Gou Zhen – Black Dog – Fekete kutya (2024)

Annyira elkeserítő, amikor újra és újra bebizonyítom saját magamnak, hogy alapvetően egy vödörben élek… :-/ :-PPP 

Nem is tudom, hogy mikor hallottam először erről a filmről, és azonnal úgy voltam vele, hogy meg kell néznem. Be is szereztem, és azóta itt figyel a vinyómon… és vár… és vár… és várt. :-PPP 

Csak tegnap kerítettem rá sort :gyagya: :-P és… azóta is szégyellem magam… 

Igazából, meg sem érdemlem ezt a filmet… mégis megnézhettem. 

Köszönöm Guan Hu (rendező, forgatókönyvíró), Gao Weizhe (operatőr)… 

…Eddie Peng (főszereplő), Xin (Black Dog). :respect: 

Ha jobban belegondolok, ez életem legjobb kínai filmje: fantasztikus, elképesztő tájak, a Góbi-sivatag… öregem, egy _sivatag_… és mégis… egy elhagyott város képei – bitang jó szereplők, eszméletlen különleges hangulat – döbbenetesen kiképzett kutyák… és amikor megszólalt a Pink Floyd-tól a „Mother”... akkor elakadt a lélegzetem és megállt a szívem pár futó pillanatra… 

„Mother do you think they'll drop the bomb?
Mother do you think they'll like this song?
Mother do you think they'll try to break my balls?
Mother should I build the wall?
Mother should I run for president?
Mother should I trust the government?
Mother will they put me in the firing line?
Mother am I really dying?

Hush now baby, baby, dont you cry.
Mother's gonna make all your nightmares come true.
Mother's gonna put all her fears into you.
Mother's gonna keep you right here under her wing.
She wont let you fly, but she might let you sing.
Mama will keep baby cozy and warm.
Ooooh baby ooooh baby oooooh baby,
Of course mama'll help to build the wall.” 

A sivatagon át egy busz érkezik, ami balesetet szenved egy hatalmas kóbor kutya falka miatt. A buszon utazik a börtönből éppen szabadult Lang (Eddie Peng), aki egy halálesetben való érintettsége okán ült, és most hazatérőben van a tett színhelyére, szülővárosába, Chixiá-ba, az immár félig (háromnegyedig…) elhagyott, elhagyatott olajfúró, olajkitermelő városba… 

A városban várja a múltjával való szembenézés… alkoholistává lett apja… a bosszúvágyó Butcher Hu (Xiaoguang Hu), a kígyófarmer, aki unokaöccse halála okán akar Langon revansot venni… és irgalmatlan sok elhagyott, kóbor kutya: közöttük a hírhedett, sovány „Fekete Kutyával”, akire már külön vérdíjat tűztek ki.

Igen: „akire”. :sör: 

A Fekete Kutya (Xin: Jack Russel terrier és agár keverék) agresszív, ravasz és céltudatos – mindig kisiklik az üldözők markából, és azonnal kérlelhetetlenül támad, ha veszélyben érzi magát. 

Már az első pillanatokban nyilvánvaló: Lang és a kutya teljesen egyformák. Mindketten maguknak valók, szótlanok, de ha harcra kerül a sor – gondolkodás nélkül küzdenek, halálmegvetően. 

Amikor Butcher Hu-nál Lang harcba kezd, úgy, hogy minden kijárat zárva – a Fekete Kutya a csukott ablakon keresztül ugrik be, hogy segítségére legyen… az azért egy brutál epic jelenet. :leborul:

Az első pillanattól kezdve egyértelmű, hogy Lang és a kutya egymásnak vannak teremtve – de nekik idő kell, hogy erre rájöjjenek… 

…és rengeteg apró, csöndes, megindító, közösen átélt pillanat… 

A „csend” még az, ami ezt a filmet pidesztálra emeli: Lang ha mond 10 mondatot a filmben, talán már sokat is mondok… a kutya meg mégannyit se „beszél”, ugye. 

Mégis megértünk mindent: mert a képekben, a csendekben, a rezzenésekben… egész életek drámája mesél… 

Kénytelen vagyok ellenpéldaként a „Fehér isten”-t idehozni: ott beszélni akartak, állandóan, és leesett a szó a vászonról/képernyőről, amikor szájbarágósan interpretálták a történetet… 

A „Fekete Kutya” nem szégyelli, hogy hallgat, nem akar mindent el- és megmagyarázni, minden dolgot kimondatni – és ez nem egyszerűen jól áll neki, hanem… szimplán gyönyörű.

Mert ünnepszámba megy, amikor az Alkotó nem nézi egybites idiótának a Nézőt, hanem méltó Partnernek tartja. :megarespect: 

…és közben egyre jobban megismerünk mindent és mindenkit… és a szemünk előtt változnak, formálódnak a karakterek… 

Basszus: hát nem minden filmnek ilyennek kellene lennie...?!?! :eeekkk: 

… 

Igazi Film a Black Dog – akkora szíve van… mint egy kutyának. :respect: 

És az utóélete?

„Peng built up such a bond with his canine co-star Xin, a Jack Russell-greyhound cross, that he adopted her after filming ended and credits her for changing his outlook on life.

“They act truthfully,” Peng says of dogs, on a stroll around the Cannes harborfront with Xin, who accompanied him to France. “They don’t, you know, they don’t put on the mask. They don’t care about who you are or whether you’re famous or not, how much money you make.”

When he comes home, she jumps up like it’s the happiest moment of her entire life: “I think that’s something that we all need to learn from.”

She’s also changed the way he approaches acting, abandoning much backstory and preparation.

“Animals are just so present, you know. It will be so obvious somehow, if you are overacting,” he says.

In Peng’s view, Xin is already a winner. He might be a household name in Asia, but it’s Xin who is getting the lion’s share of the adoration in Cannes. Since the film screened earlier this week, Peng says she’s been recognized on the streets.

“Maybe in the future I don’t need to work anymore,” he says. “I’ll just be the agent with my dog.” ”

Gyönyörű, ízig-vérig FILM a „Gou Zhen – Black Dog”… szebb lett tőle a világ. :leborul: 

Országgyűlési Választások 2026...

 Én már leadtam a szavazatomat...

 

 "Felsorolni is nehéz, mennyi gazságot tettetek..."

"Ennyi válogatott gazembert a világ még nem látott!"

 

 "Uram, segíts a Tiszásoknak, hogy meg ne bukjanak...!"

  

Tompa Andrea - Manifesztum, elmúlt 16 év(em) összegzése... :respect:

 Muszáj reblogolnom, hogy Ti is olvashassátok. :thumbsup:

 Tompa Andrea

magyar író, színikritikus  

"Kiloptátok a gyermekek szeméből a fényt és a jövőt."

 

"Ti elloptátok a nyelvet.

Ti elloptátok a nyelvünket, úgy gondoljátok, hogy az csak a tiétek. Ti magatokhoz ragadtátok és kisajátítottátok a nyelvet. Ti mondjátok meg, mit jelentsen az a szó ma, hogy szerelem, család, haza, magyar, keresztény, Európa. Hogy nő az, aki szül. Hogy férfi az, aki erős és uralja a diskurzust. Megmondtátok, mindenki annyit ér, amennyit keres. Hogy a menekült veszélyes és távol kell tartani.

Ti hazug kettős életet építettetek fel.

Egyikben jó kereszténynek akarjátok feltüntetni magatokat, családapáknak és hazafiaknak. A másikban gyűlöletet fröcsögtök mindenütt: gyűlölitek az idegent és a szegényeket, az elesettet és a sérültet, az autonóm gondolkodású embereket, a független kultúrát. Gyűlölitek valamennyi kritikusotokat.

Saját gyermekeiteket, családtagjaitokat kitömtétek pénzzel, földdel, vagyonokkal, alapítványokkal. Mindent elloptatok az utolsó szegig ebben az országban, kiloptátok a saját hazátok vagyonát és kiloptátok a gyermekek szeméből a fényt és a jövőt.

 

Ti eltüntettétek saját magatokat.

Csak képeken és távoli, jól biztosított rendezvényeken jelentek meg. Testeteket páncél fedi, megközelíthetetlen. Ti lettetek az elszigetelt és megközelíthetetlen hatalom, amelynek kérdéseket sem lehet feltenni soha sehol. Ti soha nem álltok szóba vetélytársaitokkal, kritikusaitokkal. Ti soha semmikor senkinek nem vagytok megközelíthetőek, aki kérdezni akar. Kérdező újságíró sosem kerül a közeletekbe, csak propagandistátok, aki visszahangozza, amit mondtok.

 

Ti hazug kettős életet építettetek fel.

Családapáknak színlelitek magatokat, miközben meleg-tömeg-partizni jártok szexi ruhákban. De a törvényeket családapákként írjátok, törvénybe foglaljátok, hogy mi az hogy család, és megbélyegzitek azt, aki meleg-tömeg-partizni jár szexi ruhában. Vagy csak melegként éli az életét

 

Ti elnémítottatok mindenkit, aki nem titeket visszhangoz.

Uraljátok a közmédiát, amiben csak ti szerepelhettek. Felvásároltátok a sajtót, hogy megszüntethessetek minden függetlenséget. Felszámoltátok az egyetemeket és azokat is magatok alá gyűrtétek. Letaroltatok minden kulturális intézményt, hogy lojális elvtársakat ültessetek a vezetőségekbe, akik 110%-os orbánisták. Ha csak 100, vagy netán 99%-osak volnának, akkor már nem lehetnének vezetők. A 110% pontosan azt jelzi: túl kell tenniük a rendszeren. Fanatikusabbnak kell lenniük, mint a vezér.

 

Ti létrehoztátok a NER-t, a Nemzeti Együttműködési Rendszert.

E rendszer szerint aki nem veletek van, az az ellenségetek. Az ellenségeteket pedig elnémítottátok, démonizáltátok és dehumanizáltátok. Az ellenségeiteket felnagyítottátok – az állítjátok, aki ellenetek van, azt országhatárokon kívüli ellenséges erők támogatják, globális összeesküvés elméleteket szövögettek. Soros, Brüsszel, Ukrajna, EU – ők a ti ellenségetek. Aki ellenetek van, nem ember, hanem eltaposni való csótány. Ti mindezt plakátra ragasztjátok, a mi pénzünkből beterítitek az országot az uszítással Ukrajna, Európa, Brüsszel és elsősorban azok ellen, akik szerint ti elloptátok az országot és a nyelvet. 

 

Ti elnémítjátok a nőket. Ti törvénybe foglaltátok, hogy mi a nő, mi a férfi, mi a család.

A nő szülőgép, feleség, anya. A nő nem autonóm, nem politizál, nincs, ne legyen saját önálló pályája, csak mások függvényeként létezzen. A nőnek ti mondjátok meg, mit tegyen és ne. Ti minden nap megaláztok minket, nőket. 

 

Ti ellopjátok a levegőt és elnémítjátok az ellenetek tüntetőket.

Amikor ünnepelni vonulunk ki és emlékezni arra, amikor Magyarországnak volt ereje és hite fellázadni egy elnyomó rendszer ellen 1956-ban, akkor ti elrendelitek, hogy az ellenzék nem drónozhat, és „katonai művelet végrehajtása érdekében” lezárjátok Budapest felett a légteret, de csak azokra az órákra, amikor nem ti, hanem mi akarunk megjelenni tömegesen.

 

Ti a mi testünket akarjátok eltüntetni.

Ti elakarjátok tüntetni a testünket, a testünk látványát a médiából (sikerült), a hangunkat a megszűnt és propagandává változott médiából (sikerült), a kulturális intézmények vezetéséből (abszolút sikerült). Ti eltüntetitek a független kultúra állami szerepvállalását (sikerült). Ti eltüntettétek sokunk testét, azokét, akik egy másik élet reményében kivándoroltak Magyarországról. Sok százezren hagyták el az országot az elmúlt évtizedben. 

 

Ti kereszténynek nevezitek a kormányzásotokat.

Azt a kormányt, amely szétlopta az országot. Megalázta a szegényeket. A nőket. A menedékkérőket. A másként gondolkodókat. A vakot, a bénát. Soha senkivel nem mutattok együttérzést, aki gyenge, elesett, támogatásra szorul. Ti gyűlöletplakátokkal raktátok tele az országot. Uszítottatok a menekültek ellen, az Európai Unió ellen, Soros György ellen, az ellenzék bármely szereplője ellen, amely meg mert szólalni. Uszítottak a melegek ellen, a transz emberek ellen. Uszítottatok az ukránok ellen

 

Gigantikus vagyonotokkal megvásároltatok mindent, ami eladó volt. És azt is, ami nem.

A könyvkiadóktól a sajtóig, a filmtől a sportig, a tudománytól az egyetemig. Ti azt hiszitek, hogy a pénz tehetségessé teszi azokat, akik lojálisak hozzátok, akik viszont csak pénzt akarnak és hírnevet. Gigantikus vagyonokat pazaroltatok el hülyeségekre és fércművekre. Ezt hívjátok állami kultúrának. Érdemtelen embereket tüntettek ki, tömtek ki pénzzel és díjakkal. Ettől sem jelentős, sem olvasott írók, sem külföldön sikeres művészek nem lettek. 

 

Ti a múltat építitek – át. 

Ahelyett, hogy szembenéznétek a múlttal, a múlt hibáiért és veszteségeiért másokat tesztek felelőssé, az idegeneket, miközben „mi”, ártatlan magyarok mindig a békét kerestük. Hazug állításaitok a jelenig nyúlik, hogy ezzel is uszítsatok „Brüsszel” ellen. 

 

Ti nem Brüsszellel, hanem gyilkosokkal tárgyaltok, pacsiztok és pitiztek nekik.  

Olyan vezérekkel, akik ártatlan embereket üldöznek el, ellenzéki politikusokat ölnek országokat rohannak le. 

 

Ti olyan abszurditásokat műveltek, amiket csak a dadaista irodalom tudna kitalálni.

Zebrákat és antilopokat telepítettek az összelopott császári kertetekbe, de nem azért, mert szeretitek az állatokat, hanem hogy megbotránkoztassatok: ezt is lehet, ezt is megengedhetitek magatoknak, bármilyen hajmeresztő pazarlást és nagyzolást. 

 

Ti mindenkit megszálltok, akinek kritikus véleménye van az Orbán-kormányról.

Legyen az Nobel-díjas író vagy egy fiatal gimnazista lány, aki az oktatás védelmében szólal fel. Megszálljátok, kétségbe vonjátok teljesítményét, lezsidózzátok, ha pedig egy fiatal lány, akkor alaposan meghurcoljátok. 

 

Ti azonban sem a teljes független sajtót, sem a független kultúrát, sem valamennyi egyetemet és a gondolkodás és kritika össze fellegvárát nem tudtátok elnémítani. Ahogy nem volt sikeres valamennyi uszításotok sem az LMBTQ emberek ellen. 

 

Bár betiltottátok, mi mégis kimentünk Budapesten a Pride-ra, és létrejött a rendszerváltás utáni legnagyobb tüntetés. 

 

Bár meg akartátok szüntetni a Nemzeti Kulturális Alapot, a független kultúra támogatásának ezt az állami forrását, a parlamenti szavazást megelőző tüntetés olyan nyomást tudott gyakorolni, hogy nem mertétek meglépni a megszüntetést. Megijedtetek. Hogy mégis leuraltátok ezt az állami szervezetet is, korrupttá és szegénnyé tettétek, sajnálatosan megtörtént. 

 

Bár a hatalom csöndes támogatásával ledaráltatok egy mesekönyvet, amelyben LMBTQ szereplők is voltak, az emberek több tízezer példányban szolidaritásból megvásárolták azt, és egy tucat külföldi kiadása is lett a könyvnek, és az Európai Parlamentben is bemutathattuk.

 

Bár mindent megtettetek, hogy a független színháznak írmagja se maradjon, minden állami pénzt kivontatok erről a területről, teljesen felszámolni nem tudtátok. Ahogy a filmet sem – vannak nemzetközi produkciók és low budget alkotások.

 

Bár megvásároltatok kiadókat és nyomjátok a saját ideológiátokat kiadványaitokban is, az irodalom nem kíváncsi a véleményetekre. Vannak, akik saját kiadót alapítottak. 

 

Bár Ukrajnai ellen uszítottatok, a háború előtt pedig a menekültek ellen is, az ország polgárai azután, hogy Oroszország lerohanta Ukrajnát és elindultak a menekültek, rengeteg szolidaritási és segélyakciót szerveztek. Ahogy korábban a menekülteket is rengetegen segítették személyes cselekedeteikkel. 

 

Bár az uralkodó Fideszen kívül a politikai pártoknak öt (öt!) perce van a kampánykorszakban, hogy programját a ti propagandává silányított valamikor közmédiában bemutassák, olykor csodás kreatív ellenállási performanszokat láthatott öt percig a néző. Egyszer egy politikus tyúknak öltözve kotkodácsolt öt percig, másik alkalommal egy politikai párt színeiben egy stand-up-os öt percig a feleségével beszélt telefonon, mintha „úgy maradt volna” a telefonja, közben leereszkedően bánt a feleségével is és a műsorvezető nővel is, pontosan úgy, ahogy ti dehumanizáljátok a nőket.

 

Ti minden kritikusotokat meg akarjátok semmisíteni. Nekünk azonban vannak hőseink, gimnazista lány, meleg aktivista, író, újságíró, még politikus is. A hőseink élnek." 

:megarespect: 

Forrás: https://www.facebook.com/tompa.andrea.writer/posts/1561842992612122?ref=embed_post  

A NER búcsúdala - CSAKAZÉRTIS!!!

 "Felsorolni is nehéz, mennyi gazságot tettünk..."

A mocskos féreg rohadékok töröltették, én is már csak lengyel felirattal tudtam letölteni - DE MEGVAN!

SZDJMK - A LEGNAGYOBB KIRÁLY VAGY!!!!

ÁPTUDATA:

Rám szóltak, hogy ezt tegyem SPOILER-be: ;-) :-PPP

BASSZÁTOK MEG MAGATOK putler SEGGÉBŐL KILÓGÓ fidesznyik FÉRGEK! 

 

Áptudata 2.0:

Megvan felirat nélkül is - az EREDETI! Köszönöm Gergely Takacs! :sör: Lementettem - felpakolom. :thumbsup: 

TI vagytok a ner. TI vagytok a tolvajok.

Ennyi válogatott gazembert a világ még nem látott!

 

Csak mi, Magyarok...

Pedig azt hittük, megbűnhődtük már a múltat s jövendőt...

 

 "Uram, segíts a Tiszásoknak, hogy meg ne bukjanak...!"

 ...mert 16 átkozott évvel többet bűnhődtünk már, mint kellett volna... még a dédunokáink is átkozni fognak valamennyiünket, hogy ezt miért engedtük... és milyen mélyre süllyedt a Hazánk...

 

La hora de los valientes – A bátrak órája & Arco – Fiú a jövőből

Két aranyos, szerethető film, amik érdemesek a rájuk szánt időre… bár… ez egyiktől azért többet vártam volna (a körülötte lévő hype miatt). 

La hora de los valientes – A bátrak órája 

„Egy pszichoanalitikust egy közlekedési baleset után közmunkára ítélnek. Feladata, hogy terápiás támogatást nyújtson egy rendőrnek, akit mélyen megrázott felesége hűtlensége.” 

Gondoltam, éppen rám fér egy ilyen „haverzsarus” komédia, és belecsaptam. 

Nos… ahogy indul, az nem éppen egy komédiát vetít előre – vagy viccnek gondolták?! Mert annak elég brutális… :-P De nyilvánvaló, hogy nem gondolták „viccnek”, vagy „viccesnek”, hanem „előredobták, mint sárkány a buzogányt”, hogy itt azért komoly lesz az ügy… 

Szóval, elindul doktor „Lieberman-Silverman” Silverstein (Luis Gerardo Méndez) és „Cameron” Alfredo Díaz (Memo Villegas) megismerkedése, és együtt töltött, minőségi ideje :-), ami sokszor nagyon vicces: mint például a közös, családi vacsora :-))), vagy a kedvencem, a fürdőkádas-megkötözős telefonbeszélgetés :-DDD 

És közben ott vannak azok a pillanatok, amikor a két férfi egymást támogatja az élet sűrűjében… és néha már nem tudod, hogy ki az, aki a másikat „kezeli”. :sör:

Valamint ott van az egymásért érzett felelősség, a másik támogatása, az együtt gondolkodás és az együtt küzdés. Szerintem tele van a film felemelő, pozitív pillanatokkal – miközben az ellenfél olyan erős, olyan kegyetlen, hogy a vér megfagy az ereinkben… és a fenyegetés, amit hordoznak, az tömegpusztító lehet. 

Valahogy a film jól balanszol – szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint: sikerül megtalálnia azt az arany középutat, ahol az akció és a fenyegetettség, valamint a vicc, nem mennek egymás rovására, hanem kiegészítik és erősítik a film egészét. És ki is mondják közben annak az alkotásnak a címét, ami előtt – talán nem is annyira rejtve… – tisztelegnek.

„Wow, I feel like I'm in Lethal Weapon.”

:-) :sör:

De az a tribute, ez a hasonlóság, a buddy-cop jelleg egyáltalán nem durva, tolakodó, vagy gerendaként a szemet szúró: hiszen a helyszín Mexikóváros, a maga csodálatos miliőjével, a fantasztikus helyszínekkel (srácok, ahol doktor lakik, az egy fantasztikus ház – esküszöm többször megnéztük Katicámmal az ott játszódó jeleneteket, hogy ámuljunk a ház szépségén és ősi jellegén :sör: ), és a fülbemászó mexikói ZENÉVEL!

Tökre idegesít egyébként, hogy a Netflix állandóan kidob a végefőcímekből, én meg kapkodok a távirányító után, és összevissza nyomkodok mindent – és az esetek túlnyomó részében rosszul… :-OOO –, hogy végighallgathassam az end-credit zenét! Így jártam a One Piece s02e05-tel, amikor a „Declan De Barra and The HU: Pray to the Sun!” harsant fel, és most, amikor „El Tri: Las Piedras Rodantes” dala szólt – akkor is meghallgattam, csesszétek meg! Mert rohadt jó! :sör: :sör: :sör:

Szóval, ez egy kedves, vicces, izgalmas, szerethető „haverzsarus” – „amigo policia” ;-) :thumbsup: film, ami zsigeri előítélettel („nehogy már egy mexikói film, na...” :-P), szimpla szemétségből és méltatlanul van lepontozva az imdb-n: szerintem simán jár neki 8/10. 

„- I promise you, if we get out of this, I'll introduce you to Dr. Moya. He's an incredibly talented psychologist, and he'll be able to help you.
- Not you?
- You and I are friends. You call me anytime you want. We'll grab lunch.”

Arco – Fiú a jövőből 

Nagyon sok pozitív rivjút olvastam róla, és alig vártam, hogy megnézhessem! 

Nos… 

Nem volt rossz, nem volt rossz. A vége kifejezetten szeretetre méltóra, meghatóra sikerült. 

Mégis végig hiányérzetem volt… hogy valahogy lehetne jobb, lehetne ütősebb – mert a téma adott! –, és… és mégsem sikerül meglépni azt a szintet, ami a „jó” és a „kiváló” között van. 

Jó kis rajzfilm. Aranyos. De… „egyszernézős”. És „nemfelemlegetős”. :-/ 

Szerintem ráadásul főszereplőt téveszt: 100x inkább szól Iris-ről, és családjáról, és az őket védelmező Mikki nevű „nanny-robotról”, mint Arco-ról… 

Bónuszplusz: a film szerintem legütősebb pillanatait már a végefőcím alatt látjuk… ami szvsz súlyos hiba, hogy a legszebb, legmegrendítőbb későbbi eseményeket látva már megy a end-credit zene és a stáblista… 

Ha _jó_ „robotos” mesét akartok nézni, akkor a „The Wild Robot” a megfelelő választás – ha remek család, szülők és gyerekek kapcsolatáról szóló rajzfilmet, akkor az „Onward – Előre” a ti filmetek – és ha egy igazán nagyszerű francia(–magyar) rajzfilmet, akkor „Az Idő Urait” kell megnéznetek. 

Az „Arco”-t nem tudom, hogy mikorra és miért kéne ajánlanom… Vannak nála jobbak a palettán. Szerencsére.

 

One Piece s02

 (Muszáj tolnom a következő posztot, hogy pozitív rivjú legyen fölül, ne a trash…)

 

Igazából imádom a One Piece-t: Oda Eiichirō egy fantasztikus, csodálatos ember, tele humánummal, tele szeretetre vágyással, tele sebbel – és tele gyógyítani akarással. :megarespect: 

Nekem azt meséli a One Piece, hogy: 

„…szeressétek egymást, gyerekek… álljatok ki egymásért… segítsétek, támogassátok a barátaitokat… védjétek a gyengéket …emeljétek fel az elesetteket… harcoljatok a gonosz ellen… küzdjetek azért, hogy elérjétek az álmaitokat… és soha, de soha ne adjátok fel!” 

Szerintem ez egy gyönyörű üzenet – szerintem ez az üzenet méltó arra, hogy filmre vigyék – és érdemes arra, hogy a szívünkbe fogadjuk. :respect: :leborul:

… 

Sajnos, az animétől viszont… hááát… mondjam úgy finoman, hogy azt nem szeretem. Már az első részbe beletört a bicskám. :-/// Ez a sikongatást, visítást, túltolt, acsargó, visongó reakciókat minden egyes mondatra – egyszerűen elviselhetetlennek és emészthetetlennek találom. Agyfaszt kapok tőle. Sajnálom… :-/// 

Illetve: a második évadra is maradt/akadt olyan, ami nem tetszett… 

Míg az első évadban a Black Cat Pirates-től… hm… „nem voltam elragadtatva”… pont úgy (vagy inkább még rosszabbul…) éreztem magam kellemetlenül a Baroque Works kollégáitól és munkatársaitól. :-/// 

Valahogy… túl extrém, túl csiricsáré, túl extravagáns, túlontúl gonosz, túl… tolt nekem az antagonisták karaktere a One Piece világában.

(Meggyőződésem: a jó emberek tétlenségénél nincs gonoszabb világon, szerintem – nem kell ahhoz olvadó viasszal ölni, hogy visszataszító gyilkos legyél. Csak nézd végig tétlenül, amíg valaki meghal… akin segíthetnél, segíthettél volna… Vagy csak hagyd szótlanul, tétlenül, vállvonogatva, hogy egy gyilkos zsarnok hatalomra kerüljön.) 

Szóval, a Gonosz nem mindig ripacskodva, cirkuszi bazárként tolja az arcodba magát – jóval kevesebből is érthető lenne, hogy valaki gonosz és az ellenedre/életedre tör. 

Megmondom őszintén, a s02e01 nagyon hirtelen az agyamra is ment – baszki, Luffy megérkezik Loguetown-ba, és rögtön négyen vagy öten akarják megölni, kis híján le is fejezik…! 

Mondom: remekül indul ez a évad. (Nem, nem ezt mondtam… egészen pontosan… Hagyjuk. :-P ;-) ) 

Ám a s02e02 visszahozta a hitemet – majd a s02e04-e05 csak tovább növelte lelkesedésemet – végül a s02e07 feltette az évadra a koronát. „A Koronát.” :megarespect: 

És azt is kénytelen vagyok elmondani, hogy az első évados rivjúmból szó szerint kell beidéznem egy szakaszt: 

„Illetve, bárki-bármit is csinál a Koby (Morgan Davies) és Helmeppo (Aidan Scott) sztorivonal… hm… nekem túl „lineáris”, és… hm… „kevéssé érdekfeszítő”, hogy úgy mondjam. :-PPP”

Ez sajnos a második évadban is tökéletesen helytálló… :-/// 

…és hogy miért adom a fentiek ellenére mégis 9/10-re az évadot? 

Mert hatalmas szíve van. :megarespect: 

"You've got the most important qualification.

A big heart."

Tornado (2025) & Caught Stealing - Rajtakapva

Rohadt gyorsan le akarom tudni ezt a rivjút… 

Igazából az is felmerült bennem, hogy nem is írok róluk semmit – de a másik meg az, hogy ez egy filmes blog (is) lenne, és hülyén néz(ne) ki, hogy nem írok sose filmekről, pedig nézek azokat is. 

Csak kevés az említésre méltó… sajnos. 

Szóval, okulásul. 

Tornado (2025)  

Ez egy nulla, basszus. Egy zéró. Egy nihil. A szamurájfilmek megcsúfolása.

Egész egyszerűen értetlenül állok azelőtt, hogy miért kellett ennek egyáltalán elkészülnie. Mi volt a terv? Hogy lesz egy klafa kis film? Minimalista? De marha izgalmas? Mert nem jött össze, bármi is volt a terv… :-PPP 

Érdektelen főszereplő, érdektelen történet, kőbaltával felskiccelt karakterek – és Tim Roth… de minek?!?! :-OOO 

Igazi idő- és életrabló. Méltó a feledésre. :-///

 

Caught Stealing 

„Olyan krimikomédia tört az HBO Max nézettségi listájának élére, amelynek 20 ezer nézője sem volt a hazai mozikban

De itt megtalálta a közönségét” – IGN.hu 

Mondom magamnak: akkor már csak megnézem én is…! 

Nos… nem kellett volna. :-PPP 

Két dolog, illetve három személy (színész) ér benne valamit: a nagyon szexi Zoe Kravitz, és az ortodox zsidó maffia: Liev Schreiber és Vincent D’Onofrio. 

Aki pedig lehúzta az egészet: Austin Butler – sajnos ő a főszereplő... –, és a szar történet. A legvége meg igazi geil fos lett, kár lenne tagadni… 

Zoe Kravitz-et máshol is szívesen megnézném (…), és a két nagyszerű színész Liev Schreiber és Vincent D’Onofrio is mindig szívesen látott vendégek lesznek a képernyőimen. 

De ez egy szar film volt. Jogos, hogy a mozikban megbukott, mint Rottenbutler… 

:-PPP