Egy jó film – meg egy, ami jó _lehetett volna_ – és egy, amit kár volt leforgatni… :-/
Den of Thieves –
Gengszterzsaruk
A végén arra gondoltam, hogy ez a „Heat – Szemtől szemben”
és a „The
Usual Suspects – Közönséges bűnözők” szerelemgyereke (érdekes, hogy
mindkét említett film 1995-ben készült…).
És ez nekem bejött. :sör:
Meg sem éreztem a monstre, 2 óra 28 perces játékidőt:
annyira lekötött, annyira érdekes és izgalmas volt, annyi remek – fenyegető,
férfias, macho – karakter sorakozott fel benne, hogy teljesen hitelesnek
találtam mind bűnözői, mind rendőri szinten: és az elejétől fogva érződött, ha
ezek egyszer úgy igazán felállnak egymással… ott kő kövön nem marad. :sör:
És így is lett. :thumbsup:
Pablo Schreiber-t
az American
Gods után újra megtalálta egy hálás, kemény legény szerep: és rohadtul
jól állt neki. :sör:
Gerard Butler
pedig nagyszerű volt, mint törvényeket és irányelveket nem tisztelő főzsaru.
Amikor pedig ezek ketten egymásnak feszültek, abból
valami rohadt jó adok-kapok jött ki. :sör:
Mondjuk, hogy Gerard
Butler nincs 300-formában, az abból elég nyilvánvaló volt, hogy a szénné
gyúrt Pablo Schreibert egyfolytában
félmeztelenül mutogatták – Gerard
meg állandóan nyakig volt öltözve… :-P :-/
Mindegy: ettől még érezte az ember, hogy tökös csávó –
csak a kontraszt elég nagy volt.
Igazából csak a film után két nappal jöttem rá arra, hogy
a történet szempontjából teljesen irreleváns volt, hogy Butler mit huzakodik a filmbeli feleségével: végig vártam, hogy „hopp!”
egyszer csak értelmet (távlatot) nyer a családi vonal… de nem történt ilyen
áttörés.
Talán így próbálták ellensúlyozni, hogy hiába remek
nyomozó, ha közben szar férj és csapnivaló apa… nem tudom. :-P
De az biztos, hogy a kevesebb több lett volna belőle,
mert a családi háttérdráma nem vezetett sehova.
Ettől függetlenül remek kis film lett a Den of Thieves. Meglepően remek. :sör:
Én csak egy „agyatlan akciófilmet” vártam – és kellemesen
meglepődtem, amikor kiderült, hogy nagyon is van „agya”. :thumbsup: :respect:
Buhera mátrix
Régi adósság/elmaradás került bepótolásra.
És ismét bebizonyosodott, hogy amiért valaki remek stand
up komikus, remek kabarészerző – azért nem biztos, hogy egy filmet is tető alá
tud hozni a gegjeivel.
Én _imádom_ Litkai Gergelyt. Nagyon bírom az
egyedi, entellektüel humorát, jellegzetes előadásmódját – úgy az egész csávót,
ahogy van. :-) :sör:
Ám a három etapra osztott film (Sejsze, Vízóra, Vezetési órák) sajnos nem sikerült egyenletesen
minőségűre – még a meglehetősen rövidnek mondható, 77 perces játékidő ellenére
sem. :-/
Nálunk csak az első etap (Sejsze) okozott osztatlan sikert, és felröhögéseket – a második
kettőt… szerintem inkább javarészt untuk. :-PPP
Túltolt, már nem humoros, inkább idegesítő helyzetek,
végletekig kifacsart szituációk: amik lehet, hogy mikrofon előtt előadva (5
perc alatt) derültséget okoznak, de 25-30 percre elnyújtva… hááát… már nem
annyira viccesek.
Egy kivételével remek színészi játékot láthattunk végig –
de az az egy sajnos rendesen mellément: Tóth
Orsolya. :-/// Végig az volt a meggyőződésem, hogy ő Litkai Gergely egyik civil barátja, és teljesen amatőrként van
jelen – barátságból.
Nos… ez nem így van. :-P Nem tudom, hogy esetleg a
forgatás és a film volt számára ennyire érdektelen, hogy minimális beleélés
nélkül, gyakorlatilag kívülállóként mondta el a mondatait, vagy valami egészen
más miatt volt indiszponált és érdektelen, de végeredmény szempontjából nem is
érdekes. Fájdalmasan kilóg a remek szereplőgárdából. :-///
Összegezve sajnos azt kell mondjam: nagyon jó nevek
jöttek össze ebbe a filmbe – mégsem sikerült egy nagy durranást („Nagy
durranást”, érted?! ;-) :-) ) összehozni.
Kicsi és savanyú. De a miénk! :-/// :-PPP
12 Strong – 12
katona
Erről aztán semmi kedvem nincs írni – de igazából nincs
is mit. :-PPP
Egy marha gyenge „amcsi, katonás, hősfilm”. Senkit nem
szerettem meg benne, senki nem érdekelt.
Igazi idő- és életrabló. :-PPP
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése