2020. január 5., vasárnap

2019 legemlékezetesebb film- és sorozatélményei...


Hát, újabb év, újabb visszaemlékezés. :pezsgő:

A tavalyi évben volt ezidáig a legkevesebb rivjúm – költözés, kompresszió, depresszió, miegymás :-P… de nem pusztán ez volt az oka.

Nem írtam róla: de nem volt még olyan év, amióta blogolok, amikor ilyen mennyiségű filmet dobtam volna el (10-15-20 perc, félóra-óra után), vagy ennyi sorozatot kaszáltam volna az első (max. második) rész után, mint 2019-ben… :-PPP :-///

Öregszem, és egyre jobban olyan vagyok, mint Anton Ego a Lecsóban:

„Én nem szeretek enni – én IMÁDOK enni! És ami nem ízlik, azt nem nyelem le!”


Sokkal kevésbé tolerálok dolgokat, és jóval magasabb a minőségi elvárásom: ha valami ennek nem felel meg, hát nagyon gyorsan ráhúzom a kaszát. :-OOO

De amiket „lenyeltem”/végignéztem – azok között akadt jópár olyan, ami megéri, hogy felemlegessem, és jó szívvel ajánljam. :thumbsup: :sör:

Hát nézzük, mik is ezek.


Filmek:

 


Le sem bírtuk venni a szemünket a képernyőről, szinte lélegzetvisszafojtva lestük a kétségbeesett apa (John Cho) kutatását az eltűnt lánya után.


 


„Joaquin Phoenix… megint. Újra és megint. :respect:

Nézed a filmet, és arra gondolsz: „basszus, ezt _senki más_ nem tudta volna így, ilyen hitelesen eljátszani, ahogy ő”. :respect:”
 


 

„…olyan dráma bontakozik ki ebből, hogy a fal adja a másikat.
Ahogy jönnek, buknak ki a fordulatok, az ember se köpni, se nyelni nem tud, csak tágra nyílt szemmel bámulja a képernyőt.


És egyszerre várja, hogy csörögjön a Asger telefonja – és egyszerre fél attól, hogy újra meg fog csörrenni…

Eszelősen jó thriller a „Den skyldige”. Most ezt tartom a tavalyi év legjobb filmjének (de nálam csak a 2020-as listára fog felkerülni… :-/ :-P ).”



Yeok-rin - The Fatal Encounter



"Elképesztően izgalmas, döbbenetesen fordulatos, emberi drámákkal és tragédiákkal – zsigeri aljassággal, trágyadombi köpedelem mocsoksággal, és mégis: emberi nagysággal ls nagyszerűséggel teli, bitang jó film a "Yeok-rin"."






„Tetszett Iron City; tetszett Zalem, a Lebegő Város misztikája; imádtam a mechákat, a kiborgokat, az egész nyüzsgő, lélegző-recsegő-ropogó olvasztótégelyt.

Nem… azt hiszem, nem az a megfelelő szó, hogy „tetszett” – inkább a „lenyűgözött” illik ide. :respect:”







Sokkal emberibb, sokkal emberközelibb ez az alkotás, mint bármelyik – annyi érzelemmel, érdemmel, és humánummal megpakolva, mint még soha más.

Csodálatos lezárása a Avengers-sagának – vártam és hittem, hogy jó lesz… de túlszárnyalta minden várakozásomat.






„Keserédes, megtört, fájdalmas… és mégis… felemelő, szívmelengető, szerethető. :respect:

Gyönyörű film: egy sérült lélekről, aki csodálatosan egyedi módját találta meg annak, hogy gyógyítsa önmagát…”





„Döbbenetes, nagy hatású film – ami sokkol azzal, hogy megtörtént.

Nem is tudom.

Én mostantól egész másként nézek magam körül a Világra.”


   
 
A Glass… bitang jó film. Elcseszettül remek. Olyan ütéssel a végén, hogy remeg tőle az ember gyomra.


 

 
Egy végtelenül kedves, szeretetre méltó, szívhez szóló film kerekedik ki ebből, ahogy elkezdenek egymásra és saját életükre is figyelni, és keresni azt, ami miatt mégis érdemes élni.


 

Rengeteget nevettünk rajta: értettük a drámáját, értettük a krízisét – de annyira életigenlő, és annyira feldobó a sztori… igazi feelgood. :thumsup: :sör:

Remek időtöltés, igazi feltöltődés ez a film. :sör:


 
  
„Talán a legdurvább a sorozat négy része közül, olyan, mintha Jussi Adler-Olsen odalökte volna az embert a sötét erdőbe, meztelenül, a farkasok közé…

Ám Jussi Adler-Olsen úgy döntött, hogy nem hagy minket a film végére megdermedt szívvel, mocsárba nyomott fejjel, szánkban-gyomrunkban iszamós, bűzös, nyákos sárral – és utánunk küldte Carlt és Assadot. :respect:





Eszetlen volt és eszméletlen – de az egyik legkülönösebb, legkülönlegesebb, legegyedibb film, amit valaha láttam. :sör:

És micsoda reveláció a végére, bonyekba!





Én régen nem röhögtem ennyit filmen. :-DDD

Ideje volt már, hogy a harcos-pagan folk metál is megkapja a saját filmjét: és megérte kivárni. :ördögvilla: :sör: :perkele:
:-DDD



 

Egész más terep… és megint egy nagyon jó film. Oké, nekem Benedict Cumberbatch-csel bármit, akármit… nagyon sok mindent el lehet adni, de itt az alap is nagyon zúzós volt: és Benedict ismét bitangul odatette magát. :respect:


 

Egy kedves, szerethető, kellemes El Camino-film.

Asszonnyal nézős, elcsendesedős, megmosolyogtatós, felvidámító, aranyos mozi.


  

 
Én azt hittem, 20-ra már nem lehet, nem érdemes lapot húzni, és hogy a csúcson kell abbahagyni – de a Toy Story alkotógárdája megmutatta, hogy van még ebben a sagában olyan történet, amit érdemes elmesélni. :thumbsup:


The King V. Henrik 
 

…amikor jó másfél órája néztem, gyakorlatilag lélegzet visszafojtva, újra rájöttem, hogy imádom a királydrámákat. Mert igazából nem volt benne „akció” (csatajelenet, vívás, harc), _„csak”_ interakció, mégis… minden egyes másodpercét imádtam. :leborul:





„Nem beszélek róla többet, mert az a tetves film többet elmond rólam, az én ifjúságomról és életemről is, mint amennyit én magam elmondanék nektek, önként. És egy nagy lópikulát dalolva! Nyöszörögve, és vinnyogva. Maximumus. :-///”


 


Csodálatos, megrendítő, felemelő road-movie a Peanut Butter Falcon. :respect:

Egy csöpp Down-szindrómás emberség az embertelenségben.
:leborul:


 
 
Remek kis kamaradráma volt, remek magyar színészgárdával. :thumbsup:
Nagyszerű kis film, bár lenne még több hasonló. :sör:”


 

Ezek a dél-koreaiak még mindig tudnak filmet készíteni. :thumbsup:

Marha jó kis film kerekedett ki belőle, nekünk nagyon tetszett. :respect:


 

„ez valahogy eszméletlen jó kis film lett. Olyanokat röhögtem rajta… :-DDD
Nagyon kedves, jópofa, szerethető vígjáték – feldobja az ember estéjét. :sör: :-)


 

  „Rohadt nehéz film a Joker. Messzire kilóg a képregényfilmek közül. Pedig képregényfigura a főszereplője, akinek semmi, de semmi köze a valós élethez.

Tényleg semmi…?


Coco 
 

Szerintem ez nem gyerekeknek készült rajzfilm. Hanem felnőtteknek.
És annak piszok jó. :respect:

Többet mesél emberségről, szeretetről, haragról, aljasságról, ostobaságról, fafejűségről, családi teherről, generációkon átívelő begyepesedésről, megbocsátásról, (meg)emlékezésről, mint bármi más.


Sorozatok:


 
A sorozat, amit imádtam./A sorozat, amin imádtam félni.

Igencsak beszarasztós, marha izgalmas, nagyszerű karakterekkel telepakolt sorozat a Diablero – aki bírja az ilyet, annak must see. :sör:






Ám a sorozat nem csak pusztán működik, hanem eszméletlenül rendben van: berántós, pageturner, fordulatos, sziporkázó, térfás, megnevettető, megindító, felemelő, vérkomoly, izgalmas, sötét és fenyegető.

És ezeket a hangulatokat tökéletesen időzítve váltogatja. :respect:






Egész egyszerűen egy unicum volt. Durva, belemenős, véres-fájdalmas részek – nagyon röhögősek – és szívbemarkolóak váltogatták egymást.


 


Úgy néztük részről-részre, hogy egyszerűen nem értettük, miért kattantunk ennyire rá. Hiszen nem történik benne semmi (komoly)! :eeekkk:

De a karakterek annyira szerethetőek, hogy akarod tudni, mi lesz velük, akkor is, ha nem jelenik meg valami “természetfölötti”.





 
 

A „Ciminal”-széria a legjobb, ami mostanában történhetett sorozat téren. :respect: :thumbsup:


 The Mandalorian s01e01, The Mandalorian s01e02-e03The Mandalorian s01e04The Mandalorian s01e05-e06-e07The Mandalorian s01e08 


Olykor eltévedt a sorozat… néha meg túl kitaposott ösvényen járt.

Kereste a saját útját – és a végére megtalálta. :respect:


 


„Remekül ment az úton a sorozat – de a végén gödörbe esett…

Merem mondani, hogy így is 8/10-re lehet értékelni – de az utolsó, befejező rész nagyon nem sikerült… :-PPP


Anime/Rajzfilm:




 
…és ebből egy nagyon izgalmas, vérre-tétre menő macska-egér harc bontakozik ki, a láthatatlan-ismeretlen, kegyetlen és számító sorozatgyilkossal.

Igazából végig fordulatos és torokszorító a történet – de a 8. résztől még egy nagyon komoly szintet is lép, hogy a befejezésre egy brutálisan erős végkifejletbe torkolljunk. :respect:




Igazi rajzfilmtechnikai bemutató, igazi ötletparádé – de mint olyan, nyilván nem is jöhet be mindegyik mindenkinek.

Vannak benne szvsz remekbe szabott alkotások, vannak benne remek ötletek – és akadnak nem annyira jó ötletekre épített, egyszerűbb… vagy nem is „egyszerűbb”, hanem nekem annyira nem bejövő képi világgal bíró gegek is.


 


Belmont, Sypha és Alucard szépen összeforrtak egy csapattá, ami remekül csúcsosodott ki a s02e07 „For Love” epizódban, amit nem véletlenül értékelnek az imdb-n 9,5-re. :thumbsup:

…a Castlevania s02 nagyon klassz lett, ez szvsz vitathatatlan. :respect:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése