2018. május 25., péntek

La Peste – A pestis s01




„Nem kell meghalni, hogy a Pokolra juss. Itt van a Földön.”

Messze „A Legjobb” történelmi sorozat, amit valaha láttam. :respect: :leborul:

Egészen megdöbbentő. Zsigeri, nyomasztó, iszonyú.

Egy másodperc sincs benne, amit „művinek” vagy „műterminek” érezne az ember – ami alapvető hibája szokott lenni a középkori filmeknek, hogy „jó-jó, legyen koszos… de csak ésszel, mert nem vagyunk azért állatok”.

Itt mocskos minden… és mindenki. A sebekben férgek nyüzsögnek… a holtak temetetlenül hevernek… az utcákon mindent belep a sár, a vér, a fekély… és a pestis.

Nincs menekvés, nincs remény. Gyerekek húzzák ki a sikátorba a halott apjuk testét, hogy ők  – legalább egy nappal… – tovább élhessenek.

Az aljasság olyan sötét, irgalmatlan és embertelen, amilyet elképzelni sem tudtál. Az emberek már-már ösztönlény félállatok. A gonoszság nem rejtezik: szabadon jár-kel, leplezetlenül, iszonyúan.

És a legaljasabbak azok az „okosak” és/vagy gazdagok, hatalommal bírók, akik a nyomorultak baján élősködnek. Akik a tanulatlan nincstelenek és kiszolgáltatottak fölött uralkodnak, és arctalan tömegként mozgatják és használják ki őket.

„Hálásak vagyunk neked, Uram, a büntetésért!”

1597. Sevilla – a történet akkor kezdődik, amikor a pestis megérkezik a városba, és addig tart, amikor véget ér a járvány.


Ide érkezik meg Mateo (Pablo Molinero), hogy teljesítse a halott barátja kívánságát, és megmentse fattyú fiát, Valeriót (Sergio Castellanos).

Ám Mateo az Inkvizíció elől bujkál, így nem kis kockázatot vállal ezzel a küldetéssel, szerencsére barátja, a gazdag, politikai befolyásra vágyó kalmár, Luis (Paco Léon) elég pénzzel és hatalommal bír, hogy bújtassa és segítse.


De az Inkvizíció keze messzire elér… és Mateo hamarosan a sevillai püspök utasítására egy különös gyilkosságsorozat tettese után kénytelen nyomozni…


...miközben a városban a Fekete Halál tombol.



Vétek lenne ennél egy szóval is több szót vesztegetni a történetre: fedezzétek fel. :sör:


Az biztos, hogy én kétszeresen is meg vagyok döbbenve: egyszer azért, mert soha nem hittem volna, hogy lehet valaha is egy ennyire hitelesnek látszó, érződő sorozatot készíteni a sötét középkor legsötétebb óráiról :megarespect: – másrészt azért, mert senki nem hypolja/hypolta ezt a sorozatot, pedig 100x jobban megérné, mint bármi, amit mostanában „trendi emlegetni”. :-PPP

Szinte átüt a képernyőn a gennyedző kelések és fekélyek bűze, a temetetlen holtak szaga, a máglyákon égő emberek húsának bűze…


Félelmetes. Egy idő után észrevettem, hogy amikor Mateo a szája elé húzta a kendőjét a színen, és bemegy olyan helyekre, ahol a pestis tombol – akkor én is észrevétlenül és tudattalanul visszafogtam a lélegzetemet… nehogy beszívjam a fertező levegőt.

Mateónak egyébként megvannak a saját démonai… méghozzá olyanok, hogyha én látnék magam előtt ilyesmiket, tuti, hogy azonnal megállna a szívem…


„- Mennyi ideje nem tudsz aludni?
- Nem tudom… Hónapok…”

Mateo, akit Pablo Molinero alakít, nagyon szimpatikus, összetett karakter, és magyar hangja, Welker Gábor nagyszerűen szólaltatja meg. :sör:

Luis, akit Paco León formál meg, szintén nagyszerű, izgalmas figura, aki magyarul Makranczi Zalán kelt életre, szintén tökéletesen. :sör:

(Sajnos, nem mondható ugyanez el a Valeriót megszólaltató Vilmányi Benettről, akinek a hangja engem végig irritált… :-/// )

Ebben a sorozatban hangzott el egy olyan monológ (a kocsmában ivó Mateótól), aminek hallatán esküszöm, hogy a lélegzetem is elállt – és végtelenül irigylem érte azt az írót-forgatókönyírót, aki papírra vetette: Rafael Cobos. :respect:


„Köszöntőt kell mondanom! Az Úrra, aki mindenhol ott van! Az utcákon és a tereken. A kocsmákban. Ennél az asztalnál, és ebben a borban! Az út menti feszületben és a városi kapukban!... A szépasszonyok ékszereiben, a férfiak káromlásaiban. A harangokban, a zárdákban, a papok szentbeszédében, és az ifjak imádságaiban. Az öregek ünnepeiben. A végrendeletben. A bírák ítéletében. A félelemben. A művészek kezében. A gyermekek születésében és elhagyásában. Amint a haldoklók párnái között, az ispotályok ágyaiban, és a végrehajtott akasztásban. A szegény könyörgésében, és a gazdag jótékonyságában. Az éjszaka csöndjében. A harangok és az orgona hangjában. És a ribancok melleiben, a világ összes lotyójának mellében!  Eme megbecsült hölgyekében! Férfiak és asszonyok, mind az Ő nevében és akaratában! Tőle nem idegen, ami emberi. Az Isten soha nem idegen: minden az Úr. Úgyhogy ne káromoljátok Őt! Hamar megtudja…”



De méltatlan lenne, ha nem emlékeznék meg Teresáról (Patricia Lopez Arnaiz – magyar hangja Kisfalvi Krisztina :respect: ), akinek a történetszála szintén nagyon hatásos, érdekes és izgalmas.

És félelmetesen rajzolja elénk, hogy a sötét középkorban (a szó mindkét értelmében ijesztően „sötét” :-P férfiak között… tudod, a legijesztőbb, amelyik hülye, de legalább van hozzá fizikai ereje és/vagy hatalma is… :-/// ) milyen erő és harc kellett ahhoz, hogy egy tehetséges, okos nő a saját útján járhasson. És milyen (keserű…) kompromisszumokat kell ehhez megkötnie…

Ám fantasztikus karakter volt Monardes (Tomás del Estal), Celso (Manolo Solo), és Arquimedes (Manuel Morón) is. :respect:

Egészen egyszerűen zseniális lett ez a sorozat. Le vagyok nyűgözve. Olyan miliővel, amit korábban még soha nem láttunk képernyőn, és olyan pillanatokkal, amik az ember retinájába, agyába égnek. :megarespect:


Én szerettem a Viking-, a Róma-, Da Vinci démonai-sorozatokat, mindhárom nagyon jó a maga nemében: de a La Peste… az a történelmi sorozatok „király-kategóriájában” uralkodik. És a többiek egy osztállyal lejjebb játszanak…

Elvileg 2019-ben jön a második évad…

Nem fogom elfelejteni. :sör:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése