Tenet 2.0

 

Jellemzés.

A Tenet…

…okos. Nem „annak akar látszani”. Nem „próbálkozik”. Nem „játssza a meg nem értett entellektüelt”. Hanem nagyon _okos_.

…nem nézi hülyének a Nézőt.

Nem nézi egybites debilnek. Egyenrangú partnernek tekinti. A szellemi társának tartja. Végigvisz az úton, és közben elmond mindent – és fel sem tételezi, hogy nem érted. Nem rág a szádba semmit szótagolva. Elmondja, akár csak egy mondatban is: és hisz benne, hogy megérted. Hisz Benned.

…az Inception 5.2. Az Inception egy teszt volt: „és ha így tolom, bírjátok, srácok…? vagy ez már túl sok…? esetleg… jöhet még durvábban is…?!”. Megfeleltünk a teszten: és most Nolan ránk tolta az 5.2-es verziót. Fáj…?! Fáj, cseszd meg – de olyan jólesően fáj, hogy az elmondhatatlan!!! :-D

…tökéletesen házasította össze a történetet és a cselekményt. Egyik sincs a másik rovására. A történet sodrása, fordulatai, csavarjai lélegzetelállítóak – és tökéletesen megkomponáltak mellé az akciójelenetek. Eddig azt hittük, ilyen nincs: „vagy sztori, vagy akció, barátom! a kettő együtt nem megy!”. Dehogynem. Sőt. Így megy csak igazán.

 

…karakterei, színészei tökéletesek. „A Főhős” – baszki, azt se tudtam idáig, hogy ki az a John David Washington…?! Mégis _tökéletes_ volt. :leborul:

Robert Pattinson… AZ A Robert Pattinson…?! Én ezt a csávót nem fogom dicsérni…!!! De muszáj. Mert kicseszettül remek. :respect:

Elizabeth Debicki – ki_ez_a_nő_?! De komolyan…?! Mert lassan, de biztosan… megvett kilóra.  A végefelé talán az övé a legjobb jelenet. :amazing:

Kenneth Branagh… őt azért már párszor láttuk zseniálisnak. De itt sem volt kutya. :sör:

…a csúcsjelenetek magasiskolája. Mindig azt hiszed, hogy „nah, ez volt a legjobb jelenet benne, az tuti!”… aztán eltelik fél óra: és megint ugyanezt mondod arra, ami a szemed előtt pereg. Tudod mit? Az utolsó „nagyjelenetet: A Támadást” – na, azt nem sikerült überelni. Mert vége lett a filmnek. De ha folytatódott volna – hiszem, hogy Nolan arra is rá tudott volna pakolni egy lapáttal. :megarespect:

…a kísérőzene megdicsőülése. Nem, nincs benne „klasszikus(nak tartott) filmzene”. Nincs benne Tina Turner – Goldeneye, Enya – May It Be, Katy Perry – Firework. _Kísérő_-zene van benne. De olyan, hogy lüktet a halántékod, dübörög a mellkasod, és az vér úgy zakatol az ereidben, mint az expresszvonat. Legszívesebben felugranál a helyedről, és az öklödet rázva üvöltenél, hogy „Hejjjj!!! Gyerünk!!! Harcra fel!!! Vágj oda!!!”.

…ül most a Filmek Evolúciójának Színesfilmtrónján. Magabiztos, rendíthetetlen nyugalommal lépett fel oda a Memento és az Inception vállán. Amikor oda felért, szertenézett – és nem látott sehol magához hasonlót. Se közel, se távol, se a múltban, se a jelenben… és ezért most leült a Trónra. (Nem, nem a Tron-ra…! :-P ;-) ) És várja a trónkövetelőket. Talán lesz… majd ha Nolan új filmet forgat… ;-)

…a csúcspont. Úgy emlékszünk majd rá, mint „Az Első Mozi, Ami Felelős, Értelmes, Intelligens Partnerként Kezelte a Nézőket”. Nem pedig hülyének nézte… mint ahogy az bevett szokás volt, akkoriban.