2020. május 10., vasárnap

Netflix Comedy Specials… – Part 2.


Igazából még gyűjthettem volna (egy kicsit), de tegnap este egy olyan jót találtam végre(!!!) :thumbsup: :sör: hogy muszáj már most kiírnom magamból.


Bill Burr – Paper Tiger


:sör: :sör: :sör: :-DDDD

Rögtön az elején leesett az állam és döbbenten néztem ki a fejemből… aztán elkezdtem fel-felröhögni… és egyre jobban belelendülve élveztem, ahogy nem kímél senkit és semmit, és kurvára nem fél senkitől és semmitől. :respect:

Basszus…! Sehogy nem néz ki a faszi, de tényleg – még talán kicsit ellenszenves is… –, de az agya úgy jár, mint a motolla, úgy riposztozik a közönségnek visszakézből, hogy a fal adja a másikat… és bonyek, ahogy gondolkozik, amit mond… az szimpatikus, merész, szókimondó.:sör:

A múltkor dicsértem „Chris D’Elia – No Pain” előadását… nos, Bill Burr mérföldeket(!!!) vert rá a Paper Tiger műsorával. Ha előbb látom Bill Burr-t, akkor Chris D’Eliá-t meg sem említem… :-P

Az az egy szerencséje mindenkinek, hogy Bill Burr-t láttam utoljára, így egy darabig szenvedtem az ő „shit show”-jukkal, hogy hátha kijön belőle valami… :thumbsdown: :-PPPPP

…és nem vágtam rögtön a kukába azokat. Ahová valók. :sux:

Szóval, bitang jó volt Bill Burr – must see.

És a végén még meg is döbbentem, bónuszplusz. :-S

Keresem blogposzthoz a Bill Burr képeket: erre elém ugrik, hogy „bill burr mandalorian”… mondom… „mi az anyád van…?!?!”. :-OOOO

Erre bonyek… hát persze! Az az ellenszenves köcsög a Mandalorian-ból! Már emlékszem! Az… az… az volt _ez_ a Bill Burr?!?! Naneszívassatokmár… :-OOO


Hááát… nem csíptem Bill Burr-t színészként, de meg kell hagyni… hogy kicseszettül remek stand up komikus. :respect: :leborul:


Most egyébként felfedeztem, hogy a Netflix nekem külön sávon ajánlja a Bill Burr-t és a hozzá hasonlókat, és ennek a szegmensnek neve is van: „Szókimondó, nem polkorrekt stand-up comedy”.

Oké, akkor ez az én műfajom. :sör: :-DDD

És ha már így: eddig is terveztem, de ezután meg egyenesen kötelező lesz megnéznem a „The King of Staten Island” című filmet, ami Pete Davidson stand-up komikus (akiről szintén írtam a korábbi Netflix Comedy Specials posztomban) életéről szól – és az egyik szereplője Bill Burr. :thumbsup:



És most jöjjenek azok, akiket – szerencséjükre – Bill Burr _előtt_ néztem.
De így sem termett nekik sok babér… :-PPP

Deon Cole – Cole Hearted
 

„Nem termett nekik sok babér” – kivétel erősíti a szabályt. :sör:

Deon Cole klassz volt. :sör:

Csibészes, laza, csipkelődő, beszólós – és végig „n*ggázó”… :-DDD

Az „n”-betűs szó az afroamerikai előadóknak szinte kötőszószámba megy: és a közönség is partnere ebben. :-)

Eleinte Deon Cole-lal is nehezen barátkoztam meg… de aztán ráálltam a poénjaira, felvettem és elismertem az egyedi stílusát – aztán hagytam, hogy vigyen magával az „n-word world”-be.
:-DDD

Mondjuk, azt nem tudom elhinni, hogy az első sor közepén pont egy fiatal, szemüveges, fehér srác üljön, pont Deon-nal szemben – és így rengeteg ugratásra nyíljon lehetőség. :-DDD

De ha direkt volt is… :sör: Tetszett. :thumbsup:


És most már tényleg jöjjön a „citrom”… :-/ :-P


Jerry Seinfeld – 23 Hours to Kill



Jerry Seinfeld 65 éves, egy régi, nagy komikus.

Én pontosan 33 percig néztem – és vártam, hogy mikor lesz már vicces. Vagy vicces, de én nem értem a tréfát? Mikor fogok nevetni, kérdezem…?! Nevettess már meg, könyörgöm…!

…de a 33 percben meguntam tovább várni. Jerry Seinfeld nem az én humorom. :-///


Anthony Jeselnik – Fire in the Maternity Ward



Rémlett ennek a srácnak a neve: hogy ő valami híres-neves komikus. (Nem úgy, mint Bill Burr, akiről korábban nem is hallottam… :-P)

Gondoltam: ő majd jól megnevettet.

23 percig bírtam. Egy ellenszenves, önmagát túl sokra tartó, nagyképű csávó.

40-50 másodperces csönd és hatásszünet egy-egy „poén” előtt – felkészítve a közönséget arra, hogy „figyeljetek, itt most egy akkora poén jön, hogy beszakad a ház…!”

…és csak sokat sejtetően hallgat… néz ki a sunyi fejéből… vár… vár… még mindig vár… (Mondjál már valamit, cseszd meg!!! :-OOO)…

…és egyszer csak mond egy „_poént_”… egy poénocskát… egy amolyan… tréfás viccecskét… mint amiket a gimiben dobtunk egymáshoz nagyszünetben…

Én meg vonyítottam a monitor előtt: „ezért a szarért tartottál fél nap hatásszünetet?! ezéééért?!?!”.
:-OOOO

De megint kezdi, öcsém! Megint néz… hallgat… sunyít… hatásszünet… hatásszünet… adásszünet

Esküszöm, ettől agyvérzést lehet kapni: _rendszeresen és folyamatosan_ ezzel a színpadi(as) eszközzel él – csak nála ripacskodássá válik.

És nem, nem, nem – egyszer, egyetlen egyszer sem(!!!) jött utána _JÓ_ vicc. Soha.

Ebben is következetes volt. :-PPP :thumbsdown:

Nálam lehúztad magad a vécén, aranyapám. :-PPPPP



És akit meg még hamarabb kapcsoltam ki, mert rohadtul idegesített és untatott:

Yours sincerely, Kanan Gill

Semmit nem tudok róla mondani. Egyszerűen… semmilyen. :-PPP


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése