Patrick Melrose s01e01-e03 & The City and the City s01

Két nagyon jó sorozat – de az egyik jóval súlyosabb/döbbenetesebb/„jobb” a másiknál. Szvsz.

Patrick Melrose s01e01-e03

Kezdhetném azzal, hogy „ide nekem mindent, ami Benedict Cumberbatch!” – de nem így gondolom. :-P Van pár filmje, amit skippeltem, és bár Sherlock-ként imádtam, de pl. Dr. Strange-ként nem vagyok tőle „elalélva”… :-P :-/

De úgy gondoltam, hogyha van egy új sorozat, aminek ő a főszereplője, akkor abba már csak belenézek.

…bakker.

Három epizód után azt mondom, hogy… elképesztő. Nézni akarjuk. Nézni kell. Várjuk minden héten.

…de közben iszonyodunk az egésztől.

Az első rész fura volt: egy kábítószerfüggő „hétköznapjai”… hm. És?! Ez azért… nem túl sok, nemde?! Gondoltam, ezt csak Benedict miatt lehet és érdemes nézni: de sokáig nem lesz túl… hm… „érdekes” ez a téma.

A második részre idősíkot váltottunk, visszamentünk a múltba.

És epizód közben egyszer csak azt mondtam Katicámnak: „nem vagyok benne biztos, hogy én akarom ezt tovább nézni”… mert egy kisgyerek abuzálását, annak stációit végignézni, jóval több annál, amit a gyomrom elbír.

Hugo Weaving életének legocsmányabb karakterét alakítja… sajnos, zseniálisan. A vér megfagy az ereimben, amikor csak meglátom…

Kereszténynek tartom magam, de… ha egyszer egy ilyen ember a kezem közé kerülne, a puszta két kezemmel fojtanám meg.

…

A harmadik epizód pedig tökéletesen lefedte azt, amit a címe sugallt: „Some Hope”…

És most már eldöntöttük: ezt nézni kell tovább. :respect:

Annyi empátiánk gyűlt össze Patrick felé, hogy tudni akarjuk, hogyan alakul a sorsa. És azt akarjuk, hogy jól alakuljon.

Talán kell ehhez, hogy mi magunk is hordozzunk sebeket a múltból, de lehet, hogy egy „sértetlen” ember is tudja érteni és értékelni a sorozatot, nem tudom.

Mi a „sebes”-részről azt mondjuk, hogy mi innen értjük, megértjük, és… akarjuk, hogy gyógyuljanak a sebei. És részesei akarunk lenni ennek a gyógyulásnak.

Azt hiszem, hogy a téma súlya miatt más főszereplővel is működhetne – de Benedict Cumberbatch tökéletesen illik a szerepbe.

Igazából Hugo Weaving és Benedict azok, akik magasan kiemelkednek a karakterek közül, és viszik a hátukon a drámát – a többiek (egyelőre) csak nagyon szimpatikusan asszisztálnak nekik, de nem tudnék kiemelni senkit közülük.

A „The Sinner” sorozat volt az, ami hasonlóképpen lenyomta az ember fejét az iszapba – azt se tudtuk letenni. Nem is lett volna szabad. :sör:

Úgy érzem, hogy drámában nagyon itt lesz mellette a Patrick Melrose is. :respect:

Mondanám, hogy mindenkinek „must see” – de ez egyáltalán nem így van. Tegyetek vele próbát. :sör:

 

The City and the City s01

Greg Egan-t hatalmas nagy zseninek (őrült zseninek :-) ) tartom a sci-fi írók között :thumbsup: – és China Miéville legalább ugyanakkora géniusz, mint ő. (Ha nem még nagyobb. ) :respect:

(Miéville a saját műveit „weird fiction”-ként aposztrofálja – szerintem Egan munkásságának egy részére is simán illene ez a kategória. :sör: )

Így tágra nyílt a szemem, és kitágult a pupillám, amikor felfedeztem, hogy China Miéville regényéből a BBC2 négy részes minisorozatot készített.

Sajnos, nem olvastam regényben :meaculpa: :-( de a Pedido Station és az Armada bitang nagy kedvenceim, így egészen felvillanyozva, végtelen kíváncsisággal vetettem rá magamat.

Nos, most meg úgy vagyok vele, mint az egyszeri szegény leány: „hoztam is, meg nem is; kaptam is, meg nem is”. :-/ :-S

Először is: ez egy érdekes történet, érződik rajta, hogy Miéville – de nekem (a Perdido és az Armada tükrében) ez inkább „csak” egy „Miéville-light”… :-/

Mintha írt volna egy „konszolidáltabb”, „populárisabb”, „kommerszebb”, „emészthetőbb” (a nem kívánt törlendő :-P ) művet is, úgy a „nagyközönségnek” – és naná, hogy ezt merték „csak” megfogni a tévések, hogy megfilmesítsék.

(Köztünk legyen szólva: a Perdido és az Armada filmen olyan lehetne, mint egy hagymázas rémálom – de épp ez a zseniális benne. :sör: :respect: )

A sztori nem rossz, a történet érdekesen alakul – a karakterek… hát, azok nem nagyon érdekesek, sajna’. :-/ Szerencsére a főszereplő, David Morrissey nagyszerű, és ő viszi a hátán az egészet – és így a helyén is van minden: egészen az utolsó jelenetekig.

Ugyanis a legvégén éreztem némi „megbicsaklást” Tyador jellemében, amikor SPOILER ON sírva-ríva könyörög, hogy mondják már el neki, hogy mi lett a feleségével SPOILER OFF.

Semmi, de _semmi_ nem predesztinálta arra, hogy így lemenjen kutyába ezért: kőkemény volt, és mivel az asszony kissé át is tette a palánkon, minden oka megvolt arra, hogy kimértebb, és hűvösebb legyen az érzelmi foka. És addig a pontig így is volt. Nekem teljesen megalapozatlannak tűnt ez a törés a jellemében.

Illetve a másik problémám szintén ennél a résznél: nekem nagyon úgy jött le, hogy Miéville interpretálásában SPOILER ON Orciny = Mennyország SPOILER OFF.

Mivel keresztény embernek tartom magam, ezzel elvi síkon semmi bajom: de valahogy meglepett, hogy Miéville… hm… „ezt üzente”. Vagy hogy „az üzenetét így is lehet – egyedül így lehet…?! – értelmezni”.

Egyébként, megint belefutottam abba, amit már a Lost in Space kapcsán felemlegettem: hogy szvsz ez sem sci-fi (főleg nem „weird fiction”, sajnos… :-( :-P ), hanem… farkasember, farkasember… „so-fi” (social-fiction).

Ugyanis nagyon kevés sci-elem, és kevés mitikus-elem mellett a történet főleg társadalmi-szociális síkon zajlott, aminek a főszereplője nem más volt, mint a félelmetes és rettegett helyi ÁVH, Stasi, Gestapo: a „Breach”.

„- What have you done to me?

- We can do whatever we want to you. You are in Breach.”

És főleg azzal foglalkoztunk, hogy mit lát/tud/enged és tilt, a Breach.

Nem panaszkodok (…többet… :-P ;-) ), nekem így is tetszett a sorozat, de nekem ez… „csak” Miéville-light volt. A populárisabb (befogadhatóbb…?) fajtából.

China Miéville ennél sokkal jobb, ennél sokkal több. Ennél sokkal őrültebb. :weirdo: :respect: :leborul: