Úgy gondoltam, csak akkor kezdek rivjúzni, amikor már mindhárom évadot letoltam – most ezt utólag egyrészt bánom… másrészt meg úgy gondolom, jól tettem.
Bánom, mert volt, amikor sokkal erősebb, lelkesebb késztetéssel írtam volna róla (s02e06 – második évad vége, ami szerintem eszméletlen zúzós :sör: ), és volt, amikor elment tőle a kedvem (egy saját feltételezés miatt, ami nem jött be – mea culpa) és akkor és ott jó pár napra leálltam a sorozattal (s03e02).
Viszont jól tettem, hogy nem kezdtem fanyalogni külön az első évad lassú hömpölygésén – és nem estem át a lelkesedéssel a ló túloldalára a szerintem nagyszerű második évad (túl)dicséretével – és így összességében nem fogok kiábrándultan írni a harmadik évadról sem, ami… hm… szerintem… olykor-olykor (…végig…) a lovak közé dobta a gyeplőt, a kantárt, meg a lovaglócsizmát (benne a lovászlegénnyel), és olyan akciókon, olyan tűzijátékon kergetett át bennünket, hogy óhatatlanul azt éreztem: itt ellőnek (szó szerint) minden puskaport, elpukkantanak minden petárdát… hogy a vége nagyot szóljon. Nagyot is szól, szó se róla – de ez (szerintem) mindenképpen túlzás, és az első két évad „megerőszakolt” túllicitálása.
De így, hogy a hármat egyszerre fogom értékelni, egymás mellé teszem őket – valóban az történik, hogy az „5”-ös osztályzat jótékonyan hat a „3”-ra, és az átlag meglesz simán a „4” – sőt, az egyedi, semmihez sem hasonlító hangulatért, és a határozottan felismert korszakokért pluszpontot is fog kapni tőlem. :respect:
Egy nem megnevezett lengyel kisvárosban, valahol a német határ közelében vagyunk: mivel hőseink egyszer átmennek „Walbrzych”-ba (ami egy valóban létező lengyel város) , úgy vélem, kimondva-kimondatlanul Szilézia lengyelországi részén vagyunk, valahol a német határ közelében: nekem „Nowogrodziec” (4.100 lakos), de talán inkább „Bolesławiec” (38.000 lakos) lehet a valós helyszín, utóbbi ráadásul a Bóbr-folyó mellett található, és a filmbéli várost 1997-ben egy nagy árvíz önti el. (Bár a rengeteg mellékág miatt simán lehet, hogy „Nowogrodziec” is érintett volt/lehetett az árvízben, de valószínűbb, hogy helyi újság – viszonylag nagy szerkesztőséggel – inkább a 38.000 lakosú „Bolesławiec”-ben lehet inkább. Ennyit a térképen való molyolásról – bocs, elszórakoztattam vele magam. :sör: )
Itt megismerjük a helyi „Kurier” („Kurier Wieczorny”) két újságíróját: az egyik a régi motoros, félig már „úton” lévő, az NSZK-ba tartó Witold Wanycz (Andrzej Sewerin) – a másik a „friss hús”, nagynevű apja elől, Krakkóból a messzi vidékre menekülő, önálló életre és saját jogán kivívott karrierre vágyó, lelkes Piotr Zarzycki (Dawid Ogrodnik).
Hááát, az összhang nagyon nincs közöttük: Wanycz szinte már lélekben itt sincs – és egyébként is, már nem érdekli semmi: túl sok szart látott, élt át, túl sok sötét titkot, történetet ismer: már csak el akar menni – Míg Zarzycki lelkes, menne minden után, és állandóan visszahúzzák, láncra kötik, és Wanycz meg magasról tesz a fejére…
Ám amikor az un. „Gronty erdőben” – amit a helyiek a gonosz tanyájának tartanak – lévő mocsárnál két holttestet találnak, kissé felkavarodik az állóvíz. Ugyanis az egyik halott egy prostituált, a másik pedig a város egyik nagyhatalmú kommunista funkcionáriusa…
Lassan hömpölyög (vagy csak lötyög, lottyan, mint a mocsár…) a történet, de sötét, komor: mindenki hallgat, mindenki ellenséges, mindenkinek van valami a füle mögött… és akinek sok van a füle mögött, az kegyetlenül, gondolkozás nélkül csap oda, ha nem tetszik neki valami…
És a „Gronty-erdő” arról is hírhedett, hogy itt volt a II. világháború után a kitelepített, összeterelt, összefogdosott környékbeli németek fogolytábora, amit még inkább szeretne mindenki elfelejteni…
Ugrunk 13 évet: Zarzycki visszatér a városba, mint a „Kurier” kinevezett főszerkesztője. Wanycz is itt van, már nyugdíjas – de akad még befejezetlen ügye… és egy története, ami lezárásra vár…
A város a nagy árvíz levonulása után van: mindenhol sár, mocsok, rombolás nyoma – és az árvíz csontvázakat mosott ki a Gronty-erdőből… és egy fiú holttestét.
Sokan gondolják: amikor átszakadt a gát, a szegény fiú rosszkor volt rossz helyen – baleset… de akad olyan, aki szerint ez nem így történt…
A második évadban ismerkedünk meg a helyi rendőrség tagjaival: Anna Jass őrmesterrel (Magdalena Różczka), akit büntetésből helyeznek frissen a városba, és az őrs egyik veteránjával, Adam Mika törzsőrmesterrel (Łukasz Simlat), valamint a fiatal Jarek „Dzidzia” („Kicsi”) Maleczki rendőrségi technikussal (Michal Pawlik). És ők hárman lendülnek nyomozásba: simán lehet azt mondani, hogy hiába Wanycz és Zarzycki lennének az „áthúzódó szál”, ez az évad a három rendőr főszereplését hozza.
Jass kőkemény, leszbikus csaj: nem fél senkitől és semmitől, nem tisztelt senkit és semmit – mint kopó, tapad a vérszagra.
Mika dadog, de nagyon jó rendőr – bár meglehetősen „belesimult” már a helyi viszonyokba, és tudja, mikor-mihez nem szabad nyúlni… és levegő után kapkodva fut Jass után/mellett.
A Kicsi olyan, mint az úttörő: ahol tud, segít – a ranglétra legalján van, mindenki őt ugráltatja, Jass egyrészt szaktudása, másrészt „friss hús, még nem fertőződött meg a helyi tunyasággal… megalkuvással…” mivolta miatt vonja be a nyomozásba.
A legjobb, legütősebb évad: olyan pofonnal a végén, hogy a fal adja a másikat…
És a hangulat – már az első évadban is felhoztam, de a másodikra is érvényes, talán még jobban: hiába lengyel sorozat, mindenhol magamra, magunkra, az akkori magyar viszonyokra ismerek: 1984-ben is, és 1997-ben is, túl öreg vagyok, de minden helyszínt felismertem: „igen, ilyen volt akkoriban Magyarország”. Is. Egyszerre voltam döbbent és lenyűgözött – hogy tényleg, ennyi hasonlóság… ennyire együtt mozdultunk, ennyire együtt éltünk a… a… abban, amiben éltünk? Lengyel-magyar… két jóbarát… :respect: greathug:
Hihetetlen, hogy mennyire ismerős ez a korszak is („január elsején vigyázzanak a dolgokkal, lehet, hogy leáll minden!” :-P :-) ), de mindenhonnan az üvöltött nekem: „ez megint ugyanolyan, mint nálunk, Magyarországon…”. :sör:
Most csak két évet ugrunk: Zarzycki és Wanycz ugyanúgy (Zarzycki főszerkesztő, Wanycz nyugdíjas), Mika is napokra a nyugdíjba vonulástól, a Kicsi már őrmester (ha jól emlékszem a rangjára…) – és hirtelen-váratlanul Jass is újra a városba érkezik (akaratán kívül…)
A Gronty-erdőben (végre…) régészek dolgoznak, és egymás után találják a csontvázakat – ám egyszer csak akad egy érdekesség: két olyan csontváz, amik nem illenek a képbe… amik a valamikor a 60-as években kerülhettek a mocsárba.
…és közben a helyi hotel igazgatóját valaki meggyilkolja: a saját születésnapi partiján – amikor éppen „magához rendelte” Wanycz-ot, hogy átadjon neki egy régi levelet…
Elismerem az utolsó évad pozitívumait: de lelkileg ez esett a legrosszabbul… Itt mindenki bűnös, itt mindenki sáros, itt mindenki mocskos, itt mindenki – még ha szimpatikus is – csinál olyan dolgokat, amik… bűnök. Amiket nem lenne szabad megtenni.
Amikor kedves, barátságos, dadogós Mika felvesz egy boxert, és azzal veri a foglyot a kihallgatásnál… akkor azért… elborzadtam…
Kociołek történetszálától meg a végére… iszonyodtam…
A Kicsi és az alügyésznő (Marianna Kowalewska) története meg… ehhh… talán ez fájt a legjobban.
Igazából egyszerre értem és nem értem Jass apjának, a nagyon csöndes és udvarias, csörgőkígyó-szerűen veszélyes Jassijej (Janusz Gajos) megjelenését… de volt néha… olykor… olyan érzésem, hogy „deus ex machina”/”könnyűlovasság” szerepe van… de mint mondtam, szépen fel volt építve, és jogosan került be a történetbe.
A végére nekem az jött le: a Gronty-erdő mocsara, az ott meghaltak árnyai… megmérgezik a várost, és annak minden lakóját… Elvétve akad csak tisztességes ember, aki nem akarja elvenni a másik javait, nem tör mások életére… vagy csak „simán” nem néz félre, amikor az aljasság felszínre tör…
Wanycz pedig lezárja végre a hosszú történetét… és… hááát… egy kicsit megszakadhat a szív…
…és kiderül, hogy valaki mekkora aljas, szemét, rohadék volt… eddig is tudtuk ezt róla, de ez az új adalék olyan lapáttal tett a személyiségéhez, hogy… én speciel rosszul lettem… hogy mekkora féreg...
Igazából, zseniális ez a sorozat – de egymás után letolva a három évad… azért… az lehoz az életről… :-///
Túl sok benne a szenny, túl sok benne a mocsok… lehúz a mocsár, és az ember szája tele lesz iszappal…
Maximálisan elismerem, hogy nagyszerű szériával állunk szemben: emlékezetes, feledhetetlen – de számomra a Dexternél is sötétebb, véresebb, mocskosabb…
Ám ettől függetlenül: nagy respect az íróknak, rendezőnek és a nagyszerű színészeknek! Dziękuję! :thumbsup:
