Előrebocsátom: egy csalás az egész, amit most írok… :-///
Ilyenre még nem vetemedtem: hogy folyamatosan „előrepörgetés”-funkcióval
nézzek… _„nézzek”_... sorozatokat. :-S :-/
Más esetekben – ha kényszeres és leküzdhetetlen „haladjunk
már!”, vagy „ez annyira uncsi, nem érdekel!” érzés önt el egy sorozat közben,
azonnal dobom neki a kaszát. És az meg – kis emberek utolsó nagy mondásai – nem
tudja elkapni, ugye… :nyissz: :-PPP
De itt voltak olyan szegmensek, amik érdekeltek volna,
épp ezért pörgettyűztem át nehány unalmas/érdektelen/idegesítő részt…
Főként a Lost in Space-ben… de az Atlanta két epizódja is
így járt. :-///
Szóval, így van képem rivjút írni – de ne is nevezzük
akkor ezt „rivjúnak”, inkább… megírom a két sorozattal kapcsolatos „élményeimet”.
:-/ :-P :sör:
Atlanta s01
A Childish Gambino „őrület” okán
döntöttem el, hogy belevágok. Kíváncsi voltam, hogy ez a Donald Glover srác (aki a sorozat írója, producere, főszereplője,
kreatív mindenese etc.) tényleg annyira unikum-e… (Egyébként láttam én már őt a
Community/Balfékek
soriban, ahol jópofa volt, de ki nem néztem volna belőle, hogy így „kinövi
magát”.)
Nos, abból, amit láttam, azt mondom, dob néha nagyon
jókat, sőt, egyszer egy eszméletlen nagyot, ám olykor meg… „mellédob”, hogy az
analógiánál maradjak.
Kezdem a dicsérettel: s01e07 – B.A.N. 10/10 :sör: :respect:
A kamu Black American Network csatorna „Montague” című beszélgetős műsorába
hívják meg Paper Boi-t (Brian Tyree Henry), úgy látjuk az
egészet, mintha mi is a tévében néznénk, fake reklámokkal
megszakítva.
Bakker… annyi ötlet, annyi szellem, annyi karikír és
annyi utalás, kikacsintás, kiparodizálás van benne, hogy… egész egyszerűen
hegymagasan kiemelkedik az egész szériából. Zseniális. :respect:
Maga a beszélgetés is hatalmas, és egyre jobb és jobb :-DDD
de a kamu reklámok… bonyek… van amelyik „_csak_”
megröhögtet… de például a gabonapelyhes az annyira áthallásos a valósággal
(fehér rendőr vegzál benne egy „farkast”), annyira horzsol, hogy csak azt az
egy reklámot megnéztem vagy 3x… :respect:
De Paper Boi
reakcióján, amit a „transzrasszú” :-DDD srác bemutatása során előadott,
sikerült úgy röhögnöm, hogy csorgott a könnyem… :respect: :-DDD
Sokszor tart tükröt a sorozat az amerikai fekete közösség
elé – és van, akinek le is esik, hogy nem a tükör ferde…
…máskor viszont rosszul esik (még ha tényleg ez is a
valóság… tényleg?!), hogy látom, mennyire lúzerek, és hogyan cseszik el az
életüket, amikor egy-egy lehetőség megcsillanna előttük…
És akkor el is jutottunk oda, hogy miért pörgettem át
bizonyos részeket, ha ennyire jó.
Nos: Earn csaja, Van (Zazie Beetz) kapott két epizódot – ami halálra idegesített. Egyszer
bulizni megy egy régi barátnőjével, akiből azóta luxusprosti lett – a másikban
meg elmegy egy másik barátnője partijára, aki hozzáment egy irgalmatlan gazdag
fehér csávóhoz, és a csaj ki is mond valami ilyesmit: „ő megkapta a néger
csajt, akire minden fehér csóka vágyik, én meg megkaptam a lóvét”…
…és közben Van meg szerencsétlenkedik, kikéri magának, de
aztán elfogadja; megveti a csajokat, de elismeri, hogy igazuk van, és keserűen nyilvánvaló
számára, hogy mindketten többre vitték, mint ő.
…
Tudjátok, van két régi általános iskolás/gimis… hm… hát,
az egyik barátom is volt, a másik csak évfolyam-, majd osztálytársam…
Az egyikük legfőbb ügyész lett, a másikuk nagymenő
fogorvos, több fogorvosi rendelővel az ország nyugati felén, és egynehány balatoni
apartmant is üzemeltet…
Hozzájuk képest én… „elillanó buborék vagyok a fürdőben”
:-P, hogy finoman fogalmazzak – ha csak azt nézném, hogy melyikünk mi mindent
tud felmutatni.
Ám az ügyész nemrégiben lenyilatkozta a tévében, hogy
azért nem foglalkozik korrupcióval, mert „nem olvas újságot” – a fogorvos meg
feljár Pestre az egész családjával „Béke(pontosabban: Gyűlölet)menetelni”, mert
a NER az annyira jó neki, mint disznónak a dágvány…
Tudod, ha látom a csilivili, anyagiakban bővelkedő
életük mellett azt is, hogy mi mellé kellett odaállniuk, hitet tenniük, elköteleződniük…
valahogy egyáltalán nem irigylem őket. Inkább sajnálkozok, hogy idáig jutottak.
…és arra gondolok: ha ez kell ahhoz, hogy „vigyem valamire”,
hogy „pénz álljon a házhoz”… akkor inkább soha ne legyek _valaki_.
…
Szóval, a Van-os részek kicsengése is ez, de bonyek:
nyilvánvaló a legelső perctől, hogy nem irigylésre, hanem szánalomra méltó a
két „felkapaszkodott” barátnő, mégis lefutjuk a köröket, hogy „Van okuljon”…
Óhhh, bonyek… Ne már. :-///
Ám a sorozat nagyon jó, és Earn (Donald Glover) karaktere nagyon szerethető – az utolsó részben,
amikor végre(!) áll egy kis pénz a házhoz, és azt mind Van-nak, és a
kislányának adja, majd hazatér aludni a… nem mondom meg hova… az azért horzsol.
De durván. :respect:
A tíz részes soriból volt két szvsz elég gyenge, hét határozottan
kellemes – és egy űberfrankó.
Nekem simán megérte. :sör:
Lost in Space
s01
Baszki…
Ekkora pofára esést már régen életem. :-PPP
Az első epizód iszonyatosan sokat ígért – és ebből ló… fütty sem valósult meg. :-PPP
Igazán belegondolva, ez nem is sci-fi volt, hanem egy
amolyan „elzárt közösség drámája és dinamikája”.
Ha a „robot”-ot behelyettesítjük azzal a szóval (és
eszközzel), hogy „fegyver”, ezáltal gyakorlatilag meg is fosztjuk mindentől,
ami „sci-fi”-vé tette :-P, de hatásában és lényegében nem vesztett a történet _semmit_, akkor mindjárt kapunk is egy
lecsupaszított családi, társadalmi drámát, ami – az őket körülvevő környezetet
látva – simán történhetne a Föld bármelyik eldugott zugában.
Ez szerintem konkrétan szánalmas. :-///
És ami a legelkeserítőbb és a legkiábrándítóbb: az idegen
világban lezuhant űrhajósok legnagyobb, legveszélyesebb ellenfele, nem ám a
Robot, nem ám az „idegen világ” – hanem egy utastársuk.
A szarkavaró manipulátor. Dr. Smith/June Harris (Parker Posey)
Fizikailag rosszul voltam ettől a nőtől, sajnálom.
Undorodtam tőle, mindattól, amit képvisel. :-OOO
Az aljasságot, az önzőséget, a manipulálást, az egymás
ellen fordítást, a szavak kiforgatását, a csendes uszítást… majd a nyílt
agressziót. Tökéletes lenne OV bármelyik kormányába. Hányok tőle.
Az első három rész után elszakadt a cérnám: amikor megjelent
a képernyőn az ocsmány, cinikus, hamis, kétszínű mosolyával, rágörcsölt a kezem
a pörgetésre – és addig tekertem a filmet, amíg el nem tűnt a színről.
Nem érdekelt, hogy mit mond, hogy milyen szart kavar már
megint (mert állandóan azt csinálta), nem érdekelt semmi, ami vele volt
kapcsolatos – csak azt vártam, hogy mikor döglik… izé… takarodik már el a
francba a sorozatból! :-OOOOOO
(És minő öröm (NEM!!!) SPOILER ON a második évadban is szerepelni fog
SPOILER OFF. Hogy rohadna meg… :-OOOOO )
De nem takarodott, sőt, részről-részre egyre több
képernyőidőt kapott – és egyre több és több részt kellett átpörgetnem – ami
egyre fusztráltabbá tett. :-OOOOOOO
Adott vagy 50 (ötven!!!) ember, akik elvileg a
legértelmesebbek, a kiválasztottak közül valók – és egy szemétláda manipulátor
úgy mozgatja őket, mint a marionett bábokat. Ezek meg bambán-bénán tűrik. :-PPP
De legalább remek kalandok történnek, ugye?! Nem. :-PPP
Egyszer beleszorulnak/belesüllyednek a jégbe – aztán
pedig (minő fordulat!) beleszorulnak/belesüllyednek a mocsárba…!!! És
mindkettőnél drámai perceket élhetünk át…!!! Már aki egy futó pillanatra képes
elhinni, hogy a főhősöket _tényleg_
valami baj érheti…!!! :-PPP
És a töméntelen marha _„izgalmas”_ flashback… Óh, anyám,
borogass! Na, azokat pörgettem még előszeretettel. :-PPP
…
Nem is tudom. Én kérek elnézést.
Egyrészt azért, mert „így”, ilyen hozzáállással
(pörgetéssel) vetemedek „élményt írni” erről a sorozatról – másrészt meg azért,
mert ezt adták el nekünk azzal, hogy „sci-fi sorozat”. :-PPP
Hogy is mondta régi, kedvenc… hm… „farkasemberünk” (aki
tudja, érti…), hogy a „sci-fi halott,
helyette so-fi (social-fiction) van”.
Bakker, hogy röhögtünk rajta akkoriban…
…de most valahogy lefagyott az arcomról a vigyor. :-///
:-(((
Kiábrándító élmény volt. Már, ha ezt egyáltalán élménynek
lehet nevezni… :-PPP
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése