Vagy én vagyok megengedőbb és befogadóbb (…szerintem
rohadtul nem: utálok mindenkit… :-P ;-) ), vagy tényleg olyan jól fekszem a „filmisteneknél”
(„we would say a prayer to the movie gods”),
hogy csupa olyat tolnak elém, amit szeretek, ami jólesik szívemnek-lelkemnek…
:amentothat:
Így láttam nemrég megint két vicces, csupaszív, szerethető
filmet: minden ennek ellentmondó „kritika” és/vagy fikázás pusztán nyers, aljas
hazugság. :diehatersdie:
The Wrecking Crew –
A bontóbrigád
Dave Bautista és Jason Momoa: két szimpatikus,
szerethető, csupaszív izomember, akik megkapják jutalomjátékukat ebben a buddy
cop akciófilmben – amihez a gyönyörű Hawaii „szolgál” hátterül. És nem
mellesleg feltűnik benne Morena Baccarin,
akibe a Frirefly alatt szerettem bele… és ez azóta sem múlt el… :-)
:love: :-)
Az akciók dögösek és pörgősek: lőpor és égő benzin szagát
érzed benne – és az adrenalin lüktet a dobhártyádon. :thumbsup:
De a legjobb, legbrutálisabb akció melyik is…?
Hát ez.
Olyan kegyetlen és pusztító, hogy minden ütésben ott rejlik
a fenyegető halál – és mégis… van más is benne… valami… egészen más… amitől
megszakad az ember szíve… :megarespect:
Ha egy jópofa, pörgős filmre vágysz, amiben a szíved együtt
dobban a Hősökkel – és sokat nevetsz, izgulsz… talán néha meg is rendülsz egy
kicsit… akkor a Wrecking Crew a Te
filmed.
A Mi Filmünk. :sör:
…és feltűnik benne Branscombe
Richmond… aki 70 éves… :leborul: Bobby Sixkiller (Renegade), Jesup (Scorpion
King)…
Nagyon kellemes, jópofa akciófilm – szórakoztató, felüdítő.
Ritka kincs ez manapság. :sör:
Anaconda (2025)
„- Whose idea was it to put that dead squirrel in my mouth?
- It was like a… group decision.”
:-DDD
Hogy lehetne ezt a filmet bántani…?! Ez egy esetlen, kissé
kétbalkezes – de csupaszív tribute az 1997-es Anaconda előtt: tele
viccel, tele szívvel, ökörmarhulással, és két olyan szerethető hülyével, mint Jack Black és Steve Zahn. :respect:
(Igen, Paul Ruddnevét
nem mondtam… őt továbbra sem tudom megszeretni, ez van. :-/ )
Rengeteg poén és marhulás közepette önmagukon is élcelődnek –
és ez rohadt jól áll nekik. :-)
„- Excuse me, are you guys shooting a movie?
- We're doing a reboot of Anaconda!
- Anaconda? Like, Ice Cube Anaconda?
- Yeah. Sony is rebooting it. I know. No new ideas.”
:-)))
És közben meg… cseszd meg… miről szól még? Az álmaidról,
amikről gyerekként ábrándoztál – és hagytad, hogy elszálljanak a szélben… és
hagytad, hogy az élet lehúzzon… és hétköznapivá tegyen. Megkeseredetté.
Kiégetté…
És mi lenne, ha mégis nekidurálnád magadat?! És mégis beteljesítenéd
az álmodat, hogy… egyszer le fogod forgatni a világ (egyik) legjobb filmjét…?!
Mekkora királyság lenne már belevágni…!
…annyira, de annyira
jól esett, amikor a bumfordi, esetlen, kicsit drogos-bolondos :-) Kenny a végén
kapott egy gyönyörű dicséretet – és jó volt látni, ahogy Steve Zahn arcán elomlik egy önfeledt mosoly…
„- As my friend Kenny likes to say, the snake is a metaphor for the monsters
that come for all of us if our dreams remain unrealized.”
Ha ezt a filmet bántja valaki, az egy megkeseredett,
kiégett, üres lélek, aki nem lát túl a vásári ijesztgetésen – és nem látja a
Barátságot, a Hitet, az egymás iránti elköteleződést. Nem látja a szívet és a
lelket ebben a filmben – nem látja a filmkészítés, a filmkészítők előtti
tisztelgést. És nem látja, hogy ez milyen szép és vicces tribute – ütős
vendégmegjelenésekkel. :thumbsup:
„- While we may not have the rights…
- We don't have…
- We definitely don't have the rights.
- This is our completely unauthorized, possibly illegal reboot of the
Sony classic film…
Megint van két film, ami… ha nem is 10/10-es,de…
határozottan kedves, kellemes, szerethető élmény lett. :thumbsup:
Jay Kelly
Mondhatják, hogy nem önéletrajzi ihletésű… mégis… sokszor
úgy éreztem, hogy ez valahogy George
Clooney életét is megmutatja/bemutatja nekünk.
Egy nagyon kedves, keserédes óda ez a mű a mindenkori
filmsztárhoz: aki feljut a csúcsra, ott is marad… és közben annyi mindent áldoz
fel a karrier oltárán, hogy azt végiggondolni is fáj…
"And now… Wait, Dad! You're missing it!"
De Jay Kelly – egy életműdíj átvételére utazva –
végiggondolja. Hogy mikor fordult jobbra, vagy balra: mikor engedett el valamit
azért, hogy megfoghasson valami mást – mikor bántott meg embereket, mikor
lépett túl, tovább kapcsolatokon, és közben csak egy cél lebegett a szeme
előtt: csúcsra jutni, aztán pedig a csúcson fennmaradni.
Nagyszerű az alkotásban Adam
Sandler lojális menedzser alakítása is: aki életének nagyobb részét tölti
Jay-jel, mint a saját családjával… és a végére ráeszmélnek: ők ketten vannak
ott mindig egymásnak, amikor már senki más…
- Come to the tribute with me. As my friend. I mean… we did this
together. You're the one I want there most of all.
- I'm the only one who is here.
Jay pedig nézi a boldog, átszellemült arcokat a díjátadón,
akik őt ünneplik, és a filmvásznon sorjáznak a részletek az életének
filmjeiből: az emberek mosolyognak, megrendülnek, átszellemülnek, és süt róluk –
Jay Kelly filmjei mindegyikükre hatással vannak, voltak.
Jay nem mondja ki, hogy akkor mégis megérte, ezért megérte…
de jó érzés tölti el (az egyszeri nézőt szintúgy), hogy az a
rengeteg áldozat, amit meghozott – az a rengeteg mindenki, akiket feláldozott… –
az útja során… talán a nézők szeretete kompenzál ebből valamit. Nem biztos,
hogy így van – nem biztos, hogy aki/ami elveszett ő/az „kompenzálható” – talán,
ha újra kezdhetné, inkább mindig másik irányba fordulna, amikor útkereszteződéshez
ér… de ez volt az élet, ami mögötte van: sok árnnyal, sok árnyékkal… és
sok rivaldafénnyel…
Engem szíven ütött a végére Jay Kelly – és azt mondtam: ez
egy nagyon szép film volt. :respect:
"Can I go again? I'd
like another one."
10Dance
Nem vagyok egy Dirty Dancing, meg Flashdance
rajongó – oké, a Staying Alive viszont eléggé bejött. :-P ;-)
És nem mellékesen, de Gene Kellyt
és Fred Astaire-t mindig imádtam,
minden filmjükben – és szerintem láttam is minden filmjüket. :leborul:
Egyszer egy olyan táncos filmhez is volt szerencsém (a címe nem
ugrik be, mea culpa), amikor egy mexikói lánnyal akar főhős táncolni, és elmegy
a szüleihez, hogy kikérje a lányt. Az apa foghegyről megkérdi: és miféle táncokat
akarsz a lányommal? mire a srác kétségbeesetten bemondja: paso doble. Az apa – igazi gengszter típus – rezzenéstelenül nézi,
majd kiböki: mutassátok meg. A fiú és a lány (akik eddig valami egészen mást
táncoltak) rögtönöznek ott valamit – és az apa rájuk mordul: ez neked paso doble?! Kiált az asszonyának – aki
egy kerek, gömbölyű asszonyság –, és elkezdenek táncolni: a nő szinte csak egy
helyben forog valami kasztanyettával… és a gengszterforma férj meg
körbetáncolja: lassan, eltúlzott mozdulatokkal, de olyan sütő szenvedéllyel,
amit soha, semmilyen tánc közben semmilyen filmben nem láttam. Majd
abbahagyják, és kevélyen odaköpi a fiataloknak: ez a paso doble!
Le voltam nyűgözve. Pedig nem tudok és nem is akarok
táncolni. De ez a tánc… aztamindenit! A retinámba égett.
És amikor elém ugrott a 10Dance
és láttam, hogy paso doble… baszki, ezt látnom kell!
Nekem soha az életben nem volt bajom a melegfilmekkel:
heteró vagyok, imádom a női nemet (mondjuk, a női igent még jobban…), de mindig
azt mondtam: ha két ember szereti egymást, akkor azt én már elfogadom – az
nekem szép és tiszteletre méltó, az ilyen szereplőknek tudok szorítani.
Ez a két srác… valami elképesztő. Oké, én nem vagyok egy
táncrajongó, aki kenem-vágom, hogy ki-hogyan táncol… de meg voltam győződve
arról, hogy Ryoma Takeuchi és Keita Machida tényleg profi táncosok,
és a filmben mint „amatőr” színészek szerepelnek.
Nos, ez nem így van: ők tényleg színészek – de elhittem
róluk, hogy professzionális táncbajnokok. :respect:
Keita Machida a
standard táncok bajnoka: waltz, foxtrott, quickstep, tango, wiener waltz – míg Ryoma Takeuchi a latin táncok királya:
rumba, samba, paso doble, cha-cha-cha, jive.
Más oldalakon „eveznek”, de mindketten maximálisan tisztelik
a másik tudását és teljesítményét.
Keita a „jég”, a
hideg, kimért profi – Ryoma meg az
izzó szenvedély.
És egyszer csak úgy alakul, hogy meg kell tanítaniuk a másikukat
a saját versenyszámaikra – és ehhez egymással (is) kell táncolniuk. Sokszor.
Kiszámítható… de nagyon kellemes film, és a legvégén, az „örömtánc”…
hááát, bonyek… nem mondom, hogy nem néztem leesett állal. :respect:
Örültem, hogy úgy ért véget, ahogy – nem lett negédes, nem lett
nyálas… egyszerűen feelgood lett.
Nagyon kellemes filmélmény volt, le a kalappal a táncosok
előtt. :respect:
Minneapolisban föltámadott a tenger... Minneapolis példát mutat... Minneapolis harcol az állami, gestapós terror és az elnyomás ellen... Minneapolis a leszúrt, lángoló zászló - ahonnan nem lehet tovább hátrálni...
Nem akartam posztolni – se kedvem, se időm… –, de miután a
második remek filmbe futok bele idén, most már nem hagyhatom szó nélkül a
történteket. :sör:
Indulok onnan, hogy… csessze meg magát mindenki. Az én
kedvemért. Születésnapomra. :-PPP
Mert hol tart az a kurva nagy „mainstream” :-PPP ?!?! Avatár
3 tarol és mindenki az Avengers 5 (vagy nyóc’, ki számolja…?! :-PPP )
trailerét nézi. Ezért tart a szar felé a világ: és még lelkesen pacsálnak is
benne a népek, hogy milyen frissítő fürdő is a trágyalé…
K. Kennedy bukását évek, évtizedek óta várom: most, hogy
végre megtörtént – már pont leszarom. Már nem lehet visszacsinálni, amit
szétbasz… szétbarmolt az SW-ben: tönkretette, megnyomorította, kiherélte – és
most hátra lép, hogy gyönyörködjön a „művében”, azzal a felütéssel: „tessék,
itt a példa! lehet utánam csinálni…!”.
Nyomorultak, nyomorult élet – és minek kéne/lehetne itt
örülni…?! Avatar 4-5, és Avengers 6-7-8.
Nesztek, majmok, kolbász…
És akkor amiket én jó filmnek tartok, amik eredetiek,
erősek, ütősek – 6,5 és 6,6 az imdb-n.
Tényleg kár belétek. Egyétek akkor a földről a
kutyaszart, és áradozzatok róla, hogy mennyei manna. Idióták…
Nah, most, hogy kidühöngtem magam, mesélek egy kicsit… Bízva
abban, hogy kevés Olvasóim értő filmrajongók, mint csekélységem. („A szerénység
a legnagyobb hibám”. :-P :-))) )
Dust Bunny
Nézem, nézem… be vagyok ám szarva rendesen… de közben arra
gondolok: ennek olyan a képi világa, olyan színes, mesés, ragyogó, mint az Amelie… meg mint a Pushing Daisies… Aztán kiderül, hogy naná! (Bryan Fuller – :sör: :-) )
Megy a film, megyeget… még mindig szorítom a zabszemet… és
arra gondolok: ez tökre olyan, mintha Budapesten játszódna… aztán ez még egy
párszor felötlik benne: ezt nem Pesten forgatták, tesó?! És a végén kiderül,
hogy naná!!! :-)))
És én meg egy futó pillanatra büszkeséget érzek… és valami
jó érzés önt el: hogy nálunk foroghattak olyan fantasztikus, különleges alkotások,
mint az Eric és a Dust Bunny. :respect:
A Dust Bunny
ijesztő. A Dust Bunny vicces. A Dust Bunny sötét és nyomasztó. A Dust Bunny színes, mesés és nevetős. A Dust Bunnyban sok minden ismerős. A Dust Bunny mégis üdítően frissnek hat.
A Dust Bunny keserű és fájdalmas. A Dust Bunny életigenlő és tele van
hittel és... reménnyel.
A Dust Bunny
megindító. Szerethető… és veled marad. És nem azért, mert úgy besza…
beijesztett, hogy napokig rémálmaid lesznek tőle – hanem azt gondolod: „ugye-ugye…”. És talán arra is gondolsz:
„bakker… akkor… akkor… akkor nekem is van
remény, ugye…?!”. Ha egy kislány, akinek az ágya alatt egy ijesztő, gyilkos
szörny él, segítséget tud kérni és kapni egy bérgyilkostól – akkor talán rajtam
könnyebb is segíteni, mint rajta…
Ez a kislány, Sophie
Sloan, fantasztikus – ő viszi a hátán a filmet. És Mads Mikkelsen remek partnere abban, hogy a kislányt naggyá tegye –
miközben a dögerős jelenléte és tesztoszteronja a pofánkba ordít a képernyőről.
Azt meg kikérem magamnak, hogy Sigourney Weaver 76 évesen ilyen szexi legyen…! Kérem, zavarba
jövök! Én nem szoktam beindulni hetvenen felüli nénikre, kezitcsókolom…! Óhhh…
:megarespect: :-D
Basszus: vártam ezt a filmet egy ideje, és bíztam abban,
hogy jó lesz… de hogy ennyire, arról álmodni sem mertem. :respect: 10/10
Der Tiger
Mindig tudtam, hogy egyszer a németek is csinálnak egy
filmet a legendás tankjukról, és a harckocsizóikról – talán vártam is… És most
végre elkészült. 80 év kellett hozzá… de a fenébe is: megérte kivárni.
:thumbsup:
Az oroszok már megcsinálták a saját „Tigris-filmjüket”, ami
egyáltalán nem lett rossz, sőt: „Белый
тигр”.
És most a támadók oldaláról is láthatjuk a történetet – és Dennis Gansel (rendező, forgatókönyvíró) nem szépíti a dolgokat, és egyáltalán nem romantizál, nem éneklik el benne
harsogva, csillogó szemekkel a „Panzerlied”-et…
…viszont van helyette vér és pusztulás… van benne… pokol és purgatórium…
Van benne bajtársiasság, van benne összetartás, van benne
megkérdőjelezés, van benne… sok-sok félelem… néha rettegés… van benne „parancsra
cselekszem!”… és benne van a harc dühe… az ágyú duhogása… a robbanások… a tűz…
a víz… a vér…
Nem, nem szereted meg tőle a háborút… és nem akarsz utána
tankos lenni… (Egyébként is, a tankoknak mostanra már leáldozott – legalábbis, így mesélik az ukrán drónpilóták…)
Eszméletlen hangulata van a magányos Tigris küldetésének… és
egyre nyomasztóbb, ahogy haladnak előre…
De így is pofán ver az, ami a végén történik – legalábbis én
így éreztem magamat.
Utána pedig… amikor végre újra tudtam levegőt venni, mint
aki túl sokáig maradt a víz alatt… arra gondoltam… hogy ez egy rohadt jó film
volt. A fenébe is! Zúzott, ahogy kell. És nem, nem úgy, mint a Fury,
vagy a Kelly Hősei… annál jóval sötétebben, lélekbe vágóan.
És mégis azt mondom: rohadt jó lett. 10/10
Még sosem indult filmekben ilyen erősen egy új évem…
:respect: Ne mondd, hogy innen már csak lefelé megy az út…! :fingerscross:
Hááát… gondolom, feltűnt, hogy milyen nehezen szántam rá
magamat a tavalyi év összegzésére…
No, nem mintha nem láttam volna olyan sok jó filmet! …de
igazából nem, nem igazán… :-PPP
És mások Top10-es listáját olvasva arra jutottam, hogy amit
őt feltettek a legjobbak közé – az engem ku… kutyául nem érdekelt. De
egyáltalán nem. A hype ellenére se tudtam – és nem is akartam – rávenni magamat
arra, hogy bizonyos címeket megnézzek. Mert: n_e_m_é_r_d_e_k_e_l_t. Egy
hangyányit sem mozgatta meg a kíváncsiságomat, egy fikarcnyit sem keltette fel
az érdeklődésemet.
Ez van. :-/ Szóval, én itt nem nagyon fogok a mainstream-nek
tapsolni: megkeseredett, öreg, sznob sidekicker vagyok, és rögtön elhúzom a
pofámat, ha valami nem tetszik – utána meg senki nem fog rávenni arra, hogy
mégis bevegyem a táncrendembe.
X generációs vagyok. „Kritikus
és racionális szemlélet: Nem fogadják el vakon az információkat, mindent
megkérdőjeleznek, elemzőek és részletekre figyelőek.”
Ebből rám a „kritikus” és a „mindent megkérdőjelező”
hatványozottan igaz. Basztak már át elégszer (mint állampolgár, mint ember,
mint dolgozó, mint filmrajongó, mint családapa): kettős fedezékben közelítek
mindenhez és mindenkihez – ütést kivédeni, és visszavágni mindig készen.
De most mégis: mondd már meg nekem, kedves Olvasó, ki a
lófaxban, mi a lófüttyben lehet(ne) bízni mai napság…?! Ha földre zuhansz,
nemhogy nem segít fel senki, de még annak is örülnöd kell, ha mindenki átlép –
nem pedig még meg is tapos…
Na, hagyjuk ezt: szar a világ, de én sem vagyok vitézkötés
rajta. :-P
Vekengést félretéve: elkezdem felidézni, mi volt a tavalyi
évben szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint szóra érdemes – aztán
majd szemezzetek benne… hátha…
„- Ha én nem teszem meg, megteszi más.
Olyasvalaki, aki nem kíméli meg az életed.
- Igen, gondoltam erre. Elég sokat. Nem
tudtam, hogy az ősellenségemnek vagy az őrangyalomnak tekintselek. Most se
tudom… Miért nem öltél meg nyolc éve?
„A Finch-ben
három szereplő van: egy beteg ember, egy kutya, és egy robot (…) Ennek a három
karakternek a road movie-ját látjuk: ami tele van emberséggel, empátiával,
egymás felé fordulással, és a reménytelenségben, a pusztulásban, a Világ
Végében is olyan Hittel, ami… végtelenül megindító. :leborul:”
„…az ítéletem most: 10/10
továbbra is – és csessze meg magát minden fikagyáros fanyalgó. (…)Kevin Bacon viszi a hátán a szériát
:respect: (…) a The Bondsman egész
egyszerűen Kevin Bacon
jutalomjátéka. :repect:”
„Folytatásért üvölt az egész. Folytatni KELL. …vagy
legalábbis… kéne… :-S :whoknows: De ha így marad (mint ahogy maradt már egy-egy
szerintem remek évad folytatás nélkül), akkor is azt mondom: egy nagyszerű,
remek élmény volt. Megnevettetett, megríkatott, felderített, elszomorított –
magával ragadott. ”
„Valaki azt írta: "a legjobb, ami a
Predator-frencsájzzal történhetett" - és én kénytelen vagyok
maximálisan egyetérteni vele. :sör: :thumbsup: 9/10
A büszkeségtől dagadt a keblem, a halántékomon kidagadtak
az erek - és legszívesebben üvöltöttem volna a boldogságtól.
Igen! Nem vagyunk a ragadozók védtelen prédái, nem
vagyunk vágóhídra való védtelen birkák: kiba... ööö... kicseszett harcosok
vagyunk, és a legjobbjaink nem a biztos vereség tudatában veszik fel a harcot a
trófeagyűjtőkkel: hanem rohadtul egyenrangúként!!!”
„Jussi
Adler-Olsen azt mondja: „emberbőrbe
bújt démonok és szörnyek élnek közöttünk, prédára lesve, és lecsapnak a
védtelenekre, az ártatlanokra. De vannak közöttünk Hősök is, akik a
segítségünkre sietnek, és méltó ellenfelei lesznek a kegyetlen gyilkosoknak. Ne
félj, nem vagy, nem vagyunk egyedül – Halandó Őrangyalok állnak a vártán, hogy
harcba szálljanak értünk.” :respect: ”
„Ha akarhatok valamit: ha baj érne valahol, Kyle Turner induljon el a nyomomban –
ha megölnek, ő keresse meg gyilkosomat… és ha már nem vagyok, Mátét pedig védje
Jill (Rosemarie DeWitt) és Naya (Lily Santiago) – úgy ahogy tették
a filmben: önfeláldozva, habozás nélkül, vércsesikollyal, egy pillanatra fel
nem adva, a másodperc tört részéig meg nem rettenve…”
„Gyönyörű széria – mindenkit érinteni fog, mindenkinek lesz olyan szegmense,
amiben magára vagy valamelyik szerettére ismer… és az szíven üt, és gyomron
vág… de reményt és hitet is fog adni, hidd el, Barátom.
A legszebb sorozat, amihez ebben az évben szerencsém volt.
:megarespect: ”
„Összegezve ezt a
szerte-szanaágazó élményt: nagyon érdekes volt, különleges – a 161 perces
játékidő egy pillanatát sem untam és nem tartom feleslegesnek! és nagyon jó
volt moziban megnézni! :leborul: –, de… nem tudom, hogy egyelőre hová tegyem a
képzeletbeli rangsorban…
„Talán lehetett volna még
szebb is a befejezés… én örültem volna, ha az… de talán túlzás azt kérni, hogy
tökéletes happy end legyen egy film vége, ami igyekszik két lábbal állni a
valóság talaján.
Így is szép lett,
és kerek egész. :sör:
Ha valami csendes,
jól érzést akartok magatoknak – akár Karácsony idején… – én jó szívvel ajánlom
a „Téli szünet”-et. :sör:”
„Néha rohadt ijesztő tud lenni (Katicám rám is szólt, hogy ne nézzem
akkor, amikor ő ébren van, mert rémálmai lesznek tőle…), de máskor olyan erővel
süt belőle a humánum, a szeretet és a barátság fontossága… hogy ez a kettősség
ki is csaphatná a biztosítékot. De nekem nem csapta ki: imádtam. :sör:”
