Három sorozatot néztem végig… hm… ööö… ez így nem fedi a
valóságot :-/.
Három sorozatot „fejeztem be” (inkább ez…) mostanában, és
írok róluk egy rövidet (mivel három film is vár rivjúírásra, amiket már
szeretnék „elengedni” a fejemből, ezért nem engedem bő lére ezt a posztot).
The Alienist
s01
Nagyon sötét, nagyon nyomasztó, darabolós-kizsigerelős
gyerekgyilkosságokkal – komolyan, néha konkrétan iszonyodtunk tőle. De, ha már
belekezdtünk, muszáj végigtolni, mert ha az ember benne ragad abban, hogy nincs
meg a gyilkos, akkor komolyan sérülhet a lelke, szvsz. (Persze csak annak, aki
érzékeny az ilyesmire.)
Nekem sosem volt a kedvencem sem Daniel Brühl, sem Luke Evans,
és Dakota Fanning miatt sem ültem le
még film elé… :-P
Meglehet, eztán sem lesznek a kedvenceim, de azt, hogy
elég jól eltalált volt a castingjuk, kénytelen vagyok elismerni. :sör:
Mindhárman pompásan hozták a rájuk bízott szerepeket, és
remekül formálták meg a karaktereiket. :sör:
Ám a legfőbb, ami vitte előre a cselekményt – az a szövevényes
történet, az iszonyú gyilkosságok, és a nyomasztó, fullasztó, taszító miliő.
Az első két-három rész után még az is felmerült bennem, hogy nem nézem tovább - mert ez borzalom... ez valami irtózatos.
Ha van kedvetek alámerülni a mocsokban, ami az 1800-as
évek végén tobzódott New York-ban, akkor mély levegő – és az Alienist a ti sorozatotok.
Elismerem: minden ellenérzésünk és iszonyodásunk ellenére
mindketten úgy véljük – megérte végignézni. :sör:
Altered Carbon
s01
Tetszett, nem volt rossz – de valahogy mégsem lett olyan
átütő…
Igazából Chris
Conner alakította Poe-ján, a The Raven Hotel AI-én (vagy MI-ján) kívül nem sikerült a szívembe
zárni senkit.
Oké, elismerem, amikor a Matt Biedel megformálta Abuela
testébe a „Día de los Muertos”
ünnepén visszahozták a nagymamát… az valami nagyon horzsolós volt. :sör: :-)
Igazából gyönyörű nők (Martha Higareda, Kristin Lehman, Dichen Lachman), és elegáns, izmos
férfiak (Joel Kinnaman, Will Yun Lee, James
Purefoy) elég steril, távoli (távolságtartó), különleges világát láthattuk,
amit ha néha mocsokba is rántanak, a hősök onnan is „szexin, izmosan és kihívóan”
kerülnek elő.
Az ember nézi a virtuális kínzást, és a valós halálra
élvező aberráltakat: és olyan szintű taszítást érez, hogy legszívesebben saját
maga is fegyvert fogna, hogy az ilyen elvetemült bestiákat pusztítsa.
…ez lesz/lehet majdan a földi Pokol, amiben élvetegen fog
fetrengeni a magával már kezdeni nem tudó, minden földi jó poharát már
számtalanszor fenékig ürítő felső tízezer.
Ami a legijesztőbb benne: hogy hihető.
…de mégsem tudott úgy megfogni, hogy elégedetten csettintsek,
és tízesre, vagy kilencesre értékeljem. Igazából, még nyolcasra sem. :-///
Steril profizmus volt: gyönyörű, szépséges nőkkel,
férfias, kigyúrt pasikkal, egy idegenszerű, mű-világban.
Hiába a sok „beszélgetés” a régi, nagy szerelemmel, Falconerrel (Renée Elise Goldsberry), én mégsem éreztem a szívet, a lelket az
egészben.
…és az életbe’ nem gondoltam volna, hogy ilyet mondok: de
a vége olyan meseszerűen alakult (minden Jó elnyerte jutalmát, és minden Rossz
megbűnhődött), hogy az már… nem esett jól. Pedig szeretem a „happy end”-et – de
ez már túl sok(k) volt nekem is. :-///
Már most biztos vagyok abban, hogy a rengeteg beleölt
munka, és a fantasztikus látvány ellenére év végén nem emlegetem fel a
legjobbak között… :shame:
Mindhunter s01
Hát igen… itt van a kutya elesve… :-///
Sajnos, nem bírtam az esendőségemmel :meaculpa: és a 10
részes sorozatot a 9-nél abbahagytam. :-///
Annyira felidegesítettem magam a kilencedik részen, ahogy
a nyomozók feljelentgetik egymást, keresztbe tesznek egymásnak és szembefordulnak
– ahelyett, hogy nyomnák a nyomozást a sorozatgyilkosok után –, hogy nem bírtam
azóta sem rávenni magamat az évadzáróra.
Ilyen pedig még (hogy az évadzáró előtt(!!!) tegyek le egy
sorozatot) még nem fordult elő a praxisomban… :-///
Nagyon bírtam pedig a három főszereplőt: Jonathan Groff, Holt McCallany, Anna Torv
– de amikor szétszakadt köztük a kötelék, valami bennem is elszakadt.
Persze, még kibékülhetnek – de a kezdeti bizalom,
őszinteség, és összetartás szerintem örökre kiveszik közülük.
Kár érte. Kár értem.
Ha nem pont _ide_
hegyezik ki a sorozat befejezését, hogy borul az egész csapat, szerintem nagy
kedvencként emlegetném fel…
…így viszont elment tőle a kedvem, és rossz szájízzel
hagytam abba.
Sajnálom. :-(((
Szóval nem jött be a Lefty Brown... Nekem nagyon sok minden tetszett benne, különösen a főhős megformálása, de tény, hogy botlik néha a sztori, és a befejezés nem siekrült túl jóra. Kár, kihagyott ziccer.
VálaszTörlésEllenben láttam mostanság western-téren az Eltűntek-et (The Missing), és kimondottan tetszett. Vigyázat, van benne néhány, a nyugalom megzavarására alkalmas jelenet.