Shanghai – Sanghaj

„Every good spy needs a cover. Be a journalist, they said. You're good with words. You'll be safe.”

1941. Sanghaj: a város nemzetközi területekre osztva, bár az országban dúl a háború, itt még viszonylagos béke honol – németek, japánok, amerikaiak, angolok, franciák és természetesen kínaiak élnek egymás mellett és figyelik egymás minden mozdulatát… de a felszín alatt izzik a feszültség, ami csak a kirobbanásra vár.

Ide érkezik meg Paul Soames (John Cusack), az amerikai kém, újságírónak álcázva, hogy barátja, Conner (Jeffrey Dean Morgan) halála után nyomozzon.

A képmutatás és a színlelés világában senki nem tudhatja… nem azt, ki a barát, hanem hogy egyáltalán van-e. Az viszont legalább biztos, hogy ellenség van bőven.

Paul a nyomozás során két fontos emberbe ütközik: az egyik a kínai maffia egyik prominense, Anthony Lan-Ting (Chow Yun-Fat), a másik pedig a japán kerület katonai parancsnoka, Tanaka (Ken Watanabe). A két ellenség kényszerű szövetségben működik együtt, de mindketten szeretnék a másik nyakára tenni a kezüket…

És mindkettejük életében van egy-egy fontos nő, akiért tűzbe mennének.

Paul megismerkedik Lan-Ting feleségével, a szép Annával (Gong Li), aki férje árnyékában/védelmében saját, hazafias céljaiért harcol.

Nekem néha sok szokott lenni a kémfilmes-kettős-hármas-sokas :-) ügynökös kavarás, amikor a szálak finom mozgatása dominál – bár néha közéjük kaszál valaki egy konyhakéssel. Vagy egy szamuráj karddal.

De a Sanghaj szerintem nagyon jól adagolta a dolgokat: a kémes kavarások jól időzítve váltakoztak az akciókkal, és nagyon jól kiegészítették egymást. Nem untam egy percig sem, nagyon kellemesen telt az idő.

Nem tudom, ki-hogyan volt/lenne vele, de számomra igazából nem John Cusack, hanem Chow Jun-Fat és Ken Watanabe vitték a filmet – Jeffrey Dean Morgant is csípem, de ő (karakterének helyzetéből kifolyólag, ugye… :-) ) nagyon minimális jelenlétre volt kárhoztatva.

A nagyszerű kínai és remek japán színészek szintre teljesen rájuk szabott szereplőket alakíthattak, és távol-keleti módon visszafogott, mégis roppant erőteljes játékkal tették élővé a figurákat. :tumbsup:

A Sanghaj nem „csupán” egy kémfilm: a szerelmes-romantikus vonulat is meglepően erős benne… Hiszen, szerelmes nők és férfiak tesznek meg egymásért benne mindent.

És ez az a pont, ahol az ellenségek is megértik egymást.

„- Do you think it's possible to fall in love like that again?
- Well, I don't think it'll ever be as maddening as the first time.
- I disagree. I think the second time might be worse for men like us.
- What kind of men are we?

- Romantics. We are so eager to get over the pain of the first betrayal... we'll walk blindly into the next.”

Nekem kifejezettem tetszett benn ez a szál: nem tolakodott-nyomakodott nyálas-geil módon a képünkbe… de érezhetően belengte az egész filmet, és egy plusz szintre emelte azt.

A film befejezése pedig igazán nagyszerűre sikeredett. :respect:

Szerintem méltatlanul kevés figyelmet kap és kapott.

„Maybe luck, maybe courage. You had to have both.”