The Man with the Iron Fists

No, nézd csak, mit találtam…! :sör:

Én, aki mindig is imádtam a hentelős-durvulós ázsiai akció- és harcművészeti filmeket, most belefutottam ebbe a „tribute”-ba…

…de abból egy igazán jóba, aminek nagyon örülök. :sör:

Mert a „tribute” a legjobb minősítése ennek a filmnek, ami a klasszikus, hongkongi/kínai/japán ninja/szamuráj!yakuza filmek alapjára, fő sodorvonalára épít – és ez a tisztelgés az én szívemnek igen kedves. :thumbsup:

Hentelnek, keménykednek benne, rendesen, és bőven ömlik a kellékvér… :-)

A klánok közti leszámolás, a rendkívüli képességű és misztikus/mágikus harcosok, és a nagyszerű harcjelenetek mind-mind fémjelzik ezt az alkotást – és el kell ismernem, minden a helyén van és mindenből a megfelelő mennyiség van jelen.

Lehet, hogy a tapasztalt hongkongi és a pénzzel teli, lehetetlent nem ismerő hollywood-i filmipar közös boszorkánykonyháján készült a film, patikamérlegen belőve minden alkotórész – de a végeredmény szerintem akkor is nagyszerű, és cseppet sem izzadtságszagú. :sör:

Az általam mindeddig nem ismert RZA (Robert Fitzgerald Diggs, aki hip hop prominens, meg MC, és zenei producer) első rendezése ez a film – de el kell ismernem, lehet, hogy támogatták (a film úgy kezdődik, hogy „Quentin Tarantino presents”), lehet, hogy nem… de ez akkor is egy remekül sikerült debütálás. :sör:

RZA a rendezői feladat mellett felesben a forgatókönyvírói munkát is jegyzi – társa ebben nem más, mint Eli Roth, akire én leginkább Quentin Tarantino szerintem legjobb alkotásából, az „Inglourious Basterds – Becstelen brigantyk” egyik legjobb karaktereként Donny „The Bear Jew” Donowitz-ként emlékezem. :respect:

Mellesleg – mert ez az RZA egy igazi „álláshalmozó” ;-)… – kiosztotta magára az egyik főszerepet is… ráadásul a kiosztotta maga mellé „szerelmének” :-) a gyönyörű ázsiai nőkben bővelkedő film egyik legszebb hölgyszereplőjét Jamie Chung-ot…

…mint látható RZA mindent megtett azért, hogy tényleg _tőle és miatta_ legyen emlékezes a film, de sikerült két olyan karaktert írnia és castingolnia, akik erősen lopják előle a showt.

Az egyikük a Jack, the Knife szerepére szerződtetett – Russell Crowe. :thumbsup:

 Eszméletlenül jól hozza a híres-hírhedett kalandor karaktert. :sör:

A másik pedig nem más… mint az általam eleddig szintúgy ismeretlen :-) 198 centi magas, és 130 kilós WWF bajnok… a Brass Body figurájának kiválasztott Dave Bautista.

Irtózat ez az ember: van benne valami igazi félelmetes őserő – mint egy hegyomlás.

Nathan Jones-t (Troy – Trója, Tom yum goong – A sárkány bosszúja, Huo Yuan Jia – Fearless – A küzdelem útja) éreztem ilyen monumentálisnak, ilyen ordítóan veszélyesnek filmvásznon, mint most Dave Bautistá-t. :respect:

Ők ketten nagyon erős vezérkarakterei a filmnek – és mellettük még remek ázsiai származású mellékszereplők remekelnek, mint Rick Yune (The X-Blade), Byron Mann (Silver Lion), Grace Huang és Andrew Lin (Geminis)...

...és kénytelen-kelletlen el kell ismernem, hogy az általam nem nagyon csípett Lucy Liu is egészen jó Madam Blossom szerepében…

Szóval, szerintem ez egy egészen kellemes… sőt, tovább megyek, egészen nagyszerű(!) tribute az ázsiai harcművészeti filmek előtt – amit a magamfajta rajongó lelkesen a keblére ölel. :sör:

Hasta la Vista

Így, év végére, egy újabb… hm… „nehéz sorsú barátok közös utazása”-típusú filmbe botlottam.

A 2011-ben készült „Hasta la Vista” teljesen illik a 2008-as „One Week – Egy hét”, a 2010-es „Third Star” és „Vincent will Meer – Vincent és a tenger” alkotta sorba – ami egyrészt jó, mert nekem mind a három korábbi alkotás nagyon tetszett… másrészt meg nem annyira jó, mert… bármennyire is legyenek szerethetőek a karakterek, érdekes az utazás és a lelki viszonyok alakulása… nekem most (2012-ben) kicsit már sok a „jóból”, és úgy érzem, mintha ugyanazokat a köröket futnánk – csak mindig kicsit másképpen.

Mert a kanadaiak („One Week”), az angolok („Third Star”) és a németek („Vincent will Meer”) után most a belgák készítettek „speciális helyzetben lévő barátokról” road movie-t.

…de nem, most jobban belegondoltam: a hasonlóságok, az összecsengések ellenére sem tudom „kárhoztatni” a „Hasta la Vistá”-t, sőt, még csak „pontozásos sorrendet” sem tudok és nem is akarok a filmek között felállítani.

Mindegyik csodálatos élmény volt, és csak pillanatnyi emlékimpulzus hatására emelném egyiket a másik fölé – de egy következő alkalommal már a másikat tenném az első helyre. Ennek meg semmi értelme.

Nagyszerű filmek ezek, mindegyikük méltó az egyszeri néző figyelmére és elismerésére. :thumbsup:

És nem, nem mondhatom azt, hogy „ha az egyiket láttad, akkor a másik hármat már nyugodtan hagyd ki” – mert ezzel megfosztanálak titeket is az élménytől. :sör:

De a hosszas összehasonlítás után végre pár szó magáról a filmről.

A főszereplő három barát mindegyike valamilyen életminőséget súlyosan befolyásoló hátrányban szenved.

Philip (Robrecht Vanden Thoren) paraplegiás, azaz nyaktól lefelé szinte teljesen mozgásképtelen, csak egy speciális tolószékkel tud közlekedni – Lars (Gilles De Schryver) tumortól szenved, ami miatt paralízises, és szintén tolószékhez van kötve – Jozef (Tom Audenaert) pedig majdnem vak, csak egy távcső szerű nagyítóval lát valamicskét.

Philip egy közös barátjuktól tudomást szerez egy spanyolországi bordélyról, ami hozzájuk hasonló, különleges élethelyzetben lévő vendégekre specializálódott.

„- El Cielo, Club Selecta. 'N Luxury brothel, especially for people like us. I want to go there. Together!

- To Spain?

- To Punta del Mar.

- To do what?

- What do you think, Joseph? Have you ever had a woman?

- As much as you.

- I'm tired of waiting. To only look at x-rated movies. I want to know how a woman's body feels! I want sex!”

És a három barát szervezni kezdi a „kalandtúrát”, első körben hivatalosan, a szülők bevonásával – természetesen a valódi céljukat azért titkolva… :-)

…ám a jóváhagyott út Lars gyorsan romló állapota miatt kútba esik, de az agilis Philip ebbe nem nyugszik bele, és gyorsan leszervezi az utazás „illegális” változatát. :-)

Az ápolónői végzettségű, meglehetősen teltkarcsú, kissé elhanyagolt és magának való Claude (Isabelle de Hertogh) , tolószékes személyek utazására kialakított kisbuszával vállalja a fiúk szállítását és felügyeletét – de hogy úgy mondjam, nem kezdődik a közös utazás valami fényesen…

A szinkronos verzióban nem jön ki igazán a Belgiumban uralkodó érdekes nyelvi megosztottság, de valahogy megpróbálom összefoglalni.

Philip és Lars flamandul és németül beszélnek, Jozef is bírja ezeket a nyelveket, valamint ezen felül beszél még franciául is – Claude viszont csak franciául beszél, ezért a vele való kommunikációban Jozef tolmácsol.

Philip (akiről nyilván már lejött, hogy bár ő az, aki leginkább a többiek segítségére szorul, mégis a legnagyobb szájú, és hallgatólagosan a csapat „vezére”) gyorsan ki is mutatja ellenszenvét Claude iránt, és minden lehetőséget megragad arra, hogy gúnyolja, cikizze és éreztesse vele, hogy ő csak amolyan „szolga”…

Persze, az út során több meglepetés éri a fiúkat, és a viszontagságok, a kalandok során egészen más emberként érkeznek meg az áhított célhoz…

„I departed from Belgium, dreaming of El Cielo, the women in El Cielo ... But... here in El Cielo, I dream of you.”

A fiúk változása szépen nyomon követhető, a figurák élettel telik és szerethetőek, a történet szépen, göröngyök nélkül gördül előre, és az egyszeri néző is élvezi-érzi az utazás minden egyes percét.

A befejezés talán kissé kiszámítható, talán kissé túl megkomponált… de azért teljesen rendben lévő, és filmhez illő lezárás. :thumbsup:

És hogy ajánlom-e? Ööö… az nem derült ki eddig…?! ;-)

:sör:

The Hobbit: An Unexpected Journey – A hobbit: Váratlan utazás

Nagyon szeretem J.R.R. Tolkien csodálatos regényét, A Gyűrűk Urát. :leborul:

Imádom azt, ahogy ebből a műből Peter Jackson egy feledhetetlen trilógiát készített. :respect:

…de nagyon húztam a számat, amikor kiderült, hogy az ujjnyi „vastag” Hobbit-ból Jackson ismét trilógiát fog forgatni. :eeekkk:

Azt gondoltam: na, ez azért túlzás… Ez pénzlehúzás, rókabőr – egyértelmű. :-/

De most, karácsony első napján, csak elballagtunk kissrácommal a moziba, és megnéztük ezt az alkotást. Én nem vártam mást, mint látványt, pátoszt… és sűrű Gyűrűk Ura koppintást… :-/

Ehelyett kaptam az arcomba egy olyan döbbenetes EPIKUS mozit, hogy köpni-nyelni nem bírtam. :respect:

Az alkotás percről-percre szippantott be, hogy aztán elkapjon és berántson egy örvény, amiből nem tudok – de nem is akarok kikeveredni. :sör:

…Erebor ostroma… Moira ostroma… a harc a vargokkal, a fenyőkkel borított sziklaszirten…

…Tölgyfapajzsos Thorin és a törpék dala Bilbó kandallójánál…

„We lay under the Misty Mountains cold
In slumbers deep and dreams of gold
We must awake, our lives to make
And in the darkness a torch we hold”

…amikor Thorin megöleli Bilbót a sziklaszirten…

…és Neil Finn dala, a végefőcím alatt: „Song of the Lonely Mountain”…

„Some folk we never forget
Some kind we never forgive
Haven’t seen the back of us yet
We’ll fight as long as we live”

Ezek mind-mind olyan pillanatok, amik miatt százszor megérte elkészíteni ezt a filmet. :respect:

Peter Jackson lehet, hogy megalomániás és bevételorientált – de amíg ezt ILYEN filmekkel teszi, addig _nem_ér-de-kel_!

Mert nekem, az egyszerű, egyvágányú Gyűrűk Ura rajongónak – aki ha nem is évente, de legalábbis két évente újra nézem a trilógiát (kizárólag a bővített verziót! mert AZ AZ IGAZI!) – kellenek ilyen filmek, kell ez az érzés, kell ez a misztikum…

…és amíg nem néztem meg (minden előítéletem ellenére) a Hobbitot, nem is realizálódott bennem, hogy mennyire hiányzik. :hog:

A törpék fantasztikusak – de Richard Armitage egyenesen ikonikus, mint Tölgyfapajzsos Thorin. :megarespect:

Martin Freeman pedig… :meaculpa: Sajnálom, hogy annyit dühöngtem korábban, hogy a Hobbit miatt miért késik a Sherlock – mert Martin Freeman _kellett_ Bilbo szerepére, nem vitás. :respect:

Ian McKellen pedig… nem tudom… nélküle, az ő Gandalfja nélkül… kevesebb lenne a Világ. :respect:

És hogyan is feledhetném Sylvester McCoy emlékezetes Barna Radagastját...

Új-Zéland pedig még mindig olyan, mintha valóban Középfölde lenne… :amazing:

 Nem tudom, mit is mondhatnék még…

Szerettem, a mai napig imádom a Gyűrűk Ura trilógiát, és biztos voltam benne, hogy a Hobbit csak valami gyenge utánérzés lehet csupán… de tévedtem. :meaculpa:

Fantasztikus élmény, egy váratlan, epikus utazás a Hobbit – amit át akarok élni majd újra és újra, mert méltó a Három Nagy Elődhöz. :leborul:

„All eyes on the Hidden Door
To the Lonely Mountain borne
We’ll ride in the gathering storm
Until we get our long-forgotten gold
Far away from Misty Mountains cold.”

Trouble with the Curve & ParaNorman

Trouble with the Curve

Hm…

Clint Eastwood 2008-ban, 78 éves korában, a „Gran Torino”-val gyönyörűen „elbúcsúzott” a filmvászontól, és úgy tervezte, hogy azután „csak” rendezni fog…

Erre most meglepődve akadt meg a szemem a „Trouble with the Curve” filmen, amiben mégis, ismét főszerepet vállalt: immár 82 évesen.

Őszintén szólva, egy kicsit csóváltam a fejem, amikor ez tudatosult bennem: a „Gran Torino” annyira, de annyira fantasztikus lezárása lehetett volna egy csodálatos filmkarriernek: Walt Kowalski durva, horzsolós, soha meg nem hátráló, mégis csupaszív karakterének megformálása igazán méltó volt Clint Eastwood-hoz. :megarespect:

…és a végén a dalt nem lehetett könnyek nélkül végighallgatni…

„Gentle now,
A tender breeze blows.
Whispers through
The Gran Torino”

Szóval… ezután egyik szemem sírt, a másik meg nevetett, amikor ráeszméltem az újabb főszerepre.

Sírt, mert tudtam, hogy egy „Gran Torino” után már minden csak… „utánlövésnek” fog érződni…

…és nevetett, mert újra filmet forgatott egy feledhetetlen „Old Bison”. :sör:

A „Trouble with the Curve” minden szinten hozta az elvárásaimat: nem, nem éri el a „Gran Torino” szintjét – mégis örültem minden pillanatának. :thumbsup:

…de ez nyilván elfogódottság a részemről.

Mert ez egy sportfilm – csak most a játékos megfigyelők szemszögéből.

Sem a sztori, sem a végkifejlet nem tartogat számunkra valami „nagyon újat”, valami „szokatlant és meglepőt” – a tanulságokat, azt, hogy hova fog kifutni a film, már a kezdet-kezdetén látjuk-tudjuk és érezzük…

…de nekem mégis tetszett: sőt, még kevésbé sportrajongó Kedvesemnek is, aki már másnap este felemlegette, hogy „az a tegnapi film milyen jó volt!”. :-)

Mert nyilván nem csak a sportról (baseball) szól a film, hanem az emberi kapcsolatokról: különösen az apa-lánya vonalról.

Nyilván kitaláljátok, hogy Clint Eastwood formálja meg az apát, a lányát pedig a szimpatikus Amy Adams alakítja.

Mellettük még feltűnik John Goodman, Robert Patrick és Matthew Lillard is, akik kellemes mellékkaraktereket hoznak.

Szerintem nem érdemes többet ragozni: egy kellemes filmélmény. :sör:

Nem fogom magam rosszul érezni, ha kettő-négy évente mégis vállal egy-egy ilyen filmet, Mr. Eastwood. :thumbsup:

ParaNorman

Stop motion bábfilm: nekem jobban tetszett, mint a 2009-es, agyonhype-olt „Fantastic Mr. Fox”.

:-)

Egy kis kellemes horror-komédia, de szerintem a „horror” ebben az esetben enyhe túlzás: inkább amolyan „halloweenesen ijesztgetős”, amin inkább mosolyogsz, mint megriadsz. :-)

Jópofa, szándékosan sablon-archetípusokat karikírozó figurák, akiken jókat lehet derülni, sőt, olykor-olykor fel is röhögni… :-D

Ráadásul a történet is kicsit ismerős: ősi boszorkány-átok sújtotta amerikai kisváros, ahol a bosszúszomjas lélek elszabadulását egy magának való remete tartotta eddig vissza – és ez a feladat most a szellemeket látó, velük társalkodó, különc, kitaszított („freak”) kissrácra hárul…

…ám ezt mégis sikerül szerethetően, kedvesen, érdekesen és élvezetesen tálalni. :sör:

Nekem a boszorkány kilétének felfedése különösen tetszett, és a befejezés is ült. :-)

Nem tudom, nem annyira karácsonyi, mint inkább halloween-i alkotás – viszont cserébe jópofa és érdemes a rászánt időre. :-)

Ha kijön esetleg szinkronnal, a kissrácommal közösen is meg fogom nézni. :-)

Annyit még: szerintem elég melós ez a stop-motion technika...

...de nekem nagyon szimpatikus, hogy vannak még olyanok, akik nem sajnálják a melót egy-egy ilyen alkotásra. :respect:

Source Code – Forráskód

(Kicsit nehéz Böjte Csaba testvér után újra „megszólalni” – ráadásul a héten még Pál Feri atyánál is jártam (nagyon jó volt, mint mindig :-) ), szóval… Nehéz volt, na. Amikor az ember szeme rányílik bizonyos dolgokra… más dolgok hirtelen elvesztik régi fontosságukat… De aztán úgy gondoltam, ez a blog kedves a szívemnek: komolytalan kis marhaság – de szeretem :-). Szóval, miért ne írhatnám tovább, ha szívesen csinálom – még ha nincs is igazán hasznára senkinek.)

Szóval, az „End of Watch” meghozta a kedvemet, hogy Jake Gyllenhaal filmet nézzek – pedig anno a „Jarhead” meg rendesen _elvette_ a kedvemet tőle…

Mit ne mondjak, meglepően jól szórakoztam. :thumbsup: :sör:

Mondjuk, szeretem az „időkizökkentős”, alternatív valóságos, scifis, misztikus dolgokat – és a „Source Code” minden tekintetben kielégítette az igényeimet.

Pörgött-forgott-csavarodott – és amennyire irritált/idegesített/untatott Jake Gryllenhaal a „Jarhead”-ben, a Forráskódban mégis olyan annyira szimpatikus és szerethető, mint az „End of Watch”-ban. :sör:

Nem elég, hogy a krimi/thriller-szál remek volt, de az egészet lekörözte a főhős személyes drámája, és küzdelme. :respect:

Nem tudom, mint is mondhatnék róla – alapinformációkat mindenki fel tud csípni a filmről, és annál egy szóval is többet mondani vétkes spoilerezés lenne: nem szabad, hogy elrontsam azok szórakozását és lelkes rácsodálkozását, akik esetleg hozzám hasonlóan eddig még kihagyták ezt az alkotást…

Gyllenhaal mellett köszönet és respect az írónak, Ben Ripley-nek és a rendezőnek, Duncan Jones-nak. :sör:

Szerintem ez is „must see!”-movie, nem vitás. thumbsup:

És pár sorban két filmről, amik… hm… nem tartoznak éppen a „must see!”-kategóriába…

A „Premium Rush – Fék nélkül” című 2012-es film az, ami 1983-ban volt a „BMX Bandits – BMX banditák”… Nekem mondjuk a „BMX” kedvesebb filmélmény volt… és a „Premium Rush” után is az marad. Joseph Gordon-Levitt sem nyúl mindig aranyba, hogy úgy mondjam…

Szerintem kihagyható és feledhető. :-/

A „The Bourne Legacy – A Bourne-hagyaték” a legüresebb, legsemmirevalóbb film, amihez ebben az évben közöm volt. Ezt biztosan ki merem jelenteni. :thumbsdown: Én bírom Jeremy Rennert, Rachel Weiszt pedig kifejezetten szeretem – de ez akkor is egy nagy nulla volt. Idő- és életrabló.

Ne erőltessétek ti sem, szvsz. :-(