…ahogy látjátok a főcímet, már sejthettek valamit…
Igen, 2017-ben kijelentettem, hogy soha többet SW filmet…
nade sorozatról egy szót sem mondtam – mivel nem is tudtam, hogy lesz :-P ;-) –,
és figyelve az érkező híreket, trailereket, kedvcsinálókat: megjött a kedvem
ahhoz, hogy megsassantsam a Mandalorian pilotját. :sör: :-)
(És milyen érdekes: a közelgő decemberi új SW bemutató
egy hangyányit sem érdekel. Egy trailerét sem néztem meg, nem várom, nem fogom
megnézni se moziban, se sehol – teljesen érdektelen számomra az egész. :thumbsdown:
)
Node a Mandalorian…
The Mandalorian
s01e01
Ahogy néztem-nézegettem az elejét, néha arra gondoltam:
ez nagyon cool… aztán meg arra… ez nagyon gagyi… aztán meg arra, ó, de klassz…
aztán meg arra, ez tiszta műanyag…
Szóval, jól összezavart, és komolyan el is gondolkodtam:
szeretem, ha „ismerős” az SW, és „ismerős” karakterek-jelenetek-helyszínek
sorjáznak?! Vagy azt szeretném, ha semmi korábbi SW-re nem emlékeztetne… de
akkor meg, hol SW ez az egész?!?!
Végül úgy döntöttem, jó és szeretem, ha ismerős
pillanatok-karakterek köszönnek vissza, villannak fel, és nem pedig fanyalgok
miatta, hogy „óh, már megint ez…?!”.
Oké, a „kékfejű illető” szerintem a legkevésbé sikerült:
mind maszkilag, mind karakterileg. Szvsz.
De minden más ott volt a szeren, és a végén azt mondtam:
tetszett, hogy a fene enné meg! Tetszett egy új SW, hosszú idő óta először – és
azóta már 2x meg is néztem. :-)))
Érzem azt, hogy nekem, a western-filmek szerelmesének
rengeteg pluszt adott hozzá a pilotból szándékoltan áradó western-feeling –
beütött, de nagyon. :sör:
Mondanám, nem vittem túlzásba az
utánaolvasást, hogy hol és mikor játszódik a Mandalorian.
Eleinte meggyőződésem volt, hogy ez a (tervezett?) Boba
Fett-film sorozattá írása – de nem ő a főszereplő, és egy beszélgetésből
hirtelen le is jött, hogy itt melyik korban is vagyunk.
„- These are Imperial Credits.
- They still spend.
- I don't know if you heard, but the Empire is
gone.”
Szóval, menet közben rájöttem, hogy nem Boba Fett a
főszereplő, és hogy a Birodalom után vagyunk (és állítólag az Első Rend
megszületése előtt, de erre még nem utalt semmi – ezt már csak a pilot után
olvastam a neten).
Megmondom a frankót: tetszett. Tetszett ez az ismerős-ismeretlen
világ, csíptem a karaktereket, jók voltak a helyszínek – és a végén a mexikói
ranchnál lezajló showdown pedig igazi tisztelgés, tribute volt a régi westernek
előtt. :thumbsup:
(Éppen ezért, a szándékolt, látható-érezhető western,
cowboy-indián feeling és romantika okán volt zavaró számomra az egyik mondat magyarítása.
„I have spoken.” – „Nincs több mondandóm.”
Valahogy számomra olyan egyértelműnek tűnt, hogy az öreg Kuill karaktere, egy
magányos, öreg indián, vagy indiánok között sokáig élt-élő cowboy akar lenni,
akinek vagy születetten sajátja, vagy az együttélés során átvette már az
indiánok szóhasználatát, és az „I have
spoken”, az majdnem egyenlő az „Uff,
én beszéltem.” kijelentéssel, amivel – a filmes-könyves western legendárium
szerint az indiánok zárták le a beszédüket. Ezért, ha nem is írtam volna bele
az „Uff” szót (hogy ráerősítsek a hasonlóságra), de próbáltam volna ebbe az
irányba fordítani ezt a mondatot: „Szóltam.”,
„Beszéltem.”, vagy esetleg bővebben: „Elmondtam, amit akartam.” frázissal. De
persze, könnyű az oldalvonalról belepof… átlankodni.
:sör: :-) )
Közben pedig Carl
Weathers, Werner Herzog, Nick Nolte, John Beasley és kedvenc „állandóan
meghaló rosszfiúm”, zsoldos-kaszkadőröm: Tait
Fletcher. :sör: :-)))
Lubickoltam az általam szeretett színészek között.
Hja, tényleg – azt is a neten olvastam, hogy a „keményvonalas
SW fanoknak biztosan bejön a sorozat”, és úgy eltűnődtem, hogy vajon én „keményvonalas”
vagyok?!
Aztán úgy döntöttem, hogy nem. :-P Én „régivágású” SW fan
vagyok, aki már marhára nem szereti, ha olyannal akarják etetni, ami már valaki
előtte megrágott és kiköpött – sőt, azt meg főleg nem szereti, ha valaki _leköpi_ azt, amit ő szeretett.
:dierianjohnsondie: :-OOO :-PPPP
Összegezve: tetszett az alapfelállás, csíptem a
karaktereket, tetszett a főtéma, élveztem a kibontást, jók voltak a csavarok.
:thumbsup:
1000 éve nem jött be már semmilyen SW-megfilmesítés –
erre itt ez a sorozat, és rácuppanok. :-) :sör:
The King – V.
Henrik
…amikor jó másfél órája néztem, gyakorlatilag lélegzet
visszafojtva, újra rájöttem, hogy imádom a királydrámákat. Mert igazából nem
volt benne „akció” (csatajelenet, vívás, harc), _„csak”_ interakció, mégis… minden egyes másodpercét imádtam.
:leborul:
Annyira tetszett a politikai kavarás, a helyszín, a miliő,
és olyan jók voltak a karakterek, hogy teljesen belefeledkeztem.
Timothée Chalamet
– igazából dunsztom sincs, ki ez a srác (oké, az imdb a barátom, de javarészt
nem láttam a filmjeit, amit meg láttam, ott meg nem emlékszem a karakterére… :-PPP
), de az 100%, hogy magabiztosan, energikusan és karizmatikusan formálta meg az
királlyá váló ifjút. :respect:
Joel Edgerton –
oké, nem véletlen, hogy a(z egyik) producer saját magára osztja a(z egyik)
legjobb szerepet, de az már saját jogán öröm, hogy marha jó a karakterben, és
minden egyes megjelenése, minden egyes mondata üt. :respect:
Sean Harris –
amikor az azt mondom, hogy egy igazi angol színész, akkor most már az ő arca és
alakítása is be fog ugrani. Csöndes, magabiztos erővel volt jelen minden képen,
amikor megszólalt nem lehetett figyelmen kívül hagyni, és amikor csak némán
állt és figyelt, akkor is érzékelhető volt ereje és befolyása. Nagyon tetszett.
:respect:
(Oké, Robert
Pattinson viszont idegesített, de igazán nem tudom eldönteni, hogy így
instruálták, ilyenné írták a karakterét, vagy magától volt ilyen – olyan –
ripacs(kodó). Próbálok rajta túllépni.)
Az Azincourt-i (vagy Agincourt-i) csata pedig kellően
hatásos volt a legvégére. :sör:
Az írták róla valahol „vérszegény királydráma” – bakker… :-PPP
Arra gondolok, hogy bár minden történelmi film ennyire „vérszegény”
lenne, akkor valami olyan tökéletes világban élnénk, ami… ááááá…
elképzelhetetlen. :-/ :-)
Én imádtam a The
King minden percét, és hálás vagyok érte. :respect:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése