2020 legjobb film- és sorozatélményei…

Mostanáig gondolkoztam azon, hogy egyáltalán érdemes-e 2020-ról írni egy „toplistát”.

De végül úgy döntöttem, ha nem írok, akkor hagyom, hogy a „vírus győzzön”, meg belebúbánatoskom a virtuális térbe, hogy #sohanemleszmársemmiarégi… :-PPP

Igaz, alig mehettem moziba: nem láthattam az új Dűnét, sem a Monster Hunter-t, amiket nagyon szerettem volna megnézni. :-/

Ám méltatlan lenne hallgatni a Netflix-szel, és a többi tartalomszolgáltatóval szemben, akik/amik mindent megtettek azért, hogy ne maradjunk vizuális élmény nélkül ebben a nyomorult évben – és sikerült is néha olyat gurítaniuk, amik miatt néhány felhőtlen órára elfelejtettem, hogy miféle szar, régi/új világ is lett odakint…

Bitang karcsú lett ez a lista, ilyen kevés film sosem volt rajta… bízom benne, hogy a 2021-es évben ennél csak több lehet: és nem lesz igaza ennek a szerintem nagyon vicces, de határozottan pesszimista mémnek. :-D

Filmek:

Jojo Rabbit - Jojo Nyuszi

"Nézi az ember a Jojo Nyuszit, és olyanokat röhög, hogy leesik a székről – majd elhallgat, a mosoly eltűnik az arcáról… és lassan elkomorul – végül sírva fakad (már a szentimentálisabbja, mint én…), miközben majd’ meghasad a szíve…

Hogy lehet ezt keverni-kevergetni-váltogatni?! Ki az, aki így mer játszani az egyszeri néző érzelmeivel…?!

Taika Waititi (rendező, főszereplő, forgatókönyvíró) – Christine Leunens (regényíró) 

:respect: "

 

A Beautiful Day in Neighborhood - Egy kivételes barát

"Érdekes, „A Beautiful Day”-en pont hogy nem sírtam – de ettől még bőven megérintette a szívemet, és ugyanaz fogalmazódott meg bennem, mint a film főszereplő újságírójában:

 „He's just about the nicest person I've ever met.” "

 

Onward - Előre

 "annyi dicsérő szót olvastam róla, hogy kénytelen voltam belekezdeni… és a végén behódolni.

 Örömmel és elismeréssel behódolni. :thumbsup:

 Igazi felüdülés, egy nagyon pozitív élmény az „Előre”."

 

Tenet (1.0) - Tenet (2.0)

"A Tenet…

 …okos. Nem „annak akar látszani”. Nem „próbálkozik”. Nem „játssza a meg nem értett entellektüelt”. Hanem nagyon _okos_.

 …nem nézi hülyének a Nézőt.

Nem nézi egybites debilnek. Egyenrangú partnernek tekinti. A szellemi társának tartja. Végigvisz az úton, és közben elmond mindent – és fel sem tételezi, hogy nem érted. Nem rág a szádba semmit szótagolva. Elmondja, akár csak egy mondatban is: és hisz benne, hogy megérted. Hisz Benned."

 

Boss Level

"Egy nagyszerű akciófilm egy időhurokba „akadt” harcosról, aki szerelméért, gyermekéért – de talán még jobban saját megváltásáért küzd…

Bitang jó volt. :respect:"

 

Hát, ennyit a filmekről... ijesztően kevés, tudom. :-(((

 

Sorozatok:

Zone Blanche - Black Spot - Szólít az erdő s01-02

"Bitang jó sorozat nőtte ki magát ebből, gyakorlatilag letehetetlen volt: minden este ezt néztük – és olyan nyomasztó, olyan fullasztó az egész, hogy legtöbbször csak egy részt bírtunk belőle letudni…

De másnap este újra körömrágva lestük a következő epizódot. :respect: "

 

Unbelievable - Hihetetlen s01 

"Annyira félelmetesen realisztikus volt (a valójában, a valós életben is megtörtént!) események bemutatása, hogy az embernek felfordult a gyomra… és elszorult a torka…

Megvan, vagy megvolt nektek is az az érzés valaha, hogy néztek egy sorozatot, és úgy vagytok vele: nem akartok, nem bírtok belőle több epizódot megnézni – elég volt!

Aztán másnap este megint leültök a tévé elé, mégis indítjátok a következő részt – mert tudni akarjátok, hogy mi lesz…

Ilyen sorozat az Unbelievable."

 

Home Before Dark s01

"Estéről-estére néztük. Remegő gyomorral, izgulva, lelkesedve, dühöngve – néha legszívesebben megöleltünk volna valakit… aztán másvalakit meg úgy vágtunk volna pofán, hogy a fal adja a másikat!!!

Istenem, de remek kis sorozat volt!"

 

Znaki - Rejtély a hegyekben s01 & s02

"Az első évad nyolc részes, és megmondom a frankót, négy részig úgy elnéztük-nézegettük a dolgot: érdekes volt, de semmi extra – érezhető, hogy lesz/lehet itt valami komoly, de csak úgy szőrmentén hintették a dolgokat…

 …aztán a második négy részt úgy toltuk egymás után, hogy állandóan a körmünket rágtuk és a fejünkhöz kapkodtunk!

És a nyolcadik rész végén én személy szerint úgy éreztem magam, mint a szügyön szúrt bika. 

:-OOOO "

 

"A sorozat (jó értelemben vett!) őrülete annyira bejött, hogy felteszem a kezemet és behódolok neki. :thumbsup:

Különös és különleges széria a Znaki. Nem szokványos, nem kitaposott ösvényen járó – unikum a maga nemében.

Érdemes a figyelemre. "

Ssanggabpocha - Mystic Pop-up Bar - A titokzatos pop-up bár s01

"Egy vidám, szívderítő, misztikus, megható, megnevettető, mélyen emberi és szeretettel teli sorozatba botlottunk – aminek hatalmas szíve van. :respect: "

Kengan Ashura s01-02

"Ez meg a másik véglet: a pusztakezes közelharc vérmocskos, kegyetlen ünnepe, az ellenfél fizikai megsemmisítésének kvintesszenciája, vérgőzös, eszelős harcművészeti fieszta. :amazing:

Olyan elborult, olyan elvetemült, olyan különleges(en brutális) harcokkal, hogy az ember csak leesett állal bámul, miközben a torkában dobog a szíve.

Nem tudom, más hogy lenne/van vele, de engem, mint a harcművészetek nagy rajongóját, teljesen telibetrafált a téma: gyakorlatilag letehetetlennek találtam – és imádtam minden egyes másodpercét. :leborul: "

 

Shin'ya shokudô: Tokyo Stories – Midnight Diner: Tokyo Stories s02

"Ez egy fantasztikusan remek sorozat. :respect:

Szeretetre méltó, emberi, szívet-lelket melengető történetek, hibákról-tévedésekről-botlásokról – megbocsátásról, helyrehozásról, kibékülésről… találkozásról."

Blood of Zeus s01

"Abbahagyhatatlan volt. Kikapcsolhatatlan. Letehetetlen. :respect: :thumbsup:

Vérmocskos, kegyetlen, önző és gyilkos – látványos, pörgő, adrenalin pumpa."

 

The Liberator - A felszabadító s01

„Tell him: those men are the grandsons of the greatest Indian warriors to roam American Plains. They’ve killed mountain lion, hunted buffalo. Tell him: those men they’re the descendants of the powerful Mexican army that defeated French on Cinco de Mayo. And those men they’re sons of Texas Rangers who brought the rule of law to places where only killers and thieves lived before. Tell him: the Nazis are never gonna hurt him again. Because tomorrow we’re gonna find ’em and stop ’em.”

 

Alice in Borderland s01

"Dél-Koreától szoktunk ütős/döbbenetes misztikus thrillereket kapni, de most Japán tette le a névjegyét. :respect:

Határozottan ütős, darálásra való évad volt, kellemes, örömteli meglepetés így az év végére. :leborul:"

Nos... ennyi volt (számomra) 2020 termése. Lehetett volna szebb is, jobb is, több is - de ennyire tellett. :-/

Mit tanított meg nekem 2020, ez a szemétre, tűzre való év?

 …hogy simán lehet Magyarországon embert ölni, teljesen legálisan, a törvény nem bünteti, és még azt is elvárják, hogy kezet csókoljon érte az ember. Így ölték meg 2020-ban apámat orvosok, nővérek és asszisztensek – miközben úgy bántak vele, ahogy egy tisztességes ember egy döglődő állattal sem teszi. Ez nem egészségügy, ami itt van – ez halálügy. Isten irgalmazzon mindenkinek, aki orvosi, kórházi kezelésre szorul, mert ők nem fognak.

…hogy simán lehet bármilyen halált kovid-halálnak behazudni: apám mellett egy másik személyt is tudok (közvetlen környezetemben), akit hazug, aljas, ocsmány módon kovidos halottnak vettek, hogy rettegésben tartsanak minket.

…hogy nem Szondi György, nem Jurisics Miklós, nem Dobó István, nem Hunyadi János, nem Bulcsú horka, nem Kinizsi Pál, nem Toldi Miklós, nem Dózsa György, nem Zrínyi Miklós, nem Esze Tamás, nem Bottyán János, nem Béri Balog Ádám, nem Színi Sebő Alajos, nem Földváry Károly a „HŐS”, hanem mindenki, aki otthon marad. Meg, aki dolgozik.

…hogy mennyire undorodom a „maradjotthon”-hastagtől, és hogy hányok minden egyes „maradjotthon”-nótától. Remélem, gyorsan eljön az idő, amikor ezek az „énekesek/együttesek” rinyálva a falat kaparják, és megpróbálják a szánalmas, szekunder szégyent gerjesztő szaraikat eltüntetni a világhálóról.

…hogy mennyire sikerült bekussoltatni a diktátornak az egész országot, mennyi mindent sikerült még mindig ellopnia ettől a néptől, ettől az országtól, hogy azt dédunokáink és ükunokáink is nyögni fogják, megvetéssel és gyűlölettel felemlegetve valamennyiünk nevét, hogy miért tűrtük mindezt, mint a vágnivaló, oktalan állatok.

…hogy a „pofabefogás” olyan jól sikerüljön, hogy emberek hagyják magukra apjukat, anyjukat, nagyszüleiket, öreg, vagy csak egyszerűen segítségre szoruló szomszédaikat, rokonaikat, embertársaikat, és bebújnak a „maradjotthon”-hastag „ígyvigyázokrád” mögé.

…hogy mennyi ember változott meg a vírustól, vagy „csak úgy”… és mennyi barátomról derült ki, hogy már nem a barátaim. Szarul esett, és nem, nem dolgoztam még fel teljesen – de előbb-utóbb túlteszem magam rajta és megyek tovább az úton. Amíg még mehetek.

Köszi mindezekért, 2020. Rohadj meg a pokolban.

Alice in Borderland s01 & Boss Level & The Last Shift (2020) & The Silencing

Ebben a hónapban nem volt semmi kedvem blogolni, annyira túlcsordult a hócipőm ezzel az átkozott, szemétre való 2020-as évvel…

…de most, az utolsó napon, mégis kiblogolom az idei év maradékát. Mert hogy miért ne.

Sokszor mondtam azt, hogy „de csak röviden, távirati stíl-ben” – aztán írtam oldalakat, ám most nem ez a helyzet. Tényleg csak „távirati stíl-ben” számolok be az utolsó napon: nem azért, mert nem lehetne hosszabban – hanem azért, mert most ennyire vagyok „képes”… :-PPP

 

Alice in Borderland s01

Dél-Koreától szoktunk ütős/döbbenetes misztikus thrillereket kapni, de most Japán tette le a névjegyét. :respect:

Az első négy részt simán 9,5/10-re hoznám. :thumbsup:

Olyan magasan volt a léc, hogy az 5-6. részek természetesen(?) már nem tudtak erre lapot húzni, és gyengébbek voltak (6-7/10…), ám az utsó két epizód megint odatette magát 8/10-zel, szóval, amolyan 8-8,5/10-re simán adnám az évadot.

Határozottan ütős, darálásra való évad volt, kellemes, örömteli meglepetés így az év végére. :leborul:

 

Boss Level

Egy nagyszerű akciófilm egy időhurokba „akadt” harcosról, aki szerelméért, gyermekéért – de talán még jobban saját megváltásáért küzd…

Bitang jó volt. :respect:

 

The Last Shift (2020)

Valami vígjátékot vártam (bután…), erre kaptam egy remek drámát… tragédiát…

Egy nagyszerű filmet elakadt, elkallódott emberekről, megtört életekről, újrakezdésről – leragadásból…

Katicám először húzta a száját, hogy ez nem is vígjáték – de a végére (ő is) elismerte, hogy egy nagyon jó filmet láttunk. :respect:

 

The Silencing

Kaptunk egy „Wind River-light”-ot… Gyengébb történettel, gyengébb karakterizálással, kevésbé erős és karizmatikus főhősökkel…

Nem volt rossz, de… a Wind River szintje azért ennél jóval magasabban van.

 

Trapped – Ófærð s02 & The Liberator – A felszabadító s01

Egy régi adósság bepótolása… és egy új különlegesség.

Csak az a baj, hogy a „régi” nagy pofáraesés lett – míg az „új”… tetszett, tetszett… de mégis, olyan… fura volt nekem az egész.

 

Trapped – Ófærð s02

(Döbbenet) 2019 januárjában kiáltoztam itt lelkesen, hogy 2018 decemberében elkezdődött a Trapped – Ófærð második évada, és (nyilván) hamarosan mi is követhetjük Andri (Ólafur Darri Ólafsson) újabb nyomozását.

Nos… nos ugye… és most, 2020 novemberében(!!!) :-PPP jutott eszembe, hogy meg kéne végre nézni. :gyagya:

Mit is mondhatnék… Mondjam azt, hogy miféle egy rajongó is vagyok én? Vagy mondjam azt: hogy valszeg a lelkem mélyén… sejthettem valamit. :-/

Oké, van olyan barátom, akinek a szemében gúny(os röhögés) tárgya vagyok már jó ideje, mert az általam ajnározott sorozatok második évadait rendre lefikázom és kaszálom – de én ezt nem érzem az én „hibámnak”, vagy „megszokott, bevált rutinomnak”.

Ha valaki a második nekifutásra szart csinál, vagy legalábbis halvány árnyékát annak, amit elsőre összehozott: akkor hadd ne kelljen már tapsikolnom fölötte. Vagy pontosabban a romjai fölött. :-PPP

Katicámmal néztük mindkét évadot és a véleményünk teljesen megegyezik: az első etap atomkirály – a második… feledhető, a „futottak még”-kategóriába tartozó. :-/ Ami (számunkra) elég nagy pofáraesés. :-(((

Itt nem Andri a főszereplő: Andri csak egy szereplő a sok közül, és kábé annyiban merül ki az ő „egyedisítése”, hogy „Thorhildur!”-felkiáltásokkal/nyavalygással mászkál fel-alá állandóan.

(Thorhildur: ennyire az életbe’ nem gyűlöltem még karaktert. Zsigeri szinten idegesített a „meg nem értett, magának való, szülőmegvető lány” szerepében, aki ráadásul olyan hülye, mint egy zsák molylepke. A 3.-4. rész tájékán már vinnyogva könyörögtem, hogy ölje már meg valaki, mert nem bírom tovább elviselni… :-OOOOOO Jack Bauer lányát nem utáltam ennyire a 24-ben: pedig az már nagy szó. :-P )

De épp ennyi időt kap Hinrika, a meleg Vikingur és párja Ebo, az összeégett Halla, és Hafdis polgiasszony: nincs igazi főszereplője a sorozatnak. :-/// És ez pedig „a sok bába közt elvész a gyerek” tipikus esete.

„Rutinból” kellene szeretnünk Andrit? Mikor pont annyi képernyőideje van, mint mindenki másnak? És mindenki más történetszála érdekesebb, mint az övé…?! :-S :-/ :-P

Az értelmetlenül előrángatott és az első évadból tovább vitt Hjörtur teljesen felesleges volt – Asgeir pedig megint csak háttérbe volt szorítva: és amikor elővették, az is csak azért volt, hogy előkészítsék vele a „nagy csattanót”. :-PPP

Hét(!!!) részig szenvedett a sorozat – és mi ketten is, akik néztük. :-PPP Egy random Doc Martin-epizódban több izgalom és fordulat szokott lenni. :-PPP

Ám a nyolcadik rész végére tartogatott szemétség (mármint: a készítők (író, rendező) részéről elkövetett szemétség!!! :-OOO ami egy teljesen ok nélkül való gyilkosság) felidegesített, felpörgetett minket az utolsó két epizódra.

Ami még így sem tudta döntetlenre menteni az évadot… :-///

A Thorhildurral súlyosbított, léket kapott hajóként „bénakacsázó” második szezon egy ruppót nem ér. Szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint.

SPOILER ON

Asgeir ok nélküli, ötlet hiányában történt lemészárlásáért pedig jár egy tökönrúgás nekifutásból az egész stábnak . :rotinhell: :-OOO

SPOILER OFF

Ha csak így tudtátok folytatni a remek első évadot… akkor nem nagyon kéne tovább erőltetni a dolgot. :thumbsdown:

 

The Liberator – A felszabadító s01

„Tell him: those men are the grandsons of the greatest Indian warriors to roam American Plains. They’ve killed mountain lion, hunted buffalo. Tell him: those men they’re the descendants of the powerful Mexican army that defeated French on Cinco de Mayo. And those men they’re sons of Texas Rangers who brought the rule of law to places where only killers and thieves lived before. Tell him: the Nazis are never gonna hurt him again. Because tomorrow we’re gonna find ’em and stop ’em.”

Nagyon szeretem a II. világháborús filmeket, így lelkesen ültem le ez elé is – tudván-tudva, hogy valami fura, rajzfilmes megoldás.

Utánaolvasva kiderült: a 4 rész négy órányi műsoridejét 1 óra élő szereplős filmmel alapozták meg, amikor pl. még Lengyelországba is kimentek forgatni.

Nyilván spórolási oka volt a rajzfilmesítésnek: mennyivel egyszerűbb, ha nem kell (muzeális értékű) tankokat mozgatni, puskaport és robbantásokat használni – a főhős belenéz a kamerába, a többit meg köré rajzoljuk és kész.

 Mindenesetre érdekes kísérlet volt: remélem, nem lesz eztán már rendre visszatérő módszer, de egyszer bőven elment.

A II. vh USA katonái közül a legjobban kitüntetett százada a „the 3rd Battalion of the 157th Infantry Regiment of the 45th Division, nicknamed „Thunderbirds” ”, akik 667 napot töltöttek Európában, amiből 500 napot harcoltak.

„In this time soldiers of the regiment were awarded 4 Medals of Honor, 20 Distinguished Service Crosses, 376 Silver Stars, 1,054 Bronze Stars, and 1,694 Purple Hearts.”

…

Ráadásul: „an integrated group of white cowboys, Mexican Americans and Native American soldiers (from over 52 tribes) drawn from across the west.”

Itt volt az ország lenézett kisebbsége – akik egymással is folyamatosan hadakoztak az USA történelme során. És ők álltak össze egy rettenthetetlen századdá.

Szóval, volt itt hősiesség és véráldozat… bőségesen.

 Szerettem ezt a sorozatot. :respect:

„Patton: Colonel, would you call me a hero? 

Sparks: Of course, sir. 

Patton: I’ve been a professional soldier nearly 37 years. Mexico, two world wars. During that time I’ve seen a great deal of combat and, like you, I’ve been wounded in the line of duty. But if you added together all the time I’ve spent within the sound of gunfire… it would come to maybe 50 weeks. 350 days. You, on the other hand… have spent over 500. Five… hundred… days. So tell me: who’s the hero?”

Berki téli reggelek...

Ilyenek a napfelkelték minálunk, Pusztaberkiben -  2020 november, december tájékán... :-)