Zerocalcare: La profezia dell’armadillo – Az óriástatu jóslata & Zerocalcare: Kobane Calling

Most, hogy elolvastam a képregényeket és végignéztem a rajzfilmsorozatot, tartanom kell egy Zerocalcare-rivjú „maratont”… ;-) Persze, annyira „maratoni azért nem lesz, nyugi. :sör: 

A két képregénnyel indítok, aztán – terveim szerint holnap – a rajzfilmsorozatról fogok referálni. :thumbsup: 

Először is azzal kezdem, hogy köszönetet mondok a Nimue Kiadónak, Lakatos Istvánnak, hogy nem adta fel, nem hagyta abba a Zerocalcare képregények magyar kiadását. :thumbsup: 

És én… hm… vén marha :-P csak most jöttem rá, hogy Lakatos István írta a Dobozvárost, aminek elkészültére én is csatlakoztam anno a Brancsközösséghez, és István 2022. 10. hónaptól – 2023.07. hónapig rendszeresen e-mail-ben tájékoztatott arról, hogy hol a tart a projekt: aminek végén kézhez kaptam/kaptuk a kötetet. :sör: 

És ha már ez leesett (…végre… nagy nehezen… :-P), akkor ki kell fejeznem a hálámat Lakatos Istvánnak a munkájáért és kitartásáért, és mindjárt meg is mutatom, hogy milyen műveket köszönhetek neki, akár közvetve, vagy közvetlenül. :thumbsup: 

 

Zerocalcare: La profezia dell’armadillo – Az óriástatu jóslata (képregény)

 

Itt szeretném megtenni első és egyetlen negatív észrevételemet, de utána csak a dicséret hangján fogok szólni! :sör: 

Ez pedig az, miszerint, hogy „Az óriástatu jóslata” a legelső képregénye Michele Rech-nek, ami 2011-ben jelent meg. A másik magyarul megjelent műve, a „Torokszorítósdi” pedig 2018-ban. Talán érdemes lett volna magyarul is időrendben kijönni a kötetekkel… Ugyanis én olvasás közben egyre azon agyaltam, hogy a mű minősége olyan… mintha „visszalépés” lenne: kicsit szertelen, kicsit csapongó, kicsit szomorú, kicsit vidám, kicsit összeszedett, kicsit szétszórt – mint aki keresi még a „hangját”. És rákeresve ráeszméltem: tényleg így van – hisz ez az első képregény kötete, természetes, hogy kereste, hogyan lesz/lehet a legjobb. Szóval, kicsit zavart okozott az erőben – nálam…

De még egyszer leszögezem: nem lehetek elég hálás azért, hogy megjelent magyarul! :leborul: 

Az óriástatu jóslata… az elmúlásról, a gyászfeldolgozásról… a régi szép idők elmúlása miatti könnycseppekről, főhajtásról szól… és gyönyörűen. 

Mert múlnak az évek fölöttünk… és van, aki idejekorán távozik a régi barátok közül… és az itt maradottakat ez tükörbe és egymás szemébe nézésre készteti – hogy nem lehettünk volna egymással jobbak… nem tehettünk volna néhány dolgot jobban, szebben… és hová jutottunk az eltelt idő alatt.

 

Hja igen: így leírva nem túl biztató és olvasócsalogató, tudom: de ezt Zerocalcare írja, Barátaim – aki önironikus, ironikus és ott van mellette személyes kedvencem, Secco, aki a maga egyszerű, földhözragadt módján mindig rámutat egy-egy helyzet fonákjára, vagy „paraszti, józan ésszel” való megközelítésére. Néha olyan, mintha adna egy taslit a nyakadra, hogy: „vedd már észre, te mélabús ló!” – és ez kizökkent az önsajnálat, a sajnáltatás gödréből, és az ember egyszer csak tud nevetni saját szánalmasságán. 

Annyira szeretem Secco-t, hogy szerettem volna egy fotót látni a „real life” Secco-ról (akit egyébként két barátja tulajdonságaiból „gyúrt össze” Michele Rech, de elmondása szerint az egyikük azért mégis jobban benne van a karakterben, mint a másikuk… ;-) ), de nem találtam – ellenben belefutottam, hogy van egy 2018-as élőszereplős film „La profezia dell’armadillo”, ami simán elment eddig a radarom alatt. Pótolni kell, nincs mese. :sör: 

Szóval… gyászfeldolgozás… régi barátok, barátságok elmúlása fölötti merengés… felnőtté válás? Nem tudom… 

Talán az a legjobb szó rá, hogy „tribute” – tisztelgés, főhajtás ifjúkorunk arany emlékei fölött… és a Bojtorján Együttes: „Énekelsz egy régi nótát” című dalának sorai ugranak be… 

„Énekelsz egy régi nótát
S azt mondod, sokért nem adnád
Hogyha visszajönnének azok a szép idők

Amikor még vártak rátok
A lányok és a jó barátok
Esténként egy mozi vagy egy klub előtt

Minden korban van valami
Ami akkor és ott jó
És éppen attól válik széppé, hogy vissza nem hozható

S ha összejönne a régi banda
Hidd el, roppant unalmas volna
Mást gondolnánk és másról volna szó”

 

Camile – Riposa in Pace…

 

Zerocalcare: Kobane Calling (képregény)

 

2017-ben jelent meg… és ez teljesen eltér minden más Zerocalcare stufftól: négy képregény olvastam tőle és három rajzfilmsorozatot láttam – de a Kobane nagyon keményen kilóg a sorból: mondhatni brutálisan… kegyetlenül. 

Kobane (vagy Kobani) egy fontos kurd város Észak–Szíriában a török határtól délre – ahol a kurdok folyamatos háborúban állnak, hogy a török kormányerőkkel, hol a szíriai hadsereggel, és legvégül… az ISIS-szel: aki élve égettek el ketrecben embereket, akik nők és gyerekek fejét vágták le… 

2014 szeptemberétől 2015 januárjáig ostromolta az ISIS Kobane-t – amit azóta a „kurd Sztálingrádnak” is neveznek… 

… 

Itt jár (valóságosan) Michele Rech, kétszer is, és képregényben örökítette meg ezt a két útját, emléket állítva a névtelen és nevesített hősöknek… a soha fel nem adó, örök harcban élő, számkivetett kurdoknak…

 

…

 

Basszus, gyerekek… Zerocalcare az Zerocalcare: próbál – és néha sikerül is – megnevettetni néha (főként öniróniával), de a téma olyan komoly, hogy nem sok mosoly ömlik el az ember arcán… 

…legtöbbször keskeny pengévé váltak az ajkaim… és a fogamat csikorgattam tehetetlen fájdalmamban… dühömben… 

És Michele Rech igyekszik néha gyorsan elmagyarázni olyan politikai struktúrákat 8-10-12 képkockában „for dummies”, amire lehet, hogy 2-3 napos katonai-politikai-vallási előadás sorozat lenne igazán hivatott… 

Nem mondom, hogy ez rossz, de nehéz – és nem teszi olvasmányossá a dolgot. A kötet legvégén két „Postscript” is található – azok már tényleg brutálisak a tényfeltárásban, a politikai helyzet elmagyarázásában… és nem mondom, hogy nem törhet bele az ember bicskája. 2x vagy 3x ugrottam neki, mire átrágtam magam rajta… 

Összefoglalva: fantasztikus, hogy Michele Rech felvállalta, és kétszer is felkereste a kurdokat, és a maga módján, a lehetőségeihez mérten próbált hírt adni a világnak a kurdok végtelen, önfeláldozó harcáról. :respect: 

De ez teljesen más, mint az összes többi Zerocalcare mű, és nem biztos, hogy való mindenkinek…

 

Azért jegyezzük fel magunknak: Eger, Nándorfehérvár, Kőszeg, Szigetvár – Alamo – Sztálingrád 

Kobane

…

 

Nógrád 400. - Esterházy Pál 1626-os sikeres várvédése emlékére...

Tegnap Nógrádban jártunk: megosztok veletek egy kis képes élménybeszámolót. :sör: Borongós idő volt, de nekünk pont jól esett így. :-)

 

És kit fedeztem fel a forgatagban? Járomi Zsolt tanár urat, Dávid régi, szadai tanár bácsiját... :-)

 ...aki - nem mellesleg - minimum négyszeres bajuszvilágbajnok. :sör: :-)

 

És akikre leginkább kíváncsi voltam: a Keleti Szél (Ventus Eurus) Zenekar. (Akik nem mellesleg hollókői származásúak.) 

 

A helyszínen felvett videóm minőségével inkább nem rontanám az élményt: közzéteszek inkább két youtube felvételüket, amik alapján én is megszerettem őket. :thumbsup: :respect:

Militaris Congratulatio

 A Farkas, a Róka meg a Nyúl

Jó szívvel ajánlom, hogy látogassátok meg a Keleti Szél Zenekar youtube csatornáját - nagyszerű zenékben, dalokban lehet részetek. :sör:

Én pedig szeretném Őket minél többször élőben látni, hallani! :thumbsup: 

 

...és egy kis adalék: nagyszerű élmény volt a "Nógrád 400.", örülünk, hogy ott lehettünk, de... nekem továbbra is a 2022-es "VII. Nógrádi Várjátékok" marad a kedvencem. :thumbsup:

Dicséretek...

 

Hááát... nem tudom feldolgozni, megosztani sem tudom olyanokkal, akik értékelni tudnák... ezért azt gondoltam, hogy - nevek említése nélkül - kiblogolom: mert egyébként olyan jó hírek értek el hozzám, olyan elismeréseket kaptam... amikre álmomban sem számítottam.

Nem leszek "tőlük" jobb, nagyobb, vagy elismertebb... vagy "anyagilag gazdagabb"... de "A Lelkemnek" eszméletlenül jól estek. Ez pedig talán már több is, mint ami kellhet... 

Milyen érdekes - és milyen jó! -, hogy a visszajelzéseket a jubileumi kötetem "Az ork lovagrend" megjelenése váltotta ki... Furcsa az is, hogy olvasói reakció mindössze egy-kettő jutott el hozzám - és most mégis két "Nagy Ember" adott jelet arról, hogy olvasták, hogy olvasnak... és értékelnek engem.

Szóval, megbízható forrásokból tudom, hogy...

1.) egy általam, és a nagyközönség - sf/f szcéna - által ismert és elismert személy listát/bibliográfiát vezet az általam ír novellákról... és felteszem, kimondatlanul nem azért, mert nem szereti azt, és ahogy írok...

2.) ez az előzőnél is nagyobb döbbenet: egy nagyon fontos (szinte megkerülhetetlen) sf/f témában illetékes és mértékadó személy - engem hangsúlyozottan _nem_ szeret. Nem személyemben, hanem írásaimban. Évek óta tudom, elfogadtam, beletörődtem: "nem szerethet mindenki"...

Erre most párhuzamba állított egy olyan íróval... a francokat: Íróval(!), Ikonikus és Legendás Írófejedelemmel(!), akit mindig, egész életemben Példaképemnek tekintettem... És ezt nem gúnyosan, vagy zrikálva tette: hanem pozitív értelemben.

 

Köpni-nyelni nem tudtam, amikor ez eljutott hozzám - és természetes, hogy túlzás. Több, mint túlzás... Mindig szerettem volna az Ő Nyomdokán járni, felérni legalább a lába nyomához - de tudom, hogy engem nem szabad egy lapon, egy napon emlegetni vele...

Most mégis ez történt - a Legkeményebb, Legkérlelhetetlenebb Ítészemtől...

 

Azért ez döbbenet... 

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.

Valahogy... rohadt jól estek a lelkemnek ezek a hozzám visszajutott hírek.

...mittudomén... talán mégis érdemes volt... talán nem veszett kárba az elmúlt huszonnyolc év...

Látjátok, hogy süt a nap odakint?! (11:17 van most, csak mondom... :-) ) Talán már túl sok is a fény, ami rám vetül... :sör:

 

The Mandalorian and Grogu

 

„Előbb az apa védi a fiát… aztán a fiú az apját. Ez az igaz út.”

Ha semmi másért, ezért a szentenciáért megérte – számomra. :leborul: 

Mátéval néztük meg ma, a balassagyarmati mozi nagytermében. 

Ketten ültünk az egész teremben… Talán a déli időpont miatt, nem tudom, nem is számít.

 Én nem vártam sokat: rohadt régen volt 2019, amikor Mando és az akkor még Baby Yoda berobbantak az életembe – amit végtelenül élveztem. :sör: 

Ám egy év múlva a második évad már lukra futott nálam… a harmadikra meg nem is voltam/vagyok kíváncsi. :-P 

Most mégis elügettünk a moziba, hogy nagyvásznon nézzük meg Mando és Grogu nagy kalandját. 

Mint mondtam, én nem vártam sokat – mégis elégedetten távoztam a filmszínházból; Máté meg teljesen feldúltan, hogy „ez milyen szar volt már!” :-P :-D. 

Hazafelé a kocsiban… hmm… ha nem is azt mondom, hogy végig vitatkoztunk, de… kifejtettük egymásnak az álláspontjainkat. :-) 

Máté majd kiblogolja a saját fikázását, ha akarja, de én elmondom most nektek, hogy én mit éltem át. 

Apa és fia nagy kalandját: akik végigharcolják, végigszáguldják a filmet és a galaxist, legyőzik, akit/amit kell, megmentik, akit kell – és közben egy pillanatra sem múlnak el szeretni egymást, egy pillanatra sem felejtik el, hogy amit tesznek, egymásért teszik. Lásd a nyitóidézetet. :respect: 

Én a Mandóban mindig az apa-fia feelinget szerettem, és azt élveztem végtelenül, amikor Mandó harcba lendül, és egész századokat semmisít meg fegyverei garmadájával, frenetikus harci képességeivel. 

Ez mind benne van a filmben – csúcsra járatva. És ez nekem bőven elég volt. 7,5/10 

Óóó… és hogy akkor miért csak ennyi a pont? 

Nosugye… :-/ 

Az SW frencsájz nem tud, vagy nem akar elengedni bizonyos dolgokat… :-/// 

Ebben a világban minden hutt emelvény előtt van egy ejtőnyílás, ami a kéretlen/nem kívánatos alakokat egy szörnybarlangba juttatja – és az sem zavarja az idióta huttokat, hogy egy szörnybarlang fölött lakni… nem éppen egy életbiztosítás. :-P

…és a végén muszáj, hogy megérkezzen az X-szárnyú „könnyűlovasság”. :-PPP 

Még kellett volna a „van benne jó, érzem”, és az „állj mellém a sötét oldalra” tribute is, és akkor a késembe dőlök… :-PPP 

A zene meg… az a film első felében rohadtul irritált. Kifejezetten idegesített. :-O 

Ám a második felére… amikor Mando kiütve hevert az erdőben… valahogy… helyénvaló lett. Nem, nem lett epikus, vagy mittomén… de már rendben lévőnek találtam. 

És amikor hazajöttünk, Máté a Mandalorian főtémáját dúdolta… ;-) 

Van a filmben egy négy főből álló mókás szerelőbrigád – elvileg „anzellanok”: amit hallottam abból, amit mondtak, az sokszor nagyon vicces volt. :-))) 

De rohadt sokszor nem hallottam, nem értettem, hogy mit beszélnek: nem tudom, hogy ez a szinkron miatt történt, vagy eleve ilyen volt az eredetiben is… ám legalább rendesen idegesített. :-P 

És igazából… ennyi. 

A többi tetszett. :sör: Pörgős volt, vicces, és… apa-fiú nézőkként sokszor éreztem megszólítva magunkat. :leborul: 

…majd ha apa lesz, Máté is megérti, hogy mit szeretek ezen a filmen, tudom. 

Hja, még annyi: az „ez nem is igazi Star Wars” vinnyogásokra. Nem, nincs benne Luke, meg Darth Vader, se a Császár, se rohamosztagosok, és nem, egy rohadt Halálcsillagot sem láttam sehol – és egy árva Artu Detu sem, vagy más vicces robotka/droidka. 

De ez attól még Star Wars, öcséim: nem a „legfőbb sodor” – de örülök, hogy moziba került, és ott láthattam. :sör: 

Hátradőltem, és hagytam, hogy elragadjon a film sodró lendülete – és élveztem. :cool: :-) 

 

Ui.: Dago felidegesített :-P :-) ezért megadom a Máté kedvéért megvásárolt, túlárazott popcornos vödör méreteit: magassága 20 cm, felső körmérete: 18,5 cm, alsó körmérete 13,5 cm.

Itthon megmértem, 3 liter víz fér bele kényelmesen, úgy vélem, 3,2 körül lehet a teljes űrmérete.

...és én se nem ettem, se nem ittam film közben: csak a miheztartás végett. Már jó ideje leszoktam a moziban evésről-ivásról. :-P Máté sem ette meg az egészet, egy fél vödör popcorn hazajött Katicámnak. :-) 

Solar Void - Fan-made Warhammer 40K inspired music

 Már napok óta rajta vagyok a "szeren"... és nem tudok lejönni róla... :thumbsup:

Solar Void

:megarespect:

 

THIS ME SHIELD

 

"A grimdark Ogryn chain-gang work song about Boro, a Shieldgryn of the Imperial Guard, holding a narrow corridor with nothing but his slab shield, his boots, and a very simple idea:

 

Little ones run.

Boro stay.

Bad ones come.

Not this way.

 

Boro so tired,

EMPRAH knows,

But Boro still standing,

No one goes.

Hold, big boy.

 

This me shield,

This he shield.

This me wall,

This he wall.

 

Little ones run.

Boro stay.

Bad ones come.

Not this way.

 

Boro hold, hold that door.

Boro hold,

One time more." 

 

Ez úgy szíven vág, hogy elakad a lélegzetem... :leborul:

 

 

 The Ballad of Old Bale Eye

 

"The Ballad of Old Bale Eye is a Warhammer 40K inspired folk song about Commissar Sebastian Yarrick, Ghazghkull Thraka, and the brutal legend of Armageddon. Sung like an Imperial Guard pub song after too many mugs, this track tells the story of Ghazghkull hunting for Old Bale Eye, the one human feared and respected by the Orks themselves."

 

Old Bale Eye, Old Bale Eye

Too mean to kneel, too old to die.

Ghazghkull came with a grin and a roar,

but Old Bale Eye just asked for more!

Stamp your boots, and raise 'em high,

for the meanest old man,

with the mean red eye!

 

So when the ground starts shaking,

and the green tide fills the sky,

don't pray for saints and angels:

Pray for Old Bale Eye." 

 

 

Ez egy... elképesztően remek lelkesítő csata- és kocsmadal... :amazing:

 

Ki nem állom az AI-t... de ha ilyeneket is lehet vele csinálni... az rohadt jó. :sör:

 

Project Hail Mary – A Hail Mary-küldetés & Kraven, the hunter

Egy nagyon kedves, nagyon kellemes, nagyon szerethető film és egy… egy másik… :-/ :-P 

Project Hail Mary – A Hail Mary-küldetés 

Egy végtelenül szerethető mese, de persze… minden mese, ami sci-fi, fantasy, akció-kaland, horror… szóval… legyen akkor „űrmese”. :sör: 

Szerintem teljesen illik, a „Moon” (2009), „Gravity” (2013), „Interstellar” (2014), és a „The Martian” (2015) sormintába, miszerint magányos hős az űrben/bolygón elmolyol magában – és nem mellesleg, megmenti a Világot, és saját magát. :thumbsup: 

Mivel nekem a fenti „sorminta” határozottan ínyemre van, így lelkesen üdvözlöm a legújabb tagját – amit Mátéval tekintettünk meg, legnagyobb örömömre. (Kis színes: Máté a film végén felállt a kanapéról, és rám nézett – „amikor idehívtál filmet nézni, azt hittem, hogy csak öt percig fogok itt ülni melletted…”. :-D ) 

Izgalmas, érdekes, jópofa, barátságos űrlényes film lett a Hail Mary – igaz, megerősítette azt a fixa ideámat, hogy az űrbe csak kurva okos emberek menjenek, amolyan szuper, felturbózott MacGyverek, mert a többinek annyi esélye lesz, mint a nyeletlen fejszének a kútban… :-/ :-P 

Persze, ezzel nincs is semmi gond: nem a tanulatlanokat és az együgyűeket kell galaktikus küldetésre küldeni (…persze, ha mondjuk… véletlenül… netalán D. J. Trump menni akarna egy kört, hát ki vagyok én, hogy visszatartsam…?! ;-) :-D ), és talán akkor már jogos is, hogy aki kint/fent van egyes-egyedül, simán megoldja a legbonyolultabb problémákat is. 

A barátságos űrlény eredeti, jópofa figura… végre!... akinek öröm nézni a jeleneteit: és eszméletlen vicces párbeszédek alakulnak így ki. :-DDD 

A film legvége pedig… egy vén, szentimentális ökör vagyok már magam is, de… talán túl szépre sikerült… Vagy egyszerűen csak irigy vagyok. Meglehet… De tényleg: meseszép a befejezés – ez jutott eszembe azonnal… és így értem az „űrmese” műszóig. :-) 

A fenét mondjak még róla?! Nézzétek meg – ha még nem tettétek –, mert jól esik a szívnek és a léleknek. Hogy vannak köztünk akaratuk ellenére Hősök, akik megmentenek bennünket… és az egész Világot… és hogy az Űrben, a csillagok között, nem csak vérszomjas, gyilkos űrlények leshetnek és várhatnak ránk… hanem akadnak közöttük barátságosak és szeretetre méltóak is: akik segítik az embert… az emberiséget. :respect:

 ...

Tudjátok… egy személyes vonatkozás a film kapcsán… Apám már az útja végén járt… az utolsó 10 napjában anyám ápolta… rengeteget aludt… ritkán volt tiszta pillanata…

Egyszer azt mondta anyámnak: „vigyázol rám, amíg alszok?”… 

…számomra megrendítő döbbenet volt, hogy filmben ez visszaköszönt rám… 

„Nézzük egymást alvás közben. Az eridiek nem úgy alszanak, mint az emberek. Konkrétan mozgásképtelenné válnak. Veszély esetén nem ébrednek fel.

Úgy maradnak életben, ha valaki figyel rájuk.”

 …

 Szép, szeretnivaló űrmese a Hail Mary-küldetés: én mindenkinek ajánlom. :thumbsup:

 

Kraven, the Hunter

Csalás, amit csinálok: mindössze 45 percig néztem… elképedve… 

Hogy hogyan a francban lehet egy ennyire érdektelen… ennyire súlytalan… ennyire semmitmondó és annyit is érő… nettó életrablást elkövetni…?! 

Annyira untam… annyira nem érdekelt benne senki és semmi, hogy… az elmondhatatlan. 

Így ér(t) véget hát a Marvel-korszak… Számomra mindenképpen. :-PPP

 

A Vészhelyzet vége...

 

2026. május 13. 23 óra 59 perctől megszűnt Magyarországon a "háborús vészhelyzet", ami lehetővé tette a O-kormánynak, hogy különleges jogrendet vezessen be és rendeleti kormányzással hozhasson döntéseket.

2020. március 11-től 2022. május 24-ig járványügyi vészhelyzet volt kihirdetve, majd 2022. május 24-től 2026. május 13-ig háborús vészhelyzet volt elrendelve.

Több, mint hat évet éltünk "vészhelyzetben" - ami csak arra volt _"jó"_, hogy a kormány a 2/3-os többség birtokában is még könnyebben hozhasson döntéseket.

"133 bátor ember" = 133 gyáva, hazaáruló féreg 

És hogy milyen "vészhelyzeti" döntések születtek ezidő alatt? Óóó... nagyon fontosak.

https://hvg.hu/itthon/20260514_kulonleges-jogrend-vege-haborus-veszelyhelyzet-orban-kormany-rendelet 

"Így szűkítették például az önkormányzatok pénzügyi mozgásterét, vagy korlátozták a tanárok sztrájkjogát. Aligha a háború miatt kellett ellehetetleníteni az akkugyárak elleni felháborodás közepette a közmeghallgatásokat, vagy éppen a börtönbüntetésre ítélt külföldi embercsempészek ezreit szabadon engedni." 

 ...

Ilyen az, amikor megmutatja magát a "Hatalom Igazi Aljas Pofája" és kivicsorítja a fogát: "azt teszek veletek, amit akarok"...

Rohadjatok meg a pokolban...

Ennek a mocsokságnak lett végre vége ma nulla óra nulla perctől...

Remélem, soha nem tér vissza - de SOHA NE FELEDJÜK, hogy kik tették ezt velünk.