One Piece s02e07 - "Reindeer Shames"

 "- This flag, it's a symbol of conviction. It means that nothing is impossible. It means there's no such thing as an incurable disease. I will be the doctor that saves this sick country. That's why I hoist the skull and crossbones against any disease there is.

- Skull and crossbones?

- Yes! A symbol of faith. A rejection of impossibilities. Hoist this flag and fight like a pirate!"

 

A legerősebb, legütősebb, legszívfacsaróbb rész az egész évadban... :crying: :leborul:

Ha ez nem 10/10, akkor _soha, semmi_ nem érdemli meg.

Hogy lehet az, hogy egy olyan epizód lett a legerősebb, legjobb a második évadban, amiben nem Luffy-ék a főszereplők...?! Nem tudom, hogyan történt: de így lett. :megarespect:

Mekkora szív, micsoda szeretet, milyen hatalmas egymás iránti elköteleződés van ebben az epizódban!

 

Nem is tudom, melyik a legszívszaggatóbb pillanat: amikor az ajtó két oldalán zokognak... vagy amikor Chopper visszatér a Halál Völgyéből, véresen, félholtan, és elhozza Dr. Hiriluknak a csodagombát... amit ő Chopper iránt érzett szeretete és bűntudata miatt elfogyaszt, pedig tudván-tudja, hogy mi az...

"- Live, Doctor, please. I want to become a doctor too. And I want you to be my first patient. Teach me how to be one. Or can't a reindeer be a doctor?

 - Of course you can, Chopper. You've got the most important qualification. A big heart." 

 

Óriási megarespect Mark Harelik-nek, Dr. Hiriluk megformálójának... életre keltőjének. :leborul:

Ehhez a részhez már képtelenség volt felérnie a szezonzárónak... de talán nem is baj. Úgy volt gyönyörű, ahogy lett...  

"You blue-nosed fool..." 

 

 ...

Chuck Norris... (1940-2026)

 Gondolkodtam, de úgy döntöttem, nem tudom szó nélkül hagyni...

 ...munkássága megkerülhetetlen, és mindenképpen nagy hatással volt ifjúkoromra - a hangalámondásos videókazetták korában rengeteg filmjét láttam. (Valószínűleg Liszeckij László tolmácsolásában... RIP) 

Ez a két filmje nagy kedvencem volt:

Lone Wolf McQuade

(1983)

 

Invasion U.S.A.

(1985) 

Elő is kerestem az 1987-től elkezdett "Filmes füzeteimet", hogy megnézzem, hányszor szerepel benne Chuck Norris film.

1987.

Slaughter San Francisco (1974)

 

1989.

Missing in Action 1-2. (1984-1985)

Firewalker (1986) 

 

 

Breaker! Breaker! (1977)

 

 

Delta Force (1986)

The Octagon (1980)

 

 

A Force of One (1979)

 

Code of Silence (1985) 

 ...és még sorolhatnám tovább...

A végére pedig: "Nem a Halál Angyala jött el Chuck Norrisért - Chuck Norris ment el a Halál Angyaláért."

Harcolj tovább Odafent, az Angyalok Seregében, Bajnok. :respect:

 

One Piece s02e04-05 – „Big Trouble in Little Garden” & „Wax On, Wax Off”

 

 

„I am Brogy, the Red Ogre, Elbaph's strongest warrior!”

 

„- Is that what you thought? I wanted to eat you?

- Well, yeah, absolutely.

- Seemed purposeful.

- I… I don't eat people! The only thing I'm starved for is… is conversation. That's why I wanted to have you for lunch! Have… you for lunch. I hear it now. My apologies.” 

 

 

„I am Dorry, the Blue Ogre, Elbaph's strongest warrior!” 

 

 

 „- Today, we stand on the precipice of glory, where valor meets destiny. Let this ale fuel the fire in our hearts as we forge into the embrace of battle!

- Skal!

- To the honor we defend, the glory we seek, and the camaraderie of true warriors. May the sun god, Nika, smile down with pleasure at what he witnesses and grant us a place in the great hall of heroes.

- Skal!”

 

  

„- You are scared.

- I'm not scared. Who said scared? I… I didn't say that.

- You are small. And stringy. And your friends' lives are at stake. It makes sense you are scared. Any true warrior would be. A warrior's fear is a good thing. It means you care. Gives you purpose. I would never trust my life to a warrior who claimed never to have been afraid.

- You really believe that?

- In the cave, you asked me how can one face death without fear? True bravery is not the absence of fear, but going into battle in spite of it.” 

 

„Axes keen and
Forged by mighty hands
Fiercely we guard the
Tale of Elbaf's land
As we march to the fray
Our valor fills our chest
We shall fight to the end
And die a warrior's death

Pray to the Sun
Pray to the Sun
Pray oh pray

Pray to the Sun
Pray to the Sun
Pray oh pray

Hail to the One
Follow the Great
Warrior's way”

One Piece s02e02 - "Whale Hunting"

Tegnap este néztük ezt a részt Mátéval...

...amikor Luffy elkezdett énekelni Laboon-nak, Máté megkérdezte tőlem:

- Apa, te most sírsz, vagy nevetsz...?!

- Mindkettő - válaszoltam neki, és megpusziltam a feje búbját.

 

Ilyen a One Piece második évada, Barátaim. :sör: 

 

 

"Gather up all of the crew!
It's time to ship out Binks' brew!
Wave goodbye, but don't you cry,
Our memories remain!
 

Our days are but a passing dream,
Everlasting though they seem.

Beneath the moon we'll meet again,
The wind's our lullaby!"

 

Good Luck, Have Fun, Don’t Die & War Machine (2026)

Két remek film: mindkettő saját kategóriájában remek – de az egyik a Premier League-ben játszik, a másik meg… hm… a Seria A-ban. Nem mintha ez baj lenne, csak éreztetni szeretném a különbséget. 

Hja, az egyik filmnek nincs magyar címe (hála Istennek, ne is legyen!), a másiknak meg van – bár ne lenne… :-PPP Nem vagyok hajlandó leírni sem. :-PPP 

Kezdjünk a Premier League-gel. 

Good Luck, Have Fun, Don’t Die 

„- I’ll go with you.

- No, absolutely not.

- Why?

- I don’t know. You creep me out. You get a real "off her meds" vibe, I don’t need that shit.” 

Ezt ugyanaz a csávó rendezte, aki a Karib-tenger kalózait…?! A bonyekbe…! (Oké, 2007 óta nem is rendezett jó élőszereplős filmet – igen, a Rangót nem számítom most ide –, csak szarokat (Magányos lovas… :-/ :-P), de ez most…. rendesen oda lett téve. :sör: ) 

Kezdem a legfontosabbal, Gyerekek: nem szabad, hogy átverjen benneteket a trailer – mert engem átvert, igen keményen. :-/// Nem, ez nem egy vicces, futurisztikus játszódás, és nem, nem egy sci-fi komédia. Ez a film, Barátaim az Úrban, egy Black Mirror film, de a javából, amikor még fasza volt a Black Mirror, az első két évadban. A Black Mirrort sci-fi komédiának titulálnátok? Ugye, hogy nem. 

Ez egy disztópia – a keményebb fajtából. 

Eleinte vicces „altatás” megy – amíg a társaság az étteremben van –, ott még vigyorgunk, vihogunk, rötyögünk… aztán jönnek a különálló történetek, a filmek a filmben… És az ember elkezd fészkelődni… a nyakát tekergetni… a tarkóját vakarni… mert rohadtul ismerős, amit lát… és rohadtul nem tetszik, amit lát… 

„Like I said, I’m from the future. A future which is totally, completely fucked. And guess what? It’s all your fault. Not specifically you 40 or so people, but everyone from your time. You’re all equally complicit.” 

Tudjátok, mi jutott még róla eszembe? A Mátrix. Az 1999-es. Azaz az _egyetlen_ Mátrix. 

Szóval, bohókás felütésből szépen elkezdünk beballagni az alagútba… ahol egyre sötétebb van… mindenhol neszek-zajok… valami surran… valami csusszan… és egy laza ütemben eltűnik a balfenéken az ember nevethetnékje… 

Susan (Juno Temple) és az iskolai lövöldözésben meghalt fia története… az meg annyira lehúzott engem, hogy ott egy napra abba is hagytam a filmet. Mert olyan volt, mintha lenyomtak volna a mocsárba, és szemem-szám tele ment volna iszappal… Az már egyáltalán nem volt nevetséges. Vagy mulattató. Főleg nem „komédia”… :-PPP 

Majd jött Ingrid, the Princess (Haley Lu Richardson), története… majd a névtelen „The Man From the Future” (Sam Rockwell) sztorija… és már az apokalipszis világában találtuk magunkat… ahol csak a nihil van, meg a pusztulás… 

„This is a cage! You’re living in a cage!” 

A végét megsirattam… majd elkeseredtem… aztán kibaszott büszke lettem. Pontosan ebben a sorrendben. És mindegyik érzéshez tartozik egy-egy jelenet. 

Köszönöm, Gore Verbinski, Matthew Robinson (forgatókönyvíró) és Sam Rockwell, hogy így ért véget a történet. Hogy az embert le lehet győzni akár 118x is, de akkor sem adja fel: feláll a sárból, önnön véréből, és újult erővel veselkedik neki, nem feladva, nem csüggedve – az acélnál is erősebb hittel és akarattal. Újra és megint. :megarespect: 

Én ezt a végső üzenetet dekódoltam: és mérhetetlenül hálás vagyok érte. :leborul: 

Év végén ez a film ott lesz a Toplistámon. Biztosan dobogós helyen. 10/10 

War Machine (2026) 

Egy remek kis akciófilm, egy személyes dráma/tragédia, egy egyszemélyes hadsereg története. 

És ez nem is lehetne napjainkban más, mint Alan „Reacher” Ritchson filmje. :sör: 

Mindenesetre már az is újdonság, hogy fegyver nélküli katonák állnak szemben egy állig felfegyverzett harci géppel, egy SW-s lépegető terminátorral – így igazából nem is „harc” zajlik közöttük, hanem egy kétségbeesett menekülés… ahol a katonák hullanak, mint a legyek… 

A film magyarítását meggyőződésem, hogy szándékosan úgy találták ki, hogy elriassza a potenciális nézőket – de hogy ennek mi az értelme, azt meg nem mondanám… :-PPP (Biztos Bridgerton-fan a névadó, vagy mittomén… a Breaking Bad rajongók is lepontozták az imdb-n a Knight-ot… :-PPP) 

Egy zúzós adrenalinbomba, se több, se kevesebb – és Alan Ritchson, a Hegyomlás. Kell-e több…?!

(Költői a kérdés, nem kell válaszolni… ;-) ) 

 

Nekem egy 8/10-et simán megért (a Seria A-ban ;-) ). :sör: 

Young Sherlock s01

 

- You have, brother dear?

- I have, brother dear. 

Szerencsétlenségemre, elég sokfelé császkálok a világhálón, és olvasgatok… ezt-azt… és emiatt annyi… hm… hogy is fogalmazzam meg udvariasan… annyi egybites idiótával találkozok, akiknek nem kellett volna kimászniuk a kő alól, ahol laknak. 

Mert ha már kimásztak, szavaznak… szavazgatnak… jelölgetnek… jelölgetik „A Knight of the Seven Kingsdoms”-ot… és a „Young Sherlock”-ot is a hét legrosszabb sorozatepizódjának. 

Végtelen sajnálatomra azt kell kijelentenem, hogy érdemes lenne inkább… valami egészen mással játszogatniuk odahaza… az anyjuk szenespincéjében, ahol meghúzzák magukat.

… 

Nah, most hogy ezt így ilyen jól megbeszéltük, rá is térhetnénk a lényegre, miszerint, hogy miért lett remek szórakozás a Young Sherlock. :thumbsup: 

A magam részéről úgy érzem, hogy két részenként emelte a szintet: 7/10-ről indultunk, majd a 3-4. epizód után 8/10-re erősödtünk, az 5-6. fejezetekre 9/10-re nőtt az adható pontszám – így értünk el a sorozat végére, 7-8., a 10/10-re. :thumbsup: 

Mintha Guy Ritchi(ék)nek is bele kellett volna rázódnia a miliőbe, a saját történetükbe – de végül ez tökéletesen sikerült. 

Valami egybites azt írta (hja, megint itt tartok, tudom – ventillálok, my brother dear, ventillálok, gyógyítom magamat…), hogy „milyen jó, hogy Natascha McElhone szerepelt a sorozatban, mert nélküle egy ruppót nem érne az egész”… Én meg arra gondolok, hogy milyen boldogok is lehetnek a lelki szegények… 

Nagyon jó, hogy Natascha McElhone játszott a sorozatban, kevesebb lenne, ha nem lett volna benne – DE. Ha másik színésznő alakítja a szerepét… hát, excuse-moi… lehet, hogy pont ilyen jó lett volna. 

Azt viszont merem mondani, hogy Hero Fiennes Tiffin és Dónal Finn nélkül korántsem lenne olyan/ilyen nagyszerű az élmény – mert szvsz nagyszerű két srácról van szó. :respect: 

Akiket még meg kell említenem, honorable mention, azok Max Irons és Joseph Fiennes. :thumbsup: 

Megvallom, kerestem és eleinte hiányoltam is, hogy hőseink még nem Sherlock és Moriarty – de basszus, hiszen még ifjak! Még alakul a személyiségük! MOST nézem azt, hogyan fognak Sherlockká és Moriartyvá válni. És ahogy ezt beláttam: már tudtam azonosulni mindenkivel. :sör: 

Ám EGY dolog volt, ami az elejétől ismerős, és szeretnivaló volt: Sherlock és Mycroft viszonya, kapcsolata – az AZONNAL Sherlock és Mycroft feelinget hozott. :respect: 

Joseph Fiennes pedig – nagyszerűen hozta… a rá kiszabott szerepet. (Nem, nem spoilerezünk, my brother dear!  ;-) ) 

Az ötödik rész döbbenetes revelációját… nem fogom soha elfeledni… :megarespect: 

…de valami gyönyörű lett és volt, ahogy az utolsó részre megérkeztünk ahhoz az elágazáshoz – ahonnan az út Sherlock Holmes-hoz és James Moriarty-hoz vezet. És ez rengeteg fantasztikus jó érzést keltett fel bennem. :leborul: 

És ha egyedül maradok is (…miért is ne maradnék: hisz utunk végén mind magunkra maradunk… Istennel), akkor is azt mondom: elhangzott a filmben egy finom tisztelgés, egy utalás, egy szeretetteljes gesztus – én legalábbis így értelmezem. 

„They can go anywhere, they are invisible. They're irregulars.” 

Amikor elhangzott, azonnal felkaptam a fejemet a szóra, mint a szagot fogott vadászkutya – használhattak volna másikat is, de pont EZT a szót akarták. 

Irregulars… The Irregulars – A Baker Street-i vagányok (2021) 

A készítők intettek egyet arra a szívemnek kedves, méltatlanul gyorsan véget ért sorozat felé: szeretettel, barátsággal rájuk integettek… és ez NEKEM rohadt jól esett. Mert hiszem, hogy szándékos volt a szóhasználat – és szándékosan akartak tenni egy gesztust. :respect: 

Bízom és remélem, hogy a Young Sherlock több évadot fog megélni… nem úgy, mint az Irregulars… 

Látni akarom, ahogy Lestrade rendőrtiszt rendőr felügyelővé válik… látni akarom, hogy Mycroft a politika csúcsára tör… és látni akarom, ahogy Sherlock találkozik Dr. Watsonnal… :leborul: 

És látni akarom, ahogy a mesteri bűnöző, James Moriarty elkezdi végtelen, megunhatatlan játszmáját a zseniális magánnyomozóval, Sherlock Holmes-szal. :fingerscross: 

„Thank you, Sherlock Holmes.  I do hope you find a way to put that beautiful mind of yours to good use.” 

„Thank you, brother dear.” 

…

 

How to Get to Heaven from Belfast – Belfastból a mennybe s01

Nem, nem láttam a „Derry Girls”-t. 

Gondoltam, három csaj kalandjai elég jó alap lesz egy „asszonnyal nézős” esti programhoz. 

Nos… nagyon hamar egyedül találtam magam a képernyő előtt, mert én iszonyúan élveztem a csajok humorát, a párom meg nem annyira… 

Mindenesetre veszettül jól szórakoztam – egészen a 7. és 8. részig. Azt a két epizódot elég magasra pontozzák az imdb-n, de nekem addigra (vagy inkább ott és akkor…) teljesen elveszett a széria vicces könnyedsége, és olyan sötétbe váltott, ami már… hm… nem volt annyira az ínyemre való. (Ha ilyenre vágynék, nézném a „nordic noárokat”, de már azokkal vastagon telítődtem, kösz, nem kell több. :-/) 

Oké, egy gyilkossági rejtély van a középpontban, nyilván nem lesz belőle csupa móka és kacagás, tudhattam (volna) előre… 

Mindenesetre: a hatodik részig felsőfokon élveztem a sorit – a 7. epizód nem jött be igazán – és a 8. befejező rész pedig… hm… a „Caille Neamh”-ban játszódó jelenetsor nagyon bejött, az nagyot emelt az addigi értékítéletemen. Ám a legvégére tartogattak egy jelenetet a „pink bag”-gel, és az… az nekem nagyon nem hiányzott. :-/// 

Összességében: nagyon jópofa sori, sokat lehet rajta nevetni – ha az ember értékeli a kifacsart, elvetemült humorát… :-) –, de a végére egész mélyre lehet jutni, ahogy egyre jobban elmerülünk az emberi lélek sötét bugyraiban… És nem, én egyáltalán nem tudtam megszeretni Gretát (Natasha O’Keeffe), én egy szemét manipulátornak tartom. :-PPP 

De Robyn a legjobb :-) (Sinéad Keenan), Dara a második best :-) (Caoilfhinnon Dunne), és a szintén szarka-varró :-P Saoirse (Roisin Gallagher) is adott vicces és jópofa pillanatokat. 

Aki még rulezolt, az a marha ijesztő Booker (Bronagh Gallagher) – akit a végére azért… :sör: 

A férfiak az egész sorozatban „unterman”-ok, de nekem nincs ezzel semmi bajom, jópofa volt a csajok kalandjait nézni. :thumbsup: 

Nem, nem kaptam kedvet a „Derry Girls”-höz (utálom az iskolákban/nevelőintézetekben játszódó sorozatokat – kivéve Wednesday :-) ), de határozottan kellemes szórakozás volt a Belfast. :thumbsup 

(Hja: nem, nem nézném tovább, ha lenne folytatás. A „pink bag”-eset rohadtul felidegesített… Az ilyen húzásokkal engem csak elriasztani lehet. Itt is sikerült. :-P) 

8/10