Nos… igen. Most ilyen mozibajárós napjaim vannak – eddig is be-beesett egy-két „muszáj moziban megnézni”-alkotás, a nyári blockbuster szezonban pedig nyilván több is összejön/jöhet. :sör:
Ez alkalommal Mátét is magammal vittem – hisz olvastam, hogy itt Punisher is „gyermekbarát” –, de a film végére… hmmm… nem voltam meggyőzve arról, hogy neki való volt a film – annak dacára, hogy kérdésemre úgy felelt: tetszett neki, amit látott.
Azt mondtam magamnak (és Máténak is), hogy nem vagyok egy „Spiderman” (miért nem egybe írják? ha Batman, Superman – akkor miért Spider-Man…?! na, mindegy…) rajongó, és szerintem random nézek meg belőle részeket, és valójában alig párat láttam a 2002 óta készült, frencsájzba tartozó 11 filmből.
Nos… a rivjúírás előtt utánanéztem/olvastam az epizódoknak, és le-leesett számomra, hogy „hja, tényleg, ezt is láttam… meg ezt is…”. :-P Szóval, annyira „mellékes” szuperhősnek tartom a „barátságos, vicces és túlmozgásos, egyfolytában dumáló pókembert”, hogy igazából… egyik filmje sem hagyott bennem túl mély nyomot. Mondjuk, azt elismerem, hogy az Avengersben kifejezetten jópofa volt – de egy teljes mozi _csak_ vele…?! Na ne már… :-P
Igazából, minden hype ellenére skippeltem volna az egészet – de az Odyssey előtt a gyarmati moziban letolták a trailerét (nem, eszem ágában sem volt a youtube-on megnézni – csak úgy, magamtól :-P ), és megjelent benne Hulk és a Punisher, azért erre felkaptam a fejemet: „na-na! ha ők is benne vannak, akkor azért… talán nem olyan… nem is hogy rossz, de…. nem olyan „egynek elmegy”-élmény lesz.
Most, hogy a tegnapi mozi után aludtam egyet az élményre – a film után itthon NBI-es meccset néztem… Militár Iván, Militár Iván… te dumáltál rá, Richmondból, bonyek :sör:… és milyen jó kis összecsapás volt a Honvéd-MTK…! :thumbsup: de ez nem tartozik a tárgyhoz :-) –, és nem esküszöm meg rá, hogy több lesz ez a mozi az „egyszernézős nyári blockbuster”-kategóriánál, bár azt kétségtelenül elismerem, hogy – számomra – több, jobb és érdekesebb volt, mint bármelyik korábbi film: de én – személyes érintettségem okán – különösen kedvelem a lelkizős, emberi kapcsolatokról szóló alkotásokat.
Basszus, feszesebbre akartam fogni a beszámolómat, mint az Odyssey-rivjúmat, de már megint összevissza kalandozok. :meaculpa: Vagy épp ez az egyedi skillem és védjegyem, nem? De? Bár…?! ;-)
Szóval, ott tartottam, hogy kiderítettem magamnak, miszerint a 11 Spider-Man (nem, nem kezdem el megint…! ;-) ) filmből a Tobey Maguire-seket mindhármat láttam, a két Andrew Garfield-esből az egyiket, és a négy Tom Holland-osból szintén hármat – a rajzfilmekből egyet sem: az óriási hype miatt anno elkezdtem a „Pókverzumon át”-at, de szerintem 10-15 perc után meghoztam azt a döntést, miszerint ha eddig nem kaptam az életemben epilepsziás rohamot villódzó-vibráló képek miatt, akkor az elkövetkezőkre is kihagynám ezt a lehetőséget. :-PPP És pont tettem rá, hogy ez talán „A Legjobb” Pók-Ember (:-P) film… (Kiskorában Máté epilepsziás volt: láttam elég rohamát… nem akarok ilyet többet – se látni, se átélni. Isten óvjon mindenkit ettől. :leborul: )
A Tom Holland-os szériából a „Nincs hazaút” került általam skippelésre – ugyanis az „Idegenben” befejezése olyan szinten felcseszett, hogy azt mondtam magamnak: nem fogom tovább nézni ezt, ha folytatják.
Ugyanis tiszta szívből gyűlölöm, amikor valakit igaztalanul vádolnak, hamisan bemártanak, undorító módon bemocskolnak – személyes érintettségem is van ebben, és az átkozott OV-rezsim is szakmányban mocskolt, gyalázott és karaktergyilkolt mindenkit, aki nem nyalta a seggüket… :-OOO
…
Nekem ez a film… a magány fájdalmáról, az egyedüllét kínjáról-keservéről… a barátokról és a szerelemről való lemondás fölötti megbánásról… egy gyászfolyamatról szól: ahogy Peter lassan eljut oda… hogy szeretné az egészet visszacsinálni: mert az szinte kibírhatatlan, hogy a szerelme, és legjobb barátja sem ismerik meg, mert Dr. Strange varázslatának köszönhetően mindenkiből törlődött az, hogy Pókember=Peter Parker… Peter pedig önkéntes karanténba vonult, hogy ne legyen senki, akit hozzáköthetne egy ellenséges személy/szupergonosz/entitás, és rajtuk álljon bosszút őmiatta…
De van, amikor ez sem elég… és a múlt elől nem lehet magadba temetkezni.
Számomra a film legjobb jelenetei mind Frank-hez kötődtek. :thumbsup:
…de talán… túlzok.
Mert igenis volt két olyan jelenete Tom Hollandnak is, ami… baszki… úgy szíven vágott, hogy… szóval, nagyon. :respect:
Talán mondanom sem kell, hogy az egyik ilyen szegmens MJ-hez (Zendaya) a másik Ned-hez (Jacob Batalon*) kötődik… kitörölt szerelem… semmivé tett barátság… :megarespect:
A film Főgonoszának… hmmm… „alakulása” szvsz eszetlen jó volt – és így lehetőséget adott a „kórházas-jelenetnek”, ami… amit… szerintem… nem fogok elfelejteni (míg az összes többi Pók-Emberből (:-P) fejvakarva, nyögvenyelősen tudnék csak felidézni egy-egy momentumot…).
Megarespect.
Nem, nem egy egyszerű futam ez a film – és nem, nem esküszöm meg rá, hogy Máténak való volt.
Nagyon sokat foglalkozik a lélekkel, az álca, a maszk, a harci páncél mögött lévő EMBERREL – és igen, Frank-re is gondolok most… és minden szereplőre :thumbsup: – és nem, egyáltalán nem illik rá a sablonos „pörgős akciófilm”-kifejezés.
De _nekem_ pont így tetszett. 8,5/10
Nyilván nem ez lesz eztán a tendencia, és valszeg visszatér a frencsájz a „vicces, mókás és barátságos, hebrencs pókemberhez” – és simán benne van a pakliban, hogy megint fogok skippelni filmeket…
