2012. április 7., szombat

Hesher


„- T.J., who is this?
- My name's Hesher.”

 Alapvetően csípem Joseph Gordon-Levitt-et… így amikor belebotlottam a Hesher-be, rögtön a bepótlása mellett döntöttem.

És nem rosszul. :thumbsup:

Jópár film foglalkozik a veszteség feldolgozásának hogyanjával és mikéntjével, mondhatnám, hogy a Hesher is egy a sorban – de szerencsére több annál, és a témához egy egészen érdekes, meghökkentő szemszögből közelít.

Ráadásul a szereposztás sem utolsó, sőt, a színészek kellő alázattal, visszafogottsággal és hozzáértéssel hozzák a karaktereiket, ami egyrészt meglepő volt számomra (különösen Rainn Wilson és Natalie Portman esetében…) – másrészt elismerésre késztetett. :respect:

T.J. (Devin Brochu) édesanyja két hónappal ezelőtt egy autóbalesetben életét vesztette, emiatt a fiú kellőképpen meg van zuhanva lelkileg, de még mindig nem annyira, mint apja, Paul (Rainn Wilson), aki egész nap felváltva alszik és a tévét bámulja, miközben antidepresszánsokat szed marokszámra. A fiúban és apjában a nagymama (Piper Laurie) tartja a lelket, illetve ő az, akinek a házában laknak, és aki főz rájuk.

T.J. egyik nap összefut az öntörvényű, rocker Hesher-rel (Joseph Gordon-Levitt), aki hirtelen felindulásból/felindultságból :-) beköltözik hozzájuk.

„- What are you doing? Why are you here?
- You're going to start acting like I belong here, or I'll kill you.”


A fiú a megfélemlítés hatására, az apa a depressziója miatt, míg a tyúkanyóként gondoskodó nagymama jószívűségből befogadja Heshert, akinek megjelenése és az élethez való kaotikus hozzáállása, sokszor ön- és közveszélyes tettei felforgatják és felrázzák az apátiába és önsajnálatba forduló családot.

„I got to get the fuck out of here before I hurt somebody.”

T.J. közben összeismerkedik Nicole-lal (Natalie Portman) a boltos lánnyal, aki érzelmileg felkavarja a fiatal fiút, amit Hesher is észrevesz… és a maga suttyó :-) módján próbál is segíteni.


„- Hey, you want to poke her?
- Shut up.
- Dude, there's nothing wrong with wanting to poke her.
- Stop saying that.
- Dude, if you want to poke her, there's nothing wrong with that. Don't be ashamed. Human beings have been poking vagina for hundreds of years. Longer, probably.”
:-)

Az idő előrehaladtával szépen alakul és formálódik a film, és mint már mondtam volt, Rainn Wilson és Natalie Portman nagyon szépen, harsányság vagy ripacskodás nélkül hozzák a karakterüket, ami nekem (és a filmnek is) nagyon jól esett. :thumbsup:

Joseph Gordon-Levitt pedig minimum lubickol a szerepben. :sör:


Tetszett, hogy nagyon sok dolgot nem toltak durván, huszonnyolcszor megrágva és kiköpve a képünkbe. Sokszor csak Hesher, első hallásra se füle-se farka történetei közvetítenek valamiféle tanulságot… amit senki se magyaráz túl. Néha még csak senki nem is ért… :-)
 
Bár azért nekünk néhányszor megfordult a fejünkben, hogy Hesher amolyan „más szemében a szálkát, magáéban a gerendát se”-típusú karakter, aki azért „söpörhetne a saját portája előtt” is… de ha úgy nézem, mint egy jótevő, ördögbőrbe bújt angyalt :-) akkor máris megspórolunk magunknak egy adag ítélkezést.

Számomra a film befejezése tette fel az élményre a koronát. Az utolsó Hesher-es „tanmese” minden szinten érhető volt, és kristálytiszta üzenetet hordozott, az utcai séta pedig… :respect:

„You told Grandma you were gonna go on a walk with her. This is your last chance.”

A Brick (Beépülve) óta nem láttam olyan filmet, amiben Joseph Gordon-Levitt igazán nagyot alakított volna.
De a Hesher pályájának újabb fontos és figyelemre érdemes mérföldköve. :respect:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése