Gondolkodtam, de úgy döntöttem, nem tudom szó nélkül hagyni...
...munkássága megkerülhetetlen, és mindenképpen nagy hatással volt ifjúkoromra - a hangalámondásos videókazetták korában rengeteg filmjét láttam. (Valószínűleg Liszeckij László tolmácsolásában... RIP)
Ez a két filmje nagy kedvencem volt:
Lone Wolf McQuade
(1983)
Invasion U.S.A.
(1985)
Elő is kerestem az 1987-től elkezdett "Filmes füzeteimet", hogy megnézzem, hányszor szerepel benne Chuck Norris film.
1987.
Slaughter San Francisco (1974)
1989.
Missing in Action 1-2. (1984-1985)
Firewalker (1986)
Breaker! Breaker! (1977)
Delta Force (1986)
The Octagon (1980)
A Force of One (1979)
Code of Silence (1985)
...és még sorolhatnám tovább...
A végére pedig: "Nem a Halál Angyala jött el Chuck Norrisért - Chuck Norris ment el a Halál Angyaláért."
Harcolj tovább Odafent, az Angyalok Seregében, Bajnok. :respect:
„I am Brogy, the Red Ogre, Elbaph's strongest warrior!”
„- Is that what you thought? I wanted to eat you?
- Well, yeah, absolutely.
- Seemed purposeful.
- I… I don't eat people! The only thing I'm starved for is… is
conversation. That's why I wanted to have you for lunch! Have… you for lunch. I
hear it now. My apologies.”
„I am Dorry, the Blue Ogre, Elbaph's strongest warrior!”
„- Today, we stand on the precipice of glory, where valor meets
destiny. Let this ale fuel the fire in our hearts as we forge into the embrace
of battle!
- Skal!
- To the honor we defend, the glory we seek, and the
camaraderie of true warriors. May the sun god, Nika, smile down with pleasure
at what he witnesses and grant us a place in the great hall of heroes.
- Skal!”
„- You are scared.
- I'm not scared. Who said scared? I… I didn't say that.
- You are small. And stringy. And your friends' lives are at
stake. It makes sense you are scared. Any true warrior would be. A warrior's
fear is a good thing. It means you care. Gives you purpose. I would never trust
my life to a warrior who claimed never to have been afraid.
- You really believe that?
- In the cave, you asked me how can one face death without
fear? True bravery is not the absence of fear, but going into battle in spite
of it.”
„Axes keen and
Forged by mighty hands
Fiercely we guard the
Tale of Elbaf's land
As we march to the fray
Our valor fills our chest
We shall fight to the end
And die a warrior's death
Két remek film: mindkettő saját kategóriájában remek – de az
egyik a Premier League-ben játszik, a másik meg… hm… a Seria
A-ban. Nem mintha ez baj lenne, csak éreztetni szeretném a különbséget.
Hja, az egyik filmnek nincs magyar címe (hála Istennek, ne
is legyen!), a másiknak meg van – bár ne lenne… :-PPP Nem vagyok hajlandó
leírni sem. :-PPP
Kezdjünk a Premier League-gel.
Good Luck, Have
Fun, Don’t Die
„- I’ll go with you.
- No, absolutely not.
- Why?
- I don’t know. You creep me out. You get a real "off her meds"
vibe, I don’t need that shit.”
Ezt ugyanaz a csávó rendezte, aki a Karib-tenger kalózait…?!
A bonyekbe…! (Oké, 2007 óta nem is rendezett jó élőszereplős filmet – igen, a Rangót
nem számítom most ide –, csak szarokat (Magányos
lovas… :-/ :-P), de ez most…. rendesen oda lett téve. :sör: )
Kezdem a legfontosabbal, Gyerekek: nem szabad, hogy átverjen
benneteket a trailer – mert engem átvert, igen keményen. :-/// Nem, ez nem egy
vicces, futurisztikus játszódás, és nem, nem egy sci-fi komédia. Ez a film,
Barátaim az Úrban, egy Black Mirror film, de a javából,
amikor még fasza volt a Black Mirror, az első két évadban. A
Black
Mirrort sci-fi komédiának titulálnátok? Ugye, hogy nem.
Ez egy disztópia – a keményebb fajtából.
Eleinte vicces „altatás” megy – amíg a társaság az
étteremben van –, ott még vigyorgunk, vihogunk, rötyögünk… aztán jönnek a
különálló történetek, a filmek a filmben… És az ember elkezd fészkelődni… a
nyakát tekergetni… a tarkóját vakarni… mert rohadtul ismerős, amit lát… és
rohadtul nem tetszik, amit lát…
„Like I said, I’m from the future. A future which is totally, completely
fucked. And guess what? It’s all your fault. Not specifically you 40 or so
people, but everyone from your time. You’re all equally complicit.”
Tudjátok, mi jutott még róla eszembe? A Mátrix. Az 1999-es. Azaz az _egyetlen_Mátrix.
Szóval, bohókás felütésből szépen elkezdünk beballagni az
alagútba… ahol egyre sötétebb van… mindenhol neszek-zajok… valami surran…
valami csusszan… és egy laza ütemben eltűnik a balfenéken az ember nevethetnékje…
Susan (Juno Temple) és az iskolai
lövöldözésben meghalt fia története… az meg annyira lehúzott engem, hogy ott
egy napra abba is hagytam a filmet. Mert olyan volt, mintha lenyomtak volna a
mocsárba, és szemem-szám tele ment volna iszappal… Az már egyáltalán nem volt
nevetséges. Vagy mulattató. Főleg nem „komédia”… :-PPP
Majd jött Ingrid, the
Princess (Haley Lu Richardson),
története… majd a névtelen „The Man From
the Future” (Sam Rockwell) sztorija…
és már az apokalipszis világában találtuk magunkat… ahol csak a nihil van, meg
a pusztulás…
„This is a cage! You’re living in a cage!”
A végét megsirattam… majd elkeseredtem… aztán kibaszott
büszke lettem. Pontosan ebben a sorrendben. És mindegyik érzéshez tartozik egy-egy
jelenet.
Köszönöm, Gore
Verbinski, Matthew Robinson (forgatókönyvíró) és Sam Rockwell, hogy így ért véget a történet. Hogy az embert le
lehet győzni akár 118x is, de akkor sem adja fel: feláll a sárból, önnön
véréből, és újult erővel veselkedik neki, nem feladva, nem csüggedve – az
acélnál is erősebb hittel és akarattal. Újra és megint. :megarespect:
Én ezt a végső üzenetet dekódoltam: és mérhetetlenül hálás
vagyok érte. :leborul:
Év végén ez a film ott lesz a Toplistámon. Biztosan dobogós
helyen. 10/10
War Machine (2026)
Egy remek kis akciófilm, egy személyes dráma/tragédia, egy
egyszemélyes hadsereg története.
És ez nem is lehetne napjainkban más, mint Alan „Reacher” Ritchson filmje. :sör:
Mindenesetre már az is újdonság, hogy fegyver nélküli
katonák állnak szemben egy állig felfegyverzett harci géppel, egy SW-s lépegető
terminátorral – így igazából nem is „harc” zajlik közöttük, hanem egy kétségbeesett
menekülés… ahol a katonák hullanak, mint a legyek…
A film magyarítását meggyőződésem, hogy szándékosan úgy
találták ki, hogy elriassza a potenciális nézőket – de hogy ennek mi az
értelme, azt meg nem mondanám… :-PPP (Biztos Bridgerton-fan a névadó, vagy mittomén… a Breaking Bad rajongók is lepontozták az imdb-n a Knight-ot…
:-PPP)
Egy zúzós adrenalinbomba, se több, se kevesebb – és Alan Ritchson, a Hegyomlás. Kell-e több…?!
(Költői a kérdés, nem kell válaszolni… ;-) )
Nekem egy 8/10-et
simán megért (a Seria A-ban ;-) ). :sör:
Szerencsétlenségemre, elég sokfelé császkálok a világhálón,
és olvasgatok… ezt-azt… és emiatt annyi… hm… hogy is fogalmazzam meg udvariasan…
annyi egybites idiótával találkozok, akiknek nem kellett volna kimászniuk a kő
alól, ahol laknak.
Mert ha már kimásztak, szavaznak… szavazgatnak… jelölgetnek…
jelölgetik „A Knight of the Seven Kingsdoms”-ot… és a „Young Sherlock”-ot is a hét legrosszabb sorozatepizódjának.
Végtelen sajnálatomra azt kell kijelentenem, hogy érdemes
lenne inkább… valami egészen mással játszogatniuk odahaza… az anyjuk
szenespincéjében, ahol meghúzzák magukat.
…
Nah, most hogy ezt így ilyen jól megbeszéltük, rá is
térhetnénk a lényegre, miszerint, hogy miért lett remek szórakozás a Young Sherlock. :thumbsup:
A magam részéről úgy érzem, hogy két részenként emelte a
szintet: 7/10-ről indultunk, majd a 3-4. epizód után 8/10-re erősödtünk, az 5-6.
fejezetekre 9/10-re nőtt az adható pontszám – így értünk el a sorozat végére, 7-8.,
a 10/10-re. :thumbsup:
Mintha Guy Ritchi(ék)nek is bele kellett volna rázódnia a miliőbe, a saját történetükbe – de végül ez
tökéletesen sikerült.
Valami egybites azt írta (hja, megint itt tartok, tudom –
ventillálok, my brother dear,
ventillálok, gyógyítom magamat…), hogy „milyen
jó, hogy Natascha McElhone szerepelt a sorozatban, mert nélküle egy ruppót nem
érne az egész”… Én meg arra gondolok, hogy milyen boldogok is lehetnek a
lelki szegények…
Nagyon jó, hogy Natascha
McElhone játszott a sorozatban, kevesebb lenne, ha nem lett volna benne –
DE. Ha másik színésznő alakítja a szerepét… hát, excuse-moi… lehet, hogy pont ilyen jó lett volna.
Azt viszont merem mondani, hogy Hero Fiennes Tiffin és Dónal
Finn nélkül korántsem lenne olyan/ilyen nagyszerű az élmény – mert szvsz
nagyszerű két srácról van szó. :respect:
Akiket még meg kell említenem, honorable mention, azok Max
Irons és Joseph Fiennes.
:thumbsup:
Megvallom, kerestem és eleinte hiányoltam is, hogy hőseink
még nem Sherlock és Moriarty – de basszus, hiszen még ifjak! Még alakul a
személyiségük! MOST nézem azt, hogyan fognak Sherlockká és Moriartyvá válni. És
ahogy ezt beláttam: már tudtam azonosulni mindenkivel. :sör:
Ám EGY dolog volt, ami az elejétől ismerős, és szeretnivaló
volt: Sherlock és Mycroft viszonya, kapcsolata – az AZONNAL Sherlock és Mycroft feelinget hozott.
:respect:
Joseph Fiennes
pedig – nagyszerűen hozta… a rá kiszabott szerepet. (Nem, nem spoilerezünk, my brother dear!;-) )
Az ötödik rész döbbenetes revelációját… nem fogom soha
elfeledni… :megarespect:
…de valami gyönyörű lett és volt, ahogy az utolsó részre
megérkeztünk ahhoz az elágazáshoz – ahonnan az út Sherlock Holmes-hoz és James
Moriarty-hoz vezet. És ez rengeteg fantasztikus jó érzést keltett fel
bennem. :leborul:
És ha egyedül maradok is (…miért is ne maradnék: hisz utunk
végén mind magunkra maradunk… Istennel), akkor is azt mondom: elhangzott a
filmben egy finom tisztelgés, egy utalás, egy szeretetteljes gesztus – én
legalábbis így értelmezem.
„They can go anywhere, they are invisible. They're irregulars.”
Amikor elhangzott, azonnal felkaptam a fejemet a szóra, mint
a szagot fogott vadászkutya – használhattak volna másikat is, de pont EZT a
szót akarták.
A készítők intettek egyet arra a szívemnek kedves,
méltatlanul gyorsan véget ért sorozat felé: szeretettel, barátsággal rájuk
integettek… és ez NEKEM rohadt jól esett. Mert hiszem, hogy szándékos volt a
szóhasználat – és szándékosan akartak tenni egy gesztust. :respect:
Bízom és remélem, hogy a Young Sherlock több évadot fog megélni… nem úgy, mint az Irregulars…
Látni akarom, ahogy Lestrade rendőrtiszt rendőr
felügyelővé válik… látni akarom, hogy Mycroft
a politika csúcsára tör… és látni akarom, ahogy Sherlock találkozik Dr. Watsonnal… :leborul:
És látni akarom, ahogy a mesteri bűnöző, James Moriarty elkezdi végtelen,
megunhatatlan játszmáját a zseniális magánnyomozóval, Sherlock Holmes-szal. :fingerscross:
„Thank you, Sherlock Holmes.I do
hope you find a way to put that beautiful mind of yours to good use.”
Gondoltam, három csaj kalandjai elég jó alap lesz egy „asszonnyal
nézős” esti programhoz.
Nos… nagyon hamar egyedül találtam magam a képernyő előtt,
mert én iszonyúan élveztem a csajok humorát, a párom meg nem annyira…
Mindenesetre veszettül jól szórakoztam – egészen a 7. és 8.
részig. Azt a két epizódot elég magasra pontozzák az imdb-n, de nekem addigra (vagy
inkább ott és akkor…) teljesen elveszett a széria vicces könnyedsége, és olyan
sötétbe váltott, ami már… hm… nem volt annyira az ínyemre való. (Ha ilyenre
vágynék, nézném a „nordic noárokat”,
de már azokkal vastagon telítődtem, kösz, nem kell több. :-/)
Oké, egy gyilkossági rejtély van a középpontban, nyilván nem
lesz belőle csupa móka és kacagás, tudhattam (volna) előre…
Mindenesetre: a hatodik részig felsőfokon élveztem a sorit –
a 7. epizód nem jött be igazán – és a 8. befejező rész pedig… hm… a „Caille Neamh”-ban játszódó jelenetsor
nagyon bejött, az nagyot emelt az addigi értékítéletemen. Ám a legvégére
tartogattak egy jelenetet a „pink bag”-gel,
és az… az nekem nagyon nem hiányzott. :-///
Összességében: nagyon jópofa sori, sokat lehet rajta nevetni
– ha az ember értékeli a kifacsart, elvetemült humorát… :-) –, de a végére
egész mélyre lehet jutni, ahogy egyre jobban elmerülünk az emberi lélek sötét
bugyraiban… És nem, én egyáltalán nem tudtam megszeretni Gretát (Natasha O’Keeffe),
én egy szemét manipulátornak tartom. :-PPP
De Robyn a
legjobb :-) (Sinéad Keenan), Dara a második best :-) (Caoilfhinnon Dunne), és a szintén
szarka-varró :-P Saoirse (Roisin Gallagher) is adott vicces és
jópofa pillanatokat.
Aki még rulezolt, az a marha ijesztő Booker (Bronagh Gallagher)
– akit a végére azért… :sör:
A férfiak az egész sorozatban „unterman”-ok, de nekem nincs
ezzel semmi bajom, jópofa volt a csajok kalandjait nézni. :thumbsup:
Nem, nem kaptam kedvet a „Derry Girls”-höz (utálom
az iskolákban/nevelőintézetekben játszódó sorozatokat – kivéve Wednesday
:-) ), de határozottan kellemes szórakozás volt a Belfast. :thumbsup
(Hja: nem, nem nézném tovább, ha lenne folytatás. A „pink bag”-eset rohadtul felidegesített…
Az ilyen húzásokkal engem csak elriasztani lehet. Itt is sikerült. :-P)
„In the name of the Warrior, I
charge you to be brave.”
Az enyém. Az ÉN sorozatom. :megarespect:
…basszus… olyan szinten voltam/vagyok megrendült ettől a
szériától, hogy azt sosem gondoltam volna…
„Get up, Ser Duncan! GET UP!!!”
Egyszerre kétségbeesett segélykiáltás… és csatába hívó
szózat: amire a holtak is felkelnek, és kardot ragadva zúdulnak az ellenségre.
Ráadásul, ez Egg
kiáltása, akit a fantasztikus, elképesztő Dexter
Sol Ansel formál meg – a gyönyörű, kedves, végtelenül jóindulatú,
szeretnivaló kissrácé, sivoltó gyermekhangján: ami egyszerre kér és ad erőt. De
olyan rettentőt, ami egybeszakít eget-földet… :leborul:
Egyszerű lélek vagyok magam is, de egy gyermekhang
kiáltására a pokol tüzébe is habozás nélkül rohannék be… és a meggyötört Dunk
sem adja ennél alább. :respect:
Peter Claffey –
immár örökre Te leszel a szívemben-lelkemben „A Kóbor Lovag”. :leborul:
„Four pages for Ser Duncan? He must have been quite a man.”
Négy oldal a Kingsguards
hivatalos krónikájában, a „Book of Brothers”-ben… egy
Bolhavégről származó árva utcagyerektől… valahogy olyan csoda, ami csak a
mesében létezhet, nem igaz?! Egy gyönyörű lovagtörténetben. :thumbsup:
…
1982 körül, érthetetlen módon egy átlagos hétköznap délután(!)
döbbenten fedeztem fel, hogy egy lovagfilm kezdődik a tévében: ha egyedül
maradok is, akkor is úgy emlékszem, hogy „A Fekete Lovag” volt a címe a
tévéműsorban.
A 2000-es évek elején eszembe jutott, és hosszan kerestem,
hogy melyik film is lehetett – amíg nagy nehezen be nem azonosítottam a „Prince Valiant” (1954) című alkotást…
Gyerekkoromból rémlik az „Ivanhoe” is… de meg nem mondom, hogy a Roger Moore által fémjelzett 39 részes sorozat – amiből a magyar szocialista
tévé random kiválasztott 15 (tizen-kibaszott-öt!!!)
részt, és annyit adott le belőle…
És láttam valamikor egy fekete-fehér szovjet lovagfilmet is
a tévében, ami a lelkembe égett: Szergej
Eisenstein –„A jégmezők lovagja” – „Александр
Невский” (1938)… amikor tátott szájjal bámultam a Csúd-tavi csatát, a
teuton lovagok ellen… (Ha Szergej
Eisenstein-től nem láttátok legalább a „Patyomkin páncélos”-t, akkor még nem láttatok semmit – de ez csak az én szolid,
kultúrsznob magánvéleményem. :-P ;-) )
…és ezek a filmek (sorozatok…?) mind kikövezték az életemet
arra, hogy imádjam a Lovagokat.
A Lovagtörténeteket.
Ide. Ebbe a lelkemben növesztett szilfába, ebbe adott új
vért, új erőt, új napsütést „A Knight of
the Seven Kingdoms”. :respect: :megölel:
Dexter Sol Ansel-t
és Peter Claffey-t örökre a szívembe
zártam – remélem, még évadokon át nézhetem, ahogy megformálják a Hőseimet.
Szeretlek Benneteket, Fiúk.
És Ők azok, Akiket még szeretettel és tisztelettel
megemlítenék:
Ser Lyonel „The
Laughing Storm” Baratheon – Daniel Ings…
„Fuck that, and fuck you! I fought for you! Hardyng, Beesbury, the fucking
apple boy, we fought for you! Your prince fought for you against men sworn to
protect him. He risked nothing!”
Ser Arlan of
Pennytree – Danny Webb…
„In the name of the Mother! Leave
that boy be!”
Örökre ezzel a két mondattal fogok emlékezni Rád… és
megbocsátom, hogy nem ütötted Dunk-ot lovaggá. És bassza meg magát mindenki,
aki csak a farkadat tartja érdemesnek felemlegetni.
És végül, de egyáltalán nem utolsósorban: egy csendes,
szerény HŐS, aki feledhetetlen lett:
Ser Raymun „The
Reluctant” Fossoway – Shaun Thomas…
„- Everybody… everybody blames me for his death, don't they?
- I don't.”
„Hello there, Sweetfoot. Do you
like apples?”
Egy youtube kommentben olvastam Róla a legjobbat:
soltea7926:
„Raymun is such a Legend.
He owed Dunk nothing, barely even knew him, and yet fed him, gave him shelter.
Even tended to his horses when he was imprisoned, and risked his own life for
him, even saving Dunk’s life few times in the fight.”
Ez egy… gyönyörű… szívderítő… végtelenül szerethető
Lovagtörténet volt.
Köszönöm, hogy egy megkeseredett, megöregedett, mogorva borz
magamnak visszahoztátok hat hétre a gyermeki derűt és az őszinte, ártatlan örömöt –
hogy micsoda csodálatos, emberfeletti hősök voltak, lehettek... a Lovagok. :megarespect:
