Két aranyos, szerethető film, amik érdemesek a rájuk szánt időre… bár… ez egyiktől azért többet vártam volna (a körülötte lévő hype miatt).
„Egy pszichoanalitikust egy közlekedési baleset után közmunkára ítélnek. Feladata, hogy terápiás támogatást nyújtson egy rendőrnek, akit mélyen megrázott felesége hűtlensége.”
Gondoltam, éppen rám fér egy ilyen „haverzsarus” komédia, és belecsaptam.
Nos… ahogy indul, az nem éppen egy komédiát vetít előre – vagy viccnek gondolták?! Mert annak elég brutális… :-P De nyilvánvaló, hogy nem gondolták „viccnek”, vagy „viccesnek”, hanem „előredobták, mint sárkány a buzogányt”, hogy itt azért komoly lesz az ügy…
Szóval, elindul doktor „Lieberman-Silverman” Silverstein (Luis Gerardo Méndez) és „Cameron” Alfredo Díaz (Memo Villegas) megismerkedése, és együtt töltött, minőségi ideje :-), ami sokszor nagyon vicces: mint például a közös, családi vacsora :-))), vagy a kedvencem, a fürdőkádas-megkötözős telefonbeszélgetés :-DDD
És közben ott vannak azok a pillanatok, amikor a két férfi egymást támogatja az élet sűrűjében… és néha már nem tudod, hogy ki az, aki a másikat „kezeli”. :sör:
Valamint ott van az egymásért érzett felelősség, a másik támogatása, az együtt gondolkodás és az együtt küzdés. Szerintem tele van a film felemelő, pozitív pillanatokkal – miközben az ellenfél olyan erős, olyan kegyetlen, hogy a vér megfagy az ereinkben… és a fenyegetés, amit hordoznak, az tömegpusztító lehet.
Valahogy a film jól balanszol – szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint: sikerül megtalálnia azt az arany középutat, ahol az akció és a fenyegetettség, valamint a vicc, nem mennek egymás rovására, hanem kiegészítik és erősítik a film egészét. És ki is mondják közben annak az alkotásnak a címét, ami előtt – talán nem is annyira rejtve… – tisztelegnek.
De az a tribute, ez a hasonlóság, a buddy-cop jelleg egyáltalán nem durva, tolakodó, vagy gerendaként a szemet szúró: hiszen a helyszín Mexikóváros, a maga csodálatos miliőjével, a fantasztikus helyszínekkel (srácok, ahol doktor lakik, az egy fantasztikus ház – esküszöm többször megnéztük Katicámmal az ott játszódó jeleneteket, hogy ámuljunk a ház szépségén és ősi jellegén :sör: ), és a fülbemászó mexikói ZENÉVEL!
Tökre idegesít egyébként, hogy a Netflix állandóan kidob a végefőcímekből, én meg kapkodok a távirányító után, és összevissza nyomkodok mindent – és az esetek túlnyomó részében rosszul… :-OOO –, hogy végighallgathassam az end-credit zenét! Így jártam a One Piece s02e05-tel, amikor a „Declan De Barra and The HU: Pray to the Sun!” harsant fel, és most, amikor „El Tri: Las Piedras Rodantes” dala szólt – akkor is meghallgattam, csesszétek meg! Mert rohadt jó! :sör: :sör: :sör:
Szóval, ez egy kedves, vicces, izgalmas, szerethető „haverzsarus” – „amigo policia” ;-) :thumbsup: film, ami zsigeri előítélettel („nehogy már egy mexikói film, na...” :-P), szimpla szemétségből és méltatlanul van lepontozva az imdb-n: szerintem simán jár neki 8/10.
„- I promise you, if we get out of this, I'll introduce you to Dr. Moya. He's an incredibly talented psychologist, and he'll be able to help you.
- Not you?
- You and I are friends. You call me anytime you want. We'll grab lunch.”
Nagyon sok pozitív rivjút olvastam róla, és alig vártam, hogy megnézhessem!
Nos…
Nem volt rossz, nem volt rossz. A vége kifejezetten szeretetre méltóra, meghatóra sikerült.
Mégis végig hiányérzetem volt… hogy valahogy lehetne jobb, lehetne ütősebb – mert a téma adott! –, és… és mégsem sikerül meglépni azt a szintet, ami a „jó” és a „kiváló” között van.
Jó kis rajzfilm. Aranyos. De… „egyszernézős”. És „nemfelemlegetős”. :-/
Szerintem ráadásul főszereplőt téveszt: 100x inkább szól Iris-ről, és családjáról, és az őket védelmező Mikki nevű „nanny-robotról”, mint Arco-ról…
Bónuszplusz: a film szerintem legütősebb pillanatait már a végefőcím alatt látjuk… ami szvsz súlyos hiba, hogy a legszebb, legmegrendítőbb későbbi eseményeket látva már megy a end-credit zene és a stáblista…
Ha _jó_ „robotos” mesét akartok nézni, akkor a „The Wild Robot” a megfelelő választás – ha remek család, szülők és gyerekek kapcsolatáról szóló rajzfilmet, akkor az „Onward – Előre” a ti filmetek – és ha egy igazán nagyszerű francia(–magyar) rajzfilmet, akkor „Az Idő Urait” kell megnéznetek.
Az „Arco”-t nem tudom, hogy mikorra és miért kéne ajánlanom… Vannak nála jobbak a palettán. Szerencsére.
