...pedig már alig reménykedtem benne, hogy megérem...
Vége van a rémálomnak, vége van a mocsokságnak, az önkénynek, a törvénybe iktatott intézményesített tolvajlásnak...
És gyönyörű, hogy a sükösdi SUGO Tamburazenekar csodálatos ifjú tehetségeinek zenéjére kezdődik el egy új, egy jobb, egy szabadabb korszak... :megarespect:
De ne feledkezzünk meg valakikről - például a könyvdaráló fasiszták és újnyilasok penetráns bandájáról, ami tüntetőleg kivonult, amikor a gyerekek bejöttek... biztos fontos pogromuk* volt...
...és véssük az emlékezetünkbe a volt gazságügyi miniszter, T. Bence undorodó, lenéző, megvető pofáját - így néztek ránk a fityeszesek, valamennyiünkre 16 átkozott, sötét év alatt: és most volt pofája ennek a gerinctelen féregnek pont ugyanígy nézni a sükösdi gyerekekre...
Majd olvassuk el a Válasz Online felületén az összes cikket :sör: de most elsősorban Gábor György írására gondolok. :respect:
"A korszak, ami pályázati döntésnek hitte magát - a NER nekrológja"
"Ez a mondat a NER kultúrpolitikájának teljes metafizikája. A hatalom nem éri be azzal, hogy kormányoz. Azt akarja, hogy az állampolgár ne csak engedelmeskedjen, hanem
bensőleg is részt vegyen a rendszer önmitologizálásában.
A korszakban való részvétel persze nem történelmi tapasztalatot jelent, hanem lojalitási formát. Az embernek nem elég beleszületnie a saját korába, bele is kell lépnie a NER időtemplomába, ahol az oltárnál Békés Márton celebrál, G. Fodor Gábor ministrál, Schmidt Mária őrzi az ereklyéket, Lánczi András pedig elmagyarázza, hogy amit korrupciónak hittünk, az valójában politikai antropológia."
"Békés Ferreróra hivatkozva írja, hogy ha a kormányzottak legitimnek fogadják el a hatalmat, akkor „mindent egybevetve, összességében cselekedeteivel elégedett[ek]”, és ilyenkor teremthető „esély a történelem egy boldog korszakára”. Majd hozzáteszi: „Ennek kapujában állunk most”.
A mondat már megjelenésekor is mulatságos volt, ma pedig kész politikai nekrológ. A „boldog korszak kapuja” előtt álltak, csak közben kiderült, hogy a kapu mögött az R56 söröző, Tóth Gabi-videóklip, Pataky Attila cége, Dopeman alkotói támogatása, Gáspár Győző zenei újragondolása és egy emlékezetzavaros kultuszminiszteri magyarázkodás található."
"A reneszánsz nem attól reneszánsz, hogy valamelyik Medici-közeli kultúrpolitikus kihirdette a humanista többséget. A reformáció nem attól korszakhatár, hogy Luther Márton támogatási szerződést nyert „új teológiai tartalmak előállítására”. A felvilágosodás nem egy ideiglenes kollégium döntése volt, és nem Voltaire miniszteri keretből kapott alkotói támogatása. A romantika nem storytelling-projektként kezdődött. A Nyugat első nemzedéke nem azért lett irodalomtörténeti fordulópont, mert valaki az állam nevében kijelölte Adyt, Babitsot, Kosztolányit és Móriczot a nemzeti maximum négy pillérének."
"A magyar film külön fejezet, mert ott a NER esztétikai öncsalása milliárdos nagyításban látható. Rákay Philip Most vagy soha! című Petőfi-filmje a kurzusfilm archetipikus példája: történelmi téma, nemzeti pátosz, gigaköltségvetés, politikai hátszél, majd kínosan szerény kulturális hatás. A film 7 milliárd forint körüli állami támogatásból készült, miközben a nézőszám és a bevétel messze nem igazolta a beléöntött közpénz monumentális önbizalmát. A politikai lojalitás itt esztétikai rangra emelkedett: a vászon nem a művészi képzelet tere lett, hanem a hatalom önképének illusztrációs felülete.
Rákay produkciója azért fontos, mert benne a NER összes tévedése egyszerre jelent meg:
a pénzt összetévesztették a monumentalitással, a történelmi témát a történelmi jelentőséggel, a nemzeti pátoszt az esztétikai erővel, a produceri arroganciát az alkotói vízióval.
A végeredmény amatőr szörnyszülött: hatalmi pénzből fölfújt, politikai önimádattal kitömött, történelmi jelmezbe öltöztetett propaganda-giccs. Petőfi, aki egész életében a szabadság és nyelvi elevenség alakja volt, itt díszletvárosba zárt kurzusplakáttá vált."
"Végül a valóság közbeszólt, és brutális pontossággal mutatta meg, mi rejtőzik a korszaképítés emelkedett szavai mögött: a rendszer saját gyakorlata írta meg önmaga legkíméletlenebb kritikáját. A Nemzeti Kulturális Alap Kiemelt Kulturális Programok Ideiglenes Kollégiuma körüli botrány tökéletesen összefoglalja a korszaképítés bukását. A friss döntések között szerepelt például Pityinger László, vagyis Dopeman 5 millió forintos támogatása két zenemű elkészítésére, Pataky Attila 5 milliója új dalszövegekre, Gáspár Győző 5 milliója, Tóth Gabi 5 milliója új dalokra, valamint Valla Béla Attila 5 milliója Tóth Gabi új albumának dalszövegeire. És itt lép színre például a korszaképítés egyik legszebb intézménye: Huth Gergely kocsmája mint kultúrahordozó. Az R56 Üzemeltető Nonprofit Kft. 180 millió forintot kapott „kiegészítő támogatás nemzeti ünnepek és nemzeti identitás megőrzésének témája köré szerveződő, közösségi célú zenés, verses művészeti produkciók megrendezésére”.
A kultúra tehát végre hazaért: a hegemónia sörcsapra került. Gramsci a pultnál, Ferrero a sarokasztalnál, Békés Márton a korszaképítés jegyében kikéri a nemzeti identitás megőrzésének következő körét.
Ha valaki eddig nem értette, mit jelent a NER kultúrpolitikája, az R56-tal megkapta a filozófiai illusztrációt."
"A korszaképítés tehát nem azért bukott meg, mert nem volt elég pénz. Éppen ellenkezőleg: azért bukott meg ilyen látványosan, mert túl sok pénz volt, és túl kevés szellem. Túl sok intézmény, túl kevés autonómia. Túl sok történelmi szólam, túl kevés történelmi érzék. Túl sok nemzeti pátosz, túl kevés művészi alázat. Túl sok díj, túl kevés teljesítmény.
Túl sok hatalom, túl kevés kultúra.
Egy korszakot az utókor nevez meg. A hatalom legfeljebb szeretné előre lefoglalni a nevet. Az Orbán-korszak név talán megmarad. Csak éppen nem úgy, ahogy G. Fodor és Békés remélték.
(...)
A végén tehát talán mégis igazuk lesz: lesz Orbán-korszak. Csak a cím alá az utókor majd más alcímet ír. Nem azt, hogy „a nemzeti maximum története”. Hanem ezt: hogyan próbált egy politikai rendszer történelmi korszaknak látszani, miközben a kultúráról alkotott legőszintébb vallomását egy 180 millióval megtámogatott kultúrkocsma mondta ki helyette."
