2022. január 13., csütörtök

Retfærdighedens Ryttere – Riders of Justice – Az igazság bajnokai & Maya y los tres – Maya and the Three – Maya és a három harcos s01 & Luca

 Valamit akar tőlem a Filmek és a Mozik Atya… talán maga a feledhetetlen Maries-Georges-Jean Méliès ?! :leborul: … mert olyan filmeket tett le elém az idei évadnyitásra, amik mind az sugallják: „látod? még van remény! a film varázsa, nagyszerűsége, a meseszövés szépsége nem veszett el! még mindig érdemes…”. :leborulújra:

Három nagyszerű alkotás – és hogy kettő belőle rajzfilm?... az jelent ám igazán jót a jövőre nézve! Szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint. :thumbsup:

 

Retfærdighedens Ryttere – Riders of Justice – Az igazság bajnokai

Anders_Thomas_Jensen (De grønne slagtere, Adams Æbler, Mænd og Høns és az szvsz annyira azért nem ütős első filmje (amít írt és rendezett is) a Blinkende Lygter) író, rendező ismét lecsapta az asztalra az aduászt. :respect:

És a történetének életre keltésében pedig, mint oly sokszor: Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas és Nicolas Bro voltak segítségére, ezúttal a remek Lars Brygmann-nal kiegészülve. :respect:

A történetről pedig… mit is mondhatnék…

Ellopnak egy biciklit, hogy ezzel örömöt szerezzenek egy kislánynak Karácsonyra – és akitől ellopják, annak emiatt (…emiatt?!...) teljesen szétcsúszik az élete.

„– And it began with your bicycle being stolen? 
– Yes, because if my bike hadn't been stolen, it never would've happened.”

És ennek okán összejön egy rakat sérült ember – mint mi is, valamennyien… de én biztosan –, és kiderül, hogy tudnak egymásért tenni, és tesznek is. És mindegyiküknek van egy „lötyögő küllője” (van, akinek több is…), de kiderül, hogy az a „stikk” talán épp az a dolog, ami a többiek, a közös ügy segítségére van.

„– Lennart's brilliant. He's seen more than 25 different psychologists in 40 years. He's in personal contact with pretty much every diagnosis.”

Sokat lehet a filmen nevetni – de olykor-olykor olyat dobnak oda, elszorul az ember torka… és belesajdul a szíve.

„– You have a responsibility toward your daughter. 
– Sure. You were so fucking responsible around your daughter. 
– No… I wasn't… Because I was an idiot.”

Aztán arra is rájövünk – a film hőseivel együtt –, hogy néha a legjobb jó szándék is félrevisz…

Igazából feledhetetlen film. Ezért szeretjük Anders_Thomas_Jensen-t. 10/10 :respect:

„– I sometimes dream about finding the guy who stole my bicycle. I see him riding off on my bike, and then I run after him and catch him. But I also realize that it isn't his fault. It's nobody's fault.”

 

Maya y los tres – Maya and the Three – Maya és a három harcos s01

 


If we can’t forgive you, how can we ever forgive ourselves?”

Én még ilyen hátrányból induló „hőscsapatot” nem láttam sehol: itt mindenki sérült, mindenki fájdalmas lelki terhet hordoz, mindenki halálesetek miatt okolja önmagát, és koloncként cipeli magával a bűntudat súlyát…

És ebből állnak fel valamennyien, hogy együtt, vállt-vállnak vetve induljanak olyan csatába, amit mindenki más megnyerhetetlennek és önpusztításnak tart.

Maya, a hercegnő – Rico, a vadmágus – Chimi, a koponyaharcos

– és Picchu, a barbár őserő.

Persze, nekem Picchu lett a kedvencem: ki is más… :-)

Better Picchu die for something than live for nothing. 
Barbarians!!!”

Igazából, ez egy olyan fantasy rajzfilm kaland, ami talán nem is való/érthető minden szegmensében egy 10-12 éves (vagy annál fiatalabb) gyereknek, olyan mély mondanivaló van benne néhol a megbocsátásról, a szülői szeretetről, az önfeláldozásról, és a hősiességről – és olyan rémisztő, vérfagyasztó, legyőzhetetlennek tűnő az ellenség…

Néha, egy-egy epizód után azért nem toltam (toltuk) tovább a következőt, mert olyan befejezéseket rittyentettek egy-egy rész végére, hogy úgy voltam vele – ezt már nem lehet überelni. Ezt innen már csak elrontani lehet… Nem létezik, hogy ezt a színvonalat tartani tudják!

Mea culpa. Mea maxima culpa.

Tartották. Tartották végig.

Kis híján tökéletes lett a végeredmény: 9,5/10. (Oké beismerem, Maya nekem néha sok volt, ezért vonok le fél pontot. De csak felet. :sör: )

 

Luca

Paolo Sorrentino után egy másik olasz rendező is elkészítette „élete filmjét”: Enrico Casarosa. :respect:

…és míg (szvsz) Paolónak ez az alkotása nem lett tökéletes – addig Enrico Casarosa egy hibátlan, végtelenül szerethető művel rukkolt elő.

Lucát önmagáról – Albertót pedig gyerekkori jóbarátjáról, Alberto Surace-ről mintázta.

Az ember örömmel lubickolt ebben a „coming-of-age” történetben, ahol a félénk bátorságot tanul, a magányos farkas falkát talál, a szülők megtanulják és megértik az elengedést… és olyan jó érzés tölti el közben az egyszeri nézőt (engem…), hogy még azt is elhiszi, hogy az élet mégis szép… :-)

Meglepve vettem észre, hogy a stáblista alatti/melletti rajzok ebben az esetben nem „csak” jópofa kikacsintások a nézőre, hanem a szereplők utóélete van benne – ami… a fene vigye el, beismerem ezt is… végtelenül jól esett cinikus, kiégett lelkemnek. :leborul:

A Lucának ott a helye a Coco, és az Előre mellett: amik nem „csupán” rajzfilmek, hanem nagyszerű és felemelő családi filmek, olyan történettel, amik bármilyen élőszereplős moziban megállnák a helyüket. :respect:

Hááát… ilyen jól zárult a tavalyi és indult az idei évem. Erre tényleg érdemes inni egyet. :sör:

 

2022. január 9., vasárnap

2021 legemlékezetesebb film- és sorozatélményei…

2012. január 3-án kezdtem írni ezt a blogot, 10 éve. Hááát… ha nem is :pezsgő: , de legalább egy jó :sör: . Legyen mondjuk „Charlie Firpo”. :budspencerforever:  Illetve, immár _„csak”_ „Charlie”. :akkorisbudspencerforever:



 (Ugyanis tavaly óta (a jogdíj túlzott megemelése miatt), a Hedon Sörfőzde nem gyárt már „Charlie Firpo” fantázianevű sört, Bud Spencerrel a cimkén – helyette „Charlie” néven, immár arckép nélkül lehet megkapni ezt a nagyszerű italt. :respectHedon: )

2012-ben (induláskor) 180 blogbejegyzésem volt – 2021-ben pedig csak 48… Oké, még mindig nem ez a legkevesebb, mert 2019-ben meg csak 46 jelentkezést „kapartam össze” – míg 2016-ban meg 51 poszttal „büszkélkedhettem”… :-/

Oké, kifogásom van (pandémia, családi dolgok, miegymás… :blablabla: ), de talán a lényeg az, hogy megöregedtem és marhára válogatóssá váltam. És rohadt rátartivá is. Azaz, nem vagyok hajlandó írni minden szarról, és a közepes, „futottak még”-kategóriáról sem: komolyan oda kell tennie magát annak a filmnek, vagy sorozatnak, hogy átüsse az ingerküszöbömet, és hajlandó legyek a kedvéért billentyűt ütögetni. :-P

Meg ugye, filmek se nagyon vannak, nem? És az meg nálam elvi kérdés, hogy maszkban nem nézek filmet. Se itthon, se moziban. :-P :-) Így aztán már tényleg eléggé leszűkítem a lehetséges listámat.

Ez van, havercimbik. :that’sallfolks: Keressetek egy maszkos hőst, aki így is jár moziba – én csak egy egyszerű, nógrádi szegénylegény vagyok… de ezt büszkén vállalom. :Nógrádforever:

Szóval, karcsú a listám – és le vagyok maradva, sajnálom, ugyanis a december az a Karácsony nélkül is elég sűrű nekem, ugyanis ilyenkor NFL-t, dartsot, és síugrást is nézek, így az év végi hajrában nem jutottam oda, hogy minden filmet rivjúzzak, amit érdemes: így az idei első posztom egy olyan filmről és egy olyan sorozatról fog szólni, amiket még tavaly láttam. :-P

Vekenghetnék még a régi szép időkön, meg miegymás – de minek?!

Mondom, mi volt az a marha kevés alkotás, amiket ebben a karcsú évben szóra érdemesnek találtam.

(Nem fog belefájdulni a szemetek a felsorolásba, nyugi… :-PPP )

 

Cidade Invisível - Invisible City - Láthatatlan város s01

Iberê/Curupira: az erdő védelmező démona. Bakker… hiába „rejtették el”, az első pillanattól fogva üvölt róla, hogy messze ő a legerősebb mitikus lény mind közül. És az utolsó részben végre el is szabadulhat féktelen ősereje. Fábió Lago jeleníti meg, átütő erővel és karizmatikussággal. :respect:

A fenébe is: nem írok róla többet – egy igazi unikum, egy bitang jó sorozat. :leborul: :thumbsup:”

 

Intemperie - Out in the Open - Szabadon

„Az Arab csupán élni akar. Ott, abban a pokolban, ahol az élet kúttól-kútig tart, és ha estére nem találsz vizet, véged van… Az Arab tudja, hogy a világ kegyetlen és igazságtalan, és csak fogvicsorgatva, marva-harapva lehet benne megmaradni. Csak megmaradni – nőni, gyarapodni lehetetlen. Talán abban sem hisz, hogy a Fiúnak jobb sorsa lehet ennél… mégis tétovázás nélkül megy harcba azért, hogy megadja neki a lehetőséget egy szebb életre.”

 

The Irregulars - A Baker Street-i vagányok s01

„Azt hittem, hogy Jeremy Brett és Benedict Cumberbatch után már nem jöhet senki, aki új ízt, színt tud(na) hozni a karakterbe. Mekkorát tévedtem… :meaculpa:

Köszönet érte Önnek, Mr. Lloyd-Hughes. :leborul:

 

Mubeu tu hebeun: Naneun yupumjeongnisaimnida – Move to Heaven – Mennybemenetel s01

Ez egy olyan _gyönyörű_ sorozat volt, hogy az embernek a szíve szakad belé – és közben annyi, de annyi jó érzést ad, hogy az megfizethetetlen. :megarespect:”

 

Mare of Easttown s01

Egy marha jó sorozat. :thumbsup:

Végig lekötött, bitang jó húzások-fordulatok voltak benne: és egy különleges, bajjal és gonddal teli nyomozónő a főszereplő – akit nagyon meg lehet szeretni: Kate Winslet. :respect:

 

Shaun the Sheep Movie

 


2015-ös, de nagyszerű, megnevettető-megindító film. Mátéval megunhatatlannak tartjuk a sorozatot, de a film… azért egy egészen más ligában játszik. :sör: ”

 

Midnight Mass - Mise éjfélkor s01

 

Végig volt benne fény, volt benne remény, mert akadtak, még ha csak maroknyian is, akik szembeszálltak az őrülettel, és mindhalálig harcoltak egy jobb világért.

Ha egy horrorsorozat képes erre… akkor még van remény.

 

Hellbound - Út a pokol felé s01

 

Ha ilyen lélekemelő, rendíthetetlen, legyőzhetetlen humanizmust sugárzó horror-sorozatok vannak… akkor ezeket nézném rogyásig. :respect:”

 

The Harder They Fall - A Vadnyugat törvényei szerint


Ha valaki tett és tesz az asztalra a western műfaj megmaradásáért, akkor az a Netflix – ami a 2017-es  fantasztikus Godless sorozat után elhozta most nekünk a durván horzsoló The Harder They Fall-t. :respect:”

 

tick, tick... BOOM!

 

Nem „egyszerre, egy ültő helyünkben” néztük meg, hanem három nap alatt – mert annyira szíven vágott a film egy-egy ponton, hogy azt mondtuk: oké, itt álljunk meg, mert ez olyan súlyos, olyan ütős volt… hogy ezt most át kell gondolni, hagyni kell, hogy a lelkünkön átfolyjon.”

 

Strappare Lungo I Bordi - A pontozott vonal mentén s01


6x 16-22 perc, és tartalomban, mondanivalóban az idő, az epizódok előrehaladtával egyre erősebb – míg a 6. rész már horzsol, de durván. :respect:”

 

Hááát... ennyi. Reméljük, idén több és jobb lesz. :fingerscross:

 

2021. december 31., péntek

Don’t Let Go – Ne engedd elmenni! & The Witcher s02 – Vaják s02 & É stata la mano di Dio – The Hand of God & Jimmy Carr: His Dark Material – A sötét anyag

Év végére összegyűlt, és még kéne egy kicsit pezsgőzni is, sz’al, gyorsan ledarálom. (Moziba szerettem volna menni, és egy decemberi premierről írni, de hogy nem ülök két órát maszkban sehol, az tuti biztos. :-((( )

Így maradt a Netflix. :-) vagy :-( (szabadon választott)

 

Don’t Let Go – Ne engedd elmenni!

 

Egy misztikus dráma – ezt láttam a „tick, tick…” előtt, de azzal együtt nem akartam róla írni.

Egy rendőr fivérének családját lemészárolják, ám pár nappal később egy telefonhívást kap – a kedvenc és egyetlen unokahúgától. Akit elvileg szintén megöltek.

A kezdeti döbbenet és felháborodás után a rendőr kénytelen belátni, hogy itt valami csoda történt/történik: és felcsillan az esély, hogy mégis megmentse a lányt az elvileg már megtörtént gyilkosságtól.

Szerintem eszméletlenül remekül keveri a kártyákat, a történet izgalmas, pörgős, az ötlet eredeti. :respect:

Kár rajta – és nem is lehet spoilerek nélkül – sokat beszélni, úgy gondolom, méltó a figyelemre. :sör:

 

The Witcher s02 – Vaják s02



Nagyon vártam, nagyon akartam szeretni.

Mégsem vett meg kilóra… :-///

Az ötödik résztől időről-időre rányomtam az előretekerés gombra: ugyanis egy csomó dolog egyszerűen _nem_ér-de-kelt_. :-PPP

Geraltot, Cirit és Yennefert akartam látni (de őket sem mindig, mindjárt bővebben), és nem érdekelt a politikai szarkavarás, az elfek és a redániaiak, a varázslók és a királyok között. NEM ÉR-DE-KELT.

Cahir is addig volt érdekes karakter, amíg szakállas rablónak nézett ki: megborotválkozott, és Fringillával együtt mentek az agyamra. :-PPP

De Ciri és Yennefer is a pörgetés sorsára jutott, amikor közösen szökésben voltak… Untam, untattak. :-OOO

De a legnagyobb csalódás: Kökörcsin. Biztos voltam benne, hogy nem lesz egy olyan jó dala, mint az első évadban a „Toss a Coin to Your Witcher” – nem is lett. Pipa. :-(((

Ám hogy a karaktere is bohócszinten marad, és lesz egy teljesen indokolatlan félmeztelenre vetkőzése („mutassuk már meg, hogy ki van pattintva”) – hááát… legalábbis szánalmas like-vadászatnak tűnt. :-PPP

A történet meg! Csavar csavar hátán! (NEM) „Mi a franc legyen már itt?” „Szerintem essen fogságba és szabadítsák ki!” „Hogyeznekemeszembesejutott! Mekkora ötlet már” :-PPP

„Legyen a barátból ellenség! Szállja meg ez démon!” „Eztet esküszöm, hogy a forgatókönyvírók jó angyala plántálta abba a nagyon okos fejedbe! Ilyen még nem volt! Oltári klafa!” :-PPP

Óóó… cseszd meg…

Akkor mondom: sokkal (SOKKAL!!!) több Geralt, sokkal (SOKKAL!!!) kevesebb politikai kavarás, meg szájkaratézás kéne ide. Mert ez így rohadtul unalmas lett. :-(((

Írni se volt kedvem írni róla (most sincs… :-PPP), akkora pofára esésnek éltem meg. :-///

Jobbnak kellett volna lennie, mint az első évad (az első négy epizód még kecsegtetett is ezzel…) – de a második négy rész lehúzta a francba az egészet. :-PPP

Pörgetve „nézni” egy sorozatot…?! Szerintem, ez elég szánalmas. Nekem is, persze – de a sorozatnak meg főleg. :thumbsdown:

 

É stata la mano di Dio – The Hand of God

 

Amikor megláttam, hogy zseniális „Le Grande Bellezza” írója-rendezője új filmmel rukkol ki, ami elvileg az ő „Amarcord”-ja (amit eléggé nyilvánvalóan imádok – Io Mio Ricordo, ugye… ;-) ), remegni kezdett a gyomrom az örömtől… és hogy benne lesz Toni Servillo (aki Jep Gambardella volt a „Le Grande Bellezzában” :thumbsup: ), az már csak hab volt a tortán. :fingerscross:

…és az első képeken megjelent a gyönyörű Patrizia néni (Luisa Ranieri), elolvadtam a gyönyörűségtől…


Majd jött a családi összejövetel és az új vőlegény bemutatása – és nagyon jókat röhögtem. :-DDD

Ekkor arra gondoltam, ez is legalább olyan jó lesz, mint a „Grande Bellezza” – vagy még jobb…!

…de a film végére teljesen elvesztettem a lelkesedésemet… :-(

Nem, nem lett ez az új „Amarcord”, és nem, nem lett az új „Grande Bellezza” sem… a végére elsatnyult, ellaposodott, értelmetlenné vált.

Sajnálom, hogy Paolo Sorrentino csak így tudta „megénekelni” az életét – ettől többet, jobbat érdemelt volna… saját magától. :-/

Lehet piedesztálra emelni ezt is, mint a „Le Grande Bellezzát”, de szerintem ez önbecsapás. Hazugság.

Végtelenül sajnálom…

 

Jimmy Carr: His Dark Material – A sötét anyag

 

Köpni-nyelni nem bírtam: az életbe’ nem láttam/hallottam ilyen brutális, „belemenős” stand up-ot.

Nem tisztelt senkit és semmit: odavágott, replikázott, sistergősen csapott ide-oda a szavainak ostorával, és az egyszeri ember (…én…) csak kapkodta a fejét.

De el tudtam dönteni, hogy sírjak, vagy nevessek – nevettem (az első sokk elmúltával, persze…).

A(z egyik) legkülönlegesebb, legegyedibb stand up, amit életembe’ láttam.

De nem ajánlom mindenkinek.

Nagyon nem. :-)))

 

Ennyi volt 2021. BUÉK Nektek, Barátaim!

:pezsgő:

(Ma este pedig Cem Yilmaz stand up-jával búcsúztatom majd az óévet. ;-) Nektek is hasonló jókat. :thumbsup: )

 

2021. december 12., vasárnap

tick, tick… BOOM!

 

(Alapvetően két remek filmről akartam ebben a posztban írni, de a „tick, tick… BOOM!” oly’ annyira „túlütötte” a tetszésemet, annyira elhomályosítja ragyogásával a másikat, hogy – beláttam – a másik alkotásról csak érdemtelenül keveset, és kevéssé dicsérőt tudnék írni, pedig az is nagyszerű a maga nemében. Ezért inkább úgy döntöttem, legyen ez a poszt egyedül a „tick, tick…”-é, és a másik filmről majd később referálok, amikor már nem magasodik fölé a „tick, tick…” orma.)

Szóval.

Csípem Andrew Garfield-et – de igazán csak a „Hacksaw Ridge” óta. :thumbsup: Megnéztem a „Silence”-et, ami már nem jött be annyira – majd az „Under the Silver Lake”-et is, ami még annyira se… El is gondolkodtam, hogy míg úgy tartom, hogy kedvenc Sam Rockwell-em a rossz filmekben is képes nagyot alkotni, addig Andrew Garfield-ot a rossz film lehúzza a maga szintjére. :-///

Emiatt nem nagyon kapartam a következő filmjei után, vártam, hogy majd dob valami nagyot, valami jót.

Másik vonal.

Emlékszem, valamikor 1986-ban, egy vasárnap délután adták a kisújszállási moziban a „Mary Poppins”-t – de szakadt az eső. Én meg otthon vekengtem, hogy mi legyen, mert nagyon szerettem volna megnézni… Aztán eldöntöttem: futva mentem a moziig (félig rommá ázva értem oda), és megnéztem a filmet, miközben a moziterembe lassan folyt be az esővíz… és a legmélyebb ponton tócsává szélesedett. Az előadás végén már nem esett az eső, és pocsolyákat vidáman kerülgetve, elalélt boldogságban slattyogtam hazafelé, miközben azt dúdoltam az orrom alatt, hogy „csim csimuni, csim csimuni, csim-csim-csirí”… :-DDD

(És a „Feed the Birds” a mai napig elérzékenyít, ha meghallom…)

A két vonal itt és most ért össze: 2021. decemberében – amikor egy Andrew Garfield musical kopogtatott a Netflixen! …és én fapofával tovább pörgettem…

Én, aki Andrew Garfield-et és a musicaleket is imádom. :eeekkk:

Így szépen el is csúszott volna az egész a „balfenéken”, ha nem ugrik elém a 24.hu-n Bodnár Judit Lola cikke: „A Tick, Tick… Boom! úgy emelkedik ki a Netflix kínálatából, mint egy felhőkarcoló”.

Erre rögtön a kezembe ugrott a kard a hüvelyből, mert az „Amikor a Nők Lapja ír a filmsztárokról…” blogposztom óta valahogy nem szeretem a szuperlatívuszokkal dobálózó újságírókat. :-PPP

1-2 napig direkte skippeltem is a cikket, mert nehogy már valaki megmondja _nekem_, hogy mi emelkedik ki a Netflix kínálatából – mert azt én pontosan tudom! :-O :-P ;-) Majd én jól megmondom, hogy mi a frankó: és az tuti biztos, nem valamiféle „tiki-taka… góóól!” vagy mi a nyű című marhaság!

…aztán a harmadik napon… csak ráklikkeltem a cikkre és elolvastam. A kardommal megvajaztam közben a kenyeremet… megettem a szendvicset… a kardot eltettem, és… arra gondoltam, csak meg kéne nézni ezt a filmet. És 1-2 nap múlva sort kerítettünk rá Katicámmal.

Nem „egyszerre, egy ültő helyünkben” néztük meg, hanem három nap alatt – mert annyira szíven vágott a film egy-egy ponton, hogy azt mondtuk: oké, itt álljunk meg, mert ez olyan súlyos, olyan ütős volt… hogy ezt most át kell gondolni, hagyni kell, hogy a lelkünkön átfolyjon.

Első a „Sunday”-nél álltunk meg…

…másodjára a „Come to Your Senses”-nél.

Én mégis a „Boho Days”-t illesztem be a bejegyzésembe – mert úgy vélem, hogy a másik kettővel OTT és AKKOR kell találkoznotok. :respect:


 Jonathan Larson


Írtam pár költőről a Pusztaberki Napló című újságunkba, akik halála tragikusan történt: mint Nagy Zoltán, aki Budapest felszabadulása után lett rablógyilkosság áldozata… vagy mint Komjáthy Jenő, akinek 1896. január 26-án, a halálos ágyán adták a kezébe első verseskötetét, és utána pár órán belül megtért a Teremtőjéhez…

Jonathan Larson a „Rent” című musicale off-Broadway bemutatójának hajnalán hunyt el, 1996. január 25-én.

Drámai nézni, látni, átérezni ezt a filmet: ahogy látja az ember az ezer fokon lángoló zseni önpusztító hitét és elszántságát, hogy: „én musical-szerző leszek/vagyok, a kihalóban lévő fajtámból az egyik utolsó”. Nem lehet rá hatni, hogy elengedje az álmait és „Come to Your Senses” – látod, érzed, hogy futni fog a cél felé akkor is, ha az Ég egybeszakad a Földdel, és százszor inkább hal meg a futás közben, mint megálljon, és más – földhözragadtabb(?), életszerűbb(?), normálisabb(???), konvencionálisabb(?) – célokat tűzzön ki maga elé.

Én meg csak azt kérdezem: mi lenne a Világgal, ha mindenki feladná az álmait, az elérhetetlennek tűnő céljait, és a fogasra akasztaná a vágyait…?

Ha nem lennének „őrült”, szenvedélyes zsenik, ez a Világ soha nem jutna egyről a kettőre – de nem lehet mindenki ilyen, és (talán) ne is legyen.

A film végén mi más jutott volna eszembe, mint az „End of the Tour”, a zseniális David Foster Wallace életét feldolgozó alkotás – aki szintén olyan hőfokon lángolt, hogy azt már ő maga sem bírta elviselni…

Rám nagy hatással volt a „Tick, tick…”: odateszem a „Hacksaw Ridge”, és az „End of the Tour” mellé… és lelki szemeimmel látom, hogy egy magasabb polcról vidáman integet le neki a „Mary Poppins”… meg a „Hair”… és a „My Fair Lady”

…és most fáj(t) igazán, hogy nem vagyok avatott ismerője minden Broadway musicalnek, mert üvöltött, hogy a „Sunday” énekesei mind hírességek – akiket én nem ismerek. :-/ :-(

 

Még szerencse, hogy van olyan oldal, ami szépen sorba veszi, hogy mikor-kik cameóznak épp a filmben: https://www.buzzfeed.com/noradominick/tick-tick-boom-easter-eggs

Lin-Manuel Miranda – köszönet az élményért. :respect:

…most már tényleg meg kellene néznem a „Hamiltont”… :sör: