2017. augusztus 31., csütörtök

The Siege of Jadotville & The Wall



Két háborús filmet néztem meg mostanság… Mindkettő nagyon jó a maga nemében. :sör: :respect:


The Siege of Jadotville


'God, my men were fine... Ireland never reared better sons. (...) They never wavered... No man ever got the loyalty I did from those boys. When things were darkest they were always smiling.'

Commandant Patrick Quinlan
October 1961

Mik kerülnek elő még mindig a sötétből? Milyen titkok, milyen hazugságok? Hány kerékbetört élet, hány megalázott ember, hány elhazudott hőstett, hány meghurcolt hős van még elrejtve előlünk…?! És hány politikusról fog még kiderülni, hogy mennyire undorító féreg…?!
 
1961. Kongo, Jadotville – a 35th Infantry Battalion, ’A’ Company 150-160 főt számláló, harctéri tapasztalattal nem rendelkező ír katonáját ostromolta 5 napon keresztül egy kb. 3000 és 6000 fő közé tehető ellenséges haderő, akik között belga és francia zsoldosok is harcoltak.
 

A csata végén a támadóknál 300 halott és kb. 1000 sebesült volt – az írek hat fő sebesültet számoltak, és senkit nem vesztettek el.


Csata közben ezt rádiózták a főparancsnokságnak:

„We will hold out until our last bullet is spent. Could do with some whiskey.”

Aztán pedig…

„We’ve used every bullet twice. What do we do now?”


Nem volt vizük, nem volt lőszerük, nem kaptak sem szárazföldi, sem légi támogatást – gyakorlatilag kilökték őket a töküknél fogva a pusztába… hogy dögöljenek meg, és akkor majd a politika :pföjjj:  jól fel tudja _”használni”_ a halálukat.

Hányni tudnék tőle…

A ír kormány csak 2016-ban(!!!!!) volt hajlandó elismerni a csata hősiességét, és kitüntetni az ’A’ Company katonáit (sokukat már posztumusz)...


...és Pat Quinlan stratégiáját azóta katonai akadémiákon tanítják.

Ezekről az emberekről szól a film.

És egy rettenthetetlen, csodálatos emberről, az emberséges parancsnokukról. :respect:
 

I was not to prepared to let my brave men die for nothing.



The Wall



Ez fikció és kamaradráma: nagyon jó – de a Jadotville félelmetes-fájdalmas rögvalósága elsápasztja az értékét…

Olyan, mint „Phone Booth”, vagy az „Buried”: nyomasztó, feszült, körömrágós… és persze csattanót is tartogat a végére.

Határozottan tetszett, de a Jadotville után most nem nagyon tudok róla áradozni. :meaculpa:

2017. augusztus 21., hétfő

Pár dolog és egyebek…



Áhhh… hááát…

Amikor összegyűlnek az ember füle mögött, illetve a hócipőjében a dolgok, akkor néha ki kell azokat pakolni, hogy legalább megkönnyebbüljön. Asszem. :sör:

Kezdem akkor a régi adósságokkal: az eddig eléggé elítélhető módon elsunnyogott dicséretekkel. :meaculpa:

Galambos Pétert és szinkronmunkáit párszor már felemlegettem itt a blogon – negatív felhanggal.
 

Már régóta érzem azt, hogy kénytelen vagyok őt dicsérni is – csak eleddig nem nagyon fűlött hozzá a fogam :maximameaculpa: – és most végre meg is teszem: a Pocoyo című mese kapcsán.



Annyi szeretettel, örömmel, színnel és élettel narrálja végig a mese epizódjait, hogy gyermek (Máté) és gyermeklelkű felnőtt (én :-) ) élvezettel és vigyorogva hallgatja-nézi. Ő kelti életre ezt a mesét, teszi különlegessé, egyedivé – és végtelenül szerethetővé. Köszönet érte. :sör:


A magyar stand-up komikusokat is volt alkalmam már… hm…megróni eme blogon. És lapítva sunyítok jó ideje, amikor valaki végre (tanácsomat megfogadva, ugye… ;-) ) megrázta magát, és egy feledhetetlen előadással rukkolt elő – igaz, Londonban. :beer: :-)


Valószínűleg már tudjátok, kiről van szó: Bödőcs Tibor mutatta meg (még fanyalgó magamnak is…), hogy nagyon komoly, Hofi Géza-i minőséget is le tud tenni az asztalra. Elismerés érte. :sör: :respect:

Kár lenne ezek után visszatérni a búcsúszentlászlói kocsmasztorikhoz, azt hiszem…


És folytatom további adóságokkal – amikkel _nekem_/_nekünk_ tartoznak: akik még mindig (Andy Vajna és a szervilis pénzosztómechanizmus ellenére…) hiszünk a magyar filmekben, és még mindig várjuk azokat… és remélünk.

Az én fejemre ne öntsenek, a pofámba ne tömjenek _egymilliárd forintos_(!!!) – valaki felfogja, milyen összegről beszélünk? értitek ezt?! 1.000.000.000 Ft bonyek, egy _kurva mozgóképre_...!!! – filmalapos-neres-vajnás-timis-csicsás, a nullánál valamivel értéktelenebb hulladékokat!

(A napokban már rendszeresen kint állok a kapuban, és figyelem, mikor hajt el előttünk Nagy Feró, hogy megdobáljam a kocsiját kővel, amiért részt vett egy ilyen _egymilliárd forintos_(!!!) szemétben… de nincs szívem megdobni, mert azon kevesek közé tartozik, akik úgy, olyan óvatosan hajtanak el az utcán, mint akik elismerik és tisztelik, hogy mások is laknak itt, és nem akarnak senkit porba fullasztani. Hm… :sör: vagy :nemsör: ?! Inkább :sör: :-P )

Hogy lehet ilyen elcseszettül brutális összegeket kidobálni mégcsak nem is IMAX, vagy 4D, vagy CGI orgia filmekre?!?!

Azt hiszitek, hogy meg fog térülni? Hogy legalább a fele visszajön?! Vagy tökmindegy, hogy bukás – a ti zsebetek már tele van…?! Főleg az utóbbi motivál benneteket, ugye? :sux: :-PPP

Kincsem: 2 milliárd
Veszettek: 1 milliárd
Pappa pia: 1 milliárd
Viszkis: 1,1 milliárd
Budapest Noir: 900 millió

Ez iszonyatosan rengeteg pénz… – és a kiadott/ráfordított(?!?!) 7 milliárdból szvsz 1 milliárd _sem_ fog visszajönni, az tuti.

Ez ugyanolyan undorító közpénzlopás, mint a szar stadion-, és kisvasútmánia.

Hányok tőletek. :-OOOOO


És hogy milyen magyar filmek _hiánya_, elérhetetlensége_ miatt vagyok kissé… hm… nyűgös?!

Sorolom.

1945

Basszus… Rudolf Péter egy ilyen szerepben… fekete-fehérben…



Kojot

Aztakurta… ilyen _magyar_ film is van?! Ilyen csontroppantó, ilyen zsigeri?! AKAROM!!!




Brazilok

Valahogy úgy érzem, hogy ez egyszerre lesz vicces, odamondós… és szeretnivaló. :respect:

Látni akarom. :sör:




És a végére egy kakukktojás – mert elérhető a youtube-on.

Az állampolgár

Mindenkinek meg kellene nézni… de utána fájni fog, amikor tükörbe nézel.

Persze, csak akkor, ha még ember vagy…




A milliárdos szemetet meg toljátok az arcunkba ezerrel… :pföjj: :-PPP

Trógerek. :thumbsdown:

Hát, asszem, ennyit akartam mondani. :sör:

2017. augusztus 15., kedd

Nyár, Balaton, Zene... Kabátban

Az idei balatoni nyaralásunk legnagyobb revelációja az volt számomra, hogy Tihany a kedvenc balatoni városom - egyedül oda vágyom vissza... Oda mennék el bármikor. :leborul:

...valamint az, hogy milyen jó, ennyi évesen is, hogy nem ragadtam/ragadok bele a fals nosztalgiába, régi slágerekbe, hanem érdeklődve figyelem az elé kerülő új zenéket is - és mindig örülök, amikor valami jót találok.

A Nyár Zenéje nekem ebben az évben az általam túl későn felfedezett :shameonme: de végül szerencsére csak felfedezett :yippi: :-) Kelemen Kabátban együttes. :thumbsup:

Őket hallgatom most... igencsak gyakorta. ;-) :sör:



2017. augusztus 13., vasárnap

Hemlock Grove s01 & Denial



Most, hogy a nyaralásunk utolsó napját beárnyékolja a rossz idő, és egy könnyed vírusfertőzés, gyomorpanaszokkal… érted… így legalább összeütök egy régi, adósság-rivjút. :sör:


Hemlock Grove s01


Vágytam egy kis sötét, misztikus, thriller-horror (light!) sorozatra, és beleugrottunk Katicámmal – szegénykémet minden hülyeségbe magammal rángatom… de mennyivel jobb közösen félni, mint egyedül! :-) – a Hemlock-ba, különösebb felkészülés és előzetes „terepszemle” nélkül.

A végeredmény: sajnos csalódás lett. :-/

Úgy érzem, valahogy misztikusabb, titokzatosabb, több-jobb-ijesztőbb, összetettebb, high conceptebb szeretett volna lenni, mint ami végül is összejött. :-///

Volt benne potenciál, hogy valami jó legyen, szerintem rendben együtt volt benne az alapanyag: de az utolsó rész stáblistája alatt arra kellett rájöjjek, hogy igazából a készítők sem nagyon tud(hat)ták, mi a fenét is akarnak kihozni ebből az egészből. :-/

Az archetipikus high school (musical) vonalat ötvözni az Addams-family-vel, és Frankenstein laboratóriumával, gonosz tudóssal, meg vérfarkasokkal és vámpírokkal (hát igen, itt pedig már bealkonyulhatott volna az elvárásaimnak, ugye…) – hááát… legalábbis elég merésznek tűnt elsőre, de azt mondtam: miért is ne?! Eresszük össze, amink van, és lássuk ki/mi jön ki belőle győztesen.

Hááát… a néző legalábbis nem, tartok tőle. :-P

Haladt-haladgatott előre, bonyolódott-gubancolódott a cselekmény… és a végén kissé orcára esve pislogtam, hogy majdnem pontosan ott állunk, ahonnan elindultunk.

Persze, tudjuk a MMFR óta, hogy mekkora csavaros húzás lehet a film végére pont odaérni, ahonnan elindultunk ;-) :-P, de úgy érzem, most akkor nem kellene erre a vonalra ráfektetni egész frencsájzokat.

Bill Skarsgård és Landon Liboiron remek főszereplők voltak, ezt el kell ismerni – sőt, mi csak akkor szerettük ezt a sorozatot, amikor együtt, egymást segítve dolgoztak/nyomoztak. Valahogy olyankor volt benne valami brother-feeling, amiért jó volt szorítani.


Az évad végén/végére teljesen szét lettek választva – és ez is csalódást keltett bennünk. :-/

A sorozat valahogy mindig fenn tudta tartani a feszültséget, a fojtogató, nyomasztó miliőt, az ember mindig tudni akarta, hogy mi lesz a folytatás: és ez alap, és nagyszerű egy szerializált történet esetében. :sör:

Ám a záróepizód pont ezt nem tudta hozni, a revelációk és a „Nagy Fordulatok” teljesen hidegen hagytak minket – és „csalódva csuktuk be ezt a könyvet”. :-/

Ha ezt tudtátok ebből kihozni, akkor marhára nem érdekel, hogy van még két évad, köszi. :-P


Megjegyzés: most hasonló témában a „Midnight, Texas”-t nézem – mert még mindig vágyok erre a sötét, misztikus-mítikus, kicsit horrorisztikus műfajra :darkside: ;-) –, és egyelőre határozottan elégedett vagyok, pedig Charlaine Harris (True Blood) szintén azzal operál, hogy „eresszük össze a legendák szörnyeit”, de valahogy jól csinálja… Persze, majd az utsó résznél derül ki, hogy tényleg tudja-e/tudta-e, hogy honnan-hová tart a történet… és hogy az nem valami fél/„fake” megoldás.


Denial

(Ebben a rivjúban szándékosan nem fogok leírni bizonyos szavakat. Remélem, megértitek majd, hogy miért.)


Szomorú… és végtelenül elkeserítő. :-(((

Ez a film sajnos a hazugoknak _reklám_: mint ahogy az egész tárgyalás alatt parádézott is D. Irving megformálója, a remek Timothy Spall.

Szomorú, és végtelenül elkeserítő, hogy ilyen perekre sor kerülhetett – persze, a jog és az egyenlő bánásmód nevében… –, miközben a joggal visszaélő aljasok vígan röhögnek a markukba.

Jogi csűrcsavarássá, tárgyalótermi szófacsarássá tenni ezt a témát… nem hiszem, hogy kellett volna.

Még akkor sem, ha az életben valóban megtörtént. Akkor legalább ne csináljunk róla filmet.

Az, hogy azok, akik lehazudják a megtörténtet, mind aljas férgek, és ocsmány fasiszták, az a napnál is világosabb minden tisztességes ember számára – szerintem ez a film nem az ellenük harcolóknak, hanem nekik ad nyilvánosságot… talán még plusz táptalajt is.

Igazából a film a bíró (Alex Jennings) és az ügyvéd (Tom Wilkinson) érv- és eszmerendszerének egymáshoz feszüléséről szól, ami marha érdekes lenne – ha nem az állna a középpontban, ami.


Egyszer hallottam/láttam egy archív felvételen Marie-Claude Vaillant-Couturier (1912-1996) nürnbergi perben tett vallomását…

…olyan iszonyú volt, hogy azt elmondani sem tudom. A lelkembe égett, mint egy izzó billog.

Napokig a hatása alatt kóvályogtam, és lélekben többször is felsikoltottam az égre, hogy „Istenem, Uram, miért engedted ezt?! Hogy engedhetted ezt?!?!”…

Isten bocsássa meg… úgy vagyok vele, hogy bár sohase hallottam volna, bár ne tudnék róla…

…de már tudok. És nem fogom elfelejteni sohasem.

Az én szememben D. Irving nem ember, de még állatnak sem dicsérném fel.

Egy gennyes kelés, egy fekély az emberiség testén. És annak nem szoktak filmet csinálni.

Elkeserítő és szomorú…


2017. augusztus 1., kedd

Valerian and the City of a Thousand Planets – Valerian és az ezer bolygó városa



„Characters Welcome!” – mondja az USA network, és én csak leborulni tudok frázisuk előtt.

Mert a karakter minden – több a jó történetnél, a sziporkázó látványvilágnál, a gatyalerohasztó CGI-nál, szellemes dialógusnál, gyönyörű nőknél és kigyúrt macsóknál.

A karakter minden – mert, ha nincs, hiába az összes többi: ám ha van, az összes többi lehet kevés, sekélyes, vagy szorulhat háttérbe, mert egy jó karakter elviszi a hátán a filmet.

És a Valerian ékes példa erre.



Sajnos. :-P

Ugyanis nincsenek benne karakterek.

A kb. 17 éves fiú szellemi és fizikai szintjén lévő Valerian _őrnagy_ (:muhahaha:), valamint a koraérett 15 éves szellemi és fizikai szintjén lévő Laureline _őrmester_ (:muhahaha:) egysíkú tinédzser évődésükkel olyan szinten sablonok, hogy minden közös jelenetük halálra idegesített.

Hogy ezek ketten meg a legjobb ügynökök – én végig csak pislogtam, és vártam, mikor lép elő végre valaki, és röhögve mutogat rám ujjal, hogy „bevetted, mi?! bevetted ezt a maszlagot, te hülye! hát ennyire hülyének hiszel minket, hogy azt hitted, ez komoly…?! te… marha!”.

De amikor a moziból kifelé menet sem bökött oldalba cinkos és cinikus vigyorral a jegyszedő… „jó kis szívatás volt, mi, haver? majdnem bevetted, mi?! hát persze, hogy nem komoly! nem vagyunk hülyék!”… elsötétült előttem a világ.

Ezek ezt komolyan gondolták, baszki…! Ezek vagy tényleg ennyire hülyék… vagy engem néznek annak! :-OOO

Én nem tudom, hogy ki a fene az a Dane DeHaanNade RoHaadtul nem is érdekel. Kb. egy hámozott főtt tojás lejátszotta volna a vászonról – persze, ha jól instruálják, ugye… :-PPP

Én még nem láttam olyan színé… izé… embert, akire ennyire _nem_ illett volna a rárótt szerep.

Simán elmehetett volna vmi High School musical-be háttértáncosnak, vagy tömegnek az iskolai menzára – de mint hős, macsó, és hősszerelmes… totál hiteltelen volt.

„Ez vajon kinek a szeretője?” – tette fel a kérdést mindenki anno, amikor egy ilyet látott a tévében – „Vagy kinek a kije?!”

Hááát… engem annyira nem érdekel DeHaan, hogy még a kérdésekre adott válaszok sem érdekelnek.

Cara Delevingne pedig a férfialázó/kanszívató/pasiüberelő menőcsaj egy random amcsi középsuliból, ahol rázza a rongyot, vagy a pompomot, miközben mindent és mindenkit lenéz és kicikiz, és játssza az agyát.

És hogy ezek ketten a főszereplők: ez agyonvágta az egész filmet. :-PPP
 

Legalább lett volna mellettük valami remek, jópofa sidekick! Egy űrlény, vagy földi, mindegy, csak lett volna érdekes!

Istenem… ennyi elcseszettül rengeteg, érdekes, különleges fazon – és nincs köztük egy vezérkarakter se…?!?!

A Guardians 2 elég elbaltázottra sikeredett – de az, hogy egyedi karakter rogyásig van benne, az elvitathatatlan.

Ide hogy nem jutott egy sem?! Egy elcseszettül egyetlen egy se…?!?! :-OOO

Ethan Hawke – mennyi időt kapott: öt percet? Nyolcat? Mégis, emlékezetesebb volt, mint a majd’ 140 percet kapott „főhősök” együttvéve! :eeekkkk:
 

Vagy az elején a névtelen kommandós csapat: mind király volt! De aztán mintha ráhúzták volna a rolót a ketrecből kiszökött karakterekre…

Hogy a rossebb esne bele…


…és volt közben egy marha jó világ, tele érdekes lényekkel – igaz, itt voltak a cylonok is a Battlestar Galacticából, de egye kutya! –, tele bitang jó népekkel/terekkel, fazonokkal és fegyverekkel, egész jól kanyargott a történet is (bár szerintem kicsit lassan, szétzsibbadt az ülepem, és tekergőztem előre-hátra a széken, mint egy viszketeg kígyó…), a látványvilág fantasztikus…

…de mind-mind üres háttér élő-lélegző-egyedi, szerethető vagy gyűlölhető karakterek nélkül.

És olyan itt nem volt.

Két napja gondolkozom, hogy mit írjak erről a filmről: és rájöttem, a legjobb szó rá az, hogy… felejthető. :-///

A Pacific Rim, a Warcraft is egy-egy nagy nyári durranás voltak – számomra mindkettő feledhetetlen :respect: – de a Valerian csak akkorát durrant, mint a rózsabokorban landolt lufi.

…és kábé pont annyit is ért. :-PPP

Clive OwenRutger Hauer… bakker… miért?!?! Idáig jutottatok…?!?! Megérte…?! Kellett a pénz…?!?!

Ne már… :-((((((((((

Ez így egy tinifrencsájz… annyit is ér.

Két ilyen „főszereplővel”… :-PPP

Az amerikai iskolabuszok univerzálissá tételéért meg külön jár egy tockos Besson-nak: oké, hogy szerinted minden, ami amcsi, az kúl… de azért ez túlzás. :-PPP

Szívesen mondanám, hogy egy könnyed nyári blockbuster, és annyit megér… de nem tudom ezt jó szívvel mondani. :-///