Elsősorban Mads Mikkelsen miatt vállaltam be ezt a filmet, de a végére kiderült, hogy a film írója-rendezője ugyanaz Nicolas Winding Refn, aki az általam döbbenetesen jónak ítélt Bronsont is írta és rendezte.
Mivel a Bronson 2008-as, a Valhalla Rising pedig 2009-es, így azt hiszem kijelenthetem, hogy sajnos visszalépés történt minőség terén… :-(
Mads Mikkelsen alakítja a „hazátlan”, legyőzhetetlen, félszemű rabszolga-harcost, akinek istenigazából neve sincs – csak a társául szegődő kissrác nevezi el hirtelen egy kérdés hatására One Eye-nak.
Az is gyorsan kiderül, hogy a rabszolga-harcos kézről-kézre jár a törzsek között, ki tudja már, mióta…
„He's never belonged to anyone for more than five years. Your time has passed. Mine has come.”
Az elején bitang kemény harcokkal indítunk: a küzdőtéren One Eye-t a nyakánál fogva láncra verik, és már eleve két ellenféllel állítják szembe, de nemhogy így sem tudják, szó szerint esélyük sincs legyőzni.
A „bemutatkozás” után főhősünk nem sokkal megszökik, és nyomában a társául szegődő kissráccal nekiindul a nagyvilágnak.
Belefut egy csapat keresztény vikingbe, akik felismerik, de nem állnak az útjába.
„- So... now you've got your freedom, what do you plan to do with it?
- I wanna go home.
- Where is that?
- Don't know.”
Felajánlják neki, hogy tartson velük a Szentföldre, mert mi más is lehetne egy igaz – keresztény – viking életének értelme, mint a Szentföld visszahódítása a hitetlenektől.
De One Eye elhagyja őket, és megy tovább… bár a vikingek vezére bízik benne, hogy mégis meg fogja gondolni magát.
…és ekkor beindulnak a megmagyarázhatatlan, logikátlan történések, amik ettől kezdve végigkísérik a filmet. Sajnos. :-(
Mert a következő jelenetben One Eye és a kissrác már a keresztény vikingek hajóján utazik, a Szentföld visszahódítására. :eeekkk:
Ööö… miért is? Nem arról volt szó, hogy haza akar jutni? Oké, nem tudja, hogy hol van a „haza”, de akkor is? Nem harcolt már végig vagy tizenegynimennyi évet rabszolgaként, mások dicsőségére? Még ha megtért volna valamiért, vagy ilyesmi…
Mindegy, a dolog a levegőben marad: One Eye a Szentföldre tart, hogy a hitetlen pogányok (azaz a _hozzá hasonlóak_...) ellen harcoljon.
Egyszer csak, hosszú hányattatás után, a hajó partközelbe ér, és egy folyón halad felfelé.
De mint ahogy Columbus Indiába tartva, a keresztény vikingek a Szentföldre tartva Amerikába jutnak…
Mondjuk, Indiába tartva még van logika Amerikát felfedezni… de a Szentföld irányába hajózva… hááát, szerintem legalábbis alapvető tengerészeti hiányosságokat jelent Amerikába érni.
Mindegy, a viking vezér lelkesen kijelenti, hogy nem baj (aha…), ha már így alakult, ezt a földet az Úristen nevében magának követeli. Nos, igen, ez nagyon szép kinyilatkoztatás, főleg annak a fényében, hogy ekkorra a korábban is legfeljebb tucatnyi főből álló csapat megfogyatkozott… és voltak a hódításra vagy nyolcan. :hupsz:
És beindult a nagy amerikai vadonban a szenvelgés, miközben az indiánok (vagy a hitetlen pogányok?) baráti üdvlövéseket adtak le tiszteletükre, úgy, hogy ezek azt se tudták, hogy honnan jön az „áldás”…
One Eye elmaradhatatlan kísérőjével, és két túlélővel nekiindul az erdőnek, hogy beteljesítse azt a küldetést, amit a kissrác tulajdonít neki, miszerint:
„- He says I'm gonna reach the sea. Gonna build a new boat. Gonna go home.
- What does he say about me?
- You're gonna die.”
Mindvégig vártam, hogy valami kikerekedik ebből a zagyvaságból: elmegy a hazája helyett a Szentföldre – helyett Amerikába, és itt az a célja, hogy visszajusson oda, ahonnan elindult.
Logikus.
A befejezést meg elbaltázottnak érzem, a szó szoros értelmében…
Istenigazából, se füle, se farka nem volt az egésznek, a kevés, brutálisan gyors és véres harcjelenet nem segít a dramaturgiai és történetvezetési hiányosságokon – főleg, ha alapjában véve egy normális történet sincs a háttérben, csak valami (ál)művésziesen elszállt katyvasz.
Mads Mikkelsennek ennél csak jobb filmjei vannak, és Nicolas Winding Refntől pedig nézzétek inkább a Tom Hardys Bronsont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése