Kezdem azzal, hogy nem tartom olyan jó ötletnek, hogy a ParaNorman címét… hm… „újítsuk be” magyar címként, mint valami „innovációt”. :-PPP Igaz, hogy a ParaNorman 2012-ben volt, de akkor is: megengedett egy saját, önálló, eredeti címet adni egy sorozatnak – ennyi erővel „Rejtélyek Francia Városkája” is szabadon felhasználható lenne… :-PPP
És hogy ne csak pofázzak, hogy lehetne/lehetett volna eredeti, önálló cím – pár ötlet, ami eszembe jutott: „Végzetvonzók”, „Az Apokalipszis cangásai”, „Szörnyfürkészek”, „Balsorsrontók”, „Végítéletesek”… Vagy valami ilyesmi. De most már mindegy. :-/
Mindenesetre – hogy egy kicsit megengedő legyek –, valahol értem, hogy a ParaNorman ugrott be nekik, de éppen ennyire beugorhatott volna a Gravity Falls is: én már az első rész alatt _lelkesen_ felkiáltottam – „ezt tuti, hogy Alex Hirsch írta!”… ám, mint kiderült, tévedtem.
A The Doomies alkotói: Andrés Fernandez és Henry Gifford… de nem mondom, hogy nem inspirálódhattak volna a „Gravity Falls”-ból… ám ezt semmiképpen nem írnám negatív előjellel a számlájukra! :sör:
2016 óta várok valami hasonlóan jópofa, elvetemült, eszméletlenül vicces, szörnyes stuffra: és tessék, hipp-hopp, eltelik 10 év, és kívánságom máris teljesül…! :-/ :gyagya: :-)
De nem tudok haragudni… mert nagyon jó helyen talált el a sorozat: és teljesen betölti a Gravity Falls hiánya miatt keletkezett űrt a lelkemben-szívemben. :thumbsup: :sör:
Sőt… néhol… talán… kicsit túl is nő a Gravity-n, amikor a barátságról, az emberségről, az egymás melletti kiállásról szól:
Kim: I'm no one's tool anymore! I choose my own purpose, and today it's saving my friends!
És rohadt jó, hogy a végefőcímzene mennyire passzol a sorozat vezérfonalához:
„Together we face the night
Bound as one, our souls ignite
With love as our armor and hope as our sword
We face the terrors of this world
In the depth of darkness where nightness dwell
Wе're facing the demons, brеaking the spell
Every step, we're taking the strength
And we gather strength together
Every step, we're taking the strength
And we gather strength together
We gather strength together
We gather strength together”
Oké, kicsit a Scooby-Doo is visszaköszön a sorozatból – de basszus: én a Scooby-Doo-t is imádom, mind a mai napig…! :-DDD
Pár szó a karakterekről.
A kissé félős Bobby és a vagány, önbizalomtól duzzadó Romy egy podcastot visznek, aminek a „The Doomies” nevet adták – és véletlenül kaput nyitnak „Subterrá”-ra/ba, aminek ura, Mordam, aki/ami különféle szörnyeket küld a felvilágba, elsősorban azért, hogy megidézőjüket, Bobby-t megöljék. És ez vicces… :-DDD
Bobbyt nagyon szeretem, kicsit félős (apja nincs, anyja valahol máshol él, de kedves, jópofa, gyagyás nagynénje neveli… ööö… „neveli” :-) ), de a sok menekülés közepette mindig képes megállni, és szembenézni az őket (őt) üldöző démonnal. :thumbsup:
Amikor pölö vámpírokkal harcolnak… azon muszáj hangosan röhögni.
Romy: Worst-case scenario, we get turned into vampires with super cool powers. I mean, this is a win-win situation here.
Romy laza, vagány csaj, igazi jóbarát – aki belerángat minden hülyeségbe, de nem hagy cserben, ki is húz onnan minden erejével. :thumbsup: Lehetne rohadt idegesítő is – de helyette végtelenül szeretetre méltó. :sör:
Doug, a világítótorony titkokat tudó őre – hááát… ő egy ön- és közveszélyes, egoista segítőtárs és autodidakta varázsló. :-) Néha elgondolkozik azon az ember, hogy nem lenne-e jobb, ha a másik csapatban játszana… :-DDD
És ott van Kim, a Chosen One, a Doug által alkotott jéghideg amazon harcos, aki méltó ellenfele mindenféle szörnynek – és aki lassan kezdi levetkőzni a „érzéketlen, pusztító robot/terminátor”-imázst…
Igen, még csak öt részt néztem meg: de 100%-ig biztos vagyok benne, hogy nem tévesztenek lépést. :sör:
Amikor először láttam, hogy az első évad 22 részes… kicsit elhúztam a pofám: „ennyi sok rész? minek nyújtják el ennyire…” – most pedig, az ötödik epizód után arra gondoltam: „óóó… bakker… milyen gyorsan vége lesz…!”. :-)))
