Egy egészen jó – egy nagyon különleges – és egy igencsak
rossz filmet láttam…
…ebben a sorrendben haladunk.
13 Hours:
Secret Soldiers of Benghazi – 13 óra: Bengázi titkos katonái
A Den of Thieves után rákerestem, hogy
Pablo Schreiber :sör: miben játszott
még mostanság, így akadtam rá a 13 Hours-ra,
ami: rendkívül tetszett. :sör:
Végre (újra) van egy olyan amcsi katonai akciófilm, ami _remek_, hogy a fene vinné el. :sör:
Van benne feszültség, magára hagyott alakulat, vér és
árulás – és egy eszméletlen jó ostrom. :respect:
Bakker, szerintem nem nagyon éri/érte meg (oké, anyagilag
lehet… ha túlélted…) akkoriban CIA szerződéses katonának („zsoldosnak”…?!)
lenni. Mert _nem vagy hivatásos_,
ezért állami (hadsereg szintű) támogatást ne is remélj, ráadásul minden
hivatalos személy úgy beszél veled, mint a kutyával – mert te csak egy
kívülálló szerződéses (zsoldos) vagy.
Ne okoskodj, ne kezdeményezz: csak azt csináld, amire
utasítanak.
Igazából egy full szívás az egész: de ez főleg akkor
hatalmasodik el, amikor támadás éri a támaszpontot, és nem számíthatsz senkire,
csak saját magatokra.
Egyrészt taszító látni, hogyan kezeli le mindenki a
kőkemény katonákat, és tartja őket „szükséges rossznak” :-P, undorító, ahogy a
politika kever-kavar körülöttük, és hogyan hagyják őket a szarban… másrészt meg
maximális elismerés nekik, mert így is, csak azért is teszik a dolgukat, és
fogcsikorgató elszántsággal, hősiesen veszik fel a harcot a túlerővel.
Nagyon tetszett: marha jó katona karakterek – brutális
harcjelenetek – folyamatos pörgés és adrenalin: és érezhetően kockára tett
életek. Tétje van a filmnek, nincsenek előre leosztott lapok. :sör:
Érdemes volt rászakadnom. :sör:
Я тоже хочу –
Mee Too
Bakker… egy orosz fantasy/misztika/roadmovie… és
fantasztikusan összetett és különleges mozi, főleg azért, mert belesimítják az
egészet az orosz hétköznapokba, és sokszor teljesen, totál két lábbal áll a
valóság talaján – de közben újra és újra felbukkan benne a misztika/misztikum,
amiről megint csak úgy beszélnek, mint ami teljesen normális, hétköznapi…
:eeekkk:
Oké, én szeretek „ínyenckedni”, és két kézzel tapicskolni
a különlegességekben (hogy mutassam, mennyire egy entellektüel, különleges
filmsoviniszta vagyok, aki még ezeket is(!) érti… :-P :-) ), de ez a mozi
tényleg mindent megtett azért, hogy unikum legyen – és az is lett. :sör:
:vodka: :-)
A Gengszter (Aleksandr
Mosin) és a Zenész (Oleg Garkusha)
egy ideje rendszeresen találkoznak a szaunában, és a Gengszter már barátjának
tekinti a Zenészt, ezért mesélni kezd neki a Boldogság Harangtornyáról.
A Boldogság Harangtornya egy különleges hely…
dimenziókapu?... út a Mennyországba?... ami egy párhuzamos univerzumba?... vagy
a földönkívüliekhez?... netalán a Paradicsomba visz?... ki tudja.
De az róla a hiedelem, hogy boldoggá teszi a
kiválasztottakat, akik belépnek a kapuján – aki pedig odáig elmerészkedett, és
a Harangtorony nem „viszi el”… az nagyon gyorsan meghal valami különleges
sugárzás miatt.
Azaz, aki belép a Harangtorony területére (ahol mindig
tél van), vagy „elragadtatik” a Torony által – vagy meghal. Vissza nem jött
soha senki. (Egy pap kivételével, de nem sokkal később ő is meghalt.)
Ám még így is bőven megéri nagyon sok embernek, hogy
próbát tegyen: mert mindenki boldog akar lenni.
A Gengsztert nagyon érdekli a dolog, és biztatja a
Zenészt, hogy tartson vele, aki bár nem túl lelkes, de jobb dolga nincs :-) –
így elindulnak.
Először összeszedik a Gengszter barátját, az Alkoholistát
(Yuriy Matveev), akit előbb meg kell
szöktetni a kényszerelvonóról :-), majd magukhoz veszik a Papát (Viktor Gorbunov), az Alkoholista apját,
aki már nagybeteg, és elindulnak a Boldogság Harangtornyához.
Útközben pedig még csatlakozik hozzájuk az Utcalány (Alisha Shitikova) – akit imádtam,
büszke voltam rá, és nagyon féltettem: ugyanis rengeteget kellett meztelenül
futnia a hóban. Büszke voltam rá, hogy milyen bátor lány – és nagyon féltettem,
hogy tüdőgyulladást fog kapni… :respect:
Olyan különleges, kedvesen összevissza film a Я тоже хочу, de annyira egyedi, hogy
_nekem_ minden egyes perce megérte. :sör:
Ahogy bele van ágyazva a valóságba ez az egész misztikus
Harangtorony téma, már az eszméletlen egyedi: tud róla az állam, katonák őrzik
a határát: de a Pátriárka utasítására, figyelmeztetés után („még soha, senki
nem jött onnan vissza”) bárkit átengednek.
És közben a nagymenő, laza Gengszter dob egy-két jó
poént: igaz, az egyik pont a tüneményes Utcalányon csattan :-) de ettől lesz a
lány még szerethetőbb. :sör:
Persze, meg ne feledkezzek a Fiúról (Petr Balabanov), aki jövőlátó, jövendőmondó... és párszor
keresztezi a társaság útját.
Fantasztikusan kedves-kellemes… nagyon barátian és
szeretettel mondom!... „katvasz” a film, és az ember csak kapkodja benne a
fejét ide-oda: „hogy…?! mi…?! hogyan…?! miért…?!”.
Nekem ez nagyon tetszett. Élveztem. :sör: :vodka: :-)
Pacific Rim:
Uprising – Tűzgyűrű: Lázadás
Nagyon vártam… az első részt minden ízében imádtam... de ezt nem kellett volna. :-PPP :-///
Ha _csak így_
lehetett folytatni ezt a remek filmet, akkor inkább… lőttétek volna inkább
lábon egymást. Vagy engem. :-PPP
Semmi, de semmi nem volt benne, amit az első részben
szerettem – és telerakták olyasmikkel, amiktől agylobot kaptam… :-OOO
Ez egy… eh…
Már így is túl sokat beszéltem róla. :-PPP :thumbsdown:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése