„Előbb az apa védi a fiát… aztán a fiú az apját. Ez az igaz út.”
Ha semmi másért, ezért a szentenciáért megérte – számomra. :leborul:
Ketten ültünk az egész teremben… Talán a déli időpont miatt, nem tudom, nem is számít.
Én nem vártam sokat: rohadt régen volt 2019, amikor Mando és az akkor még Baby Yoda berobbantak az életembe – amit végtelenül élveztem. :sör:
Ám egy év múlva a második évad már lukra futott nálam… a harmadikra meg nem is voltam/vagyok kíváncsi. :-P
Most mégis elügettünk a moziba, hogy nagyvásznon nézzük meg Mando és Grogu nagy kalandját.
Mint mondtam, én nem vártam sokat – mégis elégedetten távoztam a filmszínházból; Máté meg teljesen feldúltan, hogy „ez milyen szar volt már!” :-P :-D.
Hazafelé a kocsiban… hmm… ha nem is azt mondom, hogy végig vitatkoztunk, de… kifejtettük egymásnak az álláspontjainkat. :-)
Máté majd kiblogolja a saját fikázását, ha akarja, de én elmondom most nektek, hogy én mit éltem át.
Apa és fia nagy kalandját: akik végigharcolják, végigszáguldják a filmet és a galaxist, legyőzik, akit/amit kell, megmentik, akit kell – és közben egy pillanatra sem múlnak el szeretni egymást, egy pillanatra sem felejtik el, hogy amit tesznek, egymásért teszik. Lásd a nyitóidézetet. :respect:
Én a Mandóban mindig az apa-fia feelinget szerettem, és azt élveztem végtelenül, amikor Mandó harcba lendül, és egész századokat semmisít meg fegyverei garmadájával, frenetikus harci képességeivel.
Óóó… és hogy akkor miért csak ennyi a pont?
Nosugye… :-/
Az SW frencsájz nem tud, vagy nem akar elengedni bizonyos dolgokat… :-///
Ebben a világban minden hutt emelvény előtt van egy ejtőnyílás, ami a kéretlen/nem kívánatos alakokat egy szörnybarlangba juttatja – és az sem zavarja az idióta huttokat, hogy egy szörnybarlang fölött lakni… nem éppen egy életbiztosítás. :-P
…és a végén muszáj, hogy megérkezzen az X-szárnyú „könnyűlovasság”. :-PPP
Még kellett volna a „van benne jó, érzem”, és az „állj mellém a sötét oldalra” tribute is, és akkor a késembe dőlök… :-PPP
A zene meg… az a film első felében rohadtul irritált. Kifejezetten idegesített. :-O
Ám a második felére… amikor Mando kiütve hevert az erdőben… valahogy… helyénvaló lett. Nem, nem lett epikus, vagy mittomén… de már rendben lévőnek találtam.
És amikor hazajöttünk, Máté a Mandalorian főtémáját dúdolta… ;-)
De rohadt sokszor nem hallottam, nem értettem, hogy mit beszélnek: nem tudom, hogy ez a szinkron miatt történt, vagy eleve ilyen volt az eredetiben is… ám legalább rendesen idegesített. :-P
És igazából… ennyi.
A többi tetszett. :sör: Pörgős volt, vicces, és… apa-fiú nézőkként sokszor éreztem megszólítva magunkat. :leborul:
…majd ha apa lesz, Máté is megérti, hogy mit szeretek ezen a filmen, tudom.
Hja, még annyi: az „ez nem is igazi Star Wars” vinnyogásokra. Nem, nincs benne Luke, meg Darth Vader, se a Császár, se rohamosztagosok, és nem, egy rohadt Halálcsillagot sem láttam sehol – és egy árva Artu Detu sem, vagy más vicces robotka/droidka.
De ez attól még Star Wars, öcséim: nem a „legfőbb sodor” – de örülök, hogy moziba került, és ott láthattam. :sör:
Hátradőltem, és hagytam, hogy elragadjon a film sodró lendülete – és élveztem. :cool: :-)
Ui.: Dago felidegesített :-P :-) ezért megadom a Máté kedvéért megvásárolt, túlárazott popcornos vödör méreteit: magassága 20 cm, felső körmérete: 18,5 cm, alsó körmérete 13,5 cm.
Itthon megmértem, 3 liter víz fér bele kényelmesen, úgy vélem, 3,2 körül lehet a teljes űrmérete.
...és én se nem ettem, se nem ittam film közben: csak a miheztartás végett. Már jó ideje leszoktam a moziban evésről-ivásról. :-P Máté sem ette meg az egészet, egy fél vödör popcorn hazajött Katicámnak. :-)
