Az Ipolynál...

...tegnap. :-)

(Az egyik panoráma, a másik stilizált: de szvsz mindkettő gyönyörű. :thumbsup:)

Klikk a képekre! :-)

Undercover – Páros küldetés s01 & Netflix Comedy Specials – Part 4.

Undercover – Páros küldetés s01

Holland-belga beépített zsarus cucc.

Voltak jó pillanatai: amikor elgondolkoztak a beépített nyomozók, hogy meddig játszhatnak érző emberek szívével-lelkével, hogy egyre közelebb jussanak hozzájuk, és rajtuk keresztül a bandafőnökhöz.

Vagy amikor azt taglalták, hogy mennyire lojálisak a bandatagok a nagyfőnökkel, a többiekkel, társaikkal, rokonaikkal – egymással. Vagy van olyan, ami mindent felülír…

Vagy az is tetszett, amikor egyre-másra esett át teszteken a beépülni szándékozó zsaru, hogy elnyerje a bandafőnök bizalmát…

s01e04 – Legio Patria Nostra

„Véres hurkát, véres hurkát, véres hurkát.

Németeknek, svájciaknak, franciáknak.

De nehogy a belgáknak, de nehogy a belgáknak.

Azok attól behánynak.

De nehogy a belgáknak, de nehogy a belgáknak.

Azok attól behánynak.”

Bírtam a két rendőr főszereplőt is: Bob (Tom Waes), Kim (Anna Drijver) – de lejátszotta őket a színről a főgengszter Ferry (Frank Lammers) és jobbkeze, John (Raymond Thirry), annyival összetettebbek, annyival érdekesebbek voltak, annyival jobb karaktert hoztak.

És a végére… megmondom a frankót: két résszel hosszabbra hagyták ezt a sorit, mint kellett volna. Legalább. :-P

Mi a fenének kellett 10 részig húzni azt, amit 8 részben is simán ki lehetett volna bontani – de akár 6-7-ben is…?! :-O :-/

(Az utolsó rész, a „végső leszámolás”: s01e10 – Showtime engem már kifejezetten idegesített…)

Végignéztük, nem volt rossz – de lehetett volna jobb is. :-P

A következő évad pedig már nem érdekel minket, köszi. :-///

És most nézzük, milyen stand-upokkal találkoztam a Netflixen.

Joe Rogan – Strange Times

„Szókimondó, nem polkorrekt stand-up” – de nagyon jó. :sör: :respect:

Kicsit sokat ordít, és kicsit sokat káromkodik az én ízlésemnek :-P ;-) de _amiket_ mond, azok kurrr… ta jók. :thumbsup:

Olyan, mint Bill Burr – többet kérnék belőlük, ha lehet. Előre is köszönöm! :sör: :-)))

Ronny Chieng – Asian Comedian Destroys America

Megint egy Maurício Meirelles: döbbenetesen jó sokáig, egészen a végéig – és a legvégén elkezd „családozni”, elmeséli az esküvőjét… és ezzel lehúzza a rolót. :-///

Basszus: nagyon jó témákat(!!!) boncolgat, nagyon merészen(!!!) – erre a végére lemegy kutyá… kommerszbe. :-PPP

Ilyenkor legszívesebben adnék egy tockost nekik (Mauríciónak és Ronnynak is!), hogy gyerekek, nagyon jók vagytok, de a végére ne csesszétek el…!!! Nem kell a könnyed „mesélek egy kicsit az asszonyról”-szegmens! Nem! :-OOO

Nikki Glaser – Bangin’

 

Kilenc percig(!!!) néztem Nikki önálló showját.

Egészen más miatt hagytam abba, mint gondoljátok… de nem nagyon akarnék róla beszélni. :-S

Rájöttem, egész egyszerűen… zavar a pornó stand-up. Nem vagyok egy prűd… de amit Nikki művelt stand-up címen… az nekem sok(k) volt.

Tetves kényelmetlenül és kellemetlenül éreztem magam, amíg néztem… utána is egy jó darabig… és most is, amikor mesélek róla… :-////

Jack Whitehall – Christmas with My Father

 

30 percig néztem… és végig vártam, hogy majd mindjárt vicces lesz.

De 30 perc után rájöttem, hogy várhatom ezt a pillanatot, ítéletnapig… :-PPPP

Russell Brand – Re:Birth

 

15 perc.

Ez a csávó minden szinten idegesített és az agyamra ment.

Netflix Comedy Specials… – Part 3.

Akkora a kínálat a Netflixen, hogy még évekig tudom esténként elnézegetni – de ez kedvemre van. :-)

Aziz Ansari – Right Now

Leesett az állam.

Bevallom :meaculpa: én eddig nem sokra tartottam ezt a srácot – gondoltam, belesassantok a műsorába, aztán úgyis skippelem 10-15 perc múlva.

Nos… nem így történt. :thumbsup:

Aziz Ansari olyan estét tolt, amiben néha nagyon elhallgattunk (én, és a helyszínen lévő közönség), mert komoly dolgokról elmélkedett… és ez rohadtul tetszett. :sör:

Mondott persze marha jó poénokat – improvizált a közönséggel, ami hihetetlenül jó volt… de a komoly témákról komolyan szólás: nekem az volt az esszencia. :respect:

Nem biztos, hogy minden stan-up komikusnak így kell(ene) tennie: de Aziz Ansarinak nagyon jól állt.

Lehet így is stand-upolni, és nem csak jól szórakozol… de el is gondolkozol.

Respect: Aziz Ansari.

Gabriel „Fluffy” Iglesias – One Show Fits All

Semmit nem tudtam róla, de gondoltam, egy próbát megér.

Végtelenül szimpatikus srác, aranyos, jópofa poénokkal – belterjes közönséggel, akik már minden „mozdulatát, szófordulatát” előre ismerik, és ez amolyan „családi” feelinget ad. :sör:

Nagyon tetszett, nagyon bírtam – érdemes rászánni az időt. :thumbsup:

Egy apró nüansz – ami nem is annyira apró… :-/ –, ami nem tetszett: de az nem Fluffy hibája. :sör:

A show második felére valami kritikán alulivá válik a magyar felirat. Egész egyszerűen katasztrófa.

Nem pusztán helyesírási hibák és kimaradt mondatok jellemzik (azok IS! jócskán! :-P), de borzalmas félrefordítások is.

Ha nem szerettem volna addig meg Fluffyt, el is kapcsolom, és nem kínlódok vele – de így végignéztem. Fluffy nagyon jópofa, aranyos srác – de a magyar felirat simán képes lenne agyonvágni az élményt.

Borzasztóan csúnya volt. Nem ehhez vagyok szokva a Netflixen. :-PPP

Bert Kreischer – Hey Big Boy

Tudod: ez az. :-P

Aziznál említettem, hogy milyen remek, ha valaki egyedi előadásmóddal teszi különlegessé a műsorát – hogy pl. komoly dolgokról is beszél.

Nos, Bert Kreischer-nél ez az „eredetiség” annyiban merül ki, hogy félmeztelenül van…

Hááát… nem is tudom. Kicsit kevésnek, és túl „direkt” azzal egyedinek lenni, hogy „én vagyok a félmeztelen komikus! érted?! nem a legviccesebb, a legszabadszájúbb, a legelgondolkodtatóbb – hanem „A Félmeztelen”!!!”. :-///

Kutyákról, gyerekekről, feleségről lehet tréfálkozni… csak valahogy… ez olyan kevésnek tűnik… önmagában. :-P

Nem volt egy emlékezetes élmény.

Jeff Dunham – Beside Himself

Szerintem, én már csak nosztalgiából nézek Jeff Dunham-et. :-/

Amikor bejött „Achmed, the Dead Terrorist” 2007-ben („Spark of Insanity”), akkor szerettem meg Jeff-et. De nagyon bejött a 2006-os „Arguing with Myself” is. És a kedvenc figurám Walter lett a bábjai közül. :sör:

Ám amiket mostanában – az elmúlt 8-10 évben „Controlled Chaos”, „Minding the Monsters”, „Relative Disaster” – bemutat, az halovány árnyéka csupán a 2010 előtti show-jainak… :-///

Oké, az „All Over the Map” nem volt olyan rossz. Mint a többi. :-P De nem közelítette meg a 2006-2007-et.

Kár érte. :-P Nem szórakoztam jól most sem. Se Achmed-en, se Walter-en. :-(((

Oké, elismerem, hogy „Larry, the Adviser” végre egy új, jópofa karakter volt – mint Trump személyi tanácsadója :-) –, de nem kapott akkora teret és helyet, hogy önmagában elvigye a hátán a show-t (lehet, hogy nem is tudta volna…). A többiek, a „régiek” pedig nem tudtak felnőni hozzá… :-/

Jeff, Jeff, Jeff… láttalak a csúcson… és most látlak lefelé menet is. Szar, (a)hogy megöregszünk. :-///

Nikki Glaser – Degenerates s02

Nem szeretem a női stand-upot. Se a női stand-uposokat. Ez van. :-P

Az ő humoruk nem az én humorom és kész.

Most sem tudom biztosan, hogy azért néztem-e meg Nikki Glaser rövid fellépését, mert megdöbbentem, hogy mennyire szép csaj – és azon, hogy mennyire szókimondóan, szabadszájúan és bitang szexin beszél a szexről…

…vagy tényleg a remek stand-upost láttam benne?! Nem tudom. Nem hiszem. Talán. Lehet. Á, dehogy. A franc se tudja…

Meg fogom nézni (vagy legalábbis belekezdek…) a saját, önálló show-ját, és csak utána merek (…merek…?!) majd véleményt nyilvánítani.

Patton Oswalt – I Love Everything

 

Őt ismertem, szerettem, és izgatottan vártam!

…és 15-20 perc után kikapcsoltam. :-///

Nem volt vicces. Untam. Untatott.

Kár érte(m). :-P

Pusztaberki szép napjaink...

Megint pár kép berki napjainkról... :thumbsup:

Just Mercy & Motherless Brooklyn – Árva Brooklyn & Dræberne fra Nibe – Kisvárosi gyilkosok

Azért nézek néha (még…) filmeket is. ;-)

Just Mercy

Ez csak arra volt jó, hogy felhergeljem magam…

Annyira ocsmány a _valódi, megtörtént, létező_ emberi aljasság, hogy a belem kifordul tőle. Hogy legszívesebben ordítanék. :-OOO

A rendőri mocsokság az meg a legalja. Hogy a hatalmánál fogva a rendőr azt tesz, amit akar – azzal, akivel akarja. (Nézzetek csak körül, hogy mik történtek kies hazánkban is ma reggelre – hány embert fogtak le rendőrök… csak úgy. Hogy politikai parancsra, vagy magánszorgalmas hobbiból? Leszarom. Így is, úgy undorító aljasság. És megtehetik. Meg is teszik.)

…és a fehér közösség meg diszkréten félre is néz, sőt, még újra és újra seriffnek választja azt, akiről _kiderült és bebizonyosodott_, hogy tanúkat megfélemlítve, hamis tanúzásra rábírva bebörtönzött egy ártatlan embert.

Az afroamerikai népességgel szembeni aljasság pedig… egyszerűen számomra emészthetelen. Öklendezek tőle, hogy hogyan képesek honfitársaikat így megalázni.

Lehet, hogy rabszolgatartás már nincs – de a sötét színű bőr még mindig másodrendű… harmadrendű… állampolgárságot jelent ott,ami _elvileg_ a „land of the free”…

Nem mondom, hogy must see – az USA (egyik) sötét oldalát mutatja meg. Hogy simán úgy kerülhetsz villamosszékbe, hogy semmit sem csináltál – csak kipécéztek bűnbaknak…

Motherless Brooklyn – Árva Brooklyn

Én nagyon szeretem Edward Nortont – ha egyedül maradok is ezzel. :sör: :respect:

„25th Hour – Az utolsó éjjel” :masterpiece:

Nagyon régen láttam már (új) filmben – a 2014-es Birdman és A Grand Budapest Hotel voltak azok, amikben utoljára láthattuk –, és lelkesen ugrottam rá a Motherless Brooklyn-ra, főleg akkor, amikor előtte olvastam, hogy „szerelemprojektje”, amit nagyon el akart készíteni.

…hm…

Végtelenül sajnálom, hogy a fene enné meg… de nem lett olyan hatásos és átütő, mint amilyennek vártam, amilyennek szerettem volna. :-/

Simán lehetett volna egy remek film noir, vagy „bogartos”, tribute detektív történet az 50-es évekből… de valahogy… valahogy nem lett túl emlékezetes.

A fene se akarja szétszedni! Edward Norton film! Végre! :thumbsup:

Egyszer kellemesen (langyosan…) elnézegethető, de… semmi komoly. :-/

Dræberne fra Nibe – Kisvárosi gyilkosok

Ulrich Thomsen (Adams æbler, Blinkende lygter) és Nicolas Bro (Adams æbler, Mænd & høns) jópofa marhasága. :sör:

Oké, bevallom, az elején (az első 20 perc után…) megfordult a fejünkben, hogy abbahagyjuk.

…mert egy kicsit idegesítő volt… :-/

De szerencsére maradtunk, és a végére kikupálódott a dolog – és egy egészen jópofa filmélménnyé vált.

Nem, nem lehet róla ódákat zengeni, de megemlíteni érdemes – egy esti könnyed marhaságnak simán be lehet vállalni. :sör:

És a végén a legaljára a legalja: Jumanji: The Next Level… ez a rakás hulladék tarolta le tavaly a mozipénztárakat?! És hozott 800 millió dollárt?!

A világ megérett a tűzre. Ezért vágta hozzánk a Jó Isten a koronavírust, az tuti… :-PPPP

Netflix Comedy Specials… – Part 2.

Igazából még gyűjthettem volna (egy kicsit), de tegnap este egy olyan jót találtam végre(!!!) :thumbsup: :sör: hogy muszáj már most kiírnom magamból.

Bill Burr – Paper Tiger

:sör: :sör: :sör: :-DDDD

Rögtön az elején leesett az állam és döbbenten néztem ki a fejemből… aztán elkezdtem fel-felröhögni… és egyre jobban belelendülve élveztem, ahogy nem kímél senkit és semmit, és kurvára nem fél senkitől és semmitől. :respect:

Basszus…! Sehogy nem néz ki a faszi, de tényleg – még talán kicsit ellenszenves is… –, de az agya úgy jár, mint a motolla, úgy riposztozik a közönségnek visszakézből, hogy a fal adja a másikat… és bonyek, ahogy gondolkozik, amit mond… az szimpatikus, merész, szókimondó.:sör:

A múltkor dicsértem „Chris D’Elia – No Pain” előadását… nos, Bill Burr mérföldeket(!!!) vert rá a Paper Tiger műsorával. Ha előbb látom Bill Burr-t, akkor Chris D’Eliá-t meg sem említem… :-P

Az az egy szerencséje mindenkinek, hogy Bill Burr-t láttam utoljára, így egy darabig szenvedtem az ő „shit show”-jukkal, hogy hátha kijön belőle valami… :thumbsdown: :-PPPPP

…és nem vágtam rögtön a kukába azokat. Ahová valók. :sux:

Szóval, bitang jó volt Bill Burr – must see.

És a végén még meg is döbbentem, bónuszplusz. :-S

Keresem blogposzthoz a Bill Burr képeket: erre elém ugrik, hogy „bill burr mandalorian”… mondom… „mi az anyád van…?!?!”. :-OOOO

Erre bonyek… hát persze! Az az ellenszenves köcsög a Mandalorian-ból! Már emlékszem! Az… az… az volt _ez_ a Bill Burr?!?! Naneszívassatokmár… :-OOO

Hááát… nem csíptem Bill Burr-t színészként, de meg kell hagyni… hogy kicseszettül remek stand up komikus. :respect: :leborul:

Most egyébként felfedeztem, hogy a Netflix nekem külön sávon ajánlja a Bill Burr-t és a hozzá hasonlókat, és ennek a szegmensnek neve is van: „Szókimondó, nem polkorrekt stand-up comedy”.

Oké, akkor ez az én műfajom. :sör: :-DDD

És ha már így: eddig is terveztem, de ezután meg egyenesen kötelező lesz megnéznem a „The King of Staten Island” című filmet, ami Pete Davidson stand-up komikus (akiről szintén írtam a korábbi Netflix Comedy Specials posztomban) életéről szól – és az egyik szereplője Bill Burr. :thumbsup:

És most jöjjenek azok, akiket – szerencséjükre – Bill Burr _előtt_ néztem.

De így sem termett nekik sok babér… :-PPP

Deon Cole – Cole Hearted

 

„Nem termett nekik sok babér” – kivétel erősíti a szabályt. :sör:

Deon Cole klassz volt. :sör:

Csibészes, laza, csipkelődő, beszólós – és végig „n*ggázó”… :-DDD

Az „n”-betűs szó az afroamerikai előadóknak szinte kötőszószámba megy: és a közönség is partnere ebben. :-)

Eleinte Deon Cole-lal is nehezen barátkoztam meg… de aztán ráálltam a poénjaira, felvettem és elismertem az egyedi stílusát – aztán hagytam, hogy vigyen magával az „n-word world”-be.

:-DDD

Mondjuk, azt nem tudom elhinni, hogy az első sor közepén pont egy fiatal, szemüveges, fehér srác üljön, pont Deon-nal szemben – és így rengeteg ugratásra nyíljon lehetőség. :-DDD

De ha direkt volt is… :sör: Tetszett. :thumbsup:

És most már tényleg jöjjön a „citrom”… :-/ :-P

Jerry Seinfeld – 23 Hours to Kill

Jerry Seinfeld 65 éves, egy régi, nagy komikus.

Én pontosan 33 percig néztem – és vártam, hogy mikor lesz már vicces. Vagy vicces, de én nem értem a tréfát? Mikor fogok nevetni, kérdezem…?! Nevettess már meg, könyörgöm…!

…de a 33 percben meguntam tovább várni. Jerry Seinfeld nem az én humorom. :-///

Anthony Jeselnik – Fire in the Maternity Ward

Rémlett ennek a srácnak a neve: hogy ő valami híres-neves komikus. (Nem úgy, mint Bill Burr, akiről korábban nem is hallottam… :-P)

Gondoltam: ő majd jól megnevettet.

23 percig bírtam. Egy ellenszenves, önmagát túl sokra tartó, nagyképű csávó.

40-50 másodperces csönd és hatásszünet egy-egy „poén” előtt – felkészítve a közönséget arra, hogy „figyeljetek, itt most egy akkora poén jön, hogy beszakad a ház…!”…

…és csak sokat sejtetően hallgat… néz ki a sunyi fejéből… vár… vár… még mindig vár… (Mondjál már valamit, cseszd meg!!! :-OOO)…

…és egyszer csak mond egy „_poént_”… egy poénocskát… egy amolyan… tréfás viccecskét… mint amiket a gimiben dobtunk egymáshoz nagyszünetben…

Én meg vonyítottam a monitor előtt: „ezért a szarért tartottál fél nap hatásszünetet?! ezéééért?!?!”.

:-OOOO

De megint kezdi, öcsém! Megint néz… hallgat… sunyít… hatásszünet… hatásszünet… adásszünet…

Esküszöm, ettől agyvérzést lehet kapni: _rendszeresen és folyamatosan_ ezzel a színpadi(as) eszközzel él – csak nála ripacskodássá válik.

És nem, nem, nem – egyszer, egyetlen egyszer sem(!!!) jött utána _JÓ_ vicc. Soha.

Ebben is következetes volt. :-PPP :thumbsdown:

Nálam lehúztad magad a vécén, aranyapám. :-PPPPP

És akit meg még hamarabb kapcsoltam ki, mert rohadtul idegesített és untatott:

Yours sincerely, Kanan Gill

Semmit nem tudok róla mondani. Egyszerűen… semmilyen. :-PPP

…