The Mandalorian s02e01
A „Támadás a Krull bolygó ellen”, „Romhányi József: Mese az egér farkincájáról” és a „A két mesterlövész” szelleme járja át a nyitóepizódot… :-P :-/ :-)))
…ami egyrészt mosolyra kelt és elandalít… másrészt pedig… meg/kiröhögtet. :-D
„Ahhoz, hogy megtaláld, amit keresel, menj el akárhová, keress meg valakit, aki elküld valahova, ahol meg kell szerezned valamit, amit ha elhozol neki, ad egy másvalamit, amit elvihetsz valahová valakihez, aki segíteni fog abban, hogy megtaláld, amit keresel, szóval, indulj tovább: menj el akárhová, keress meg valakit, aki elküld valahova, ahol meg kell szerezned valamit, amit ha elhozol neki, ad egy másvalamit, amit elvihetsz valahová valakihez, aki segíteni fog abban, hogy megtaláld, amit keresel…”
És így fokozódhat, a végtelenségig.
:-PPP
A mandalorian megérkezik a poros, (baljósan) csendes
sivatagi (western) kisvárosba… A kocsma előtt megáll, és leszáll a lováról
suhanójáról, és azt meg kiköti az itató elé.
Belép a (tök üres) krimóba, ahol minden szempár (az az egy) rá szegeződik… és közelgő konfliktus/csörte/pengeváltás/pisztolypárbaj szaga terjeng a levegőben…
Megjön a másik cowboy, aki szintén pisztolyhős… a balhé
és a lőpor lézer z égett bőr és hús szaga immár tapintható. Illetve
szagolható.
…Baby Yoda a lövöldözés előszelét megérezve a köpőcsészébe bújik… (mert bizony igen, ezek az elmaradottak itt a Mos Primkó-ban, még javában csészébe köpdösnek a kocsmában… már amikor nagy ritkán van ott valaki…)
És akkor megjön a Sár- és Lakkevő Krayt*-homoksárkány-dűneféreg – és kiderül, hogy vagy az összes bantha olyan sík agyatlan, mint egy marék lepke… vagy mi találkozunk most egy végtelen fatalistával, ami akkor sem hagyja abba az evést, amikor a kocsmai legyek is elmenekülnek a homokféreg-dűnesárkány közeledtére.
Erre kialakul egy bartell-üzlet: sárkány ellen sárkányfű
mandalóri – cserébe Dr. Bubó Boba Fett páncélja (aki egyébként nem
halt meg 1984-ben! nem ette meg, és emészti ezer évig a Sár és Lakk! nem, nem! ezt
tudni kéne ám mindenkinek! …rajtam kívül, ugyebár… :eeekkkk: ).
Közben összebarátkozunk a sötétben, sivatagban motoszkenekkel, akik olyan gyilkos őrültek, hogy mindenkit betuszkennek a föld alá, ha tehetik - ám a butha bantháik fogát megmossák lefekvés előtt... :eeekkk: :-)))
Harc a homokdűne-sárkányféreggel, és közben az alábbi
Mando: Hová tűnt?
Marsal: Az a nagy homokdűne-sárkányféreg, ami akkora, mint egy olyan 5-6 kék bálnából álló gyorsvonat?
Mando: Pont az!
Marsal: A franc se tudja… az előbb még itt szaladgált a lábunk között… most meg: huss!
Mando: Ott van!
Marsal: Csakugyan?! Nem mondod, baszki! Szerinted ki nem látja?!?! Olyan, mint egy bombarobbanás!
Mando: Jól van na… csak úgy mondtam…
A csereügylet létrejött, Mando megkapja a mandalóri-beskar
páncélt, és viszi a macskához cserébe az egér farkincájáért tovább, hogy
újabb és újabb cserék, újabb és újabb „monster of the week” után lassan (…nagyon…
lassan…) közelebb kerüljön Baby Yoda otthonához.
Itt a vége, fuss el… – szóval, innen megyünk
tovább. :-/ :gyagya:
Remek kezdés! Mert az a messzi-messzi galaxis olyan
rohadt kicsi, hogy egy ismeretlen bolygó sincs benne, és bárhová megyünk, ott
már jártunk korábban, és ráadásul mindig szembejön egy-egy régi/új SW szereplő,
nyilvánvalóan és egyértelműen a színtiszta fanservice cselekmény
bonyolultságából kifolyólag. :-PPP :-)))
*= a Krayt-homoksárkány-dűneféregről van egy régi mozgalmi dal is, hogyaszongya: „Krayt a, Krayt a, Krayt a, a törhetetlen fajta! Krayt aaa! Frank Herbert rég megírta már!”. :-PPP :-)))
Blood of Zeus s01
Abbahagyhatatlan volt. Kikapcsolhatatlan. Letehetetlen. :respect: :thumbsup:
Vérmocskos, kegyetlen, önző és gyilkos – látványos, pörgő, adrenalin pumpa.
Aki valaha bírta a „Görög regék és mondák” című könyvet – mint én :sör: –, annak must see. :thumbsup:
Héron és Seraphim története meg kellően döbbenetes és fájdalmas volt. :leborul:
Hérát mindig is utáltam az olümposziak között: és a sorozatot nézve újra fellángolt bennem a régi gyűlölet… :-PPP
A démonsereg pedig… eléggé lidércnyomásosra, és powerfulra sikeredett. :amazing:
Látni kell. :respectagain:
Barbaren – Barbarians s01 (erős túlzással…)
Nos… igen…
Amikor kikerült a Netflixre, az első nap ráraboltam – megnéztem az első részt… majd csalódottan az utolsó epizódra ugrottam, és azzal folytattam… A végén pedig a pofámat húzva állapítottam meg, hogy ennyi nekem bőven elég volt belőle. :-PPP
Szegény ember Rómája… :-/// Minden kisebb, minden kisstílűbb, minden földhözragadtabb, minden szimplább, minden kevesebb…
A dráma szerelmi háromszöge és identitás-válsága abszolút hidegen hagyott – a kis falu hatalmi villongásainál ezerszer jobb egy random Asterix-Obelix epizód – a germán törzsfők egysíkú, karikatúra-szerű klisék – a várva-várt teutoburgi csata meg szerintem… szimplán közröhej. :-PPP
Ahogy (szerintük) 500 (mondom: ötszáz!) germán lemészárol 15.000 (mondom: tizenötezer!) római légióst. 15.000 ezer pompásan felszerelt, kiképzett, harcedzett, fegyelmezett római légióst. :eeekkk: :gyagya:
Csak annyit ehhez: a történelemkönyvek szerint a germánok nemhogy nem ötszázan, hanem _rohadt nagy sereggel_ (15-20.000 fő) támadtak a 15-22.000 főnyire becsült rómaiakra. Azaz, nem 1:30-hoz arányból (ahogy a film sugallja), hanem kábé 1:1-hez felállásból jött a germán diadal.
Persze, biztosan nem volt elég statiszta, és túl drága a CGI-sereg – ezért döntöttek az „500 a 15.000 ellen” alapszituációnál… Vagy a franc se tudja. :-PPP
Hat részes az évad – de nekem bőven elég volt belőle az első és a hatodik epizód. :-(((
Nem mondanám „must see”-nek. Korántsem… :-///
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése