Samuel L. Jackson végre egy igazi „ördögös” filmben, ami már talán a másik véglet a csalódást keltő „The Sunset Limited” után. Nem csak azért, mert a Sunset-ben ő képviselte a „Jót”, itt meg ő a „Gonosz”, hanem azért is, mert míg a Sunset-ben csak a szájtépés ment, itt meg néha már sok is az… hm… „akció”.
A film főhőse John (Luke Wilson) igazi átlagpolgár, a korábban jól menő ingatlanos állásából éppen kitették, bankszámlái lenullázva, hitelkeretei a végsőkig kimerítve. A háza mögött lévő, medencének ásott, sáros gödör tökéletesen leképezi az élethelyzetét.
Az városbéliek is úgy jellemzik, mint aki „mindig lehajtott fejjel jár”, és már-már a szervilizmusig alázatos és beletörődő.
Ezen a napon kopogtat az ajtaján a különös Richie (Samuel L. Jackson), hogy segítséget kérjen lerobbant autójához. John fejét lehajtva, engedelmesen megy segíteni – és ezzel egy nagyon sötét, ijesztő útra indul.
Istenigazából nem tudjuk, nem értjük, hogy mit akar Richie, de kifacsart gondolkodása, szemének félelmetes villanásai, fenyegető hallgatásai és könyörtelen, gyilkos kíméletlensége lassan nem csak Johnban, de bennünk is megfagyasztja a vért...
Mintha maga az Ördög ragadná karon az embert és vinné félelmetesen szédítő, pörgő-forgó táncba.
Aminek a végén lehet, hogy a halál vár… vagy ami még rosszabb, a Pokol.
Nagyon jó volt a vén róka nyomozó szerepében Muse Watson, és a film egyik legjobb dialógusa Latisha, a nyomozócsaj (Tracie Thoms), és John felesége, Joanie (Leslie Bibb) között zajlott le.
Tetszett, hogy kellőképpen (sötét) hangulatú lett a film, Samuel L. Jackson nagyon jól hozza a „gonosz” Richie-t, Luke Wilson pedig kellőképpen jól alakítja a megszeppent átlagpolgárt.
Tetszett, hogy a végén nem volt valami egyértelmű tanulság, vagy valami jól szájba rágott „nagy igazság”, valami, ami miatt minden nézőnek át kell gondolnia az életét. (Mondjuk, az azért elég egyértelmű üzenet benne, hogy még felnőttként se szálljunk be idegenek autójába… :-) )
A film végére sem enyhült a nyomasztó feeling, és az embernek… nekem legalábbis :-)… levezetésként kellett egy kicsit ide-oda szörfölgetni a tévéadók között.
Szerintem egy különleges, ritka jó film volt – mondjuk, én mindig is bírtam az angyalos-ördögös cuccokat. :sör:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése