Zerocalcare – Un polpo alla gola – Torokszorítósdi

 Nem hittem volna, hogy mostanság, ilyen… hm… „élemedett” („értetlenedett”?! :-P :-) ) korban még eljuthatok oda, hogy egy képregényt vegyek – magamnak.

De Zerocalcare miatt így döntöttem – és nem bántam meg. Mert a fickó még mindig horzsol, de durván. :respect:

Az „Un polpo alla gola – Torokszorítósdi” az előzménye a kevés híján… hm… lófaxot „kevés híján”! :-PPP… újrakezdem. :gyagya:

Az „Un polpo alla gola – Torokszorítósdi” az előzménye _a zseniális(!)_ és sírva-nevetősen gyomorszorító „Strappare Lungo i Bordi – A pontozott vonal mentén” történetnek, de teljesen önálló, gyakorlatilag a főhős(ök) fiatalkori története, ami… torokszorító. (És néha nagyon röhögős. :-) )

A fantasztikus Zerocalcare: képes úgy megnevettetni és megrendíteni, hogy a kettő nincs antagonisztikus ellentétben, hanem kiegészítik, felerősítik egymás hatását. :respect:

Megnézni a „Strappare Lungo i Bordi” -t nem kerül semmibe. De ha megnézte az emberfia, és bejött neki, akkor be kell ruházni az „Un polpo alla gola”-ra.

Legalábbis, én így gondolom. :sör:

Tudjátok, arra jutottam: vén vagyok, akár az országút – de mégis akad két, a szívemnek-lelkemnek kedves, értékes ember, akikkel még szívesen dedikáltatnám a birtokomban lévő műveiket.

Az egyikük China Miéville - a másikuk... Zerocalcare. :leborul: