Nem kezdek bele abba, hogy hol voltam sokáig. Vannak
mélypontok, rossz napok, amikor az ember úgy érzi, rá jár a rúd.
Egy ilyen szakaszon vagyok túl. (Remélem…)
Néztem filmeket, jókat, de van, amit már vagy egy
hónapja, így nem tudok – és nem is akarok – külön-külön rivjút írni róluk.
Távirati stílben: de szólok róluk, hogy érdemesek a rájuk szánt időre.
Hotel Mumbai
Dev Patel
filmjeit keresgettem – a bitang jó Lion után :sör: –, amikor rábukkantam erre.
Valami okostojás azt írta a Hotel Mumbai kapcsán: „vajon
szabad-e egy terrortámadásból akciófilmet csinálni?”…
…arra gondolok, hogy az illető csökött sznobbal nem
ugyanazt a filmet láttuk. :-PPP
Ha a Hotel Mumbai
neked „akciófilm”, akkor vannak még bőven hiányosságaid filmkritikusi téren,
aranyapám. :thumbsdown:
A Hotel Mumbai
nyomasztó volt. Zsigeri. Vérfagyasztó. Kegyetlen. És velejéig aljas, ocsmány.
Mert fegyvertelen, ártatlan, mit sem sejtő embereket
hidegvérrel kivégezni, agyonlőni, lemészárolni… az a legnagyobb gyávaság jele.
Undorodtam tőlük. Ezektől az embernek látszó férgektől. És iszonyodtam, mennyire
képesek elaljasulni.
…és a legvégén, amikor végre rájuk törték a kibaszott
ajtót, és lerohanták őket az állig fegyverzett kommandósok, annyi frusztráció
gyűlt össze bennem, hogy legszívesebben üvöltöttem volna a gyönyörtől.
Ez nem akciófilm volt: hanem egy gyáva, ocsmány
terrortámadás – a fegyvertelenek ellen.
És az embernek minden idegszála remegett tőle és
felfordult a gyomra…
Dev Patel-nek
pedig egy olyan monológja van benne, ami szíven üti az embert.
„This is my... this
is my pagri. To us Sikhs it is... It is sacred. It's a... It's a symbol of...
honour. And courage. Since I was a small boy, I've... never gone outside
without it. To do so would bring shame to my family. But
while we are in this hotel, you are my guest and I am your staff, so if it
would make you feel comfortable, I will take it off. Would you like that?”
Tudod, a mostanában a szememben egyre jobban lecsúszó, egyre
pökhendibbé váló, valaha „hollywoodi fenegyerek” néven emlegetett Tarantino
Kill Bill-jében van egy jelenet, amikor Michael Madsen leveszi kalapját
– és még David Carradine is azt mondta róla, az a kedvenc jelenete.
Nos, amikor Dev
Patel leveszi a a pagri-jét… az 100% jobban üt, mint _bármi_ Tarantinónál.
Nem mondom, hogy „must see”, mert nem az – megértem, ha
valakinek egy ilyen aljasság dramatizálásához nem fűlik a foga.
De nekem látnom kellett. :respect:
Green Book –
Zöld könyv
Viggo Mortensen
– nekem akkor is jöhet, ha… szóval, bármikor. :respect:
Megint olvastam egy-két okostóbiást a neten,
hogyaszongya: „szépíti, devalválja és
idealizálja a korabeli afroamerikaiak életét, és a fehér rasszistával való
barátsága teljesen nevetséges, klisés és kiszámítható”.
Mondjuk, így bevágni a sarokba Frank Anthony „Tony Lip” Vallelonga Sr. (1930-2013) és Donald Walbridge Shirley (1927-2013)
valódi, létező, megtörtént barátságát… szerintem olyan, mintha leköpné valaki
az emléküket.
…
De persze van, akinek ez belefér a munkásságába. :thumbsdown:
Ez egy road movie – és egy barátság kialakulásának
története, ami egyszerre felkavaró és gyomronütő a korabeli közeg miatt –
másrészt pedig felemelő és emberi.
Viggo Mortensen
és Mahershala Ali remek párost
alkotnak, útjuk, történetük szerethető és megindító.
Egy remek film, amit csak azok hanyagoljanak, akik túl
cinikusak és megkeseredettek a pozitív történetekhez.
Glass – Üveg
Kicseszettül unlak benneteket, Shyamalan-utálók, köpködők és mocskolók. Tele van veletek a tök… födőm. :sux: :thumbsdown:
Ráugrotok minden filmjére, mint tyúk a takonyra, hogy
aztán dobáljátok rá a szart.
Ha megengeditek: takarodjatok el a büdös francba.
Valamennyien.
…
Most, hogy egy kicsit leeresztettem a gőzt :-PPP
elmondom, mi van.
Én szeretem Shyamalan
munkásságát – de lassan megmérgezik az én szememben is őt a mocskolódók, és már
majdnem szégyellem és kerülöm a filmjeit.
Így hagytam ki (Istvánnak
hála: csak _majdnem_!!!) a Lady in the Water-t, és most (_majdnem_!!!) a Glass-t is.
Mit is mondhatnék én erre nektek, Shyamalan-haters… ?! Hogy klasszikust idézzek:
„Your leechcraft would have had me crawling
on all fours like a beast!”
:bastards:
:-OOOOOOOO
A Glass…
bitang jó film. Elcseszettül remek. Olyan ütéssel a végén, hogy remeg tőle az
ember gyomra.
„I've turned off the water hoses in your
room, David. There's only the door left. It's metal. But you can't get through
it, because people's bones break against metal, and you're nothing special. A
lot of people are going to die, Overseer, if you don't get through that door.”
Ha nem szeretném olyan piszkosul a Lady in the Watert és
benne Paul Giamattit – és Freddy Rodríguez döbbenetesen ütős,
lelkembe vágó jelenetét… –, akkor azt mondanám, hogy mostantól a Glass a kedvenc Shyamalan filmem.
…de így „csak” a második helyen áll: de oda úgy lépett
fel, hogy megremegett alatta a Föld.
Nem mondok róla semmit, mert látni kell – minden szóval
csak a film hatásán csorbítanék.
M. Night Shyamalan
tud filmet csinálni – és jó filmeket csinál. Figyelni kell rá. Érdemes.
:respect.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése