Huo zhe yan – The Furious

 

Amikor az első trailert megláttam, rögtön az jutott eszembe: „te… ez tisztára olyan lesz, mint a The Raid – Redemption…! Whoááá…!”. 

És egyáltalán nem tévedtem ezzel kapcsolatban – főleg úgy nem, hogy Joe Taslim az egyik főszereplő, aki a The Raid-ben is játszott. :sör: 

Igazi adrenalinpumpa, egy áradva robajló folyó ez a film – a nézése közben felmerült bennem, hogy könnyen meglehet, infarktust fogok kapni, annyira vert a szívem: és a filmnézős kanapé legszélén ültem (fél farral…) felugrani, és üldözni-harcolni egyaránt készen… :-))) 

Mint ahogy mondtam, a film egyik főszereplője Joe Taslim (aki versenyszerűen judózott, valamint wushut, taekwondót és pencak silatot is tanult), a másik pedig Xie Miao (többszörös wushu kung-fu bajnok, és a kínai „Qin Na” harcművészeti ág művelője). Szóval, mondhatni, hogy két igazi autentikus harcművész tart szemkápráztató bemutatót a filmben. :respect: 

Joe Taslim karaktere az oknyomozó újságíró feleségét, a Xie Miao által megformált néma kínai apa pedig a 11-12 év körüli kislányát keresi a történetben – és ez a két ember egymásra talál, és rájönnek, hogy egy az útjuk… 

Tegnap este még a film hatása alatt voltam, és a levegő után kapkodva próbáltam a szívverésemet lecsendesíteni… de ma már józanabbul, letisztultabban látom az élményt. 

Szenzációs, brutális, olykor már-már horrorisztikusan kegyetlen a történet: és ami a legirgalmatlanabb benne – hogy gyerekkereskedelem áll a középpontban… És nekem ettől az első perctől kezdődően minden idegszálam égnek állt… és sokszor legszívesebben csak ordítottam volna tehetetlen dühömben…

Ma már visszanézve úgy látom: túl sok volt ebben a filmben a „legyőzhetetlen, sebezhetetlen ellenség”. Míg hőseink lassan, de biztosan úgy néztek ki, mint a darált hús, addig az ellenfelek (közül hárman… persze a legerősebbek…) szinte sértetlenül vészeltek át minden összecsapást, és olyan ütéssorozatokból állnak fel nemhogy a kiütés, de megszédülés jele nélkül, és csonttörő, valamint vágófegyverek okozta sebek után is csak megrázzák magukat, mint a vizes kutya, és a fájdalom legcsekélyebb jele nélkül folytatják a harcot… mintha mi sem történt volna. :-/// 

Azért ez… hááát… nem túl korrekt. De nem is reális, valljuk be. Mert ha van (lenne) egy bedrogozott, adrenalintól berserkerré vált harcos – oké. De _csak_ egy – nem mindjárt három: akik mindhárman eltérő társadalmi osztályokból származnak…! 

Akire még ki szeretnék térni, az Yayan Ruhian, pencak silat mester, akit jól ismerünk a The Raid-ből.

Itt kapott egy íjat, és nyíllal lődöz halomra mindenkit.

…

Ezt azért emésszük egy kicsit. 

Mert mi szükség van arra, hogy egy igazi pencak silat _mestert_(!!!) nyíllal tegyük „különleges” ellenséggé, kérdem én…?! :-PPP 

És ha kérhetném… könyöröghetnék… tudom, hogy brutális egy arca van Yayan Ruhiannak… de nem lehetne egyszer, csakis egyszer… véletlenül… hogy nem gonoszt alakítson?! Olyan üdítő változatosság lenne… :-/// 

Szóval: ezek nem tetszettek… annyira. :-P 

Minden más viszont igen. :sör: 

És a szívemnek-lelkemnek legkedvesebb jelenet… pedig ez volt. :respect: 

Amikor két véres, rongyos, sebesült kisgyerek megfogja egymást kezét… és halálraszánt daccal és nekifeszüléssel állnak a gyilkossal szemben az egyik hősünk eszméletlen teste előtt… 

Tudjátok… értitek… 

Mit tehetne két csenevész, csont és bőr, erejének végén járó gyermek egy profi harcművész gyilkossal szemben…?! 

De mégis odaálltak… és az én szemem meg teleszaladt könnyel… és legszívesebben üvöltöttem volna… :leborul: 

… 

Ha semmi másért: _csak ezért a pillanatért_ megérte elkészíteni, nekem pedig megnézni ezt a filmet.

De adott mást is… bőven. :thumbsup: 

Egy hős, egy angyal sem gyengébb, mint egy gonosz, egy ördögi, démoni személy – nem. Ezt véssük fel a kapufélfára… 

…és akkor helyére kerül a Világ. :respect: 

Ki maga valójában? – kérdezi a rendőrnő.

A néma kínai harcos pedig jelbeszéddel válaszol: „Egy apa vagyok.” 

 

Legyen minden apa a Földön ilyen elszánt, lebírhatatlan, soha fel nem adó tigris – amikor a gyermekéről van szó. :leborul: 

Dutton Ranch s01

 

Ilyen jól induló sorozatot régen láttam… ami a negyedik részig – „Start with a Bullet” – valami zúzós…

…és a második felére ilyen csúszós lejtőn megindulót se, hogy a végére – „El Padrino” – elmenjen a kedvem az egésztől… 

Azt hittem, hogy a Dutton Ranch lesz az, ami a szerencsétlen Marshals-próbálkozást helyre teszi, és méltó Yellowstone-utódként az örökségbe lép… Nos, nem így történt. 

Menjünk egy kicsit a mélyére a dolgoknak – kik voltak, akik miatt jó volt/lehetett volna még jobb a sorozat? 

Beth (Kelly Reilly) és Rip (Cole Hauser) a vállukon hegyeket el tudnának vinni, esküszöm, nem csak egy frinc-franc sorozatot – imádtam mindkettőjüket, minden másodperc képernyőidőt megértek, aranyban. :respect: 

Azul (J.R. Villareal) és Zachariah (Marc Menchaca) – ilyeneknek képzelem el a cowboyokat, mintha az álmaimból léptek volna elő. És amikor közöttük/mögöttük/fölöttük ott volt Rip, a Legyőzhetetlen – úgy néztem rájuk, mint félistenekre… akik a Világ ellen is győzedelmeskednének. :megarespect: 

McKinney doki (Ed Harris) – …nincsenek rá szavaim… egész egyszerűen… uralt mindent, amikor megjelent: csendes volt, szerény, és szűkszavú… mégis, olyan brutális volt a jelenléte, hogy a szó bennszakadt. Ilyen egy igazi Buffalo… :leborul: 

Dwight White (Ray McKinnon) – annyi színt, ízt, feelinget, hangulatot, új/más/friss szemszöget hozott a sorozatba, hogy tátott szájjal néztem… és egyszerűen arculcsapásként/tökönrúgásként éltem meg, amikor kiírták a sorozatból… :rohadjatokmegakedvemért: :-OOOOO 

…és ezzel a végére is értünk a jónak… Jöjjön most az, ami kifejezetten idegesített. 

Carter (Finn Little) – ez most komoly…? De tényleg…?! Minden elcseszett amerikai sorozatba/filmbe kell egy kibaltázott, meg nem értett kölyök, aki bevágja durcit, és folyamatosan játssza a sértődöttet, miközben egyre nagyobb szart kavar…?! Ez a csávó lett a Dutton Ranch Kim Bauere, esküszöm… és sehol egy rohadt puma, amikor szükség lenne rá… de legalább jönne egy csivava, én már azzal is megelégedtem volna, csak menjen egyből torokra…!!! :-OOO

Agyf’szt kaptam minden egyes jelenetétől… 

Oreana (Natalie Alyn Lind) – hagyjuk, de tényleg. Azonnal pörgetni kezdtem, amikor megjelent. Szőke bombázó még az életbe’ nem hatott rám ilyen mínuszosan… 

Rob-Will (Jai Courtney) – egy bohóc. Egy senki, egy sablongonosz. Röhejes volt minden ízében, viccet csinált a sorozatból… 

Wade sheriff (Josh Stewart) – veled egyszerűen nem tudtak mit kezdeni… fogalmuk sem volt róla, hogy mit-miért teszel, honnan-hová tartasz. Egy forgatókönyvírói rezonőr voltál – aki azt se tudtad, merre, hány méter… csak mentél, mint a vak ló. 

A többiek meg csak simán: szóra sem érdemesek. De tényleg.

... 

Az évadzáró rész meg… öregem… az nem „zárt le” semmit, nem „fejezett be” semmit: csak szervilisen a második évad felvezetését szolgálja. Gyűlölöm az ilyen szezonzárókat – illetve, a szezonok ilyen utolsó részeit. :-PPP 

És most…? Mi lesz…? 1–1,5–2 év és már suhan is a második évad…? Óóó… alig várom. 

Annyira „alig”, hogy… igazából semennyire. :-PPP 

Elvesztegetett időnek csak Beth, Rip, Azul, Zachariah, McKinney doki és Dwight White miatt nem érzem… és ez minden, amit a sorozat javára tudok írni. 

Széplábi Bori - kánikulai estékre, frissítőnek...

Hallgassatok Széplábi Borit - felderít, mert vicces, végtelenül aranyos, és... nagyon helyes is, valljuk be. :-)

Isten hozott a középkorban 

 

 Szerelmes vagyok Hann Endrébe

 

Josh Oldenburger - Canada, Lethbridge

 

Josh Oldenburger

Tudod... amikor egy kanadai srác egy percnél rövidebb videói vernek szíven... amikor jól esik, hogy ő, 7000 kilométerre tőled, ismeretlenül is "barátomnak" nevez... hoz egy kávét neked... és a végül virtuálisan megölel... akkor tudhatod, hogy valami rohadt nagy baj van veled... Persze, eddig is tudtad: nem lettél volna író - magából mindent "kiíró" -, ha olyan faszán rendbe lenne a lelked... de Josh Oldenburger short és reels videói valahogy... egyszerre szembesítenek ezzel - és egyszerre emelnek fel és ölelnek magukhoz...

Josh Oldenburger... szenvedett életében... és hidd el, egyikünk sem akar olyan sorscsapásokat, amiket ő átélt...

Mégis képes olyan hittel és szeretettel beszélni, hogy... basszus... elhiszem neki - elhiszem neki, hogy Isten szeret, és hogy úgy szeret, ahogy vagyok... Se anyám, se a feleségem, se a gyermekeim nem szeretnek ennyire teljesen, ennyire egész valómban - mint az Isten... Nem vagyok méltó - és mégis szeret.

... 

Josh Oldenburger mottója:

"I'm just a nobody, trying to tell everybody, all about Somebody, who saved my soul."

... 

Ezt a két rövidke videóját pedig szeretettel ajánlom Nektek is...

 ...és még ezt...

Come as you are. 

 

Köszönök mindent, Josh - áldjon meg Téged az Isten. God Bless You.

Cherubion Legendái...

 ...és a Káosz Borza... Tegnap találkoztak. :-)

Bihon Tibi barátunk nevezte el a csoportot így - de én nem tartom magam "legendának". Én legfeljebb a Káosz Borza vagyok. Azt vállalom. :-)))

Lassan harminc éve ismerem, tisztelem és szeretem ezeket az embereket... jó, hogy vagytok, Barátaim.

Szebb, jobb, több - élhetőbb Tőletek a Világ. :respect:

Sarinjaui Syopingmol – A Shop for Killers s01

 

2024-es sorozat, ami azért került a látóterembe, mert most jött a hír róla, hogy hamarosan (2026. július) érkezik a második évad a Disney+ -ra. 

Úgy látszik, hogy a fantasztikus Light Shop után/mellett egy másik remek koreai sorozat is a Disney+-on talált helyet… Mondjuk, ez számomra minimum, hogy érdekes… :-S 

Mindenesetre: nekem nagyon bejött. :sör: 

Nem találom hibátlannak, vannak vele itt-ott problémáim… de az kétségtelen, hogy berántott, és elszáguldott velem. :thumbsup: 

A cím magáért beszél: egy fegyverkereskedő(ről és a) boltjáról van szó, amit – kényszerű tulajdonosváltás miatt – hullámokban lerohannak a bolt vevői, akik mind a termékpalettára áhítoznak. 

A bolt új vezetője pedig nem más, mint az eredeti tulajdonos unokahúga, Jeong Ji-an (Kim Hye-jun), akinek rekordsebességgel kell nagybátyja méltó utódjává, vaskezű vezetővé válnia – mielőtt elsöpri a vérére (árukészletére) áhítozó hiénák és sakálok gyilkos áradata. 

És ebben a harcban segítségére van a csodálatos gyilkológép Min-hye (Geum Hae-na), a muay-thai harcos, exkommandós Pasin (Kim Min), és a titokzatos „Brother” (Lee Tae-young). 

Fantasztikus harcjelenetek, izgalmas rajtaütések és menekülések, gyilkos drónok és emberalatti mészárosok – és a maroknyi, mindenre elszánt, halálmegvető kis Csapat. 

Az első öt részben olyan remek ütemérzékkel adagolják a jelen idejű akciókat és a visszaemlékezéseket, hogy… le a kalappal. :sör: 

Sajnos… (és itt az első problémám…) a 6. és 7. epizódok a legforróbb ponton teljesen elengedik a jelen időt, és full a múltban játszódnak – ráadásul az itt taglalt események egy részét már láttuk, csak most egy másik szemszögből nézhetjük meg… 

Itt azért kicsit megcsikordult az összeszorított fogam… :-/// 

A sorozat legvégére pedig jutott egy remek, végtelenül merész ötlet mellé egy… olyan „feltámadás”, ami azért… kissé megkeserítette a szám ízét… 

De el tudok ezektől vonatkoztatni (bár a pontozásomat azért befolyásolja), és simán képes vagyok elismerni, hogy ez egy remek, eredeti ötleten alapuló sorozat. :thumbsup: 8/10 

És tökre örülök, hogy hamarosan jön a második évad – must see. :sör:

 

Zerocalcare: Due spicci – Nincs az a pénz

 

Folytatom tehát Zerocalcare-maratonomat ;-) a harmadik Netflix-sorozatával. 

Necridus junktárs :sör: egy remek rivjút írt róla a sorozatjunkie-n – olvassátok el őt is. :sör: 

Zerocalcare: vége a 3. évadnak, a My 2 Cents-nek 

Én pedig szokás szerint maradnék annál, hogy milyen érzéseket keltett bennem a sorozat… milyen húrokat pendített meg a lelkemben. 

„Bye Lorenzo (2004-2025)”

…

Igen, Zero újra a veszteségről, az egymás iránti felelősségről… a másik ember támogatásáról… vagy pont a semmibe nézéséről szól… miközben egy eszelős szociopata vadászik Zero-ra és barátaira: aki maga a megtestesült… nihil, a könyörtelen, tébolyult pusztítás. 

Borzalmas, ahogy látjuk a kitaszított, lenézett, pária Lorenzo Montini-t, aki szinte elbújik, szerényen… lenézve… vagy átnézve rajta… jelenik meg a sorozat hátterében, oldalvizén… mellékszálaként…

Mert közben előkerül Zero régi, soha be nem teljesült, plátói szerelme, aki… Zero bármennyire is igyekszik titkolni… olyan elfeledett érzéseket hoz a felszínre, olyan sebeket tép fel… hogy főhősünk szinte belezavarodik…

De nincs idő sokat merengeni, hogy lehetne-e újra szerelmesnek lenni: egy régi barát, Vadkan, és családja védelmében mozgósítani kell mindenkit – különben széthullik, összedől, tönkremegy minden… 

És összegyűlik a különc kis csapat: és mindenkinek fáj valamije – mindenki életében van… megoldatlan… megoldhatatlan probléma… 

Sokáig hiányoltam Secco-t… de amikor végre megjelent – az EPIC volt. :respect: 

Nem mondom, hogy többször nem szaladt tele a szemem könnyel: mert rohadt könnyű Zero-val és társaival azonosulni… gyakran megesett, hogy saját elkövetett hibáimat láttam a ő tetteikben… és sajátomként éltem meg az ő fájdalmukat… 

…és közben újra és megint megmutatja magát az élet: Zerocalcare immár negyvenes… és az elveszett évei… elkövetett hibái… el nem csókolt csókjai… mind-mind mázsás súllyal nehezednek rá… 

Valahol ez a sorozat egy gyászfeldolgozás, egy búcsúfolyamat része – ahol valós személyt is gyászolunk… de az elmúlt ifjúságot is elsiratjuk… 

És ifjúsága mindegyikünknek volt… 

(Vannak, akiknek ifjan szakadt meg az életfonala… sajnos most Nógrád megyében… túl sok fiatalt gyászolunk… pedig egyet sem kellene elvesztenünk, hisz még előttük volt az Élet… Legszívesebben sikítanék, ordítanék, a fejemet verném a falba üvöltve, hogy… miért?! MIÉRT?! …miért hagytad ezt megtörténni… Istenem…?! … „de hallgatsz, s nem felel… senki sem…”.) 

Tudom, milyen ifjan barátot elveszíteni… tudom, milyen valaki kezét elengedni… valakitől elfordulni… aztán meg döbbenten visszanézni, hogy… nem értem… nem tudtam… hogyha tudtam volna…! 

Zero megengedi magának, hogy úgy mesélje el a történetet, hogy nem késő: hogy sikerült, igen, időben sikerült elkapni valakinek a kezét… Majdnem elvesztettük örökre, de megmenekült! 

… 

Ám a valóság… az ennél sokkal keserűbb… szigorúbb. 

Barátságok… ha talán el nem is múlnak, de… megváltoznak… és már soha nem lesznek olyanok, mint régen… 

…de akkor is megéri újra felvenni a fonalat! Akkor is ki kell nyúlni azért a kézért, amit egykor elengedtünk! …mert oly’ rövid az idő, amíg ezen a Földön itt vagyunk egymásnak… egymásért… 

Gyönyörű gyászfolyamat, felemelő öngyógyítás a Due spicci – rohadtul nem irigylem Zerocalcare-t… és fájdalmasan, félelmetesen soknak találom azokat a pontokat, ahol hasonlítunk… 

Nézném tovább. Gyógyulnék én is még Michele Rech társaságában. :megarespect: 

Ám elolvastam mindent tőle, ami magyarul, vagy angolul elérhető – pedig van még bőven képregénye… Úgy látszik, meg kell tanulnom olaszul. 

…és belegondolva: ennek csak örülök – imádom az olasz nyelvet hallani. A Due spicci elérhető a Netflixen magyar szinkronnal, úgy kezdtem el, de annyira zavart, hogy átállítottam olaszra: mert nekem Zerocalcare már a fejemben is olaszul beszél. 

És Secco is… :gelato: