Megint Netflix – még mindig Netflix. De mit tegyek, ha
egyszer ők készítenek olyan tartalmakat, amiből bőven lehet meríteni,
legtöbbször érdekesek és újszerűek: és tetszenek. :sör:
Into the Night –
Érkezés a sötétségbe s01
Egy marha jó kis hatrészes mini. :sör:
Adrenalinpumpa, észvesztő, kétségbeesett menekülés a
felkelő nap elől. Must see.
Node.
SPOILER ON
Egyszerűen fel nem foghatom, hogy mit akarnak/akarnának
ebből többet kihozni. Szerintem ennyi pont elég volt.
Keletről-nyugatra menekültek, körbe a Föld körül, hogy a
halált hozó, felkelő Nap sugarait elkerüljék.
Egyszer „körbementek”, és végül találtak egy menedéket.
Oké, teljesen jogos: körbe-körbe röpködni, többször is a
Föld körül… hááát… lehet, hogy unalmas és/vagy önismétlő lett volna egy idő
után.
De amikor a legvégén megálltak és megtalálták a titkos,
földalatti bunkert, ahol túl lehet élni – szerintem itt vége a sorozat egyedi
lüktetésének.
Bezárt/Elzárt közösség csatározásait, napi gondjait,
problémáit, személyes ellentéteinek kiéleződését, és az ebből fakadó
csatározásokat, megosztottságokat, kibéküléseket már láttuk egy-két sorozatban,
filmben. Én erre már nem vagyok/leszek kíváncsi.
Hiába lengették be, hogy „na, itt sem fognak sokat
pihenni!” – az már nem ugyanaz, az már nem a repülőgép és maroknyi utasának
kétségbeesett vesszőfutása és halálfélelme: ami megfogott és a monitor elé
szögezett. :respect:
Nem tudom, mit fognak-akarnak-tudnak kihozni a készítők
ebből a bunkeres helyzetből… de igazából nem is érdekel. A folyamatos
helyváltoztatás, az új és új helyszínek, és az új és új problémák voltak ennek
a sorozatnak a sava-borsa. És az, hogy nem volt idő senkit megsiratni – a
többiek rohantak tovább az életükért.
Egy föld alatti bunkerben már nem lesz meg ez a dinamika –
ami a lényege és a veleje volt ennek a szériának.
Nekem ennyi volt.
Tetszett, egyedinek és különlegesnek találtam, estéről-estére
körömrágva néztük. :sör:
De a bunkeres téma már nem érdekel, köszi. :-P
Netflix Comedy
Specials
Most, hogy újra rászakadtam a Netflixre, kinyílt a világ
az általam eddig ismeretlen stand up-osokra is, én nézem őket folyamatosan –
mert szeretek jókat röhögni. :-)
Illetve… szeretnék. :-/ :-P
De kezdem a jóval.
Chris D’Elia –
No Pain
Ez a srác olyan, mintha folyamatosan be lenne lőve – és
erre ő maga is kitér az est folyamán, és ezen jókat lehet röhögni. :-)
Eleinte viszont nagyon zavart bennünket az egész…
személyisége, habitusa… „Ez most részeg…?
Vagy be van füvezve/drogozva/gombázva…?”.
És a poénjai: „Ez
most… komoly?! Tényleg megcsinálta _ezt_...?!?! Mekkora bunkó már…!!!”.
De néztük tovább és nem kapcsoltuk el. Néztük tovább
zavartan, értetlenül és megrökönyödve…
…és egyszer csak elkezdtünk fel-felröhögni… ettől újra
zavarba jöttünk… de aztán megint felnevettünk… feloldódtunk… és a végére azt
mondtuk: bakker, ez jó volt! :sör: :-D
Nem egyszerű a srác – de remek. :respect:
Maurício
Meirelles – Levando o Caos
Azt hittem, hogy zseniális lesz – nagyon sokáig
felhőtlenül szórakoztam, a térdemet verve röhögtem. :respect:
Ám a végére… Ehhh… :-/
Nem véletlenül van az úgy, hogy „minden jó, ha a vége jó”
– itt nem lett az. :-/
Úgy látom (lesz erre még példa a felsorolásomban), hogy
sokan megirigyelték „Ray Romano – Right Here Around the Corner” comedy specialjának zárójelenetét,
amikor elment a családjával pizzázni.
Mondom: _az előadás
után_ a családjával elmentek enni, és ezt vette még a Netflix,
levezetésnek.
Ott és Akkor – szerintem marha jó volt. :respect:
Node… az, hogy Maurício a végére behozta a színpadra a
feleségét, és az ő „közreműködésével” elmondta a „ping-pong” sztorit a
nászútjukról… az valami… szóval… elcseszett volt, már elnézést.
A sztori is, és a feleség „közreműködése” is… :-///
Vicces volt a srác, fergetegesen jó humorú – semmi
szüksége nem volt erre a szegmensre.
Nagyon tetszett… de a végére… valahogy elment a kedvem.
:-///
Pete Davidson –
Alive from New York
„Egypoénos” srác.
Mondom ezt arra, azokra, akiknek van egy marha jó poénja, ami fergeteges,
feledhetetlen – de a műsor javarésze meg… hm… átlagos… kevéssé poénos… „szürke”.
:-/
Ő legalább egy bevallottan és bevállaltan füvezős srác.
:-)
A Louis C.K.-s poénján napokig felröhögtem, ha eszembe
jutott – és most, a bejegyzés megírása közben is újra megnéztem a jelenetet, és
vigyorogtam rajta, mint a tejbetök… :-))) –, de a srác nevére rá kellett
keresnem, hogy „hogy is hívták azt a
srácot, akit Louis C.K. ki akart rúgatni…?!”. :-S :-P :gyagya:
Nem mondanám, hogy must see… de azért…
„And then… one
glorious morning…” :-DDDDDD
Amit Tandon –
Family Tandoncies
„Egypoénos” indiai úriember. Nagyon kellemesen indult,
egyre jobb poénokat tolt – egyszer csak annyira röhögtem, hogy Katicám rám
szólt, hogy csöndesebben… :-DDD
…de onnan beindult mélyrepülés… ellaposodott… unalmassá
vált… pedig volt még hátra a játékidőből, bőven… :-(
A végére pedig ő is „rayromanózott”, és behozta az egész
családját – a színpadra! :-OOO
Mi a jó francnak, kérdem én…?! :-PPP
Ray Romano-nak
„Akkor és Ott” tökéletes lezárás volt behozni, pontosabban, kimenni a
családjával: itt meg nem az behozni őket a színpadra. :-PPP
És akiket nézhetetlennek és élvezhetetlennek,
idegesítőnek találtam, és 20-30 perc után kikapcsoltam:
Dave Chapelle – The Kennedy Center Mark
Twain Price 2019.
Tom Segura – Ball Hog
Ez nem az én humorom. Sokan röhögtek a közönségben,
szóval, lehet, hogy másnak bejön – döntsétek el magatok, hogy nektek igen, vagy
sem.
De én egyiküket sem ajánlom. :-///
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése