Край – Kray – The Edge

„We've no guards. No need, nowhere else to go.”

A M:I4 után kíváncsi lettem Vladimir Mashkov egyéb filmjeire: különös tekintettel az „eredeti” orosz munkásságára.

Így döntöttem a Край mellett.

1945 szeptemberében járunk, Szibériában, a Край nevű „átnevelő” táborban, ahová éppen megérkezik és szolgálatra jelentkezik a háborús hős, Ignat (Vladimir Mashkov), aki a gőzmozdonyok szerelmese.

A hely parancsnoka gyorsan vázolja a helyzetet:

„- This lot are all traitors. A rotten bunch. They were relocated here from the German camps. Who knows what they did with the Fascists...

- How many trains do you have here?

- One - an 'AU' model. And there's one from another village.

- I'll take the 'AU' then.

- No you won't! Says here you're banned from driving trains.

- If you don't give me the train, I'll just move on.

- There's nowhere else to go...”

Persze, Ignatot nem olyan fából faragták, hogy lemondjon arról, amit szeretne: azaz, hogy újra egy gőzmozdonyt vezethessen.

A táborban rögtön összemelegszik Sofiával (Yulia Peresild), és gyermekével, a sosem beszélő, nevető Pashkával (Lyona Orlikov)… és ez sem a tábori nőknek, sem a férfiaknak nem tetszik.

De Ignat akkor jön igazán „tűzbe”, amikor tudomást szerez arról, hogy van egy elhagyott mozdony a közeli szigeten, bár az odavezető híd egy részét elvitte a jégzajlás…

Egy kézihajtánnyal nekivág az útnak, aminek a végén nem csak a gőzmozdonyt találja meg, hanem az abban lakó Elsát, a német lányt (Anjorka Strechel) is… aki kicsit kimaradt a világ történéseiből.

„- You spent the whole war hiding in the Taiga?

- What war?”

Mint mondtam, a tábor lakói korábban Igantot sem fogadják kitörő örömmel, de a német lány megjelenése aztán végképp nincs az ínyükre…

…a két kirekesztett pedig lassan egyre közelebb kerül egymáshoz: ami még rátesz egy lapáttal kettejük tábori megítélésének.

Főleg úgy, hogy Ignat nem éppen visszafogott azzal kapcsolatban, hogy ő mi mindent tett már le az asztalra:

„I didn't see you when we took the Reichstag!”

A helyzet egyre feszültebbé válik, sőt, majdnem lincselésbe fullad, amit csupán az egyik épület kigyulladása akadályoz meg.

És végül megjelenik az egész filmben addig csupán emlegetett, rettegett Fishman (Sergey Garmash)…

„Fishman will be here soon; he'll give you something to laugh about.”

„Fishman'll put you away once he gets here!”

„For you the only thing you fear is - Fishman! Fishman will come.”

…aki olyan történéseket generál, ami alapjaiban rengeti meg a táborlakók életét.

Nekem nagyon tetszett a film, ami nem csak a szép, régi gőzmozdonyokról szól, hanem emberi kapcsolatokról, elfogadásról és kirekesztésről, a múltbéli történések feldolgozásáról és arról, hogy a kilátástalanságban is lehet hinni a közös jövőben…

A befejezése pedig valami feledhetetlenre sikeredett. :respect:

Mind akcióban, mind drámában úgy odatette magát, hogy csak ültem a tévé előtt és néztem a stáblistát… majd visszapörgettem az utolsó tizenöt percet – és újra megnéztem az egész befejezést. :amazing:

Nemrégen (oké, tavaly, de az nem volt olyan régen… :-) ) néztem meg a „Как я провёл этим летом – How I Ended This Summer – Így ért véget a nyaram” című orosz filmet, amitől… hááát… legalábbis nem voltam elragadtatva. :-/

Ám most a Край visszaadta az orosz filmgyártásba vetett hitemet. :thumbsup: