A Disney a 2000-es években nagyon nekiugrott a régi
sikerek felújításának, újra feldolgozásának, de a „Song of the South” témájában mélyen hallgatnak. Hogy miért, az nem
is csoda: hiszen úgy mutatja be a rabszolgaságot, a rabszolgatartást, ami
finoman szólva is erősen felpuhítja, megmásítja, és idealizálja ezt az
embertelen rendszert.
Az afroamerikai rabszolgák jobbára szinte barátai a fehéreknek, esténként örömmel és vidáman énekelgetnek a tűz körül, puritán kunyhóik mellett – igazából, nem is vágynak többre-jobbra, ha ehetnek, ihatnak, dalolhatnak, és tető van a fejük fölött, nekik már tökéletes a világ. :-PPP
Mondom: a Disney szerint... és az amerikai _fehér_ közvélekedés szerint... legalábbis 1946-ban... meg még utána is... talán napjainkig(?!)...
Ez egy Disney családi film, élőszereplős, de Rémusz bácsi
meséi rajzfilm betétként jelennek meg ebben a moziban.
A Disney 1948-ban két Oscar (illetve akkoriban még
„Akadémiai” ) díjat is kapott ezért az alkotásért: James Baskett Rémusz bácsi megformálásáért – és a legjobb zene,
eredeti dal kategóriában a „Zip-A-Dee-Doo-Dah”
című dala.
Hogy miért is írok erről az alkotásról, miközben
maga a Disney is legszívesebben kitörölné a múltjából?
Két ember miatt érzem azt, hogy érdemes látni, és nem
szabad elfeledni ezt a filmet.
Az egyik a már korábban említett James Baskett, Rémusz bácsi – akinek Vajda László kölcsönzi a magyar hangját.
James Baskett
diabétesszel küzdött, és a forgatás alatt is szívrohamot kapott, de ennek
ellenére lelkesen és szeretettel fejezte be a filmet. Hogy utána kapjon egy
olyan pofont, amit nem szabadott volna kapnia…
A film díszbemutatója 1946 november 2-án volt Atlantában,
Georgia államban. (Azaz a „Dél” szívében.) Erre a premierre James Baskett nem volt hivatalos,
ugyanis akkoriban Atlantában olyan faji törvények voltak életben, ami nem tette
lehetővé, hogy egy színesbőrű színész egy fehérek számára kijelölt
filmszínházba bemehessen. Még akkor sem, ha ő a főszereplő.
Nem hiszem, hogy részleteznem kellene, mekkora
méltánytalanság is volt ez.
…
Ezek után 1948 március 20-án James Baskett első afroamerikai színészként(!!!) akadémiai (Oscar)
díjat kapott Rémusz bácsi megformálásáért.
Majd ugyanebben az évben, július 9-én a diabétesz okozta újabb
szívroham következtében elhunyt, mindössze 44 év adatott neki…
…
A másik személy pedig aki miatt ezt a filmet látni kell
az Bobby Driscoll, aki a film
gyermekfőszereplője. Sajnos, az ő sorsa sem kevésbé tragikus, mint James Baskett-é…
Bobby Driscoll
a Disney sztárja volt: „Wonder Child”,
így nevezték.
1946-tól 1953-ig volt a Disney gyermekszínésze.
Ő maga így beszélt a Disney-s korszakáról: „Ezüst tálcán hordoztak – aztán kidobtak a
szemétre.”.
(Itt gondolkoztam, hogy írok pár szót a Disney utáni
életéről is, de inkább csak a szomorú végről…)
1968 márciusában két gyerek játszott egy elhagyott
épületben, ahol az egyik szobában egy holttestet találtak. A hatóságok
megállapították, hogy a drog és az alkohol okozta szívroham végezhetett vele,
de nem tudták azonosítani, ezért jelöletlen sírba temették, mint a többi
azonosítatlan áldozatot.
1969 júliusában Driscoll
édesanyja nyomására a hatóságok újra nyomozni kezdtek, és kiderítették, hogy a
19 hónappal korában talált azonosítatlan holttest Bobby Driscoll volt – akit a 31. születésnapja előtt pár nappal
találták meg holtan.
Hogy ez borzasztó, emberhez méltatlan halál, ahhoz nem
fér kétség – de még erre jött egy kis plusz aljasság.
A Disney 1971-72-ben (a Disney cég alapításának 50 éves
évfordulója alkalmából) újra a mozikba vitte a „Song of the South”-ot: és mivel nem akarták, hogy az
„újra-premiert” beárnyékolja a gyermek főszereplő méltatlan halála, ezért
mélyen hallgattak róla…
Csak akkor derült ki, hogy mi történt, amikor az
újságírók megtalálták Bobby Driscoll
édesanyját, aki elmondta nekik.
…
Mondhatjátok, hogy nem éppen kedvcsináló, amit írtam, de
ezért a két értékes, tehetséges, csodálatos, ám méltatlanul elfeledett emberért
érdemes a figyelemre ez az alkotás.
De méltánytalan lennék, ha nem említeném meg a nagyszerű
magyar szinkronhangokat, akik csodás ízt és színt adnak a magyar változathoz.
Vajda László
(James Baskett – Rémusz bácsi), Gerő Gábor (Bobby Driscol – Johnny), Józsa Imre
(Tapsifüles), Kerekes József (Róka Rókus), Kránitz Lajos (Medve Ede)
Szerintem, remek gyermekfilm „A Dél dala”, amit gyerekként, vagy felnőttnek gyermeki lélekkel nagyon lehet élvezni – de talán nem árt, ha tudjuk, hogyan készült, és hogy a lássuk, a „dizni” már akkor is pont ugyanúgy bánt (el) a színészeivel, ahogy manapság teszi _minden_ frencsájzzal, amit felvásárol...
Nincs még egy olyan filmes cég a földön, ami náluk tudatosabban és célzottabban a gyermekekre, az ő szórakoztatásukra, a belőlük való meggazdagodásra építene – de nincs még egy ilyen embertelen, gátlástalan pénzhajhász sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése