2018. május 21., hétfő

Atlanta s01 & Lost in Space s01


Előrebocsátom: egy csalás az egész, amit most írok… :-///

Ilyenre még nem vetemedtem: hogy folyamatosan „előrepörgetés”-funkcióval nézzek… _„nézzek”_... sorozatokat. :-S :-/

Más esetekben – ha kényszeres és leküzdhetetlen „haladjunk már!”, vagy „ez annyira uncsi, nem érdekel!” érzés önt el egy sorozat közben, azonnal dobom neki a kaszát. És az meg – kis emberek utolsó nagy mondásai – nem tudja elkapni, ugye… :nyissz: :-PPP

De itt voltak olyan szegmensek, amik érdekeltek volna, épp ezért pörgettyűztem át nehány unalmas/érdektelen/idegesítő részt…

Főként a Lost in Space-ben… de az Atlanta két epizódja is így járt. :-///

Szóval, így van képem rivjút írni – de ne is nevezzük akkor ezt „rivjúnak”, inkább… megírom a két sorozattal kapcsolatos „élményeimet”. :-/ :-P :sör:


Atlanta s01


A Childish Gambino „őrület” okán döntöttem el, hogy belevágok. Kíváncsi voltam, hogy ez a Donald Glover srác (aki a sorozat írója, producere, főszereplője, kreatív mindenese etc.) tényleg annyira unikum-e… (Egyébként láttam én már őt a Community/Balfékek soriban, ahol jópofa volt, de ki nem néztem volna belőle, hogy így „kinövi magát”.)

Nos, abból, amit láttam, azt mondom, dob néha nagyon jókat, sőt, egyszer egy eszméletlen nagyot, ám olykor meg… „mellédob”, hogy az analógiánál maradjak.

Kezdem a dicsérettel: s01e07 – B.A.N. 10/10 :sör: :respect:

A kamu Black American Network csatorna „Montague” című beszélgetős műsorába hívják meg Paper Boi-t (Brian Tyree Henry), úgy látjuk az egészet, mintha mi is a tévében néznénk, fake reklámokkal megszakítva.
 

Bakker… annyi ötlet, annyi szellem, annyi karikír és annyi utalás, kikacsintás, kiparodizálás van benne, hogy… egész egyszerűen hegymagasan kiemelkedik az egész szériából. Zseniális. :respect:

Maga a beszélgetés is hatalmas, és egyre jobb és jobb :-DDD de a kamu reklámok… bonyek… van amelyik „_csak_” megröhögtet… de például a gabonapelyhes az annyira áthallásos a valósággal (fehér rendőr vegzál benne egy „farkast”), annyira horzsol, hogy csak azt az egy reklámot megnéztem vagy 3x… :respect:


De Paper Boi reakcióján, amit a „transzrasszú” :-DDD srác bemutatása során előadott, sikerült úgy röhögnöm, hogy csorgott a könnyem… :respect: :-DDD







Sokszor tart tükröt a sorozat az amerikai fekete közösség elé – és van, akinek le is esik, hogy nem a tükör ferde…

…máskor viszont rosszul esik (még ha tényleg ez is a valóság… tényleg?!), hogy látom, mennyire lúzerek, és hogyan cseszik el az életüket, amikor egy-egy lehetőség megcsillanna előttük…

És akkor el is jutottunk oda, hogy miért pörgettem át bizonyos részeket, ha ennyire jó.

Nos: Earn csaja, Van (Zazie Beetz) kapott két epizódot – ami halálra idegesített. Egyszer bulizni megy egy régi barátnőjével, akiből azóta luxusprosti lett – a másikban meg elmegy egy másik barátnője partijára, aki hozzáment egy irgalmatlan gazdag fehér csávóhoz, és a csaj ki is mond valami ilyesmit: „ő megkapta a néger csajt, akire minden fehér csóka vágyik, én meg megkaptam a lóvét”…

…és közben Van meg szerencsétlenkedik, kikéri magának, de aztán elfogadja; megveti a csajokat, de elismeri, hogy igazuk van, és keserűen nyilvánvaló számára, hogy mindketten többre vitték, mint ő.


Tudjátok, van két régi általános iskolás/gimis… hm… hát, az egyik barátom is volt, a másik csak évfolyam-, majd osztálytársam…

Az egyikük legfőbb ügyész lett, a másikuk nagymenő fogorvos, több fogorvosi rendelővel az ország nyugati felén, és egynehány balatoni apartmant is üzemeltet…

Hozzájuk képest én… „elillanó buborék vagyok a fürdőben” :-P, hogy finoman fogalmazzak – ha csak azt nézném, hogy melyikünk mi mindent tud felmutatni.

Ám az ügyész nemrégiben lenyilatkozta a tévében, hogy azért nem foglalkozik korrupcióval, mert „nem olvas újságot” – a fogorvos meg feljár Pestre az egész családjával „Béke(pontosabban: Gyűlölet)menetelni”, mert a NER az annyira jó neki, mint disznónak a dágvány…

Tudod, ha látom a csilivili, anyagiakban bővelkedő életük mellett azt is, hogy mi mellé kellett odaállniuk, hitet tenniük, elköteleződniük… valahogy egyáltalán nem irigylem őket. Inkább sajnálkozok, hogy idáig jutottak.

…és arra gondolok: ha ez kell ahhoz, hogy „vigyem valamire”, hogy „pénz álljon a házhoz”… akkor inkább soha ne legyek _valaki_.


Szóval, a Van-os részek kicsengése is ez, de bonyek: nyilvánvaló a legelső perctől, hogy nem irigylésre, hanem szánalomra méltó a két „felkapaszkodott” barátnő, mégis lefutjuk a köröket, hogy „Van okuljon”… Óhhh, bonyek… Ne már. :-///

Ám a sorozat nagyon jó, és Earn (Donald Glover) karaktere nagyon szerethető – az utolsó részben, amikor végre(!) áll egy kis pénz a házhoz, és azt mind Van-nak, és a kislányának adja, majd hazatér aludni a… nem mondom meg hova… az azért horzsol. De durván. :respect:

A tíz részes soriból volt két szvsz elég gyenge, hét határozottan kellemes – és egy űberfrankó.

Nekem simán megérte. :sör:
 


Lost in Space s01


Baszki…

Ekkora pofára esést már régen életem. :-PPP

Az első epizód iszonyatosan sokat ígért – és ebből ló… fütty sem valósult meg. :-PPP

Igazán belegondolva, ez nem is sci-fi volt, hanem egy amolyan „elzárt közösség drámája és dinamikája”.

Ha a „robot”-ot behelyettesítjük azzal a szóval (és eszközzel), hogy „fegyver”, ezáltal gyakorlatilag meg is fosztjuk mindentől, ami „sci-fi”-vé tette :-P, de hatásában és lényegében nem vesztett a történet _semmit_, akkor mindjárt kapunk is egy lecsupaszított családi, társadalmi drámát, ami – az őket körülvevő környezetet látva – simán történhetne a Föld bármelyik eldugott zugában.

Ez szerintem konkrétan szánalmas. :-///

És ami a legelkeserítőbb és a legkiábrándítóbb: az idegen világban lezuhant űrhajósok legnagyobb, legveszélyesebb ellenfele, nem ám a Robot, nem ám az „idegen világ” – hanem egy utastársuk.

A szarkavaró manipulátor. Dr. Smith/June Harris (Parker Posey)


Fizikailag rosszul voltam ettől a nőtől, sajnálom. Undorodtam tőle, mindattól, amit képvisel. :-OOO

Az aljasságot, az önzőséget, a manipulálást, az egymás ellen fordítást, a szavak kiforgatását, a csendes uszítást… majd a nyílt agressziót. Tökéletes lenne OV bármelyik kormányába. Hányok tőle.

Az első három rész után elszakadt a cérnám: amikor megjelent a képernyőn az ocsmány, cinikus, hamis, kétszínű mosolyával, rágörcsölt a kezem a pörgetésre – és addig tekertem a filmet, amíg el nem tűnt a színről.

Nem érdekelt, hogy mit mond, hogy milyen szart kavar már megint (mert állandóan azt csinálta), nem érdekelt semmi, ami vele volt kapcsolatos – csak azt vártam, hogy mikor döglik… izé… takarodik már el a francba a sorozatból! :-OOOOOO

(És minő öröm (NEM!!!) SPOILER ON a második évadban is szerepelni fog SPOILER OFF. Hogy rohadna meg… :-OOOOO )

De nem takarodott, sőt, részről-részre egyre több képernyőidőt kapott – és egyre több és több részt kellett átpörgetnem – ami egyre fusztráltabbá tett. :-OOOOOOO

Adott vagy 50 (ötven!!!) ember, akik elvileg a legértelmesebbek, a kiválasztottak közül valók – és egy szemétláda manipulátor úgy mozgatja őket, mint a marionett bábokat. Ezek meg bambán-bénán tűrik. :-PPP

De legalább remek kalandok történnek, ugye?! Nem. :-PPP

Egyszer beleszorulnak/belesüllyednek a jégbe – aztán pedig (minő fordulat!) beleszorulnak/belesüllyednek a mocsárba…!!! És mindkettőnél drámai perceket élhetünk át…!!! Már aki egy futó pillanatra képes elhinni, hogy a főhősöket _tényleg_ valami baj érheti…!!! :-PPP

És a töméntelen marha _„izgalmas”_ flashback… Óh, anyám, borogass! Na, azokat pörgettem még előszeretettel. :-PPP


Nem is tudom. Én kérek elnézést.

Egyrészt azért, mert „így”, ilyen hozzáállással (pörgetéssel) vetemedek „élményt írni” erről a sorozatról – másrészt meg azért, mert ezt adták el nekünk azzal, hogy „sci-fi sorozat”. :-PPP

Hogy is mondta régi, kedvenc… hm… „farkasemberünk” (aki tudja, érti…), hogy a „sci-fi halott, helyette so-fi (social-fiction) van”. Bakker, hogy röhögtünk rajta akkoriban…

…de most valahogy lefagyott az arcomról a vigyor. :-/// :-(((

Kiábrándító élmény volt. Már, ha ezt egyáltalán élménynek lehet nevezni… :-PPP

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése