Egy nagyon kedves, nagyon kellemes, nagyon szerethető film és egy… egy másik… :-/ :-P
Egy végtelenül szerethető mese, de persze… minden mese, ami sci-fi, fantasy, akció-kaland, horror… szóval… legyen akkor „űrmese”. :sör:
Szerintem teljesen illik, a „Moon” (2009), „Gravity” (2013), „Interstellar” (2014), és a „The Martian” (2015) sormintába, miszerint magányos hős az űrben/bolygón elmolyol magában – és nem mellesleg, megmenti a Világot, és saját magát. :thumbsup:
Mivel nekem a fenti „sorminta” határozottan ínyemre van, így lelkesen üdvözlöm a legújabb tagját – amit Mátéval tekintettünk meg, legnagyobb örömömre. (Kis színes: Máté a film végén felállt a kanapéról, és rám nézett – „amikor idehívtál filmet nézni, azt hittem, hogy csak öt percig fogok itt ülni melletted…”. :-D )
Izgalmas, érdekes, jópofa, barátságos űrlényes film lett a Hail Mary – igaz, megerősítette azt a fixa ideámat, hogy az űrbe csak kurva okos emberek menjenek, amolyan szuper, felturbózott MacGyverek, mert a többinek annyi esélye lesz, mint a nyeletlen fejszének a kútban… :-/ :-P
Persze, ezzel nincs is semmi gond: nem a tanulatlanokat és az együgyűeket kell galaktikus küldetésre küldeni (…persze, ha mondjuk… véletlenül… netalán D. J. Trump menni akarna egy kört, hát ki vagyok én, hogy visszatartsam…?! ;-) :-D ), és talán akkor már jogos is, hogy aki kint/fent van egyes-egyedül, simán megoldja a legbonyolultabb problémákat is.
A film legvége pedig… egy vén, szentimentális ökör vagyok már magam is, de… talán túl szépre sikerült… Vagy egyszerűen csak irigy vagyok. Meglehet… De tényleg: meseszép a befejezés – ez jutott eszembe azonnal… és így értem az „űrmese” műszóig. :-)
A fenét mondjak még róla?! Nézzétek meg – ha még nem tettétek –, mert jól esik a szívnek és a léleknek. Hogy vannak köztünk akaratuk ellenére Hősök, akik megmentenek bennünket… és az egész Világot… és hogy az Űrben, a csillagok között, nem csak vérszomjas, gyilkos űrlények leshetnek és várhatnak ránk… hanem akadnak közöttük barátságosak és szeretetre méltóak is: akik segítik az embert… az emberiséget. :respect:
...
Tudjátok… egy személyes vonatkozás a film kapcsán… Apám már az útja végén járt… az utolsó 10 napjában anyám ápolta… rengeteget aludt… ritkán volt tiszta pillanata…
Egyszer azt mondta anyámnak: „vigyázol rám, amíg alszok?”…
…számomra megrendítő döbbenet volt, hogy filmben ez visszaköszönt rám…
…
Szép, szeretnivaló űrmese a Hail Mary-küldetés: én mindenkinek ajánlom. :thumbsup:
Kraven, the Hunter
Csalás, amit csinálok: mindössze 45 percig néztem… elképedve…
Hogy hogyan a francban lehet egy ennyire érdektelen… ennyire súlytalan… ennyire semmitmondó és annyit is érő… nettó életrablást elkövetni…?!
Annyira untam… annyira nem érdekelt benne senki és semmi, hogy… az elmondhatatlan.
Így ér(t) véget hát a Marvel-korszak… Számomra mindenképpen. :-PPP
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése