Joker & Coco

Nos, az év utolsó rivjújának két, a főszereplő nevét viselő film lesz a témája.

Nagyon más oldalról jönnek – de mindkettő remek a maga módján. :sör:

Joker

„Hajdan ütlekkel magyarázták a' mi Atyáink
Hogy mi az alsó rend törvénnye? kinél az igasság? -
A' ki erőssebb vólt, ugyan az kénnyére bitangolt. -
A' lepotsékolt nép dühös indúlatja, kanóttzal
Adta jelét ollykor bosszújának; de oroszlány
Szíve kevésnek vólt, hogy mint Matyi vissza pofozza,
A' mi goromba tsapást vett a' zabolátlan erőtől.”

Fazekas Mihály – Lúdas Matyi

(Debrecen, 1816. január 16.)

A film végén jutott eszembe ez a Fazekas Mihály idézet.

…

Arra gondoltam, hogy milyen iszonyú is az, amikor egy gyereket a saját szülei, vagy nevelőszülei, vagy egyszerűen más emberek… gyötörnek, kínoznak, éheztetnek, vernek – tartják állathoz is méltatlan körülmények között.

Aztán az jutott eszembe, hogy mi lesz az ilyen borzalmas dolgoknak kitett emberekkel, ha felnőnek.

Ha – felnőnek…

Mennyi negatív jogosultsága támad egy ilyen embernek? Amit _joga van_ beváltani, és visszaadni.

És hogy mennyire várhatjuk el egy-egy ilyen embertől, hogy – bár a vele szemben elkövetett atrocitásoknál nem voltak határok a gonoszságban és aljasságban – ő tartson a negatív jogosultságában „határokat”.

Hogy aki gyerekként a radiátorhoz kötözött: annak csak nézzen a szemébe, és mondja azt – gonosz dolgot tettél velem. Esetleg adjon egy pofont (ne túl erőset), de inkább azt se. Csak higgadtan, józanul, belátással, és empátiával éljen a jogával. Aztán éljen tovább, mintha mi sem történt volna.

„miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”

Rengeteg gyűlő harag van az emberekben – és bármikor kirobbanhat a gőz. De _mindenki más_ legyen megbocsátó. És ne vegyen revansot. Legfeljebb csak minimálisat. Pofettáda, ugye. De inkább azt se.

Lúdas Matyira manapság mit mondanának? Hiszen nekimegy a földesurának! Egy büntetés miatt?! Ugyan már! Nem kellett volna vétkezni, és nem lett volna büntetés, ilyen egyszerű! Hogy nem is vétkezett? Hogy nem volt jogos a büntetés? Ki mondja? A földesúr „A Törvény”! Ha szerinte jogos, akkor jogos, kár apellálni! Jóhogynem minden bírót és ítéletvégrehajtót megverne mindenki! Meg a képviselőt, meg a kormány tagjait! Szépen is néznénk ki…

Jobb lenne szépen kussolni: eltenni a verést, emlékbe – aztán elbújdosni messzi vidékekre a szégyentől.

Senki nem várta-hitte Jokertől, hogy vissza tud, vissza mer ütni – azt hitték róla, lyukas gatyájú, féleszű parasztgyerek, aki azért született a világra, hogy mások gyötörjék, kínozzák, üssék-verjék, verbálisan megalázzák, kiröhögjék. Hogy átgázoljanak rajta, és eltapossák.

Döbrögi is ezt hihette Lúdas Matyiról – aki „oroszlán szívvel felkelt a földről, hogy visszapofozza”, és népmesei hős lett.

Joker pedig…?!

Aztán meg eszembe jut a terrorista, meg a partizán.

Ha a partizán legéppisztolyozta, kézigránáttal felrobbantotta a német katonákat – akik békésen ültek egy kávéházban, és csak az különböztette meg őket a többi embertől, hogy német egyenruha volt rajtuk. (Közben lehet, hogy semmi közük nem volt a tömeggyilkosságokhoz, a civil lakossággal pedig tisztelettel bántak, és odahaza szerető feleség, és három gyerek várta őket.)

Ez a partizán hőssé válik, és szobrot kap halála után

Most gondoljuk ugyanezt palesztin és izraeli katona viszonylatban. Mindjárt nem a „partizán” szó ugrik be, hanem a „terrorista”.

És mit tesz az, aki úgy érzi, hogy az állam, az egész rendszer, a felső tízezer minden bajának okozói?

Főleg, ha igaza is van – mert az állam magára hagyja, a rendszer elnyomja, a felső tízezer szemében pedig… nem is ember.

„A' lepotsékolt nép dühös indúlatja, kanóttzal
Adta jelét ollykor bosszújának”

És ha sokan gondolják úgy, hogy a rendszer elnyomja őket, és ez ellen fellázadnak – az lesz a forradalom.

Vagy páran elkezdenek egy szállodai szobából lőni mindenkire, aki él és mozog… az meg a tömeggyilkos.

…

Rohadt nehéz film a Joker. Messzire kilóg a képregényfilmek közül. Pedig képregényfigura a főszereplője, akinek semmi, de semmi köze a valós élethez.

…

Tényleg semmi…?

Coco

Szerintem ez nem gyerekeknek készült rajzfilm. Hanem felnőtteknek.

És annak piszok jó. :respect:

Többet mesél emberségről, szeretetről, haragról, aljasságról, ostobaságról, fafejűségről, családi teherről, generációkon átívelő begyepesedésről, megbocsátásról, (meg)emlékezésről, mint bármi más.

Nehéz nem megrendülni rajta. Nekem nem is sikerült…

De azt hiszem, hogy 12-14 év alatt felesleges megmutatni még a gyerekeknek.

Amíg Máté be nem tölti – tanulunk belőle mi, a szülei. :leborul:

Kár, hogy csak ilyen soká fedeztem fel. De felfedeztem. :sör:

 

Boldog Új Évet Mindenkinek!

:pezsgő: