Ez egy nagyon jó film – de nagyon nehéz róla írni…
Mit is mondhatnék? Nincs igazából _egy_ története: történtei vannak… amik nem „összefüggenek”, hanem lazán kapcsolódnak egymáshoz… és a film mégis egységes egészet alkot. :respect:
Egy Németországban élő idős török ember, Ali Aksu „kivásárol” magának egy prostituált török nőt, Yetert… Ali fia, Nejat, német irodalmat tanít az egytemen, de Törökországba megy, hogy Yeter lányát megkeresse… a Yeter lánya, Ayten, radikális politikai nézetei miatt Törökországból Németországba menekül, és próbálja megkeresni az anyját… az egyetemista Lotte próbál segíteni Aytennek, de ezt az anyja, Susanne nagyon nem nézi jó szemmel…
Zűrzavaros? Túl összetett? Szerintem sem ez, sem az. :-) A film nézése közben főleg nem.
Nagyon szépen gördül a történet, rétegről-rétegre építkezve bomlanak ki előttünk a sorsok… és nem, nem függ össze minden-mindennel, de látjuk, ahogy egy-egy adott pillanatban összekapcsolódnak vagy éppen csak elsodródnak egymás mellett életek…
Istenigazából nem hangzanak el a szereplők szájából „magvas igazságok”, nem gyönyörködünk szép tájképekben, a sztori pedig nem ravaszul csavaros és nem tartogat döbbenetes fordulatokat…
…mégis fantasztikusan egyben van, és működik. :thumbsup:
De ha már ennyi betűt szántam arra, hogy mi _nincs_ a filmben, elmondom azt is, hogy nekem mit adott.
Elgondolkoztatott azon, hogy néha milyen ostoba apróság elég ahhoz, hogy tönkre tegye az ember valaki életét… esetleg éppen a sajátját…
…hogy vannak pillanatok, amikor belátjuk, mennyire rosszul is gondoltunk, döntöttünk bizonyos dolgokról korábban…
…hogy érdemes azok céljait magunkévá tenni, akik számunkra fontosak…
…és hogy ráébredjünk: mi magunk is milyen fontosak vagyunk szeretteinknek.
Az is biztos, hogy Fatih Akin, a film írója-rendezője nagyon kíváncsivá tett Selim Özdoğan: Demircinin Kizi (Die Tochter des Schmieds) regényével kapcsolatosan, amit Nejat az apjának ad.
„- I've brought you a book.
- What is it about?
- Just read it.”
Szóval, ha ez "termékelhelyezés" volt... akkor nagyon jól sikerült. :-)
Valamint mindenképpen ki kell emelnem egy teljesen személyes, de rám roppant nagy hatással bíró jelenetet, dialógust, ami egy olyan történettel kapcsolatban hangzik el, ami (meglepetésemre) mind a keresztény, mind az iszlám kultúra szerves része. Susanne és Nejat beszélgetése, ahogy Isztambulban az ablakban állva nézik a lépcsőn sorjázó embereket.
„- Where are everyone going?
- To the mosque. Today marks the first day of Bayram. The three-day Feast of Sacrifice.
- And what is it that's sacrificed?
- God wanted to put Ibrahim's faith to the test - so he ordered him to sacrifice his son. Ibrahim took his son, Ismail, to the sacrificial mount. But just as he was about to kill him, his knife went blunt. God was satisfied and sent Ibrahim a sheep to sacrifice in place of his son.
- We have the same story.
- I remember asking my father if he would sacrifice me, too. I was afraid of this story as a child. You see, my mother died young.
- What did your father answer?
- He said he would even make God his enemy to protect me.”
Köszönöm Fatih Akin, hogy végre valaki kimondta azt, amit én is szívemből érzek ezzel a történettel kapcsolatban. :respect:
Ez film érdemes a figyelemre, jó szívvel ajánlom. :sör:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése