Ebben a hónapban nem volt semmi kedvem blogolni, annyira túlcsordult a hócipőm ezzel az átkozott, szemétre való 2020-as évvel…
…de most, az utolsó napon, mégis kiblogolom az idei év maradékát. Mert hogy miért ne.
Sokszor mondtam azt, hogy „de csak röviden, távirati stíl-ben” – aztán írtam oldalakat, ám most nem ez a helyzet. Tényleg csak „távirati stíl-ben” számolok be az utolsó napon: nem azért, mert nem lehetne hosszabban – hanem azért, mert most ennyire vagyok „képes”… :-PPP
Alice in Borderland s01
Dél-Koreától szoktunk ütős/döbbenetes misztikus thrillereket kapni, de most Japán tette le a névjegyét. :respect:
Az első négy részt simán 9,5/10-re hoznám. :thumbsup:
Olyan magasan volt a léc, hogy az 5-6. részek természetesen(?) már nem tudtak erre lapot húzni, és gyengébbek voltak (6-7/10…), ám az utsó két epizód megint odatette magát 8/10-zel, szóval, amolyan 8-8,5/10-re simán adnám az évadot.
Határozottan ütős, darálásra való évad volt, kellemes, örömteli meglepetés így az év végére. :leborul:
Boss Level
Egy nagyszerű akciófilm egy időhurokba „akadt” harcosról, aki szerelméért, gyermekéért – de talán még jobban saját megváltásáért küzd…
Bitang jó volt. :respect:
The Last Shift (2020)
Valami vígjátékot vártam (bután…), erre kaptam egy remek drámát… tragédiát…
Egy nagyszerű filmet elakadt, elkallódott emberekről, megtört életekről, újrakezdésről – leragadásból…
Katicám először húzta a száját, hogy ez nem is vígjáték – de a végére (ő is) elismerte, hogy egy nagyon jó filmet láttunk. :respect:
The Silencing
Kaptunk egy „Wind River-light”-ot… Gyengébb történettel, gyengébb karakterizálással, kevésbé erős és karizmatikus főhősökkel…
Nem volt rossz, de… a Wind River szintje azért ennél jóval magasabban van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése