The Take - Martina Cole’s The Take

Caldwell hívta fel a figyelmemet erre az angol minisorozatra. :sör:

Ráadásul nagy kedvencem, Tom Hardy a főszereplő, szóval, igen komoly elvárásokkal ültem le a négy rész elé.

…és csalódtam. :-(

Igazából két ifjú gengszter felemelkedését vártam – de ehelyett kaptam egy igazi szociopata lelki nyomorúságát, és nézhettem, ahogy maga körül módszeresen felemészt, tönkretesz és megmérgez mindent és mindenkit. Ahogy ki is mondja ezt a film vége felé az egyik, addigra lelkileg már teljesen megnyomorított női karakter:

„- Freddie, all you are is a cancer.
- Yeah?
- You're cancer. You're cancer in all of our lives.”

Igazából a banda/gengszter szál csak amolyan „mellékes” háttérvonulat a történetvezetésben, a családi dráma dominál – amiből legnagyobb bánatomra a gyerekek sem tudtak kimaradni...

Speciel ezért utálom az olyan főcímeket, ahol a filmből villannak fel _spoileres_ képek, és az embert egy-egy ilyen kép megragadja… és attól kezdve tudja-várja, hogy elkerülhetetlen és előbb-utóbb be fog következni.

Mondjuk, bár még ez lenne ebben az esetben a legnagyobb bajom…

Leginkább az idegesített és zavart, hogy nem volt a filmben _egyetlen egy szerethető karakter sem_. Az ég adta egy világon senkivel nem tudtam azonosulni, együtt érezni… ami azért eléggé lesújtó egy filmsorozat esetében.

Jobban belegondolva, istenigazából nem is a két gengszterkedő fiú a főszereplő, hanem a feleségeik – akik mindketten ki vannak szolgáltatva az elmebeteg, együtt élésre és emberi kapcsolatokra tökéletesen alkalmatlan Freddie-nek.

…és négy részen keresztül nekem azért azért sok(k) volt nézni az évekig tartó lelki nyomort és szenvedést.

Ebben a sorozatban még annak a legjobb, aki meghal – mert aki életben marad, az amolyan félzombiként hurcolja magával bűnei és fájdalmai véres koloncát… és a boldog, kiegyensúlyozott élet már ígéret szintjén sincs a horizontján…

Nyomasztó, boldogtalan, fájdalmas film.

Tom Hardy ijesztően jól hozza a közveszélyes elmebeteg Freddie-t… és én elgondolkoztam azon, hogy ezek a pszicho- és szociopata karakterek mintha állandóan megtalálnák (Bronson, The Take, Warrior).

Azért szívesen megnézném már egyszer egy olyan szerepben is, amikor valami _normális_ figurát alakít.