How to Get to Heaven from Belfast – Belfastból a mennybe s01

Nem, nem láttam a „Derry Girls”-t. 

Gondoltam, három csaj kalandjai elég jó alap lesz egy „asszonnyal nézős” esti programhoz. 

Nos… nagyon hamar egyedül találtam magam a képernyő előtt, mert én iszonyúan élveztem a csajok humorát, a párom meg nem annyira… 

Mindenesetre veszettül jól szórakoztam – egészen a 7. és 8. részig. Azt a két epizódot elég magasra pontozzák az imdb-n, de nekem addigra (vagy inkább ott és akkor…) teljesen elveszett a széria vicces könnyedsége, és olyan sötétbe váltott, ami már… hm… nem volt annyira az ínyemre való. (Ha ilyenre vágynék, nézném a „nordic noárokat”, de már azokkal vastagon telítődtem, kösz, nem kell több. :-/) 

Oké, egy gyilkossági rejtély van a középpontban, nyilván nem lesz belőle csupa móka és kacagás, tudhattam (volna) előre… 

Mindenesetre: a hatodik részig felsőfokon élveztem a sorit – a 7. epizód nem jött be igazán – és a 8. befejező rész pedig… hm… a „Caille Neamh”-ban játszódó jelenetsor nagyon bejött, az nagyot emelt az addigi értékítéletemen. Ám a legvégére tartogattak egy jelenetet a „pink bag”-gel, és az… az nekem nagyon nem hiányzott. :-/// 

Összességében: nagyon jópofa sori, sokat lehet rajta nevetni – ha az ember értékeli a kifacsart, elvetemült humorát… :-) –, de a végére egész mélyre lehet jutni, ahogy egyre jobban elmerülünk az emberi lélek sötét bugyraiban… És nem, én egyáltalán nem tudtam megszeretni Gretát (Natasha O’Keeffe), én egy szemét manipulátornak tartom. :-PPP 

De Robyn a legjobb :-) (Sinéad Keenan), Dara a második best :-) (Caoilfhinnon Dunne), és a szintén szarka-varró :-P Saoirse (Roisin Gallagher) is adott vicces és jópofa pillanatokat. 

Aki még rulezolt, az a marha ijesztő Booker (Bronagh Gallagher) – akit a végére azért… :sör: 

A férfiak az egész sorozatban „unterman”-ok, de nekem nincs ezzel semmi bajom, jópofa volt a csajok kalandjait nézni. :thumbsup: 

Nem, nem kaptam kedvet a „Derry Girls”-höz (utálom az iskolákban/nevelőintézetekben játszódó sorozatokat – kivéve Wednesday :-) ), de határozottan kellemes szórakozás volt a Belfast. :thumbsup 

(Hja: nem, nem nézném tovább, ha lenne folytatás. A „pink bag”-eset rohadtul felidegesített… Az ilyen húzásokkal engem csak elriasztani lehet. Itt is sikerült. :-P) 

8/10

A Knight of the Seven Kingdoms – A Hét Királyság lovagja s01

  

„In the name of the Warrior, I charge you to be brave.”

Az enyém. Az ÉN sorozatom. :megarespect: 

…basszus… olyan szinten voltam/vagyok megrendült ettől a szériától, hogy azt sosem gondoltam volna… 

„Get up, Ser Duncan! GET UP!!!”

Egyszerre kétségbeesett segélykiáltás… és csatába hívó szózat: amire a holtak is felkelnek, és kardot ragadva zúdulnak az ellenségre. 

Ráadásul, ez Egg kiáltása, akit a fantasztikus, elképesztő Dexter Sol Ansel formál meg – a gyönyörű, kedves, végtelenül jóindulatú, szeretnivaló kissrácé, sivoltó gyermekhangján: ami egyszerre kér és ad erőt. De olyan rettentőt, ami egybeszakít eget-földet… :leborul: 

Egyszerű lélek vagyok magam is, de egy gyermekhang kiáltására a pokol tüzébe is habozás nélkül rohannék be… és a meggyötört Dunk sem adja ennél alább. :respect: 

Peter Claffey – immár örökre Te leszel a szívemben-lelkemben „A Kóbor Lovag”. :leborul: 

„Four pages for Ser Duncan? He must have been quite a man.”

Négy oldal a Kingsguards hivatalos krónikájában, a „Book of Brothers”-ben… egy Bolhavégről származó árva utcagyerektől… valahogy olyan csoda, ami csak a mesében létezhet, nem igaz?! Egy gyönyörű lovagtörténetben. :thumbsup: 

… 

1982 körül, érthetetlen módon egy átlagos hétköznap délután(!) döbbenten fedeztem fel, hogy egy lovagfilm kezdődik a tévében: ha egyedül maradok is, akkor is úgy emlékszem, hogy „A Fekete Lovag” volt a címe a tévéműsorban. 

A 2000-es évek elején eszembe jutott, és hosszan kerestem, hogy melyik film is lehetett – amíg nagy nehezen be nem azonosítottam a „Prince Valiant” (1954) című alkotást… 

Gyerekkoromból rémlik az „Ivanhoe” is… de meg nem mondom, hogy a Roger Moore által fémjelzett 39 részes sorozat – amiből a magyar szocialista tévé random kiválasztott 15 (tizen-kibaszott-öt!!!) részt, és annyit adott le belőle… 

…vagy az 1952-es mozifilmet láttam (a tévében), Robert Taylor és Elizabeth Taylor főszereplésével… 

És láttam valamikor egy fekete-fehér szovjet lovagfilmet is a tévében, ami a lelkembe égett: Szergej Eisenstein – „A jégmezők lovagja” – „Александр Невский” (1938)… amikor tátott szájjal bámultam a Csúd-tavi csatát, a teuton lovagok ellen… (Ha Szergej Eisenstein-től nem láttátok legalább a „Patyomkin páncélos”-t, akkor még nem láttatok semmit – de ez csak az én szolid, kultúrsznob magánvéleményem. :-P ;-) ) 

De azt bizton tudom, hogy 1983-ban a moziban néztem meg John Boorman „Excalibur”-ját… 

…és ezek a filmek (sorozatok…?) mind kikövezték az életemet arra, hogy imádjam a Lovagokat.

A Lovagtörténeteket. 

Ide. Ebbe a lelkemben növesztett szilfába, ebbe adott új vért, új erőt, új napsütést „A Knight of the Seven Kingdoms”. :respect: :megölel: 

Dexter Sol Ansel-t és Peter Claffey-t örökre a szívembe zártam – remélem, még évadokon át nézhetem, ahogy megformálják a Hőseimet. Szeretlek Benneteket, Fiúk. 

És Ők azok, Akiket még szeretettel és tisztelettel megemlítenék: 

Ser Lyonel „The Laughing Storm” Baratheon – Daniel Ings… 

„Fuck that, and fuck you! I fought for you! Hardyng, Beesbury, the fucking apple boy, we fought for you! Your prince fought for you against men sworn to protect him. He risked nothing!”

 

 Ser Arlan of Pennytree – Danny Webb… 

„In the name of the Mother! Leave that boy be!”

Örökre ezzel a két mondattal fogok emlékezni Rád… és megbocsátom, hogy nem ütötted Dunk-ot lovaggá. És bassza meg magát mindenki, aki csak a farkadat tartja érdemesnek felemlegetni.

 

És végül, de egyáltalán nem utolsósorban: egy csendes, szerény HŐS, aki feledhetetlen lett: 

Ser Raymun „The Reluctant” Fossoway – Shaun Thomas… 

„- Everybody… everybody blames me for his death, don't they?

- I don't.” 

 

„Hello there, Sweetfoot. Do you like apples?”

 

Egy youtube kommentben olvastam Róla a legjobbat: 

soltea7926:

„Raymun is such a Legend. He owed Dunk nothing, barely even knew him, and yet fed him, gave him shelter. Even tended to his horses when he was imprisoned, and risked his own life for him, even saving Dunk’s life few times in the fight.” 

Ez egy… gyönyörű… szívderítő… végtelenül szerethető Lovagtörténet volt. 

Köszönöm, hogy egy megkeseredett, megöregedett, mogorva borz magamnak visszahoztátok hat hétre a gyermeki derűt és az őszinte, ártatlan örömöt – hogy micsoda csodálatos, emberfeletti hősök voltak, lehettek... a Lovagok. :megarespect: 

George R.R. Martin, Ira Parker

Dexter Sol Ansel, Peter Claffey

Daniel Ings, Danny Webb

…

Shaun Thomas

 10*/10

 

Búcsú... Cinema Paradiso... csodálatos, feledhetetlen Színészeink..

 Annyi mindent és mindenkit nem szeretek a lenti klipből...

...de most arról akarok beszélni, amit szeretek benne. Akiket szeretek. Akik láttán megszakad a szívem... és nem bírom visszatartani a könnyeimet...

Szeretem a MOZIT, szeretem a FILMEKET és IMÁDOM a MAGYAR SZÍNÉSZEKET...

...Kaszás Attilánál kezdtem el sírni... odáig csak hangosan és döbbenten soroltam a neveket... aztán Szakácsi Sándornál újra folytak a könnyeim... Kalocsai Miklósnál megint... Tímár Bélánál némán zokogtam... Ternyák Zoltánnál már hangosan... majd Bicskey Lukács szuggesztív, erőt sugárzó, ikonikus pillanatánál... elvesztettem a kapcsolatot a valósággal...

Mintha valami álomban lennék, egy virágzó réten álltam, ahol ott volt MINDENKI, Akit elvesztettem, Akik csodás, feledhetetlen pillanatokat adtak nekem a moziban...!

Először Márkus László kezét szorongattam... aztán Bujtor Istvánt öleltem a keblemre... Helyey László előtt meghajoltam, mint Mátyás király előtt illik... Juhász Jácint mellé lehuppantam a fűbe, és mindketten nevettünk, mint jó cimborák... Latinovits Zoltánt csak messziről csodáltam, Ő barátságosan intett felém "gyere! gyere közelebb!", de nem mertem... hogy is mehetnék én oda, a Színészkirályhoz?!... így féltérdre ereszkedve hajtottam neki fejet, ahogy a koronás fők előtt szokás... és aztán felálltam és futottam tovább, mert fehér ingben megláttam valakit... akinek a mosolyát százezer közül fel fogom ismerni a Világ végezetéig... és boldogan kiáltoztam, kurjongattam egyre... "Imre! Imikém! drága Imre! végre találkozunk!"... így rohantam magamból túláradva kikelve, Soós Imre felé...

A helyszín valóban a balassagyarmati Madách mozi, tanúsíthatom... 

Köszönöm ezt a gyönyörű klipet - ezt a csodálatos, szívbe markoló, felemelő megemlékezést. :megarespect:

 

Drága Magyar Színészeim... ugye... játszotok még nekem újra...?! Majd egyszer... odafönt...?!

 

The Wrecking Crew – A bontóbrigád & Anaconda (2025)

Vagy én vagyok megengedőbb és befogadóbb (…szerintem rohadtul nem: utálok mindenkit… :-P ;-) ), vagy tényleg olyan jól fekszem a „filmisteneknél” („we would say a prayer to the movie gods”), hogy csupa olyat tolnak elém, amit szeretek, ami jólesik szívemnek-lelkemnek… :amentothat: 

Így láttam nemrég megint két vicces, csupaszív, szerethető filmet: minden ennek ellentmondó „kritika” és/vagy fikázás pusztán nyers, aljas hazugság. :diehatersdie:

 

The Wrecking Crew – A bontóbrigád 

Dave Bautista és Jason Momoa: két szimpatikus, szerethető, csupaszív izomember, akik megkapják jutalomjátékukat ebben a buddy cop akciófilmben – amihez a gyönyörű Hawaii „szolgál” hátterül. És nem mellesleg feltűnik benne Morena Baccarin, akibe a Frirefly alatt szerettem bele… és ez azóta sem múlt el… :-) :love: :-) 

Az akciók dögösek és pörgősek: lőpor és égő benzin szagát érzed benne – és az adrenalin lüktet a dobhártyádon. :thumbsup: 

De a legjobb, legbrutálisabb akció melyik is…? 

Hát ez. 

Olyan kegyetlen és pusztító, hogy minden ütésben ott rejlik a fenyegető halál – és mégis… van más is benne… valami… egészen más… amitől megszakad az ember szíve… :megarespect: 

Ha egy jópofa, pörgős filmre vágysz, amiben a szíved együtt dobban a Hősökkel – és sokat nevetsz, izgulsz… talán néha meg is rendülsz egy kicsit… akkor a Wrecking Crew a Te filmed. 

A Mi Filmünk. :sör: 

…és feltűnik benne Branscombe Richmond… aki 70 éves… :leborul: Bobby Sixkiller (Renegade), Jesup (Scorpion King)… 

Nagyon kellemes, jópofa akciófilm – szórakoztató, felüdítő. Ritka kincs ez manapság. :sör:

 

 

Anaconda (2025)

„- Whose idea was it to put that dead squirrel in my mouth?

- It was like a… group decision.”

:-DDD

Hogy lehetne ezt a filmet bántani…?! Ez egy esetlen, kissé kétbalkezes – de csupaszív tribute az 1997-es Anaconda előtt: tele viccel, tele szívvel, ökörmarhulással, és két olyan szerethető hülyével, mint Jack Black és Steve Zahn. :respect: 

(Igen, Paul Rudd nevét nem mondtam… őt továbbra sem tudom megszeretni, ez van. :-/ ) 

Rengeteg poén és marhulás közepette önmagukon is élcelődnek – és ez rohadt jól áll nekik. :-) 

„- Excuse me, are you guys shooting a movie?

- We're doing a reboot of Anaconda!

 - Anaconda? Like, Ice Cube Anaconda?

- Yeah. Sony is rebooting it. I know. No new ideas.”

:-)))

És közben meg… cseszd meg… miről szól még? Az álmaidról, amikről gyerekként ábrándoztál – és hagytad, hogy elszálljanak a szélben… és hagytad, hogy az élet lehúzzon… és hétköznapivá tegyen. Megkeseredetté. Kiégetté… 

És mi lenne, ha mégis nekidurálnád magadat?! És mégis beteljesítenéd az álmodat, hogy… egyszer le fogod forgatni a világ (egyik) legjobb filmjét…?! Mekkora királyság lenne már belevágni…! 

 …annyira, de annyira jól esett, amikor a bumfordi, esetlen, kicsit drogos-bolondos :-) Kenny a végén kapott egy gyönyörű dicséretet – és jó volt látni, ahogy Steve Zahn arcán elomlik egy önfeledt mosoly… 

„- As my friend Kenny likes to say, the snake is a metaphor for the monsters that come for all of us if our dreams remain unrealized.”

Ha ezt a filmet bántja valaki, az egy megkeseredett, kiégett, üres lélek, aki nem lát túl a vásári ijesztgetésen – és nem látja a Barátságot, a Hitet, az egymás iránti elköteleződést. Nem látja a szívet és a lelket ebben a filmben – nem látja a filmkészítés, a filmkészítők előtti tisztelgést. És nem látja, hogy ez milyen szép és vicces tribute – ütős vendégmegjelenésekkel. :thumbsup: 

„- While we may not have the rights…

- We don't have…

- We definitely don't have the rights.

- This is our completely unauthorized, possibly illegal reboot of the Sony classic film…

- Ladies and gentlemen, The Anaconda!”

:thumbsup:

:sör::sör::sör:

 

Jay Kelly & 10Dance

Megint van két film, ami… ha nem is 10/10-es,de… határozottan kedves, kellemes, szerethető élmény lett. :thumbsup: 

Jay Kelly

Mondhatják, hogy nem önéletrajzi ihletésű… mégis… sokszor úgy éreztem, hogy ez valahogy George Clooney életét is megmutatja/bemutatja nekünk. 

Egy nagyon kedves, keserédes óda ez a mű a mindenkori filmsztárhoz: aki feljut a csúcsra, ott is marad… és közben annyi mindent áldoz fel a karrier oltárán, hogy azt végiggondolni is fáj… 

"And now… Wait, Dad! You're missing it!" 

De Jay Kelly – egy életműdíj átvételére utazva – végiggondolja. Hogy mikor fordult jobbra, vagy balra: mikor engedett el valamit azért, hogy megfoghasson valami mást – mikor bántott meg embereket, mikor lépett túl, tovább kapcsolatokon, és közben csak egy cél lebegett a szeme előtt: csúcsra jutni, aztán pedig a csúcson fennmaradni. 

Nagyszerű az alkotásban Adam Sandler lojális menedzser alakítása is: aki életének nagyobb részét tölti Jay-jel, mint a saját családjával… és a végére ráeszmélnek: ők ketten vannak ott mindig egymásnak, amikor már senki más… 

- Come to the tribute with me. As my friend. I mean… we did this together. You're the one I want there most of all.

- I'm the only one who is here. 

Jay pedig nézi a boldog, átszellemült arcokat a díjátadón, akik őt ünneplik, és a filmvásznon sorjáznak a részletek az életének filmjeiből: az emberek mosolyognak, megrendülnek, átszellemülnek, és süt róluk – Jay Kelly filmjei mindegyikükre hatással vannak, voltak. 

Jay nem mondja ki, hogy akkor mégis megérte, ezért megérte… de jó érzés tölti el (az egyszeri nézőt szintúgy), hogy az a rengeteg áldozat, amit meghozott – az a rengeteg mindenki, akiket feláldozott… – az útja során… talán a nézők szeretete kompenzál ebből valamit. Nem biztos, hogy így van – nem biztos, hogy aki/ami elveszett ő/az „kompenzálható” – talán, ha újra kezdhetné, inkább mindig másik irányba fordulna, amikor útkereszteződéshez ér… de ez volt az élet, ami mögötte van: sok árnnyal, sok árnyékkal… és sok rivaldafénnyel… 

Engem szíven ütött a végére Jay Kelly – és azt mondtam: ez egy nagyon szép film volt. :respect: 

"Can I go again? I'd like another one."

 

10Dance 

Nem vagyok egy Dirty Dancing, meg Flashdance rajongó – oké, a Staying Alive viszont eléggé bejött. :-P ;-) 

És nem mellékesen, de Gene Kellyt és Fred Astaire-t mindig imádtam, minden filmjükben – és szerintem láttam is minden filmjüket. :leborul: 

Egyszer egy olyan táncos filmhez is volt szerencsém (a címe nem ugrik be, mea culpa), amikor egy mexikói lánnyal akar főhős táncolni, és elmegy a szüleihez, hogy kikérje a lányt. Az apa foghegyről megkérdi: és miféle táncokat akarsz a lányommal? mire a srác kétségbeesetten bemondja: paso doble. Az apa – igazi gengszter típus – rezzenéstelenül nézi, majd kiböki: mutassátok meg. A fiú és a lány (akik eddig valami egészen mást táncoltak) rögtönöznek ott valamit – és az apa rájuk mordul: ez neked paso doble?! Kiált az asszonyának – aki egy kerek, gömbölyű asszonyság –, és elkezdenek táncolni: a nő szinte csak egy helyben forog valami kasztanyettával… és a gengszterforma férj meg körbetáncolja: lassan, eltúlzott mozdulatokkal, de olyan sütő szenvedéllyel, amit soha, semmilyen tánc közben semmilyen filmben nem láttam. Majd abbahagyják, és kevélyen odaköpi a fiataloknak: ez a paso doble! 

Le voltam nyűgözve. Pedig nem tudok és nem is akarok táncolni. De ez a tánc… aztamindenit! A retinámba égett. 

És amikor elém ugrott a 10Dance és láttam, hogy paso doble… baszki, ezt látnom kell! 

Nekem soha az életben nem volt bajom a melegfilmekkel: heteró vagyok, imádom a női nemet (mondjuk, a női igent még jobban…), de mindig azt mondtam: ha két ember szereti egymást, akkor azt én már elfogadom – az nekem szép és tiszteletre méltó, az ilyen szereplőknek tudok szorítani. 

Ez a két srác… valami elképesztő. Oké, én nem vagyok egy táncrajongó, aki kenem-vágom, hogy ki-hogyan táncol… de meg voltam győződve arról, hogy Ryoma Takeuchi és Keita Machida tényleg profi táncosok, és a filmben mint „amatőr” színészek szerepelnek. 

Nos, ez nem így van: ők tényleg színészek – de elhittem róluk, hogy professzionális táncbajnokok. :respect: 

Keita Machida a standard táncok bajnoka: waltz, foxtrott, quickstep, tango, wiener waltz – míg Ryoma Takeuchi a latin táncok királya: rumba, samba, paso doble, cha-cha-cha, jive. 

Más oldalakon „eveznek”, de mindketten maximálisan tisztelik a másik tudását és teljesítményét. 

Keita a „jég”, a hideg, kimért profi – Ryoma meg az izzó szenvedély. 

És egyszer csak úgy alakul, hogy meg kell tanítaniuk a másikukat a saját versenyszámaikra – és ehhez egymással (is) kell táncolniuk. Sokszor. 

Kiszámítható… de nagyon kellemes film, és a legvégén, az „örömtánc”… hááát, bonyek… nem mondom, hogy nem néztem leesett állal. :respect: 

Örültem, hogy úgy ért véget, ahogy – nem lett negédes, nem lett nyálas… egyszerűen feelgood lett. 

Nagyon kellemes filmélmény volt, le a kalappal a táncosok előtt. :respect:

Minneapolis - nem tűr tovább... :megarespect:

Minneapolisban föltámadott a tenger... Minneapolis példát mutat... Minneapolis harcol az állami, gestapós terror és az elnyomás ellen... Minneapolis a leszúrt, lángoló zászló - ahonnan nem lehet tovább hátrálni...

  

Veletek vagyok... :leborul:

 

Dust Bunny & Der Tiger

Nem akartam posztolni – se kedvem, se időm… –, de miután a második remek filmbe futok bele idén, most már nem hagyhatom szó nélkül a történteket. :sör: 

Indulok onnan, hogy… csessze meg magát mindenki. Az én kedvemért. Születésnapomra. :-PPP 

Mert hol tart az a kurva nagy „mainstream” :-PPP ?!?! Avatár 3 tarol és mindenki az Avengers 5 (vagy nyóc’, ki számolja…?! :-PPP ) trailerét nézi. Ezért tart a szar felé a világ: és még lelkesen pacsálnak is benne a népek, hogy milyen frissítő fürdő is a trágyalé… 

K. Kennedy bukását évek, évtizedek óta várom: most, hogy végre megtörtént – már pont leszarom. Már nem lehet visszacsinálni, amit szétbasz… szétbarmolt az SW-ben: tönkretette, megnyomorította, kiherélte – és most hátra lép, hogy gyönyörködjön a „művében”, azzal a felütéssel: „tessék, itt a példa! lehet utánam csinálni…!”. 

Nyomorultak, nyomorult élet – és minek kéne/lehetne itt örülni…?! Avatar 4-5, és Avengers 6-7-8.

Nesztek, majmok, kolbász… 

És akkor amiket én jó filmnek tartok, amik eredetiek, erősek, ütősek – 6,5 és 6,6 az imdb-n. 

Tényleg kár belétek. Egyétek akkor a földről a kutyaszart, és áradozzatok róla, hogy mennyei manna. Idióták… 

Nah, most, hogy kidühöngtem magam, mesélek egy kicsit… Bízva abban, hogy kevés Olvasóim értő filmrajongók, mint csekélységem. („A szerénység a legnagyobb hibám”. :-P :-))) )

 

Dust Bunny 

Nézem, nézem… be vagyok ám szarva rendesen… de közben arra gondolok: ennek olyan a képi világa, olyan színes, mesés, ragyogó, mint az Amelie… meg mint a Pushing Daisies… Aztán kiderül, hogy naná! (Bryan Fuller – :sör: :-) ) 

Megy a film, megyeget… még mindig szorítom a zabszemet… és arra gondolok: ez tökre olyan, mintha Budapesten játszódna… aztán ez még egy párszor felötlik benne: ezt nem Pesten forgatták, tesó?! És a végén kiderül, hogy naná!!! :-))) 

És én meg egy futó pillanatra büszkeséget érzek… és valami jó érzés önt el: hogy nálunk foroghattak olyan fantasztikus, különleges alkotások, mint az Eric és a Dust Bunny. :respect: 

A Dust Bunny ijesztő. A Dust Bunny vicces. A Dust Bunny sötét és nyomasztó. A Dust Bunny színes, mesés és nevetős. A Dust Bunnyban sok minden ismerős. A Dust Bunny mégis üdítően frissnek hat. A Dust Bunny keserű és fájdalmas. A Dust Bunny életigenlő és tele van hittel és... reménnyel.

A Dust Bunny megindító. Szerethető… és veled marad. És nem azért, mert úgy besza… beijesztett, hogy napokig rémálmaid lesznek tőle – hanem azt gondolod: „ugye-ugye…”. És talán arra is gondolsz: „bakker… akkor… akkor… akkor nekem is van remény, ugye…?!”. Ha egy kislány, akinek az ágya alatt egy ijesztő, gyilkos szörny él, segítséget tud kérni és kapni egy bérgyilkostól – akkor talán rajtam könnyebb is segíteni, mint rajta… 

Ez a kislány, Sophie Sloan, fantasztikus – ő viszi a hátán a filmet. És Mads Mikkelsen remek partnere abban, hogy a kislányt naggyá tegye – miközben a dögerős jelenléte és tesztoszteronja a pofánkba ordít a képernyőről.

Azt meg kikérem magamnak, hogy Sigourney Weaver 76 évesen ilyen szexi legyen…! Kérem, zavarba jövök! Én nem szoktam beindulni hetvenen felüli nénikre, kezitcsókolom…! Óhhh… :megarespect: :-D 

Basszus: vártam ezt a filmet egy ideje, és bíztam abban, hogy jó lesz… de hogy ennyire, arról álmodni sem mertem. :respect: 10/10

 

Der Tiger

Mindig tudtam, hogy egyszer a németek is csinálnak egy filmet a legendás tankjukról, és a harckocsizóikról – talán vártam is… És most végre elkészült. 80 év kellett hozzá… de a fenébe is: megérte kivárni. :thumbsup: 

Az oroszok már megcsinálták a saját „Tigris-filmjüket”, ami egyáltalán nem lett rossz, sőt: „Белый тигр”. 

És most a támadók oldaláról is láthatjuk a történetet – és Dennis Gansel (rendező, forgatókönyvíró) nem szépíti a dolgokat, és egyáltalán nem romantizál, nem éneklik el benne harsogva, csillogó szemekkel a „Panzerlied”-et… 

…viszont van helyette vér és pusztulás… van benne… pokol és purgatórium… 

Van benne bajtársiasság, van benne összetartás, van benne megkérdőjelezés, van benne… sok-sok félelem… néha rettegés… van benne „parancsra cselekszem!”… és benne van a harc dühe… az ágyú duhogása… a robbanások… a tűz… a víz… a vér… 

Nem, nem szereted meg tőle a háborút… és nem akarsz utána tankos lenni… (Egyébként is, a tankoknak mostanra már leáldozott – legalábbis, így mesélik az ukrán drónpilóták…)

Eszméletlen hangulata van a magányos Tigris küldetésének… és egyre nyomasztóbb, ahogy haladnak előre…

De így is pofán ver az, ami a végén történik – legalábbis én így éreztem magamat. 

Utána pedig… amikor végre újra tudtam levegőt venni, mint aki túl sokáig maradt a víz alatt… arra gondoltam… hogy ez egy rohadt jó film volt. A fenébe is! Zúzott, ahogy kell. És nem, nem úgy, mint a Fury, vagy a Kelly Hősei… annál jóval sötétebben, lélekbe vágóan. 

És mégis azt mondom: rohadt jó lett. 10/10 

 

Még sosem indult filmekben ilyen erősen egy új évem… :respect: Ne mondd, hogy innen már csak lefelé megy az út…! :fingerscross: