Mivel a Kedvesem az Efter brylluppet után megjegyezte, hogy kissé túl sok emberi drámás filmet nézünk, ezért megpróbáltam valami könnyedebb téma után nézni…
…így döntöttem a Le Convoyeur mellett, gondoltam, valami laza rablós-lövöldözős. :-)
De persze nem így lett – és az emberi drámát most sem úsztuk meg. Mert miről is szólna egy film, ha nem emberi sorsokról? Drámáról, nem igaz?
A furcsa, kissé zavarodottnak tűnő Alex (Albert Dupontel) jelentkezik a Vigilante nevű pénzszállító céghez biztonsági őrnek. A kollégákkal való ismerkedés közben kiderül, hogy a cég pénzszállító autóit az elmúlt időszakban háromszor támadták meg, aminek során kilenc őr, valamint két civil vesztette életét.
Hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy Alex több annál, mint egy végső elkeseredésében, utolsó lehetőségként biztonsági őrnek jelentkezett ember – és valamiért nagyon érdeklik a céget ért támadások… és a kollégák személyisége.
Lassan kiismeri, hogy ki-milyen karakter, míg a napi munkavégzés során szembesül a pénzszállítók nem éppen irigylésre méltó életével, valamint szembesül saját lehetőségeivel, korlátaival és lelkiismeretével…
A film fonala szépen gombolyodik… bár kissé unalmasnak és feleslegesnek éreztem a szállodai „Isabelle-szálat”… és kerekedik a történet: megismerjük Alex motivációit, de még mindig nem tudjuk, hogy ki a tégla a cégnél.
Nekem határozottan tetszett a film történetszövése és csendes, karakterépítő folyása…
…erre a végére egy olyan kemény akciót tettek le az asztalra, amire a francia és angol nyelv azonos szót ismer: „massacre”. :thumbsup:
Mivel imádom az ilyen jellegű filmeket is :-), ezért erre elismerően csettintettem, és még feljebb csúszott az értékelésem.
Szerintem egy remek film volt: nem túl akciódús – de amikor akcióra váltott, akkor rendesen odatette magát –, nem minden emberi dráma nélküli, a francia filmgyártás minden finomságát magán viselő. :respect:
…talán csak egy dolgot említenék meg, ami nekem nem jött be igazán. A végefőcím, end credits alatt minden (fő)szereplőről kaptunk egy-egy villanásnyi képkockát, amin mindenki filmbéli jellemének megfelően mókázik egy kicsit.
Nos, ez némileg rontotta a film befejezése után a ránk telepedő hangulatot – és nem oldotta azt, hanem csökkentette annak hatását.
Sok film végére el tudnék képzelni ilyen „levezetést” – ide pont nem kellett volna, szvsz.
De ettől függetlenül határozottan érdemes megnézni. :sör:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése