Tegnap újra megnéztem az 1957-es
„12 Angry Men”-t.
Még mindig hatalmas, nagy hatású filmnek tartom, ami
eszméletlenül nyomasztó, fullasztó, fojtogató...
...ám amikor 1:17:55-kor beszélni kezdett a 10. esküdt, Ed Begley, akit Képessy József szólaltatott meg magyarul...
...a két percig tartó
monológjában döbbenten ismertem fel jelenlegi diktátorunk EP beszédét a
bevándorlási válságról.
Nem hittem volna, hogy ennyire messzire, és egy ilyen
klasszikushoz nyúl vissza - de félreérthetetlen, és egyértelmű, hogy innen
merítette az „ihletet”.
Idézem:
„Esküszöm, én nem
értem magukat! Mindenáron, mindenképp menteni akarják, pedig nem fog sikerülni!
Láthatták azt a fiút, akárcsak én! Nem hiszem, hogy bevették azt a link mesét a
késről, hogy kilyukadt a zsebe, meg hogy kipotyogott, meg hogy moziban volt! Ez a fajta mind hazug, a leheletük se igaz!
Maguk is épp oly jól tudják, mint én! Ezeknek fogalmuk sincs, hogy mi a
becsület! És tudják mit mondok?! Ezeknek az se nagy ügy, hogy eltegyenek
valakit láb alól! Bizony uraim! Berúgnak, mint a disznó, mert állandóan isznak,
mindegyik iszik! Hát maga csak tudja! És bumm: ott van egy kiterítve! De nem is
tehetnek róla, ilyen a természetük, ilyennek születtek: söpredék!... Hová
megy?!... Ezeknél nem számít egy
emberélet úgy, mint nálunk! Nézzék csak, ezek állandóan isznak, verekszenek,
meg szeretkeznek! Ha egy ember meghal, ők ugyan nem bánják! Persze, akadnak
köztük rendes fickók is, én ezt soha, egy percig sem tagadtam. Én is ismerek
ilyeneket, de ezek a kivételek. De a
legtöbbje érzéketlen állat, aki mindenre képes!... Mi az?! Mi történik itt?!...
Én csak figyelmeztetem magukat: helyrehozhatatlan hibát követnek el! Ez a kölök hazug, mindegyik hazug, én
ismerem őket!... Hallgasson meg!... Ezek
nem emberek! Ezekből kiveszett minden érzés!... Mit csinálnak?! Mi van magukkal?!
Én… én kiteszem itt a lelkemet, és maguk… Hallgasson meg! Én… én… mi… Ez a rothadt kölyök, és egész fajtája! Hát
maguk csak tudják?! Ezek ellen védekezni kell! Ezek veszélyes emberek! Ezek…
Mi ez? Figyeljenek! Figyeljen rám!”
Esküszöm… kivert a verejték, és kirázott a hideg, amíg
hallgattam, annyira döbbenetes a hasonlóság…
És – biztosan tudjátok – ami közben történik, az is
ugyanaz, ami a mi diktátorunk beszéde alatt történt az EP-ben: ugyanis a többi
esküdt egymás után áll fel az asztaltól, elfordulnak, és hátat fordítanak a 10.
esküdtnek…
...amit ő egyszerűen nem ért, nem lépes felfogni, hogy a többiek
miért nem látják úgy az egész helyzetet, ahogy ő, miért nem acsarognak, fröcsögnek, mocskolódnak, gyűlöl(köd)nek úgy,
mint ő maga.
Egyedül a 4. esküdt, E.
G. Marshall, akinek a magyar hangja Szakáts
Miklós, figyeli végig figyelmesen, mozdulatlanul és szenvtelenül az egész
beszédet, és a 10. esküdt utolsó (már-már kétségbeesett) kérése konkrétan neki
szól – amire a 4. esküdt válaszol is.
„- Figyeljen rám!
- Én figyeltem. De
most üljön le, és többé ki ne nyissa a száját!
- Miért…? Mi baj
van...? Nem értem…”
…
Remélem, mi legalább értjük... :sör:
Tanulságos volt: nem hittem volna, hogy _ilyen_ tanulság is lesz egyszer ebben a klasszikus filmben.
Döbbenet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése