Én nem tudom, miért vagyok most ilyen jó szériában, de
igazából nem is firtatom – csak hátradőlök, és élvezem, hogy csupa-csupa remek
film kerül a szemem elé. :sör:
Oké, ebben hálásnak kell lennem a T-Home Videotékának
:sör:, amit esténként átböngészünk Katicámmal, és ki-kikapok belőle egy-egy
ismerős címet: és eddig nem tudtam/tudtunk mellényúlni. :sör:
Lehet, hogyha nem költöztünk volna el Pusztaberkibe, és
itt nincs egyetlen IPTV szolgáltaló sem (akinek Videótékája is van), akkor még
mindig nem láttam volna, nem pótoltam volna be ezeket a remek filmeket. :sör:
Journal 64 – A
64-es betegnapló
Bakker… hm… oké, kezdem az elejéről.
Négy film készült el Jussi
Adler-Olsen regénysorozatából, a „Q-ügyosztály”
– „döglött akták” – sorozatban, Carl Mørck (Nikolaj Lie Kaas) és Assad
(Fares Fares) nyomozók eseteiből.
Időrendben:
1. Kvinden i buret –
Nyomtalanul (2013)
2. Fasandræberne – Fácángyilkosok (2014)
3. Flaskepost fra P – Palackposta (2016)
4. Journal 64 – A 64-es betegnapló (2018)
Mindezt csak
azért foglalom össze, hogy ti is lássátok és tudjátok: mert én csak most jöttem
rá… :shameonme: :-///
Kvinden i buret – Nyomtalanul filmet
láttam, túl brutális volt, a szadizmusa miatt nem tetszett. :-/ Ám a Fácángyilkosokkal
és a Palackpostával
csak szemeztem (értsd: hallottam róluk, de nem tudtam (eddig…) hogy ugyanaz
írta, aki a Nyomtalanult, és azt sem, hogy ugyanazok a főszereplői, ennek
ellenére terveztem, hogy megnézem, ám technikai okok miatt – a tévém nem volt
hajlandó felismerni a formátumot, én meg gépen nem nézek filmet, csak ha
nagyon-NAGYON ritkaság…! – nem kerítettem sort rájuk), és most megnéztem a Journal 64-et.
Miután leszögeztük, hogy jó nagy marha vagyok, hogy nem
figyelek oda eléggé, és amolyan „vak tyúk is talál szemet”-elven kapok ki ezt-azt
a világ filmterméséből: és néha mázlim van… :-P
…talán tovább is léphetnénk néhány alapgondolatra a
sorozat két (kettő, csak kettő, a fene a lüke fejemet…!!! :-OOO ) filmje
kapcsán.
Például kijelenteném azt, hogy Jussi Adler-Olsen az én szememben csúnyán lenyomta Stieg
Larsson munkásságát, és a „Tetovált Lány”-szériát.
Gyerekek, a Nyomtalanul nem volt egy sétagalopp…
a francokat „sétagalopp”!!! :-PPP… olyan nyomasztó, aljas, és horrorisztikus
volt, hogy az agyamat eldobtam az esztelenségén. :-OOO
De az, hogy a Journal
64 képes köröket verni a Nyomtalanulra – nyomasztásban,
aljasságban, és iszonyban… az azért rendesen megdöbbentette az embert. :eeekkk:
Meg azt, hogy Nikolaj
Lie Kaas a legbrutálisabb fizimiskával bíró nyomozó, akit életemben láttam –
basszus, olyan feje van, hogy nem mennék vele szemben egy sötét sikátorban… :-)
…és hogy Fares
Fares-szel alkotott nyomozópárosuk pedig az egyik legjobb a sok közül.
:respect:
Nem, nem. Nem mondok semmit a tartalmáról: megteszi
helyettem az imdb, meg a port, és még pár oldal. :sör:
Én csak azt mondom, hogy brutális volt – és iszonyú jó.
Ez utóbbi a legpontosabb leírása az élménynek: „iszonyú – jó”. :respect:
Most pedig megyek és bepótolom a Fácángyilkosokat és a Palackpostát
is… Hogy miért hagytam ki eddig őket… :gyagya:
A Long Way Down
– Hosszú az út lefelé
Komolyan mondom, hogy egyszer, korábban, már ezt is
beszereztem, de valahogy… csak nem kerítettem sort rá. :shameonme: :-///
Igen, igen – én már csak ilyen vagyok: leszedek jónak
ígérkező filmeket, aztán meg nem nézem meg őket. Logikus. :-PPP
…
Szóval, itt azért pár szó a történetről: szilveszter
éjjelén négy ember találkozik Londonban, egy ház tetején (ahonnan
előszeretettel vetik le magukat az öngyilkosok…) – valamennyien öngyilkossági
szándékkal.
Kicsit később paktumot kötnek, hogy hat hétig, Bálint-napig egyikük sem
kísérli meg eldobni az életét, hanem megpróbálnak értelmet keresni benne – és
ha nem találnak, akkor Bálint-napon...
Egy végtelenül kedves, szeretetre méltó, szívhez szóló
film kerekedik ki ebből, ahogy Martin
(Pierce Brosnan), Maureen (Toni Collette), Jess (Imogen Poots), és JJ (Aaron Paul)
elkezdenek egymásra és saját életükre is figyelni, és keresni azt, ami miatt
mégis érdemes élni.
Oké, én Maureen
történetét végigsírtam, nincs mit tagadni rajta. A beteg, többszörösen sérült,
magatehetetlen gyermekét egyedül nevelő anya sztorija úgy fájt nekem, mintha izzó
késekkel vagdostak volna…
„- I should have seen it coming. If he'd had... If he'd had
proper care then...
- Maureen... you saved him. It was a myocardial infarction.
He... He had a heart attack of sorts. His symptoms were almost invisible. I
didn't notice it. I was monitoring it and I didn't... But you caught it. You
saved his life. Matty's a very lucky boy to have you.
- I only had one thought. When he... If he dies, I die.
- Well, he lived.”
…
De nem volt ez egy nagyon fájó dráma! Igen, fájt-fájhatott
benne sok minden, de alapvetően életigenlést üzent: hogy érdemes. Hogy kár
lenne, hogy nem szabad eldobni, időnek előtte.
Nick Hornby
regénye alapján készült a film: köszönet néki érte. :sör: :respect:
Swimming with
Men – Férfiak fecskében
Oké, már tudhatjátok, mi a helyzet: ezt is beszereztem
egyszer, nem kerítettem sort rá, töröltem, elfeledtem… egészen mostanáig! :-P
:-/
Rengeteget nevettünk rajta: értettük a drámáját, értettük
a krízisét – de annyira életigenlő, és annyira feldobó a sztori… igazi feelgood.
:thumsup: :sör:
Az amatőr szinkronúszó csapat tagjai (kettő kivételével)
csupa általam ismert és szeretett angol színész: Rob Brydon, Rupert Graves, Thomas Thurgoose, Adeel Akhtar, Jim Carter,
Daniel Mays. :sör:
Mondjuk, akik pluszban vannak (kilógnak a sorból…?), ők New Guy (Ronan Daly) és Silent Bob
(Chris Jepson) – őket igazából nem
tudták, de láthatóan nem is akarták megtölteni élettel, ami azért… bármennyire
is tetszett a film összességében… szerintem egy szegénységi bizonyítvány. :-/
…
De a rengeteg poént, finom angol humort, és feledhetetlen
egysoros beszólásokat nem lehet eltagadni a filmtől. :-DDD
„- Hey, good trainers, mate.
- Cheers, mate. Yeah. Breathable and
flexible. I've got a contact at Shoe Locker.
- Oh, you mean a thief?
- I mean a contact.
- He steals stuff.
- Liberates them and gives them to the poor.
- Robin Hood in Reeboks.
- Twat.”
:-)))
„I'm an innocent man.”
:-DDD
A valós svéd férfi szinkronúszó csapat, akik ihlették ezt
a filmet – és meg is jelennek benne: mint a svéd szinkronúszó csapat :-) –,
olyan mottóval alapították az első férfi szinkronúszó egyesületet, amit nem
lehet nem szeretni.
„In 2003 the Stockholm Art Swim Gents were
formed „as a protest against the meaninglessness of life”.”
:sör: :-)))
Lehet, hogy nekem is csatlakoznom kéne egy ilyen
szinkronúszó csapathoz… :-)))
Remek időtöltés, igazi feltöltődés ez a film.
:sör:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése