Take Shelter & The Courier

…mert nincs mindig vasárnap, ugye. :-(

A Take Shelter volt az, amit háromszori nekirugaszkodásra néztünk végig… :-/

Pedig én szeretem az effajta filmeket: az apának (Michael Shannon) apokaliptikus rémálmai vannak egy soha nem látott tornádóról, és a veszettséghez hasonló fertőzést terjesztő savas esőről, amiben a jövőt látja felsejleni – és a maga csöndes (…őrült…) módján elhatározza, hogy kis családját (feleségét és süketnéma kislányát) megmenti a közelgő végpusztulástól, és épít a kert végében egy menedéket.

Iszonyatosan lassan építkező film, belebetegszik az ember az önmarcangolásba, az önmagába belefeledkező és beletemetkező képsorokba…

A főhősünk épelméjűségét nem csak környezete, de ő maga is megkérdőjelezi, és vívódásokkal, vitákkal, fusztrációval telt napok során sodródunk előre… csak azt nem tudjuk, hogy a teljes őrület, vagy a beteljesülés felé.

Igazán fájdalmas pszichodráma – de sajnos nem azért, mert olyan jó… :-( Legalábbis számunkra olyan volt. Szerintem, ti ne terheljétek vele magatokat.

Gondoltuk, valami jó kis akciófilmmel feledtetjük az „élményt” – és így döntöttem a The Courier mellett.

Én marha… :-(

Erre csak azt tudom mondani, hogy… jézusmáriaszűzanyám…

Ez mennyire… (próbálok egy megfelelő szót találni rá… megvan!) egy _ótvar_ film!

De én vagyok az, aki megérdemlem, mert még az imdb-re se klikkeltem rá előtte: „Rating: 4,4/10” – és ez már szerintem erősen „fel van pontozva”…

Jeffrey Dean Morgan alakítja benne a főhős Courier-t, aki egy halvány Transporter-klón próbálna lenni… de nem túl sok sikerrel. :-/

Til Schweiger és Miguel Ferrer égeti magát még ebben a filmben, és Mickey Rourke csak azért nem, mert vagy 2 percet van képernyőn úgy, amikor valószínűleg nem dublőr jelenik meg helyette.

Istenem, ez a film minden téren bitangul alulmúlta a legminimálisabb várakozásaimat – egyszerűen fájt nézni. :-/

A 47. percben fel is adtuk a Kedvesemmel… de nekem még úgy (vérben) forgott a (szemem) gyomrom az egésztől, hogy egy fél óra pihenés után mégis végigtoltam a második 47 percet is: ha fáj, akkor legalább fájjon rendesen. :-///

A vége… barátaim az Úrban… a vége pedig előre megfontolt, különösen aljas indokból elkövetett, hánytató katyvasz lett.

A stáblista alatt elmerengve pedig azon filóztam, hogy ilyen érzés lehet, amikor az embert váratlanul elüti egy tornyosra rakott trágyaszállító kocsi… amit egy kehes gebe húz.

Pete Driss-t és Brannon Combs-ot remélem minimum kiherélték ezért a forgatókönyvért – Hany Abu-Hassad-ra pedig a rendezésért bizonnyal rámondták a fatvát… Jeffrey Dean Morgan azóta valószínűleg azért lobbizik, hogy a filmográfiájából hagyják ki ezt az… elszúrt „fejezetet”.

Nem hiszem el, hogy ilyen szemetet filmre lehetett vinni…:thumbsdown: