„Nem kell meghalni, hogy a Pokolra juss. Itt
van a Földön.”
Messze „A Legjobb” történelmi sorozat, amit valaha láttam.
:respect: :leborul:
Egészen megdöbbentő. Zsigeri, nyomasztó, iszonyú.
Egy másodperc sincs benne, amit „művinek” vagy „műterminek”
érezne az ember – ami alapvető hibája szokott lenni a középkori filmeknek, hogy
„jó-jó, legyen koszos… de csak ésszel, mert nem vagyunk azért állatok”.
Itt mocskos minden… és mindenki. A sebekben férgek
nyüzsögnek… a holtak temetetlenül hevernek… az utcákon mindent belep a sár, a
vér, a fekély… és a pestis.
Nincs menekvés, nincs remény. Gyerekek húzzák ki a
sikátorba a halott apjuk testét, hogy ők
– legalább egy nappal… – tovább élhessenek.
Az aljasság olyan sötét, irgalmatlan és embertelen,
amilyet elképzelni sem tudtál. Az emberek már-már ösztönlény félállatok. A
gonoszság nem rejtezik: szabadon jár-kel, leplezetlenül, iszonyúan.
És a legaljasabbak azok az „okosak” és/vagy gazdagok,
hatalommal bírók, akik a nyomorultak baján élősködnek. Akik a tanulatlan nincstelenek
és kiszolgáltatottak fölött uralkodnak, és arctalan tömegként mozgatják és
használják ki őket.
„Hálásak vagyunk neked, Uram, a büntetésért!”
1597. Sevilla – a történet akkor kezdődik, amikor a
pestis megérkezik a városba, és addig tart, amikor véget ér a járvány.
Ide érkezik meg Mateo
(Pablo Molinero), hogy teljesítse a halott
barátja kívánságát, és megmentse fattyú fiát, Valeriót (Sergio Castellanos).
Ám Mateo az
Inkvizíció elől bujkál, így nem kis kockázatot vállal ezzel a küldetéssel,
szerencsére barátja, a gazdag, politikai befolyásra vágyó kalmár, Luis
(Paco Léon) elég pénzzel és
hatalommal bír, hogy bújtassa és segítse.
De az Inkvizíció keze messzire elér… és Mateo hamarosan a sevillai püspök
utasítására egy különös gyilkosságsorozat tettese után kénytelen nyomozni…
...miközben a városban a Fekete Halál tombol.
Vétek lenne ennél egy szóval is több szót vesztegetni a
történetre: fedezzétek fel. :sör:
Az biztos, hogy én kétszeresen is meg vagyok döbbenve:
egyszer azért, mert soha nem hittem volna, hogy lehet valaha is egy ennyire
hitelesnek látszó, érződő sorozatot készíteni a sötét középkor legsötétebb
óráiról :megarespect: – másrészt azért, mert senki nem hypolja/hypolta ezt a
sorozatot, pedig 100x jobban megérné, mint bármi, amit mostanában „trendi
emlegetni”. :-PPP
Szinte átüt a képernyőn a gennyedző kelések és fekélyek
bűze, a temetetlen holtak szaga, a máglyákon égő emberek húsának bűze…
Félelmetes. Egy idő után észrevettem, hogy amikor Mateo a szája elé húzta a kendőjét a
színen, és bemegy olyan helyekre, ahol a pestis tombol – akkor én is
észrevétlenül és tudattalanul visszafogtam a lélegzetemet… nehogy beszívjam a
fertező levegőt.
Mateónak
egyébként megvannak a saját démonai… méghozzá olyanok, hogyha én látnék magam
előtt ilyesmiket, tuti, hogy azonnal megállna a szívem…
„- Mennyi ideje nem tudsz aludni?
- Nem tudom… Hónapok…”
Mateo, akit Pablo Molinero alakít, nagyon
szimpatikus, összetett karakter, és magyar hangja, Welker Gábor nagyszerűen szólaltatja meg. :sör:
Luis, akit Paco León formál meg, szintén
nagyszerű, izgalmas figura, aki magyarul Makranczi
Zalán kelt életre, szintén tökéletesen. :sör:
(Sajnos, nem mondható ugyanez el a Valeriót megszólaltató Vilmányi
Benettről, akinek a hangja engem végig irritált… :-/// )
Ebben a sorozatban hangzott el egy olyan monológ (a
kocsmában ivó Mateótól), aminek
hallatán esküszöm, hogy a lélegzetem is elállt – és végtelenül irigylem érte
azt az írót-forgatókönyírót, aki papírra vetette: Rafael Cobos. :respect:
„Köszöntőt kell mondanom! Az Úrra, aki
mindenhol ott van! Az utcákon és a tereken. A kocsmákban. Ennél az asztalnál,
és ebben a borban! Az út menti feszületben és a városi kapukban!... A
szépasszonyok ékszereiben, a férfiak káromlásaiban. A harangokban, a zárdákban,
a papok szentbeszédében, és az ifjak imádságaiban. Az öregek ünnepeiben. A
végrendeletben. A bírák ítéletében. A félelemben. A művészek kezében. A gyermekek
születésében és elhagyásában. Amint a haldoklók párnái között, az ispotályok
ágyaiban, és a végrehajtott akasztásban. A szegény könyörgésében, és a gazdag
jótékonyságában. Az éjszaka csöndjében. A harangok és az orgona hangjában. És a
ribancok melleiben, a világ összes lotyójának mellében! Eme megbecsült hölgyekében! Férfiak és
asszonyok, mind az Ő nevében és akaratában! Tőle nem idegen, ami emberi. Az
Isten soha nem idegen: minden az Úr. Úgyhogy ne káromoljátok Őt! Hamar megtudja…”
…
De méltatlan lenne, ha nem emlékeznék meg Teresáról (Patricia Lopez Arnaiz – magyar hangja Kisfalvi Krisztina :respect: ), akinek a történetszála szintén
nagyon hatásos, érdekes és izgalmas.
És félelmetesen rajzolja elénk, hogy a sötét középkorban
(a szó mindkét értelmében ijesztően „sötét” :-P férfiak között… tudod, a
legijesztőbb, amelyik hülye, de legalább van hozzá fizikai ereje és/vagy
hatalma is… :-/// ) milyen erő és harc kellett ahhoz, hogy egy tehetséges, okos
nő a saját útján járhasson. És milyen (keserű…) kompromisszumokat kell ehhez
megkötnie…
Ám fantasztikus karakter volt Monardes (Tomás del Estal),
Celso (Manolo Solo), és Arquimedes (Manuel Morón) is. :respect:
Egészen egyszerűen zseniális lett ez a sorozat. Le vagyok
nyűgözve. Olyan miliővel, amit korábban még soha nem láttunk képernyőn, és
olyan pillanatokkal, amik az ember retinájába, agyába égnek. :megarespect:
Én szerettem a Viking-, a Róma-, Da
Vinci démonai-sorozatokat, mindhárom nagyon jó a maga nemében: de a La Peste… az a történelmi sorozatok „király-kategóriájában”
uralkodik. És a többiek egy osztállyal lejjebb játszanak…
Elvileg 2019-ben jön a második évad…
Nem fogom elfelejteni. :sör:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése