Nah, térjünk vissza a régi kerékvágásba. :sör:
Nem sok filmet-sorit néztem a „nettelen” időszakomban, de
néhányat azért igen – és most egyáltalán nincs kedvem a szah… sza… sza’l, a „citrommal”
újrakezdeni a blogolást, hanem inkább mondanám a jót. A bitang jót. :thumbsup:
Már egy jó ideje betárazva várt ez a 12 részes anime a
gépemen, hogy majd egyszer sorra kerítsem – és most végre meg is tettem. És egy
egészen eredeti, nagyszerű élménnyel lettem gazdagabb. :respect:
Ez egy sci-fi, időutazós anime (asszem Justin és Winnie
lesznek/lehetnek a célközönsége – mármint rajtam kívül, ugyebár… ;-) ), ami nem
holmi vidámkodós, „chibis” kacagánnyal vág neki a témának, hanem… valami nagyon
keménnyel.
Gyerekeket ölő sorozatgyilkossal.
…
Ha sikerült az első döbbenetetekből felocsúdnotok (nekem
is beletelt egy kis időbe, amikor olvastam róla…), annyit azért gyorsan
leszögeznék: nem valami véres horrorról van szó. Ami történik, az képernyőn
kívül történik, „nem látunk” belőle semmit – de így is bitang nyomasztó…
A történetről.
2006-ban járunk, a 29 éves Satoru Fujinuma szeretne manga
rajzoló lenni, de áttörés nem igazán jön, ezért pizzafutárként keresi kenyerét.
Fujinuma nagyon melankolikus, búval bélelt, enervált, sosem
mosolygó fiatalember – de néhanapján különleges dolog történik vele.
…és ilyenkor mindig megment valakit – valami végzetestől.
De ezt az „eseményt” nem tudja akaratával befolyásolni –
történik, amikor történik.
Ám egyszer csak egy ilyen „revival” során Fujinuma súlyosan
megsérül, mire előkerül az édesanyja, Sachiko, és a sérülés, valamint a tévében
látott hírek-események kapcsán újra felidéződik mindkettejükben az a borzalmas
eseménysorozat, ami szülővárosukban történt, még 1988-ban, amikor Fujinuma 11
éves iskolás volt.
…és kiderül, hogy innen eredeztethető Fujinuma
melankóliája és végtelen szomorúsága.
Mindez lehetne/maradhatna egy örök trauma – ám hirtelen a
múlt árnyai újra előjönnek, és a múltbéli sorozatgyilkos újra lecsap: ezúttal
Fujinuma közeli hozzátartozójára, és a helyzet úgy alakul, hogy a rendőrség
számára Fujinuma lesz az első számú gyanúsított.
Ám ekkor – olybá tűnik, hogy részben a trauma és a sokk
miatt – Fujinuma időugrást él át: méghozzá egy döbbenetesen durvát: visszakerül
1988-ba, 11 éves korába (29 éves emlékeinek, értelmének teljes tudatában), és
rájön, hogy meg kell akadályoznia (így, gyermekként) a régi
gyerekgyilkosságokat, és így – talán… – megmentheti a jelenben a szeretett
hozzátartozóját is.
…és ebből egy nagyon izgalmas, vérre-tétre menő macska-egér
harc bontakozik ki, a láthatatlan-ismeretlen, kegyetlen és számító
sorozatgyilkossal.
Igazából végig fordulatos és torokszorító a történet – de
a 8. résztől még egy nagyon komoly szintet is lép (ott már azért megremegett a
hangom egy párszor… de én egy vén szentimentalista vagyok, ugye :-P ;-) ), hogy
a befejezésre egy brutálisan erős végkifejletbe torkolljunk. :respect:
Nem tudom, ti hogy vagytok vele. Hogy eszetekbe jutott-e
valaha, hogy mi lenne, ha visszamehetnétek az időben, hogy jóvátegyetek
valamit, hogy megmentsetek valakit.
Nekem jutott eszembe ez néhányszor…
De Fujinuma torokszorító, körömrágós küzdelmét látva arra
gondoltam… ez nem lenne egy könnyű, egyszerű menet: hogy nem jobbra fordulok,
hanem balra, és minden rendben lesz.
Sőt, meglehet, hogy olyan áldozatot követel, amire nem
számítottam…
Sötét, nyomasztó, félelmetes ez az anime – de egyben
felemelő és megindító is.
Hogy megéri küzdeni, tűzön-vízen át, megéri nem feladni.
És hogy nem vagy egyedül.
:respect: :leborul:
Must see.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése