New Kids Turbo & Intruders s01e01 & egyéb sorozatvekengések…

 New Kids Turbo

 

 

Tegnap olvastam a sorozatjunkie.hu-n a New Kids filmekről, amiről ha korábban hallok, azt hittem volna, hogy az „on the Block” formáció különféle koncertfilmjei… :-) De nagyon gyorsan rá lehet jönni, hogy a holland New Kids banda 100x kúlabb, és 1000x veszélyesebb, mint az amerikai, megcsinált és kilúgozott „leányálom” formáció… :-) :-P

Egy igazi elvetemült, agyeldobós, kretén marhulás a New Kids Turbo – ami csak az _efféle_ kíméletlen, belemenős humort csípő, kevés vájtszeműnek és -fülűnek jön/jöhet be. Mint például én. :-DDD

Richard (Huub Smit), Gerri (Tim Haars), Rikkert (Wesley Van Gaalen), Robbie (Steffen Haars), és Barrie (Flip Van der Kuil) kinézetre igazi retro elvetemültek, egyikük sem tisztel senkit és semmit, agresszívek és trágárok, valamint… hm… némileg tanulatlanok. :-))))

A leggizdább Richard köztük egy amolyan hallgatólagos főnök, nem mellesleg pedig a legerőszakosabb balhékereső. :-)))

Ő találja ki, amikor fél nap alatt elfogy a munkanélküli segélye, hogy attól kezdve nem hajlandó fizetni semmiért – és a többiek lelkesen csatlakoznak ehhez az anarchista hozzáálláshoz.

Így az addig békés kisváros, Maaskantje, hétköznapjai, hogy úgy mondjam… megtelnek izgalommal és akcióval.

Hirtelen hamvába lehetne halasztani ezt az egész polgári engedetlenségi mozgalmat, ha Maaskantje rendőrsége nem lenne legalábbis majdnem a Félelmetes Ötös szellemi szintjén, ami azt jelenti, hogy nagyobb veszélyt jelentenek egymásra, mint a bűnözőkre… :-DDD

A fekete, morbid, és durva humor szinte minden téren jelen van a filmben – rengetegen halnak meg, de ezeken a kifacsart, elmebeteg halálokon nem lehet nem röhögni. :-DDD

A helyzet akkor durvul be igazán, amikor már kormányszinten kell beavatkozni a kialakult helyzetbe, de „szerencsére” az ország legfőbb döntéshozói sem állnak a helyzet magaslatán, vagy az intellektus ormán… :-DDD

…így egy második világháborús kollaboránstól szerzett, korabeli német fegyverarzenállal felszerelkezett hőseink eséllyel veszik fel a harcot a kivezényelt alakulatokkal. :-DDD

Akit még mindenképpen meg kell említenem, az Manuela (Nicole van Nierop), aki Rikkert barátnője – fűződik hozzá egy-két remek jelenet… ;-) :-)

…és ezt a képet (ha már megtaláltam a neten) muszáj beillesztenem. Nem tudom, hogy _tényleg_ Nicole van Nierop, vagy valaki fenékdublőr – de hogy emlékezetes, az biztos. ;-) :-)

Igazi, eszement marhaság – muszáj lesz megnéznem a második részt is, a Nitró-t. :sör: :-)))

Intruders s01e01

John Simm-et nagyon bírom...

...de James Frain-t nem kevésbé – és bár előbbi a főszereplő, mégis az utóbbi nyújtott emlékezetesebbet a pilotban. :sör:

Igazi mélyvíz, igazi sötét, bujkáló, homályos fenyegetés ez a film. De jó párszor meg egészen nyílt, halálos fenyegetés van benne…

És senki nem mond semmit, senki nem „rágja a szánkba”, hogy hogyan is van, miért is van – nekünk, egyszeri nézőknek kell összeraknunk a képet.

Én pedig ezért mérhetetlenül hálás vagyok. :sör: Végre valami, ami kihívás elé meri állítani, és gondolkodásra meri késztetni a nézőt! :respect:

…mondjuk, éppen ezért merem biztosra venni, hogy tuti bukás lesz, és az is csodaszámba fog menni, ha az első évad végigmegy. :-///

Mindenesetre nagyon merész, és újszerű történetvezetéssel újít a sorozat, ami igazi unikum – csak kérdés, hogyan jön be ez majd a nézőknek.

Engem mindenesetre megfogott, és kíváncsian várom a folytatást! :sör:

…de nem merek előre inni a medve bőrére… :-PPP

Ugyanis:

egyéb sorozatvekengések…

Rectify, Exile, Married, You’re the Worst, Jennifer Falls… és nyugodtan ide tehetem a Killing-et, és a Dominion-t is :-((( – ezekkel sorozatokkal vagyok mostanában úgy, hogy bármennyire is tetszettek eddig, vagy csupán a pilot-juk, rá kellett jönnöm, hogy már nem várom izgatottan a következő epizódjukat.

Sőt. :-P

„Tolom” magam előtt őket, minden mást eléjük veszek. :-P

Ez már amolyan „kaszaközeli” állapot. :-///

Pedig jól indultak, jól futottak – de ha magamba nézek, akkor be kell ismernem, hogy amikor meglátom a neten, hogy van már az aktuális részhez felirat, nem ugrok rá lelkesen, és nem akarom még azonnal letépni, és aznap este megnézni. És ez pedig azt jelenti, hogy nincs meg benne a varázs, nem tudott úgy bevonzani, hogy fontos legyen követni.

Akkor meg minek…?! :-P

Ha csak időkitöltés gyanánt nézem: már megbocsásson a világ, de annyi elütni való, unalmas órám nincs, hogy amolyan „nem rossz, nem rossz – de nem is jó” sorozatokat nézegessek halomra.

Olyan nekibuzdulással, hogy „lehet, hogy majd a végére kialakul”, meg „majd csak lesz belőle valami”, meg „van benne potenciál, hátha ki is hozzák belőle valamikor” le lehet ülni egy-egy széria elé, de ha az ember nem időmilliomos, akkor nem lehet minden egyes sorozatot nézni.

Én legalábbis nem tudom ezt felvállalni. :-/

Annyi sorozat van a palettán, annyi közepes, és „futottak még”, hogy _muszáj_ szelektálni: és csak annak esélyt adni, azzal tölteni az idő, ami _tényleg_ berántotta az embert.

És ha valami csalódást okoz, azt kíméletlenül kaszálni kell, mert utána már senki nem adja vissza az embernek az elvesztegetett időt – és az talán jobban fáj, mint a sorozat okozta csalódás. :-///

Csak kicsit most nekem… hm… „összegyűlt” az efféle élmény.

És emiatt nem merek/tudok lelkesedni a tegnapi Intruders élmény miatt sem.

Mert, ki tudja… Lehet, hogy az is belecsúszik szépen a „futottak még” kategóriába. :-///

  

The Killing s04 & Dominion s01

Próbáltam húzni ezt a rivjút, minél később, minél távolabb, minél higgadtabban, eltávolodottabban megírni, hátha akkor már nem… De hiába. :-/// A véleményem jottányit sem változott. :-PPP

Szóval, kár tovább kotlanom a dolgon, előjövök a farbával.

The Killing s04

Amikor olvastam, hogy a Netflix „megmentette” a sorozatot, és kap egy negyedik évados lezárást, ujjongtam örömömben. :-D

…most meg úgy vagyok vele, hogy inkább maradt volna „csonkán”, három évadosan, félig-meddig befejezetlenül. :-///

Mert akkor három bitang jó, feledhetetlen, übef@sz@ ;-) nyomozós sorozat, amit azok a „szemetek” nem engedtek meg méltóan befejezni.

Most pedig, hogy megkapta a lehetőséget a méltóságteljes távozásra – azt csinálta, mint Lucius Cornelius Sulla, amikor távozott a római közéletből: női ruhába öltözött, szamárhátra ült, és hetérákkal, kurtizánokkal, melegekkel, artistákkal és a mutatványosokkal körülvéve, síppal-dobbal, nádi hegedűvel kísérve, látványos, már-már cirkuszi menetben hagyta el a szent várost, hülyét csinálva, gúnyt űzve mindenből és mindenkiből. Önmagát sem kímélve, természetesen.

Talán erősnek lehet érezni ezt a hasonlatot – de szerintem valahogy ilyen dicstelenül „múlt ki” a világból a Killing is.

Sőt, tovább megyek: az utolsó 4-5 perccel pedig egyenesen szembeköpte saját magát. :-OOO

Ezt a giccses, szappanoperákba illő, geil lezárást azt hiszem, évek múlva fel fogom emlegetni.

Mint önmagunk tökönrúgásának speciális esete. Nekifutásból. :-PPP

De nem „csak” a befejezést ostorozom, az egész évad fizikai fájdalom volt. Mármint nézni, úgy értem. :-///

Nem, nem érdekelt a katona kisfiú; nem, nem érdekelt a katonaiskola; nem, nem érdekeltek a katona iskolás szívatások;  nagy ívben tettem a ezredesnőre; nem, nem érdekelt a család brutális lemészárlása, ami csak a vérben és az iszonyban való tobzódásra volt jó; és nem, nem érdekelt Reddick hogyan nyomul Lindenék sarkában – közömbös volt az egész. :-///

Csak a végét vártuk az egésznek. Hogy legyen már végre vége. :-///

Linden már a harmadik évadban is feszegette a tűrőképességem határát, de ott még sikerült lenyelnem a békát – de a negyedik évadban már nem tudtam (tovább) tolerálni a viselkedését.

Vannak rá ízes, magyar „szakkifejezések”, hogy kinek is láttam… de inkább nem írnám le egyiket sem. :-PPP

Azt hittem, hogy a Killing négy év alatt egy rendíthetetlen piedesztált ácsol magának – de a negyedik évadra láttam meg: ez nem piedesztál, cseszd meg, hanem vérpad! :-PPP És lelkesen, (ál)naivan, (ál)bambán be is dugta a fejét a saját maga alkotta nyaktiló alá…

Úgy érthetetlen nekem az egész, ahogy van: hogy minek kellett ez, hogy mi értelme volt ennek, hogy mit akartak ezzel megmutatni…?!?! :eeekkk:

A legeslegvégére pedig egyszerűen nem találok szavakat…

Ezt tényleg ugyanaz a Veena Sud írta, aki az előző három évadot…?! Nem mondod!!! :eeekkk:

Vagy történt vele valami a negyedik évad előtt/alatt?! Fejére esett a virágállvány, vagy mi?! Vagy felkérték brazil-argentín-venezuelai-kolumbiai sorozatok írására, és itt, a Killing negyedik évadában akarta megmutatni, hogy méltó a felkérésre…?!?! Vagy mi a francnyavalya…?!?!

Hagyjuk. Vége.

Dicstelenül múlt ki, kiherélve önmagát – pedig „eleshetett” volna feledhetetlen Hősként is.

Kár érte. Kár.

(Hess, madár! :-PPP)

Dominion s01

Itt is elmaradt a katarzis: úgy ért véget az évad, ahogy csordogált eddig – néha mutatva valamit, de jobbára érdektelenül.

Én voltam olyan naiv, hogy azt vártam, majd a végére dob valami keményet. Emlékezeteset. Maradandót. Valamit, ami miatt azt fogom mondani: „na ugye! ugye, hogy megérte végignézni! tudtam, tudtam! végig bíztam benne, és igen! megmutatta!”.

De nem így történt… :-///

Ennél érdektelenebben, ennél kiábrándítóbban aligha lehetett volna lezárni.

És nem, nem érdekel a folytatás. :-PPP

Már így is túl sok értékes időmet rabolta el. :sux:

Guardians of the Galaxy – A galaxis őrzői

 Egyszerűen bitang jó film. :megarespect:

Olyannyira a hatása alatt vagyok, hogy valódi értékét szerintem még fel sem tudom fogni – de az biztos, hogy a mozit az ilyen (vagy egyenesen: _ezért_ a) filmért találták fel. :leborul:

De kezdem az elején.

Pénteken, délutános munka után, ¾ 8 körül, hazafelé autózva Veresre, arra gondoltam, hogy nem lenne rossz ötlet beugrani kedvenc gödöllői mozinkba, és megvenni szombatra a jegyet a Guardians of the Galaxy-ra.

Ugyanis a moziműsort megnézve, meglepődve láttam, hogy premier hetében, az „Év Legjobb Sci-Fi-jének/Vígjátékának/Filmjének” kikiáltott, és általam/általunk egész nyáron várva-várt filmet, naponta csak egyetlen egy alkalommal, 20:15-kor vetítik… :eeekkk:

Mert előtte az „Így neveld a sárkányodat 2.”, „Csingiling és a kalóztündér” és a „Lucy” című filmeket _muszáj_ vetíteni. A premier meg húzza meg magát 20:15-kor, és kuss… :-PPP

Na, mindegy – valaki jól kitalálta ezt műsorrendet. Csak sajnos, ezzel meg is szívatott sok mindenkit.

Többek között a mozit magát is. :-///

Ugyanis kb. 20:00-ra értem a filmszínházhoz: és elképedve láttam, hogy az utcán kígyózik a sor!!! :-OOO

Először földbe is gyökerezett a lábam, de miután végigfutott az agyamon, hogy most péntek van, úgyis ráérek, és szombaton aligha lesznek kevesebben, ezért gyorsan beálltam a sor végére.

Azaz a sétálóutca közepére. Kábé. :-PPP

Úgy 10-15 perc ácsorgás után egyre több információt csíptem fel a tömegből, és az újonnan érkező „essünk be a moziba kezdés előtt 2 perccel, ahogy mindig”, a döbbenettől szintén kővé váló, potenciális jegyvásárlóktól. Lényege ennek az volt, hogy mindenkit sokkolt az érdeklődők ilyetén tömege, többen csalódottan-dühödten-fusztráltan el is rohantak („Különben is, kit érdekel ez a sz@r film?!” :-OOO ). Valamint lassan az is fényre került, hogy a sor, ami az utcán kígyózik, azt már „csak” a kukoricáért és üdítőért várakozók alkotják. Hja, mert aznapra már nincs jegy. :-PPP

Így lazán kiálltam a sorból, előrefurakodtam a pénztárhoz (ahol senki nem állt…), és nagy lelkesen megvettem a jegyeket szombatra. Aztán a sokkból kilábalva, lelkesen és elégedetten hazaautóztam: a jegyek a kedvenc helyünkre szóltak, tökéletesen elégedett voltam. :-) :-) :-)

Mondjuk, soha nem vettem még a gödöllői moziba egy napra előre jegyet: mert eddig nem volt rá szükség. :eeekkk:

Szóval, ilyen előzmények után jutottunk el szombaton az előadásra.

 

Ahol megint sorállás, és teltház fogadott. Dávid meg is volt döbbenve: „Ilyen sokan még sosem néztünk itt filmet!”. :-DDD

(A gödöllői mozi 16 soros, soronként 12 székkel, azaz 192 fős. Mondjuk, az első sorból akkor sem néznék filmet, ha a fene-fenét enne: az 1-2, és a 11-12 székekről meg végképp nem… :-PPP )

Szóval, cipőkanalas előadás volt – talán, egy nap merészen akár kétszer is műsorra lehetett volna tűzni…?! :szemforgat: :eeekkk:

Olvastam olyanokat a filmről, hogy az első perctől az utolsóig végig lehet röhögni.

Hm… szerintem legalábbis elmebeteg az, aki az első 3-4 percen röhög.

Rajtam még az a tétova gondolat is átfutott, hogy rossz filmet fűzött be a gépész…

Aztán bejött a főcím, és Dávid súgta a fülembe a tanulságot: „Hú, nem gondoltad volna, hogy egy ilyen kezdés után Marvel film jön, ugye?!” – Hát nem. Nem nagyon mozdultak meg a nevetőizmaim.

A filmről meg marha nehéz nyilatkozni: mert a zsenialitása egyszerre komplex, és faékszerű.

„Varázsolj el! Szórakoztass!” – szerintem ez a két vezérelv lehetett felírva Nicola Perlman és James Gunn szobájában a falra, és ők ezt szem előtt tartva, központba helyezve írták a forgatókönyvet.

Asszem… tökéletesre. 10/10 :respect:

A film minden szempontból tökéletes: eszméletlen jó, egyedi karakterek, ütős „one-liner”-ek, sírva röhögős beszólások, zúzós akciók, cool fegyverek, pörgős cselekmény – és egy-egy olyan epic pillanat, amikor az embernek elakad a lélegzete. :leborulesfejethajt:

…és én egy-egy epic pillanat után személyes sértésként éltem meg, hogy a film nem „hagy benne” az emelkedettségben, hanem rögtön ki is csúfolja önmagát, rögtön viccet is csinál az egészből – szóval, jelzi: „oké, gyerekek, de azért nem kell annyira komolyan venni! vigyorgás van ezerrel!”.

Én pedig erre nem tudtam tovább a sértődöttségben maradni, hanem mindent megbocsátottam – és vigyorogtam újra, ezerrel. :sör: :-D

Beszélhetnék most a karakterekről, szépen, sorban – elemezve, méricskélgetve, hogy ki-mekkora ász, de mivel egytől-egyig azok, így ennek se füle-se farka nem lenne.

Talán dobok pár benyomást… pár gondolatot.

…a két legjobb karakter szerintem…

„Rocket Raccoon: Metaphors go over his head.

Drax: NOTHING go over my head!... My reflexes are too fast, I would catch it.”

:-DDD

Oké, a kigyúrt, atomizom Dave Bautista személyes példaképem :sör: …

…de bevallom, voltak pillanatok, amikor Rocket Raccoon akartam inkább lenni. :cool:

„Rocket Raccoon: Well now I'm standing. Happy? We're all standing now. Bunch of jackasses, standing in a circle.”

:-)

A legkúlabb fegyvere pedig tuti, hogy a Michael Rooker által megformált Yondu-nak volt… :whistlearrow:

…bevallom, voltak pillanatok, amikor a hollywood-i, comic Dömdödöm, Groot, idegesített kissé, de a végére be kellett ismernem, hogy őt is nagyon a szívembe zártam. :wearegroot:

A végefőcím alatt szokás szerint ürülni kezdett a mozi, de most nem csak mi, ketten Dáviddal vártuk a bónuszjelenetet, hanem legalább ötvenen. :-))) Örültem is, hogy végre mások is vannak hozzáértőek a nézők között, nem csak én… ;-)

…erre nagyon megszívattak a bónuszjelenettel – mondjuk, én ezen is tudtam egy jót röhögni. Illett a filmhez a poén, a néző ugratása. :sör:

És kifelé menetben arra gondoltam: ha lenne még egy előadás, szívesen beülnék, és megnézném még egyszer a filmet. Rögtön, ott helyben.

Ilyet pedig az életbe’ nem mondtam/gondoltam még mozifilmről.

(Sorozatepizódból is csak egyedül a Scrubs s06e06 – „My Musical” része volt olyan, amit újra és újra elindítottam, orrvérzésig… :respect: )

De az egy 24 perces epizód volt, nem egy 121 perces, egész estés film!!!

Mondjuk, azt nem tudom, hogy a Guardians of the Galaxy folytatása képes lesz-e csupán megközelíteni(!) a nyitófilm katarzisát, a csapat egymásra találását, mindegyikük személyes drámájával való megismerkedését… vannak kétségeim, olyan marha magasan van a léc. :respect:

Ám az, hogy ott leszünk a következő rész premierjén is, ahhoz kétség sem fér. :thumbsup:

Nem egy filmtörténeti mérföldkő, nem egy újszerűségével és merész eredetiségével hódító, úttörő alkotás – csupán a nyersen szórakoztató, senkit és semmit nem tisztelő, mindenből és mindenkiből viccet csináló, és epikus pillanatokkal is remekül bánó, tökéletes „hangszer” lett belőle. Ami jelenleg egyedülálló, ordítóan magányos unikum a mozipalettán. :respect:

És ha már „hangszer” – a film zenei anyaga olyan nagyszerű és zseniális (nem véletlenül köszönhető ez a rengeteg „retró” számnak – amiket egytől-egyig imádtam anno is! :sör: ), hogy óriási pluszt ad minden egyes jelenethez, amiben felcsendül. :whatkindoffeeling:

Beborult, bitang jó film, az év eddigi legjobbja. Sőt, az elmúlt két évé is, az tuti.

Be kell szereznem dvd-n is, és megnézni újra és újra…

..és megint…

Kihagyhatatlan. :respect:

„Peter Quill: You said it, bitch. We're the Guardians of the Galaxy.”

Edge of Tomorrow – A holnap határán & The Expendables 3. – A feláldozhatók 3.

Edge of Tomorrow – A holnap határán

Egy meglepően marha jó film – egész egyszerűen leesett az állam (ami tulajdonképpen én vagyok… ;-) ). :sör: :thumbsup:

Pedig kezdetben engem inkább elijesztett a „Live. Die. Repeat.” tagline, ugyanis ez engem a számítógépes játékok „Harcol. Meghal. Újratölt.” menetére emlékeztetett, amiben a szintek („életvesztés” utáni) újrajátszása számomra nagyon hamar unalmassá vált… :-/ (Oké, vannak mindenféle rész- és szakaszmentések, meg mittomén, de értitek, mire gondolok.)

Szóval, arra gondoltam, hogy milyen nehézkes is lesz egy ilyen „játékmenettel” eljutni a film végére, és hogyan lehet azt kiküszöbölni, hogy az egyszeri néző egy idő után ne kezdjen el vakarózni, és idegesen fészkelődni – sőt, netalán ásítozni… :-S

Ám el kell ismernem, hogy a film ezt a buktatót egész remek dramaturgiával küszöböli ki: sikerül neki éreztetni, hogy újra és újra végigéli a főhős ugyanazt a történést, de ez mégsem válik unalmassá, vagy idegesítően önismétlővé.

Nagy :respect: ezért a rendezőnek: Doug Liman (The Bourne Identity). :sör:

És megint azt kell mondanom, hogy bár semmi bajom nincs Tom Cruise és Emily Blunt alakításával, de nem ők viszik/adják el a filmet, hanem a _sztori_. :thumbsup:

Nevezzük nevén a történet kitalálóját is: Hiroshi Sakurazaka „Ōru Yū Nīdo Izu Kiru – All You Need Is Kill” című írásából készült a film forgatókönyve. :respect:

Így lett a sztori egyszerre pörgős, akciódús adrenalinpumpa – másrészt viszont kilátástalannak tűnő, végtelen, embert próbáló, sziszifuszi harc egy már-már legyőzhetetlen ellenséggel szemben. :sör:

A befejezésben viszont rejlik némi kettősség: egyrészt az „Omega” elleni harc a legjobb rész az egész filmben :thumbsup: – másrészt, megint beleesünk az „alieninváziós” filmek rákfenéjébe, a százszor kitaposott ösvényére, az ezerszer „elsütött” (éppen ezért az írótól különösebb agyalást nem kívánó… :-PPP) megoldásba: miszerint „üsd ki a vezérhajót/irányítórendszert/droidvezérlőt/főmonsztát, és minden ellenség azonnal kipurcan… :-PPP

Kérem, kérem szépen, ezt a megoldást hanyagoljuk már az elkövetkező pár tucat évben, jó?! Előre is köszönöm a szíves megértést! :-PPP

De a befejezés „eredetinek nem annyira mondható megoldásával” :-P szemben érzett minden ellenérzésem dacára nagyon jónak találom ezt a pörgős-darálós-gépszíjas sci-fit, aminek nem kevés morális és erkölcsi tanulsága is volt.

És a végén szinte fájt a főhős kálváriája, és az, hogy egyedüliként neki adatott meg a tudás, hogy mi történt valójában, és hogy mennyire magányos, és magára hagyatott ezzel a tudással.

Ezt leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, amit Rozsomák átélt a „Days of Future Past”-ban – és őt is végtelenül szántam ezért a magányos, kirekesztett drámájáért…

Remek, zúzós film az „Edge of Tomorrow”. Must see.

:thumbsup:

The Expendables 3. – A feláldozhatók 3.

Komolyan mondom, hogy én unom már leírni: _amikor „buddy comedyt/eksönt” forgat valaki, akkor használja már ki az abban rejlő lehetőségeket_, könyörgöm! :-OOO

Ne váltson menet közben subject-et, ne akarjon egy szimpla horrorrá/akciófilmmé/akármivé avanzsálni, maradjon meg a „buddy” zsánernél, aminek indult!

Mert igen, az Expendables 3. is elköveti ezt a hibát, és a végére átmegy egy „harcoljunk már mi is egy magányos toronyházban, ahogy az mostanában menő” (The Raid, Dredd) – és ezáltal elveszti éppen azt az egyedi színt és ízt, amit a „buddy” zsáner adott neki, indulóbónuszként. :-///

Voltak benne poénok – de tízszer ennyi kellett volna! Voltak benne kikacsintások – ám 100x többre lett volna szükség! Volt benne egymás ugratása – de nagyon, fájdalmasan kevés! Pedig ezeknek kellett volna adni a film velejét, savát-borsát!!! Bakkerság… :ehhh: :-///

Ez a pillanatkép a cannes-i bemutatójának partiján készült, nah, efféle közös ökörködésre, iróniára és öniróniára, saját maguk régi (fax*fejű…) énjének kifigurázására lett volna szükség a filmben is, szvsz:

Önmagában az ész nélküli fegyvertűz, és golyóropogás már nem annyira menő manapság, amivel el lehet adni egy filmet.

Nekem legalábbis biztosan nem. :-P

Sokat ígért, de keveset adott az a film – pedig felvonult benne a 80-as, 90-es évek akciósztárjainak színe-java… akiket valamennyien szerettünk.

De sajnos korántsem lett olyan jutalomjáték ez a mozi, mint amilyen lehetett volna.

A három Expendables közül szerintem messze ez a leggyengébb… :-///

:shameonthem:

:-(((