A mocskos féreg rohadékok töröltették, én is már csak lengyel felirattal tudtam letölteni - DE MEGVAN!
SZDJMK - A LEGNAGYOBB KIRÁLY VAGY!!!!
ÁPTUDATA:
Rám szóltak, hogy ezt tegyem SPOILER-be: ;-) :-PPP
BASSZÁTOK MEG MAGATOK putler SEGGÉBŐL KILÓGÓ fidesznyik FÉRGEK!
Áptudata 2.0:
Megvan felirat nélkül is - az EREDETI! Köszönöm Gergely Takacs! :sör: Lementettem - felpakolom. :thumbsup:
Ti vagytok a ner. Ti vagytok a tolvajok.
Ennyi válogatott gazembert a világ még nem látott.
Csak mi, Magyarok...
Pedig azt hittük, megbűnhődtük már a múltat s jövendőt...
"Uram, segíts a Tiszásoknak, hogy meg ne bukjanak...!"
...mert 16 átkozott évvel többet bűnhődtünk már, mint kellett volna... még a dédunokáink is átkozni fognak valamennyiünket, hogy ezt miért engedtük... és milyen mélyre süllyedt a Hazánk...
Két aranyos, szerethető film, amik érdemesek a rájuk szánt
időre… bár… ez egyiktől azért többet vártam volna (a körülötte lévő hype miatt).
La hora de los
valientes – A bátrak órája
„Egy pszichoanalitikust egy közlekedési baleset után
közmunkára ítélnek. Feladata, hogy terápiás támogatást nyújtson egy rendőrnek,
akit mélyen megrázott felesége hűtlensége.”
Gondoltam, éppen rám fér egy ilyen „haverzsarus” komédia, és
belecsaptam.
Nos… ahogy indul, az nem éppen egy komédiát vetít előre –
vagy viccnek gondolták?! Mert annak elég brutális… :-P De nyilvánvaló, hogy nem
gondolták „viccnek”, vagy „viccesnek”, hanem „előredobták, mint sárkány a
buzogányt”, hogy itt azért komoly lesz az ügy…
Szóval, elindul doktor „Lieberman-Silverman”
Silverstein (Luis Gerardo Méndez)
és „Cameron” Alfredo Díaz (Memo Villegas)
megismerkedése, és együtt töltött, minőségi ideje :-), ami sokszor nagyon
vicces: mint például a közös, családi vacsora :-))), vagy a kedvencem, a
fürdőkádas-megkötözős telefonbeszélgetés :-DDD
És közben ott vannak azok a pillanatok, amikor a két férfi
egymást támogatja az élet sűrűjében… és néha már nem tudod, hogy ki az, aki a
másikat „kezeli”. :sör:
Valamint ott van az egymásért érzett felelősség, a másik
támogatása, az együtt gondolkodás és az együtt küzdés. Szerintem tele van a
film felemelő, pozitív pillanatokkal – miközben az ellenfél olyan erős, olyan
kegyetlen, hogy a vér megfagy az ereinkben… és a fenyegetés, amit hordoznak, az
tömegpusztító lehet.
Valahogy a film jól balanszol – szerény, nyomott, egyvágányú
véleményem szerint: sikerül megtalálnia azt az arany középutat, ahol az akció
és a fenyegetettség, valamint a vicc, nem mennek egymás rovására, hanem
kiegészítik és erősítik a film egészét. És ki is mondják közben annak az
alkotásnak a címét, ami előtt – talán nem is annyira rejtve… – tisztelegnek.
„Wow, I feel like I'm in Lethal
Weapon.”
:-) :sör:
De az a tribute, ez a hasonlóság, a buddy-cop jelleg
egyáltalán nem durva, tolakodó, vagy gerendaként a szemet szúró: hiszen a
helyszín Mexikóváros, a maga csodálatos miliőjével, a fantasztikus
helyszínekkel (srácok, ahol doktor lakik, az egy fantasztikus ház – esküszöm
többször megnéztük Katicámmal az ott játszódó jeleneteket, hogy ámuljunk a ház
szépségén és ősi jellegén :sör: ), és a fülbemászó mexikói ZENÉVEL!
Tökre idegesít egyébként, hogy a Netflix állandóan kidob a
végefőcímekből, én meg kapkodok a távirányító után, és összevissza nyomkodok
mindent – és az esetek túlnyomó részében rosszul… :-OOO –, hogy
végighallgathassam az end-credit zenét! Így jártam a One Piece s02e05-tel,
amikor a „Declan De Barra and The HU: Pray to the Sun!” harsant fel, és
most, amikor „El Tri: Las Piedras
Rodantes” dala szólt – akkor is meghallgattam, csesszétek meg! Mert rohadt
jó! :sör: :sör: :sör:
Szóval, ez egy kedves, vicces, izgalmas, szerethető „haverzsarus”
– „amigo policia” ;-) :thumbsup: film, ami zsigeri előítélettel („nehogy már egy mexikói film, na...” :-P), szimpla szemétségből és méltatlanul van
lepontozva az imdb-n: szerintem simán jár neki 8/10.
„- I promise you, if we get out of this, I'll introduce you to Dr. Moya. He's an incredibly talented psychologist, and he'll be able to help you. - Not you? - You and I are friends. You call me anytime you want. We'll grab lunch.”
Arco – Fiú a
jövőből
Nagyon sok pozitív rivjút olvastam róla, és alig vártam,
hogy megnézhessem!
Nos…
Nem volt rossz, nem volt rossz. A vége kifejezetten
szeretetre méltóra, meghatóra sikerült.
Mégis végig hiányérzetem volt… hogy valahogy lehetne jobb,
lehetne ütősebb – mert a téma adott! –, és… és mégsem sikerül meglépni azt a
szintet, ami a „jó” és a „kiváló” között van.
Jó kis rajzfilm. Aranyos. De… „egyszernézős”. És „nemfelemlegetős”.
:-/
Szerintem ráadásul főszereplőt téveszt: 100x inkább szól Iris-ről, és családjáról, és az őket
védelmező Mikki nevű „nanny-robotról”,
mint Arco-ról…
Bónuszplusz: a film szerintem legütősebb pillanatait már a
végefőcím alatt látjuk… ami szvsz súlyos hiba, hogy a legszebb, legmegrendítőbb
későbbi eseményeket látva már megy a end-credit zene és a stáblista…
Ha _jó_ „robotos”
mesét akartok nézni, akkor a „The Wild Robot” a megfelelő
választás – ha remek család, szülők és gyerekek kapcsolatáról szóló rajzfilmet,
akkor az „Onward – Előre” a ti filmetek – és ha egy igazán nagyszerű
francia(–magyar) rajzfilmet, akkor „Az Idő Urait” kell megnéznetek.
Az „Arco”-t nem
tudom, hogy mikorra és miért kéne ajánlanom… Vannak nála jobbak a palettán.
Szerencsére.
(Muszáj tolnom a következő posztot, hogy pozitív rivjú
legyen fölül, ne a trash…)
Igazából imádom a One
Piece-t: Oda Eiichirō egy
fantasztikus, csodálatos ember, tele humánummal, tele szeretetre vágyással,
tele sebbel – és tele gyógyítani akarással. :megarespect:
Nekem azt meséli a One
Piece, hogy:
„…szeressétek egymást,
gyerekek… álljatok ki egymásért… segítsétek, támogassátok a barátaitokat…
védjétek a gyengéket …emeljétek fel az elesetteket… harcoljatok a gonosz ellen…
küzdjetek azért, hogy elérjétek az álmaitokat… és soha, de soha ne adjátok fel!”
Szerintem ez egy gyönyörű üzenet – szerintem ez az üzenet
méltó arra, hogy filmre vigyék – és érdemes arra, hogy a szívünkbe fogadjuk.
:respect: :leborul:
…
Sajnos, az animétől viszont… hááát… mondjam úgy finoman,
hogy azt nem szeretem. Már az első részbe beletört a bicskám. :-/// Ez a
sikongatást, visítást, túltolt, acsargó, visongó reakciókat minden egyes
mondatra – egyszerűen elviselhetetlennek és emészthetetlennek találom. Agyfaszt
kapok tőle. Sajnálom… :-///
Illetve: a második évadra is maradt/akadt olyan, ami nem
tetszett…
Míg az első évadban a Black
Cat Pirates-től… hm… „nem voltam elragadtatva”… pont úgy (vagy inkább még
rosszabbul…) éreztem magam kellemetlenül a Baroque
Works kollégáitól és munkatársaitól. :-///
Valahogy… túl extrém, túl csiricsáré, túl extravagáns, túlontúl
gonosz, túl… tolt nekem az antagonisták karaktere a One Piece világában.
(Meggyőződésem: a jó emberek tétlenségénél nincs gonoszabb
világon, szerintem – nem kell ahhoz olvadó viasszal ölni, hogy visszataszító
gyilkos legyél. Csak nézd végig tétlenül, amíg valaki meghal… akin segíthetnél,
segíthettél volna… Vagy csak hagyd szótlanul, tétlenül, vállvonogatva, hogy egy
gyilkos zsarnok hatalomra kerüljön.)
Szóval, a Gonosz nem mindig ripacskodva, cirkuszi bazárként
tolja az arcodba magát – jóval kevesebből is érthető lenne, hogy valaki gonosz
és az ellenedre/életedre tör.
Megmondom őszintén, a s02e01 nagyon hirtelen az agyamra is
ment – baszki, Luffy megérkezik Loguetown-ba, és rögtön négyen vagy öten
akarják megölni, kis híján le is fejezik…!
Mondom: remekül indul ez a évad. (Nem, nem ezt mondtam… egészen pontosan… Hagyjuk. :-P ;-) )
És azt is kénytelen vagyok elmondani, hogy az első évados rivjúmból szó szerint kell beidéznem egy szakaszt:
„Illetve, bárki-bármit
is csinál a Koby (Morgan Davies) és Helmeppo (Aidan Scott)
sztorivonal… hm… nekem túl „lineáris”, és… hm… „kevéssé érdekfeszítő”, hogy úgy
mondjam. :-PPP”
Ez sajnos a második évadban is tökéletesen helytálló… :-///
…és hogy miért adom a fentiek ellenére mégis 9/10-re az évadot?
Igazából az is felmerült bennem, hogy nem is írok róluk
semmit – de a másik meg az, hogy ez egy filmes blog (is) lenne, és hülyén
néz(ne) ki, hogy nem írok sose filmekről, pedig nézek azokat is.
Csak kevés az említésre méltó… sajnos.
Szóval, okulásul.
Tornado (2025)
Ez egy nulla, basszus. Egy zéró. Egy nihil. A szamurájfilmek megcsúfolása.
Egész egyszerűen értetlenül állok azelőtt, hogy miért
kellett ennek egyáltalán elkészülnie. Mi volt a terv? Hogy lesz egy klafa kis
film? Minimalista? De marha izgalmas? Mert nem jött össze, bármi is volt a terv…
:-PPP
Érdektelen főszereplő, érdektelen történet, kőbaltával
felskiccelt karakterek – és Tim Roth…
de minek?!?! :-OOO
Igazi idő- és életrabló. Méltó a feledésre. :-///
Caught Stealing
„Olyan krimikomédia
tört az HBO Max nézettségi listájának élére, amelynek 20 ezer nézője sem volt a
hazai mozikban
De itt megtalálta a
közönségét” – IGN.hu
Mondom magamnak: akkor már csak megnézem én is…!
Nos… nem kellett volna. :-PPP
Két dolog, illetve három személy (színész) ér benne valamit:
a nagyon szexi Zoe Kravitz, és az
ortodox zsidó maffia: Liev Schreiber
és Vincent D’Onofrio.
Aki pedig lehúzta az egészet: Austin Butler – sajnos ő a főszereplő... –, és a szar történet. A
legvége meg igazi geil fos lett, kár lenne tagadni…
Zoe Kravitz-et
máshol is szívesen megnézném (…), és a két nagyszerű színész Liev Schreiber és Vincent D’Onofrio is mindig szívesen látott vendégek lesznek a képernyőimen.
De ez egy szar film volt. Jogos, hogy a mozikban megbukott,
mint Rottenbutler…
"- This flag, it's a symbol of
conviction. It means that nothing is impossible. It means there's no
such thing as an incurable disease. I will be the doctor that saves this
sick country. That's why I hoist the skull and crossbones against any
disease there is.
- Skull and crossbones?
- Yes! A symbol of faith. A rejection of impossibilities. Hoist this flag and fight like a pirate!"
A legerősebb, legütősebb, legszívfacsaróbb rész az egész évadban... :crying: :leborul:
Ha ez nem 10/10, akkor _soha, semmi_ nem érdemli meg.
Hogy lehet az, hogy egy olyan epizód lett a legerősebb, legjobb a második évadban, amiben nem Luffy-ék a főszereplők...?! Nem tudom, hogyan történt: de így lett. :megarespect:
Mekkora szív, micsoda szeretet, milyen hatalmas egymás iránti elköteleződés van ebben az epizódban!
Nem is tudom, melyik a legszívszaggatóbb pillanat: amikor az ajtó két oldalán zokognak... vagy amikor Chopper visszatér a Halál Völgyéből, véresen, félholtan, és elhozza Dr. Hiriluknak a csodagombát... amit ő Chopper iránt érzett szeretete és bűntudata miatt elfogyaszt, pedig tudván-tudja, hogy mi az...
"- Live, Doctor, please. I want to become a doctor too. And I want you to be my first patient. Teach me how to be one. Or can't a reindeer be a doctor?
- Of course you can, Chopper. You've got the most important qualification. A big heart."
Óriási megarespect Mark Harelik-nek, Dr. Hiriluk megformálójának... életre keltőjének. :leborul:
Ehhez a részhez már képtelenség volt felérnie a szezonzárónak... de talán nem is baj. Úgy volt gyönyörű, ahogy lett...
Gondolkodtam, de úgy döntöttem, nem tudom szó nélkül hagyni...
...munkássága megkerülhetetlen, és mindenképpen nagy hatással volt ifjúkoromra - a hangalámondásos videókazetták korában rengeteg filmjét láttam. (Valószínűleg Liszeckij László tolmácsolásában... RIP)
Ez a két filmje nagy kedvencem volt:
Lone Wolf McQuade
(1983)
Invasion U.S.A.
(1985)
Elő is kerestem az 1987-től elkezdett "Filmes füzeteimet", hogy megnézzem, hányszor szerepel benne Chuck Norris film.
1987.
Slaughter San Francisco (1974)
1989.
Missing in Action 1-2. (1984-1985)
Firewalker (1986)
Breaker! Breaker! (1977)
Delta Force (1986)
The Octagon (1980)
A Force of One (1979)
Code of Silence (1985)
...és még sorolhatnám tovább...
A végére pedig: "Nem a Halál Angyala jött el Chuck Norrisért - Chuck Norris ment el a Halál Angyaláért."
Harcolj tovább Odafent, az Angyalok Seregében, Bajnok. :respect:
„I am Brogy, the Red Ogre, Elbaph's strongest warrior!”
„- Is that what you thought? I wanted to eat you?
- Well, yeah, absolutely.
- Seemed purposeful.
- I… I don't eat people! The only thing I'm starved for is… is
conversation. That's why I wanted to have you for lunch! Have… you for lunch. I
hear it now. My apologies.”
„I am Dorry, the Blue Ogre, Elbaph's strongest warrior!”
„- Today, we stand on the precipice of glory, where valor meets
destiny. Let this ale fuel the fire in our hearts as we forge into the embrace
of battle!
- Skal!
- To the honor we defend, the glory we seek, and the
camaraderie of true warriors. May the sun god, Nika, smile down with pleasure
at what he witnesses and grant us a place in the great hall of heroes.
- Skal!”
„- You are scared.
- I'm not scared. Who said scared? I… I didn't say that.
- You are small. And stringy. And your friends' lives are at
stake. It makes sense you are scared. Any true warrior would be. A warrior's
fear is a good thing. It means you care. Gives you purpose. I would never trust
my life to a warrior who claimed never to have been afraid.
- You really believe that?
- In the cave, you asked me how can one face death without
fear? True bravery is not the absence of fear, but going into battle in spite
of it.”
„Axes keen and
Forged by mighty hands
Fiercely we guard the
Tale of Elbaf's land
As we march to the fray
Our valor fills our chest
We shall fight to the end
And die a warrior's death
