :respect:

Nick Cassidy (Sam Worthington) bejelentkezik egy manhattani szállodába, elkölti bőséges és költséges reggelijét, majd kilép a 21. emeleten a párkányra…

Utána flashback-elünk és megtudjuk, hogy mi is juttatta idáig: hogy gyémántrablásért elítélt ex-rendőrként, immár üldözött bűnözőként el akarja dobni az életét. Illetve… vajon, tényleg el akarja?!

Ugyanis konkrétan megnevez egy „negotiatort” Lydia Mercert (Elizabeth Banks), hogy csak vele hajlandó beszélni.

És innen kár lenne egy büdös szót is mondanom a filmről, mert nem ronthatom el az örömötöket, a rácsodálkozásotokat és az izgalmatokat. :-) :sör:

Marha jól sikerült kis film lett, nem nagy pénzből készült (42 millió), de a csavarjai, a pörgése, az adrenalin lökete az nem pusztán rendben volt, hanem csúcsra járt. :thumbsup:

Pár szó a szereposztásról: , Ed Harris, Jamie Bell, Genesis Rodriguez (róla később kicsit bővebben… :-) ), Anthony Mackie, Titus Welliver, William Sadler, Kyra Sedgwick még, akik feltűnnek a filmben, és mind-mind remekül hozzák a rájuk bízott szerepet.

És akkor: Genesis Rodriguez… :-)

Lehet, hogy a filmkészítők Elizabeth Banks-nek szánták a női főszerepet – de Genesis Rodriguez mind nőként, mind női karakterként úgy lemossa a színről, hogy csak pislogunk... Férfi nézőként ráadásul kifejezetten elégedetten. :-)

Más téma.

Ilyesmivel meg nem szoktam foglalkozni, de most a sok közeli miatt nagyon az arcomba mászott, és kénytelen vagyok felhánytorgatni: ki volt az az elvetemült stylist, aki kitalálta Sam Worthington-nak ezt a remek, anno un. „bundesliga-frizurát”?! Mert borzalmas, csak megjegyzem… :-P

Utoljára ilyen frizurát 1979-ben láttam*, amikor az NSZK-ban 29 hétig állt a slágerlista első helyén a „Dschinghis Khan” című popsláger… :-)

Oké, hogy a retro-nosztalgia vonal mára menő… de ez azért mégis csak túlzás. :-P :-)

De ezen ne vekengjek olyan sokat – lényeg, hogy egy igazán remek krimit/akció-thrillert láthattunk. .thumbsup:

Jó szívvel ajánlom mindenkinek. :sör:

*= nem, nem a tükörben. :-P Rosszindulatúak. :-)

The Killing s02e03 – Numb

Nagyon jó. :thumbsup:

Ez egy csöndesebb rész volt, inkább a személyes drámákra építő: mégis minden ízében remekre sikeredett.

Igen, az összes szereplő küzd a helyzetével, a démonaival, és képesek ezt a készítők úgy interpretálni, hogy az ember figyelmét teljesen lekötik, hogy a feszültség nem enyhül – hogy az egész érdekes és izgalmas. :respect:

És azért egyáltalán nem mondhatnánk, hogy az ügy közben nem haladt előre, vagy, hogy egy helyben topogott. Szépen szedegettük fel az új információkat, felrázódott a nyomozás, és a végére megtörtént az, amit már egy ideje várunk – nem mondom meg, hogy mi… :-) –, aminek nagyon örültünk.

Legalábbis a Kedvesem és én. :-)

Nagyon kíváncsi vagyok arra is, hogy Richmond szála hová fog fejlődni, hiszen ebben a részben eszmélt rá először, úgy istenigazából a helyzetére… és ez a legrosszabbat is kihozhatja egy jó emberből. Ami annál veszélyesebb lehet, minél nagyobb befolyással bíró személyiségről van szó – és Darren Richmond befolyásos személyiség.

Jamie-t már az első évadban csíptem, és a második évad első három része csak elmélyítette a szimpátiámat iránta. :sör:

Mitch szála egyelőre… hm… legalábbis érdektelen. De bízom benne, hogy az is valami jó kis fordulathoz/történéshez vezet.

Stan és Janek pedig durva dolgokra lesznek képesek…

Ahogy jobban belegondolok – a gyilkos lassan elkezdheti félteni az életét.

Talán két kis apróságot jegyeznék meg, ami szerintem… kissé gyorsan megoldódott.

1.) a táska – Linden simán visszaszerezte a volt főnökétől (azért itt vártam volna legalábbis egy kis ködösítést, vagy terelést…), és rögtön levette azt is, hogy hamis, és ki cserélte ki.

2.) Linden és Holder – rendben, ezt vártuk, és nagyon vártuk. De ez is olyan „könnyen ment”.

Ezeket nem hibának rovom fel. Csak kissé „könnyű” megoldásnak tűnt, a Killing-től megszokott megoldásokhoz képest főleg, és ez meglepett.

Összességében nagyon örülök a Killing-nek: újra (végre!) egy hétről-hétre várós sorozat. :sör:

Meeting Evil

Samuel L. Jackson végre egy igazi „ördögös” filmben, ami már talán a másik véglet a csalódást keltő „The Sunset Limited” után. Nem csak azért, mert a Sunset-ben ő képviselte a „Jót”, itt meg ő a „Gonosz”, hanem azért is, mert míg a Sunset-ben csak a szájtépés ment, itt meg néha már sok is az… hm… „akció”.

A film főhőse John (Luke Wilson) igazi átlagpolgár, a korábban jól menő ingatlanos állásából éppen kitették, bankszámlái lenullázva, hitelkeretei a végsőkig kimerítve. A háza mögött lévő, medencének ásott, sáros gödör tökéletesen leképezi az élethelyzetét.

Az városbéliek is úgy jellemzik, mint aki „mindig lehajtott fejjel jár”, és már-már a szervilizmusig alázatos és beletörődő.

Ezen a napon kopogtat az ajtaján a különös Richie (Samuel L. Jackson), hogy segítséget kérjen lerobbant autójához. John fejét lehajtva, engedelmesen megy segíteni – és ezzel egy nagyon sötét, ijesztő útra indul.

Istenigazából nem tudjuk, nem értjük, hogy mit akar Richie, de kifacsart gondolkodása, szemének félelmetes villanásai, fenyegető hallgatásai és könyörtelen, gyilkos kíméletlensége lassan nem csak Johnban, de bennünk is megfagyasztja a vért...

Mintha maga az Ördög ragadná karon az embert és vinné félelmetesen szédítő, pörgő-forgó táncba.

Aminek a végén lehet, hogy a halál vár… vagy ami még rosszabb, a Pokol.

Nagyon jó volt a vén róka nyomozó szerepében Muse Watson, és a film egyik legjobb dialógusa Latisha, a nyomozócsaj (Tracie Thoms), és John felesége, Joanie (Leslie Bibb) között zajlott le.

Tetszett, hogy kellőképpen (sötét) hangulatú lett a film, Samuel L. Jackson nagyon jól hozza a „gonosz” Richie-t, Luke Wilson pedig kellőképpen jól alakítja a megszeppent átlagpolgárt.

Tetszett, hogy a végén nem volt valami egyértelmű tanulság, vagy valami jól szájba rágott „nagy igazság”, valami, ami miatt minden nézőnek át kell gondolnia az életét. (Mondjuk, az azért elég egyértelmű üzenet benne, hogy még felnőttként se szálljunk be idegenek autójába… :-) )

A film végére sem enyhült a nyomasztó feeling, és az embernek… nekem legalábbis :-)… levezetésként kellett egy kicsit ide-oda szörfölgetni a tévéadók között.

Szerintem egy különleges, ritka jó film volt – mondjuk, én mindig is bírtam az angyalos-ördögös cuccokat. :sör:

The Killing s02e01-e02 – Reflections & My Lucky Day

Linden: „Holder lied to me.”

Holder: „Hey, Linden's back. She lied about why.”

…and The Killing is back, my friends. :thumbsup:

:atlast:

És mi a lényeg?! Hogy nem engedték lazábbra a gyeplőt – és rögtön a lovak közé csaptak! :sör:

A tavalyi év egyik legnagyobb sorozatdobása újra köztünk van, barátaim.

Ott vettük fel a szálat, abban a minutumban, ahol az első évadot abbahagytuk. Nem vesztettünk sem időt, sem történést.

Linden marha nagy bajban van: nem elég, hogy a magánélete romokban, tinédzser fiával folyamatosan konfrontálódni kényszerül*, de rájön, hogy saját lehetőségein jóval túlmutató összeesküvéssel áll szemben…

…Holder pedig ráébred, hogy mit is tett valójában, és hogy akik kihasználták, mennyire lenézik és megvetik. És ettől a felismeréstől nincs túlságosan elragadtatva…

Talán már említettem párszor (és talán még említeni is fogom… párszor… :-) ), hogy mennyire idegesítenek a sorozatokban menőző és műmájerkedő rendőrt és egyéb hivatalos személyt játszó főhősnők… :-/

Nos, Mireille Enos egyáltalán nem találkozik ebbe a bandába: alig vártam, hogy újra képernyőn legyen – és újra élettel töltse meg Linden nyomozó karakterét. És ezt tökéletesen teljesítette is. :thumbsup:

De Joel Kinnaman is szükséges ahhoz, hogy 100%-on zakatolhasson show. :sör:

Eszméletlen jól lett castingolva ez a két nagyszerű színész. :respect:

Újra benne vagyunk a Rosie Larsen-ügy egyre nyomasztóbbá és mocskosabbá váló szövevényében, a hangulat olyan sötét, úgy gyomorszájon vágja az embert, hogy levegő után kapkodunk.

Szerencsénk van a dupla nyitóepizóddal, mert az első rész (Reflections) szinte „csak” bemutatja a bűzös, mindent és mindenkit lehúzó mocsarat, ami után… hááát… legalábbis nem lelkesedünk fel a folytatásra kellőképpen.

Ám a második rész (My Lucky Day) nagyon szépen odateszi magát a régi sínre, amikor az epizódok végén döbbent WTF…!!! –felkiáltásokat hallattunk.

Bevallom, korábban aggódtam. Aggódtam, hogy az első évad által marha magasra tett minőségi lécet feléri-e a második évad…? Megijednek-e a készítők a tavalyi évadzárót követő siránkozó/átkozódó visszajelzésektől…?

De ki merem jelenteni, hogy a színvonal egy jottányit sem engedett.

Respect, Veena Sud.

Nagyon kemény évad elé nézünk, azt hiszem… :sör:

„Rosie's killer... came to my house. He's still out there. Janek, I want you to find him... and kill him.”

*= mintha korábban már említettem volna, hogy mennyire irritál ez a mostanában minden filmben rendre visszatérő sablon…?! :-(

Hesher

„- T.J., who is this?

- My name's Hesher.”

 Alapvetően csípem Joseph Gordon-Levitt-et… így amikor belebotlottam a Hesher-be, rögtön a bepótlása mellett döntöttem.

És nem rosszul. :thumbsup:

Jópár film foglalkozik a veszteség feldolgozásának hogyanjával és mikéntjével, mondhatnám, hogy a Hesher is egy a sorban – de szerencsére több annál, és a témához egy egészen érdekes, meghökkentő szemszögből közelít.

Ráadásul a szereposztás sem utolsó, sőt, a színészek kellő alázattal, visszafogottsággal és hozzáértéssel hozzák a karaktereiket, ami egyrészt meglepő volt számomra (különösen Rainn Wilson és Natalie Portman esetében…) – másrészt elismerésre késztetett. :respect:

T.J. (Devin Brochu) édesanyja két hónappal ezelőtt egy autóbalesetben életét vesztette, emiatt a fiú kellőképpen meg van zuhanva lelkileg, de még mindig nem annyira, mint apja, Paul (Rainn Wilson), aki egész nap felváltva alszik és a tévét bámulja, miközben antidepresszánsokat szed marokszámra. A fiúban és apjában a nagymama (Piper Laurie) tartja a lelket, illetve ő az, akinek a házában laknak, és aki főz rájuk.

T.J. egyik nap összefut az öntörvényű, rocker Hesher-rel (Joseph Gordon-Levitt), aki hirtelen felindulásból/felindultságból :-) beköltözik hozzájuk.

„- What are you doing? Why are you here?

- You're going to start acting like I belong here, or I'll kill you.”

A fiú a megfélemlítés hatására, az apa a depressziója miatt, míg a tyúkanyóként gondoskodó nagymama jószívűségből befogadja Heshert, akinek megjelenése és az élethez való kaotikus hozzáállása, sokszor ön- és közveszélyes tettei felforgatják és felrázzák az apátiába és önsajnálatba forduló családot.

„I got to get the fuck out of here before I hurt somebody.”

T.J. közben összeismerkedik Nicole-lal (Natalie Portman) a boltos lánnyal, aki érzelmileg felkavarja a fiatal fiút, amit Hesher is észrevesz… és a maga suttyó :-) módján próbál is segíteni.

„- Hey, you want to poke her?

- Shut up.

- Dude, there's nothing wrong with wanting to poke her.

- Stop saying that.

- Dude, if you want to poke her, there's nothing wrong with that. Don't be ashamed. Human beings have been poking vagina for hundreds of years. Longer, probably.”

:-)

Az idő előrehaladtával szépen alakul és formálódik a film, és mint már mondtam volt, Rainn Wilson és Natalie Portman nagyon szépen, harsányság vagy ripacskodás nélkül hozzák a karakterüket, ami nekem (és a filmnek is) nagyon jól esett. :thumbsup:

Joseph Gordon-Levitt pedig minimum lubickol a szerepben. :sör:

Tetszett, hogy nagyon sok dolgot nem toltak durván, huszonnyolcszor megrágva és kiköpve a képünkbe. Sokszor csak Hesher, első hallásra se füle-se farka történetei közvetítenek valamiféle tanulságot… amit senki se magyaráz túl. Néha még csak senki nem is ért… :-)

 

Bár azért nekünk néhányszor megfordult a fejünkben, hogy Hesher amolyan „más szemében a szálkát, magáéban a gerendát se”-típusú karakter, aki azért „söpörhetne a saját portája előtt” is… de ha úgy nézem, mint egy jótevő, ördögbőrbe bújt angyalt :-) akkor máris megspórolunk magunknak egy adag ítélkezést.

Számomra a film befejezése tette fel az élményre a koronát. Az utolsó Hesher-es „tanmese” minden szinten érhető volt, és kristálytiszta üzenetet hordozott, az utcai séta pedig… :respect:

„You told Grandma you were gonna go on a walk with her. This is your last chance.”

A Brick (Beépülve) óta nem láttam olyan filmet, amiben Joseph Gordon-Levitt igazán nagyot alakított volna.

De a Hesher pályájának újabb fontos és figyelemre érdemes mérföldköve. :respect:

The All Together - Dzsembori

„First thing I'll do when I write this movie is make sure it doesn't start with a voiceover. I hate movies that start with a voiceover. Especially English ones.”

/Chris – voiceover/

:-)

Egy igazi, közveszélyesen elmebeteg film – a legelvetemültebb, amit mostanában (valaha…?) láttam. :-) A legjavából való. :-)

A Kedvesem úgy nyilatkozott róla, hogy „nem vagy normális, hogy ilyen filmet nézel… és még röhögsz is rajta!”. :-)

Komolyan mondom, szerintem hivatalos diliflepni kell ahhoz, hogy valaki ilyen filmet írhasson. :-) Majd jobban utána keresek a neten Gavin Claxtonnak, aki írta és rendezte ezt az alkotást… és meglátogatom abban az intézetben/szanatóriumban, ahol kezelik. Mert szeretném megrázni a kezét. :-) (Persze, nem a napi, szokásos elektrosokk-terápiája közben… :-) )

Mert, mi is ez az elvetemült film tulajdonképpen.

Chris (Martin Freeman) tévés producerként ténykedik, és együtt lakik a flúgos Bob-bal (Velibor Topic), aki kitömött állatokból csinál szexuálisan aberrált… mifenéket. Tudom is én, mi ezeknek a neve… Installáció?! Dioráma?! Whatever… Igazából Christ sem érdeklik, hogy mifenék – csak idegesítik. :-)

„- Sorry, Bob, what's that, then?
- Abstract expressionism.
- But what's it doing in the kitchen?
- It's what I do, man. It's art.

- Art? No, it's a fox cub being sucked off by a rat.
- Squirrel!”

:-)

Nagyban hozzájárul ez is Chris azon döntéséhez, hogy végre meghirdeti és eladja a házat, de sajnos a munkája közbeszól, és kénytelen a flepnis Bobra hagyni az ingatlanügynökök és a vevők fogadását.

:eeekkk:

És miközben Chris a nárcisztikus és humortalan, de önmagát humorosnak tartó Jerryvel (Richard Harrington) próbál meg tető alá hozni egy interjút…

„- I'm not talking to a dwarf.

- What?

- I'm not interviewing a dwarf. No-one told me anything about interviewing dwarves.

- I think it's "midget" these days, isn't it?

- I have a real problem with... dwarves. Whatever, midgets, ok? It's a recognised condition.”

 :-)

…addig Bob odahaza lelkesen beenged a lakásba boldog-boldogtalant. :-)

És így kerül az ingatlanon belülre a boldogtalan Mr. Gaspardi (Corey Johnson), a nagymenő new yorki maffiózó, akit a helyi gengszter Dennis (Danny Dyer) éppen a repülőtérre akart kivinni, de az előző esti indiai kaja miatt Mr. Gaspardira pont rájött a szapora… :-)

Persze, a vagány Dennis egy-kettőre előkapja a stukkerét, hogy sakkban tartsa a bent lévő ingatlanügynököket – miközben a new yorki főnök a klotyón fo… folyamatosan tölti az időt :-) - Bob pedig (hogy ne keltsen gyanút a bezárt, meghirdetett ház) folyamatosan enged be mindenkit, aki becsenget. :-)

„- Good morning.

- Hello.

- We're here to talk to you about Jehovah.

- Hallelujah!

- Is he the fat one?

- I beg your pardon?

(…)

- I told him not to let in any more fucking estate agents!

- They are not estate agents.

- Who the fuck are they?

- We've come to bring you the Good News.

- I could do with some good news…”

:-) :-) :-)

Szerintem igazi, közveszélyesen elvetemült, sírva röhögős film. :-) Azt hiszem, kellően lelkes baráti társaságban, közös sörözés közben üthetne igazán… de nekem mondjuk teljesen megfelelt egy jó estéhez. :-)

:thumbsup:

Touch s01e03

Nos, ezzel az epizóddal búcsút is veszek a Touch-tól… nem annyira fájdalmasat, mint inkább csalódottat. :-/

A séma ugyanaz, a sablon változatlan – és ezért a jelenetek összekapcsolása, és a végső „katarzis” egyre súlytalanabb. :-(

Nincsenek átívelő, mögöttes, magasabb szintű összefüggések: Jake bedob egy számot, Jack… izé… Martin Bohm :-) pedig keresi, hogy mi a fenét jelent, és – jéé…! – naná, hogy itt-ott-amott mindig belefut, ami vezeti a „végső beteljesedésig”. :-/

Ennél a résznél már a Kedvesem is kifakadt, hogy „milyen idegesítő ez a gyámügyes csaj” – pedig én pont úgy érzékeltem, hogy már „dolgoznak” a szimpatikusabbá, emberibbé tételén… viszont ez a része már pont nem érdekel minket. :thumbsdown:

A legfájóbb az egészben nekem Kiefer volt: míg Jack Bauerként folyamatosan hitelesnek éreztem, teljesen eggyé vált a karakterrel, addig ebben a harmadik részben volt két konkrét pillanat is, amikor azt mondtam: „bakker… nem játszik, hanem… ripacskodik”. :-( Ez azért rendesen rosszul esett tőle…

Mintha ő maga sem szeretné, vagy nem találná karaktert… vagy nem találna elég komoly kihívást Martin Bohm szerepében.

Ami azért annyira nem véletlen: mivel _valóban nincs benne_ komoly kihívás. :-(

Ezen rész végén lévő „katarzis” már nem szabadított fel bennem endorfinokat… úgy néztem-néztem… hallgattam-olvastam Jake levezető monológját… és olyan üresnek, semmitmondónak éreztem az egészet, hogy az az elképedt kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy „És? Ennyi…?!”.

Sajnos, igen. :-( Ennyire futotta. :-(

Azt hiszem, találok magamnak jobb negyvenegynimennyi perces elfoglaltságot hetente, mint a Touch. :cancel: