2020. május 24., vasárnap

Netflix Comedy Specials… – Part 3.


Akkora a kínálat a Netflixen, hogy még évekig tudom esténként elnézegetni – de ez kedvemre van. :-)


Aziz Ansari – Right Now


Leesett az állam.

Bevallom :meaculpa: én eddig nem sokra tartottam ezt a srácot – gondoltam, belesassantok a műsorába, aztán úgyis skippelem 10-15 perc múlva.

Nos… nem így történt. :thumbsup:

Aziz Ansari olyan estét tolt, amiben néha nagyon elhallgattunk (én, és a helyszínen lévő közönség), mert komoly dolgokról elmélkedett… és ez rohadtul tetszett. :sör:

Mondott persze marha jó poénokat – improvizált a közönséggel, ami hihetetlenül jó volt… de a komoly témákról komolyan szólás: nekem az volt az esszencia. :respect:

Nem biztos, hogy minden stan-up komikusnak így kell(ene) tennie: de Aziz Ansarinak nagyon jól állt.

Lehet így is stand-upolni, és nem csak jól szórakozol… de el is gondolkozol.

Respect: Aziz Ansari.


Gabriel „Fluffy” Iglesias – One Show Fits All


Semmit nem tudtam róla, de gondoltam, egy próbát megér.

Végtelenül szimpatikus srác, aranyos, jópofa poénokkal – belterjes közönséggel, akik már minden „mozdulatát, szófordulatát” előre ismerik, és ez amolyan „családi” feelinget ad. :sör:

Nagyon tetszett, nagyon bírtam – érdemes rászánni az időt. :thumbsup:


Egy apró nüansz – ami nem is annyira apró… :-/ –, ami nem tetszett: de az nem Fluffy hibája. :sör:

A show második felére valami kritikán alulivá válik a magyar felirat. Egész egyszerűen katasztrófa.

Nem pusztán helyesírási hibák és kimaradt mondatok jellemzik (azok IS! jócskán! :-P), de borzalmas félrefordítások is.

Ha nem szerettem volna addig meg Fluffyt, el is kapcsolom, és nem kínlódok vele – de így végignéztem. Fluffy nagyon jópofa, aranyos srác – de a magyar felirat simán képes lenne agyonvágni az élményt.

Borzasztóan csúnya volt. Nem ehhez vagyok szokva a Netflixen. :-PPP


Bert Kreischer – Hey Big Boy


Tudod: ez az. :-P

Aziznál említettem, hogy milyen remek, ha valaki egyedi előadásmóddal teszi különlegessé a műsorát – hogy pl. komoly dolgokról is beszél.

Nos, Bert Kreischer-nél ez az „eredetiség” annyiban merül ki, hogy félmeztelenül van…

Hááát… nem is tudom. Kicsit kevésnek, és túl „direkt” azzal egyedinek lenni, hogy „én vagyok a félmeztelen komikus! érted?! nem a legviccesebb, a legszabadszájúbb, a legelgondolkodtatóbb – hanem „A Félmeztelen”!!!”. :-///

Kutyákról, gyerekekről, feleségről lehet tréfálkozni… csak valahogy… ez olyan kevésnek tűnik… önmagában. :-P

Nem volt egy emlékezetes élmény.


Jeff Dunham – Beside Himself


Szerintem, én már csak nosztalgiából nézek Jeff Dunham-et. :-/

Amikor bejött „Achmed, the Dead Terrorist” 2007-ben („Spark of Insanity”), akkor szerettem meg Jeff-et. De nagyon bejött a 2006-os „Arguing with Myself” is. És a kedvenc figurám Walter lett a bábjai közül. :sör:

Ám amiket mostanában – az elmúlt 8-10 évben „Controlled Chaos”, „Minding the Monsters”, „Relative Disaster” – bemutat, az halovány árnyéka csupán a 2010 előtti show-jainak… :-///

Oké, az „All Over the Map” nem volt olyan rossz. Mint a többi. :-P De nem közelítette meg a 2006-2007-et.

Kár érte. :-P Nem szórakoztam jól most sem. Se Achmed-en, se Walter-en. :-(((

Oké, elismerem, hogy „Larry, the Adviser” végre egy új, jópofa karakter volt – mint Trump személyi tanácsadója :-) –, de nem kapott akkora teret és helyet, hogy önmagában elvigye a hátán a show-t (lehet, hogy nem is tudta volna…). A többiek, a „régiek” pedig nem tudtak felnőni hozzá… :-/

Jeff, Jeff, Jeff… láttalak a csúcson… és most látlak lefelé menet is. Szar, (a)hogy megöregszünk. :-///


Nikki Glaser – Degenerates s02


Nem szeretem a női stand-upot. Se a női stand-uposokat. Ez van. :-P

Az ő humoruk nem az én humorom és kész.

Most sem tudom biztosan, hogy azért néztem-e meg Nikki Glaser rövid fellépését, mert megdöbbentem, hogy mennyire szép csaj – és azon, hogy mennyire szókimondóan, szabadszájúan és bitang szexin beszél a szexről…

…vagy tényleg a remek stand-upost láttam benne?! Nem tudom. Nem hiszem. Talán. Lehet. Á, dehogy. A franc se tudja…

Meg fogom nézni (vagy legalábbis belekezdek…) a saját, önálló show-ját, és csak utána merek (…merek…?!) majd véleményt nyilvánítani.


Patton Oswalt – I Love Everything
 

Őt ismertem, szerettem, és izgatottan vártam!

…és 15-20 perc után kikapcsoltam. :-///

Nem volt vicces. Untam. Untatott.

Kár érte(m). :-P

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése