1984 – NDK – Stasi
„We are the Party's shield and sword.”
Gerd Wiesler a Stasi századosa (Ulrich Mühe) éppen kihallgatást vezet, majd látjuk, ahogy a főiskolán elemzi a tanulóknak a kihallgatott személy reakcióit…
A főnökével hamarosan jelenésük van a színházban a kulturális miniszter előtt, aki mivel megkívánta a Christa-Marie Sielandet (Martina Gedeck) sztárszínésznőt, ezért ráállítja a teljes Stasi-apparátust a színésznő élettársára, az író Georg Dreymanra (Sebastian Koch), azzal kimondatlan utasítással, hogy találjanak ellen valami terhelőt.
Wiesler százados pedig teljes rideg precizitásával rááll az ügyre, és attól a pillanattól kezdve a pár életének minden percében jelen van.
Önmagában is elég brutális, hogy emberek akkoriban kényre-szóra milyen szinten képesek voltak beletaposni mások életébe – legyen az „ideológiailag” megindokolt okkal, vagy pusztán valami főfunkcionárius személyes céljai érdekében.
„So we're helping a Committee member get a rival out of the way. You know what this could mean for my career. And for yours.”
Jó, tudtuk, hogyan működtek anno ezek a dolgok (kies hazánkban is…), de ettől függetlenül most is rendesen felfordult az ember gyomra az egésztől.
A sajnálatos módon túl korán (a film elkészülte után egy évvel) elhalálozott Ulrich Mühe nagyszerűen hozza a precíz munkavégzésnek, a munkájának – és mások életét – élő századost, akiben a tisztesség annyi szikrája megmaradt, hogy nem tud és akar bizonyítékot koholni az ártatlan pár ellen. Sőt, a maga eszközeivel még tesz is azért, hogy megerősítse kettejük kapcsolatát.
De Sebastian Koch (őt a Zwartboek-ben láthattuk korábban) is remekül alakítja a már-már naivitásig idealista Georgot, aki lépésről-lépésre eszmél rá, hogy kivételezett helyzete miatt milyen sokáig mennyire nem vette észre maga körül a kétszínű, aljas világot.
„The statistics office on Hans Beimler Street counts everything, knows everything. How many shoes I buy a year: 2,3. How many books I read a year: 3,2. And how many pupils graduate with straight A's every year: 6347. But there is one thing they don't count, maybe because even bureaucrats find it painful, and that's suicides. If you call Beimler Street to ask how many people between the Elbe and the Oder, between the Baltic Sea and the Ore Mountains despair drove to their death, our numbers oracle is silent. But it may just note your name for State Security... Those grey men who ensure safety in our land... and happiness.
In 1977, our country stopped counting suicides. They called them 'self-murderers'. But it has nothing to do with murder. It knows no bloodlust,\no heated passion, it knows only death, the death of all hope. When we stopped counting, only one country in Europe drove more people to their death: Hungary.
We came next, the land of 'Real Existing Socialism'.”
Ahogy Georg szép lassan radikalizálódik, az életüket folytonosan megfigyelő Wiesler százados már találhatna olyan bizonyítékot, amire a főnökeinek szüksége van… de már megszerette a párt annyira, hogy ne akarjon.
Ám ezzel egy nagyon veszélyes úton indul el…
A filmnek több olyan pillanata is van, amit csúcspontnak lehetne nevezni:
…amikor a Stasi szorítása megtör valakit, hogy a szerelmére tegyen terhelő vallomást… amiről korábban nem hitte volna az ember, hogy megtörténhet…
…amikor egy bizonyíték eltüntetése élet-halál kérdése…
…amikor az alagsori levélbontóban éri a Berlini-fal megnyitásának híre a bukott, kegyvesztett Stasisokat…
…amikor egy író rájön, hogy őt is megfigyelték, és amikor bemegy a Stasi iratait kikérni, és döbbenten veszi tudomásul, hogy még a tapasztalt iratkezelők is elismeréssel nyilatkoznak a hatalmas aktakupaca láttán…
…amikor egy író megtudja, hogy kit takar a HGW XX–7 kódszám…
…amikor látjuk, hogy az új demokráciában újságkihordóként dolgozik egy Stasi ügynök…
Nem tudom, talán kissé idealisztikus volt a film befejezése… de én az egész nyomasztó milliő után határozottan szükségesnek éreztem ezt a fajta feloldást.
Nem egy könnyű „olvasmány”, de ha az ember ráhangolódik, egy nagyon emlékezetes filmélménnyel lesz gazdagabb. :respect:
Köszönet Justinak, hogy felhívta a figyelmemet erre az alkotásra! :sör:
Örülök, hogy bejött, nekem is egyből kedvenc lett :)
VálaszTörlésJustin