I Kill Giants & Tiszta szívvel

Két remek film, mindkettő igazi különlegesség, fantasztikus élmény…! :respect:

De az egyik azért jobban bejött nekem, mint a másik…

I Kill Giants

Arra gondoltam: egy ilyen címmel már nem is lehet rossz filmet csinálni! :-)

…és mennyire igazam volt!!! :respect: :thumbsup:

Oké, amikor megláttam a nyuszifüles, szemüveges Barbarát (Madison Wolfe) egy futó pillanatra elbizonytalanodtam („ő fogja itt killingelni a giantseket…?!?!” :eeekkk: :-) ), de nagyon hamar – kb. az első három(!) perc(!!) alatt megnyugodtam, hogy tuti jó lesz. :sör:

Aki látta és szerette az „El Laberinto del Fauno – A Faun labirintusa” és a „Bridge to Terabithia – Híd Terabitha földjére” mozikat, annak must see az „I Kill Giants”. Szvsz. :sör:

Hasonló nyomvonalon és közegben mozog mindhárom – mégis mindegyik önálló, saját érdemekkel bíró alkotás, és nekem személy szerint fájna, ha akár az egyik is kimaradt volna az életemből. :respect:

Kicsit fájó (lehetne), hogy Barbara karaktere és „világa” olyan erősen domborodnak ki a filmben...

...hogy más szereplő nem nagyon tud melléjük nőni (Zoe Saldana kifejezetten sablonos, unalmas és erőltetett módon van jelen…) – de a másik oldalról nézve, éppen Barbara és „világa” azok, akik miatt érdekes és érdemes a film. :respect: A többiek csak a körítést adják (hogy jól, vagy rosszul… vagy hogy inkább nem is kéne… hagyjuk :-P ).

Fantasztikus az a mesevilág, a legendárium, amit Barbara (és/vagy a film) teremt, és néha az ember nem tud mást, csak leesett állal nézi a tényleg mesébe illő képeket.

Érzed azt végig, hogy itt valami más van, valami több van, ami megbújik a mélyben… de a fantasy jelenetek olyan erőteljesen vannak jelen, hogy sokszor csak hátradőlsz, és hagyod, hogy vigyen az ár. :respect:

És amikor a végén megjelenik a Titán… az egyszerre epikus, heroikus, és… lélegzetelállító. :leborul:

…a kislány és a Titán harca elementális – de a beszélgetésük viszont döbbenetes, szívszorító, felkavaró… és megindító. :respect:

Nem tudom nem megemlíteni azt, hogy nekem a Titán nagyon hasonlított a Childhood’s End „Overlord”-jaihoz – akik emberi szemmel szintén félelmetesek voltak (ha nem egyesen a legmélyebb félelmünket testesítették meg, mint a Titán is), mégis, sokkal humánusabbak, megértőbbek, mint bármelyik ember. Úgy viszonyulnak az emberekhez, mint atya a fiához.

A film legütősebb, legsúlyosabb mondatai a Titán szájából hangzanak el – amik után egészen más fényben látjuk Barbarát, és elszánt harcát az óriásokkal.

Nem mondom azt, hogy ez nem ér fel egy nagy pofonnal… de a fel/ráeszmélés csak még csodálatosabbá, még emberibbé teszi az egész történetet. :respect:

Csodálatos és felemelő film, az I Kill Giants. :leborul:

Az én lelkem legalábbis gyönyörködött benne.

 

Tiszta szívvel

Amikor megnéztem (tegnap este) elismerően bólintottam, de csak annyira „futotta” tőlem, hogy „nem rossz, nem rossz”. És biztos voltam (…?) abban, hogy nem fog bekerülni az év végi válogatásomba.

Ma délelőtt viszont, amikor Katicámnak elmeséltem egy-két jelenetet, és közben röhögtem-vigyorogtam, arra gondoltam – azért mégiscsak jó film volt ez.

Próbálom elmagyarázni, miért voltam (…?) ennyire bizonytalan.

Rupaszov szerepében Thuróczy Szabolcs elcseszettül telitalálat. Bitangul remek. K*rva jó, hogy a fene enné meg, mondjam ki már végre!!! :-) :respect:

És – ha lehet egyáltalán ilyen hülyeséget mondani – talán „túl” jó is: annyira magasan kiemelkedik ebből a filmből. :respect: Annyira élő, annyira vagány, annyira cool a karaktere, annyira lazán hozza az orbitálisan telibevert, tűzoszlopként kiemelkedő ex-tűzolót, hogy egymaga viszi a hátán, és adja el az egész filmet. :leborul:

Hogy ez túlzásnak hangzik? Lehet, hogy annak _„hangzik”_, de valójában egyáltalán nem az. :respect:

Zolika (Fenyvesi Zoltán) eszméletlenül szimpatikus, szolid, értelmiségi srác – akinek egyáltalán nem állt jól (egyszerűen karakteridegennek tűnt) a csúnya veszekedés az orvossal. És a befelé fordulónak tűnő személyisége egyáltalán nem predesztinálta arra, hogy a bérgyilkos szakma felé kacsintgasson.

Őt éreztem a legamatőrebbnek a négy központi figura közül… sajnos. :-/

Barba papa (Fekete Ádám) viszont telibetrafált „sidekick” volt: annyi mondatán/mozdulatán/tettén röhögtem/vigyorogtam/vinnyogtam, hogy nem győzöm őket számontartani. :-DDD

Idézni sajnos nem érdemes tőle semmit sem: csak a jelenettel, Ádám előadásával/előadásában ütősek – de akkor brutálisan. :-DDD

A negyedik főszereplő, a maffiózó Rados (Dusán Vitanovics) pedig inkább mínuszos hozzáadott értékkel bír… :-/ :-P A négy rottweiler testőrrel „felfegyverzett” gengszter többször tűnt nekem pozőr műmájernek, mint veszélyes bandafőnöknek. És ez nem vált előnyére sem a karakternek, sem a filmnek…

Igen, igazából Thuróczy Szabolcs miatt érdemes megnézni a filmet – és ehhez ad remek „tejszínhabot” Fekete „Barba papa” Ádám. :-) :sör:

Ha őket nézem, ha így nézem – akkor remek a film.

Ám nagyon sok minden van, ami nekem/nálam lerontotta a tetszési indexet…

Fenyvesi Zoli erőtlenségét és/vagy karakteridegenségét, valamint Dusán Vitanovics erőltetett/erőlködő műmájerségét már említettem.

Az akciójelenetek zenéje szinte tökéletes volt: ellenben a kivitelezésük ijesztően tévéfilmes (persze, ha a Tetthely a kiindulópont, akkor oké… de onnan még el lehetne sétálni Tarantinóig, vagy Takeshi Miike-ig is, akár).

A főszereplő neve: „Rupaszov” – baszki, honnan a jó életből jött ez a név, cseszd meg?!?! Annyira idegesített végig, hogy borsódzott a hátam, ahonyszor csak kimondták. :-PPP Ez egy régi, ősi magyar név? Vagy direkte szlávos/ruszin…?! Miért?! Mi a francnak?! Rendesen mellényúlt Till Attila ezzel a névvel: hacsak nem irritálni akart vele, mert akkor oké, bejött! :thumbsup: :thumbsdown:

A lakodalmi jelenet(ek) pedig a film mélypontjai voltak. Minden tekintetben. :-PPP

Az „Árva fiú” eléneklése egyszerre volt geil, karakteridegen, és idegen test a filmben – utána pedig, amikor az udvaron három(!) egészséges(!!) férfi(!!!) összever egy tolókocsis mozgássérültet, annyira undorító volt… mint az önakasztásos-gyilkosság hosszú percekig tartó kínlódása, ami szintén ebben a filmben van, a félreértések elkerülése végett.

De a számomra legvisszataszítóbb az volt, amikor az összevert Thuróczy Szabolcs véresen (útban a kórház felé) bocsánatot kér(!!) a volt szerelmétől (az ifjú arától), akinek a férje és a haverjai majdnem agyonverték. :-OOO

A nő meg idegesen hagyja rá az egészet, hogy menjen már a fenébe: azaz azt jelezve, hogy tényleg ő volt a hibás. Az eszem megáll. :eeekkk:

Ha lett volna legalább egy futó, kósza gondolat, és egy fél szó a nő részéről, hogy: „bakker… a friss férjem két haverjával majdnem agyonvert egy tolószékes, védekezni képtelen embert(!!!)… egy ilyen fickóhoz mentem épp most hozzá?… biztos, hogy ez volt életem legjobb döntése…?”.

Ám ez fel se merült, csak az sütött belőle, hogy „menjél már innen végre, te nyomorult/nyomorék”.

Ez _nekem_ rohadtul nem tetszett.

…

Egyébként, már részben utaltam rá: baromi jó zenékkel volt megtűzdelve a film, csak pislogtam közben – Middlemist Red, Ripoff Raskolnikov, Volkova Sisters, Boris Kovac, Nadéah. :respect:

Ma rongyoltam fel a youtube-ra, és hallgattam újra mindet. :sör:

Szóval… Thuróczy Szabolcs (nem lehet eleget dicsérni! :respect: ) miatt, az elborult ötlet okán, a remek zenei anyag és Barba papa :-) karaktere érdemén egy remek filmnek lehetne nevezni a Tiszta szívvelt.

…de van mellettük/közöttük sok apróság, ami megkeseríti az ember szája ízét…

Jó film – de sajnos nem _annyira jó_.