Zerocalcare: La profezia dell’armadillo – Az óriástatu jóslata & Zerocalcare: Kobane Calling

Most, hogy elolvastam a képregényeket és végignéztem a rajzfilmsorozatot, tartanom kell egy Zerocalcare-rivjú „maratont”… ;-) Persze, annyira „maratoni azért nem lesz, nyugi. :sör: 

A két képregénnyel indítok, aztán – terveim szerint holnap – a rajzfilmsorozatról fogok referálni. :thumbsup: 

Először is azzal kezdem, hogy köszönetet mondok a Nimue Kiadónak, Lakatos Istvánnak, hogy nem adta fel, nem hagyta abba a Zerocalcare képregények magyar kiadását. :thumbsup: 

És én… hm… vén marha :-P csak most jöttem rá, hogy Lakatos István írta a Dobozvárost, aminek elkészültére én is csatlakoztam anno a Brancsközösséghez, és István 2022. 10. hónaptól – 2023.07. hónapig rendszeresen e-mail-ben tájékoztatott arról, hogy hol a tart a projekt: aminek végén kézhez kaptam/kaptuk a kötetet. :sör: 

És ha már ez leesett (…végre… nagy nehezen… :-P), akkor ki kell fejeznem a hálámat Lakatos Istvánnak a munkájáért és kitartásáért, és mindjárt meg is mutatom, hogy milyen műveket köszönhetek neki, akár közvetve, vagy közvetlenül. :thumbsup: 

 Be kell szereznem most már a "Mezsgyét" is. :sör:

Zerocalcare: La profezia dell’armadillo – Az óriástatu jóslata (képregény)

Itt szeretném megtenni első és egyetlen negatív észrevételemet, de utána csak a dicséret hangján fogok szólni! :sör: 

Ez pedig az, miszerint, hogy „Az óriástatu jóslata” a legelső képregénye Michele Rech-nek, ami 2011-ben jelent meg. A másik magyarul megjelent műve, a „Torokszorítósdi” pedig 2018-ban. Talán érdemes lett volna magyarul is időrendben kijönni a kötetekkel… Ugyanis én olvasás közben egyre azon agyaltam, hogy a mű minősége olyan… mintha „visszalépés” lenne: kicsit szertelen, kicsit csapongó, kicsit szomorú, kicsit vidám, kicsit összeszedett, kicsit szétszórt – mint aki keresi még a „hangját”. És rákeresve ráeszméltem: tényleg így van – hisz ez az első képregény kötete, természetes, hogy kereste, hogyan lesz/lehet a legjobb. Szóval, kicsit zavart okozott az erőben – nálam…

De még egyszer leszögezem: nem lehetek elég hálás azért, hogy megjelent magyarul! :leborul: 

Az óriástatu jóslata… az elmúlásról, a gyászfeldolgozásról… a régi szép idők elmúlása miatti könnycseppekről, főhajtásról szól… és gyönyörűen. 

Mert múlnak az évek fölöttünk… és van, aki idejekorán távozik a régi barátok közül… és az itt maradottakat ez tükörbe és egymás szemébe nézésre készteti – hogy nem lehettünk volna egymással jobbak… nem tehettünk volna néhány dolgot jobban, szebben… és hová jutottunk az eltelt idő alatt.

Hja igen: így leírva nem túl biztató és olvasócsalogató, tudom: de ezt Zerocalcare írja, Barátaim – aki önironikus, ironikus és ott van mellette személyes kedvencem, Secco, aki a maga egyszerű, földhözragadt módján mindig rámutat egy-egy helyzet fonákjára, vagy „paraszti, józan ésszel” való megközelítésére. Néha olyan, mintha adna egy taslit a nyakadra, hogy: „vedd már észre, te mélabús ló!” – és ez kizökkent az önsajnálat, a sajnáltatás gödréből, és az ember egyszer csak tud nevetni saját szánalmasságán. 

Afnnyira szeretem Secco-t, hogy szerettem volna egy fotót látni a „real life” Secco-ról (akit egyébként két barátja tulajdonságaiból „gyúrt össze” Michele Rech, de elmondása szerint az egyikük azért mégis jobban benne van a karakterben, mint a másikuk… ;-) ), de nem találtam – ellenben belefutottam, hogy van egy 2018-as élőszereplős film „La profezia dell’armadillo”, ami simán elment eddig a radarom alatt. Pótolni kell, nincs mese. :sör: 

Szóval… gyászfeldolgozás… régi barátok, barátságok elmúlása fölötti merengés… felnőtté válás? Nem tudom… 

Talán az a legjobb szó rá, hogy „tribute” – tisztelgés, főhajtás ifjúkorunk arany emlékei fölött… és a Bojtorján Együttes: „Énekelsz egy régi nótát” című dalának sorai ugranak be… 

„Énekelsz egy régi nótát
S azt mondod, sokért nem adnád
Hogyha visszajönnének azok a szép idők

Amikor még vártak rátok
A lányok és a jó barátok
Esténként egy mozi vagy egy klub előtt

Minden korban van valami
Ami akkor és ott jó
És éppen attól válik széppé, hogy vissza nem hozható

S ha összejönne a régi banda
Hidd el, roppant unalmas volna
Mást gondolnánk és másról volna szó”

 

Camile – Riposa in Pace…

 

Zerocalcare: Kobane Calling (képregény)

2017-ben jelent meg… és ez teljesen eltér minden más Zerocalcare stufftól: négy képregényt olvastam tőle és három rajzfilmsorozatot láttam – de a Kobane nagyon keményen kilóg a sorból: mondhatni brutálisan… kegyetlenül. 

Kobane (vagy Kobani) egy fontos kurd város Észak–Szíriában a török határtól délre – ahol a kurdok folyamatos háborúban állnak, hol a török kormányerőkkel, hol a szíriai hadsereggel, és legvégül… az ISIS-szel: aki élve égettek el ketrecben embereket, akik nők és gyerekek fejét vágták le… 

2014 szeptemberétől 2015 januárjáig ostromolta az ISIS Kobane-t – amit azóta a „kurd Sztálingrádnak” is neveznek… 

Itt jár (valóságosan) Michele Rech, kétszer is, és képregényben örökítette meg ezt a két útját, emléket állítva a névtelen és nevesített hősöknek… a soha fel nem adó, örök harcban élő, számkivetett kurdoknak…

Basszus, gyerekek… Zerocalcare az Zerocalcare: próbál – és néha sikerül is – megnevettetni néha (főként öniróniával), de a téma olyan komoly, hogy nem sok mosoly ömlik el az ember arcán… 

…legtöbbször keskeny pengévé váltak az ajkaim… és a fogamat csikorgattam tehetetlen fájdalmamban… dühömben… 

És Michele Rech igyekszik néha gyorsan elmagyarázni olyan politikai struktúrákat 8-10-12 képkockában „for dummies”, amire lehet, hogy 2-3 napos katonai-geopolitikai-vallási előadás sorozat lenne igazán hivatott… 

Nem mondom, hogy ez rossz, de nehéz – és nem teszi olvasmányossá a dolgot. A kötet legvégén két „Postscript” is található – azok már tényleg brutálisak a tényfeltárásban, a politikai helyzet elmagyarázásában… és nem mondom, hogy nem törhet bele az ember bicskája. 2x vagy 3x ugrottam neki, mire átrágtam magam rajta… 

Összefoglalva: fantasztikus, hogy Michele Rech felvállalta, és kétszer is felkereste a kurdokat, és a maga módján, a lehetőségeihez mérten próbált hírt adni a világnak a kurdok végtelen, önfeláldozó harcáról. :respect: 

De ez teljesen más, mint az összes többi Zerocalcare mű, és nem biztos, hogy való mindenkinek…

 

Azért jegyezzük fel magunknak: Eger, Nándorfehérvár, Drégely, Kőszeg, Szigetvár – Alamo – Sztálingrád 

Kobane

…